Tegnap életem legrosszabb napja volt. Jó nem annyira, de eléggé keresztbe tett. Viszont ez most nem lényeges, mert meghoztam az újabb részt.
__________________________________________

A fenti kép, nagy szerepet játszik a történetben, kérlek vedd figyelembe.
___________________________________________

Kérdés: Hogy viseled, hogy jövő héten kezdődik a suli? 

Részek: Minden szerdán, ha viszont valamelyik hét szerdáján nem érkezne akkor a következőn, csúszás miatt.

Jó olvasást! 😊

– Oh helló hajas baba! Mondandóm van számodra is, de ehhez kell Lauren is. – szállt ki a liftből Tony, miközben Bucky ki jött a szobájából. Tony hirtelen az idősebbik Barton ajtajánál lefékezett és mielőtt belépett volna megszólalt. – Na meg Clint is. – rontott be a férfi szobájába, aki éppen akkor rakta le a telefonját. Feltehetőleg beszélt valakivel. – Na, hogy most ébren vagytok, kövessetek, mert a közös beszédhez a másik szobában lévő lány is kell. – indult ki a szobából Tony, nyomában a két férfival. Kopogás nélkül rontott be, kiabálva a szobába. – Drága Laurenem! – kiabálta a lány pedig ijedtében, egyben félálomban zuhant az ágyvégénél a padlóra.

–Ez komolyan befejezhetnéd. – morogta a padlón feküdve. Tony mellé lépett majd felhúzta.

–Ahogy te is. Akár mikor bejövök a padlóra vetődsz. Fejezd be a gyerekeskedést. – viccelődött Tony, mire a lány mérgesen síp csonton rúgta. Stark feljajdulva leült az ágy szélére és még csendbe volt, Lauren mosolyogva köszönt a két férfinak az ajtóban. Buckyra ahogy ránézett folyton elmosolyodott, de nem csak ő, maga a férfi is.

–Persze. Nem kell semmit csinálnotok, legközelebb is nyugodtan nézzétek végig, ahogy bántalmaznak. – állt fel Tony, miközben motyogott az orra alatt. Clint összefonta karjait és az ajtófélfának dőlt.

–Már megbocsáss, de igazán megérdemelted. – mondta Barton, mire Tony egyáltalán nem barátságos pillantást vetett rá.

–Csak óvatosan Legolas. – mutatott rá a férfira és az éppen szemét dörzsölő lány felé nézett. Elmosolyodott rajta, mivel mintha egy kisgyerek állna előtte, olyan látványt nyújtott a cselekedetével Lauren. – Szóval.. – köszörülte meg a torkát. – Bált rendezek ma este és mind hivatalosak vagytok rá.
Lauren ráncolni kezdte a homlokát.

–Ez biztos jó ötlet, pont akkor mikor a Hydra nagy tervekre készül? – kérdezte közelebb sétálva Starkhoz.

–Ugyan Lala. Vissza fagyasztották a Katonákat, nincs vész egy ideig. – mosolygott a lányra. Lauren nagyot sóhajtott és ráhagyta a férfira. – Én hamarabb megyek oda, értettek meg kocsikat küldök és ott fogunk találkozni. – sietett ki a szobából majdnem fellökve Clintet.

–Hé! – igyekezett utána a férfi, így Lauren az ajtóban álló Buckyval maradt. Barnes beljebb sétált és Lauren elé állt, aki a közelségére egy nagy adag levegőt szívott be. Nagyot nyelve nézett fel a férfinak kinek, gyenge kontya alól most rakoncátlan hajtincsek szöktek ki. Kék szemei megcsillantak az ablakon beszűrődő nap fénye miatt, ahogyan a Laurenné is. Meg akarom ölelni. Mondta magában a lány, de ahelyett, hogy megölelte volna, összefonta maga előtt a karjait.

–Hogy vagy? – kérdezte Bucky, mire Lauren elmosolyodott.

–A reggeli ébresztéshez képes, jól. – harapta meg egy pillanatra az alsó ajkát. Bucky a lány műveletére elnézett a fürdőszoba ajtó irányába, mély levegőt véve majd vissza a Laurenre. – Bucky..– engedte le karjait Lauren és a zokniba bújtatott lábát kezdte el nézni.

–Igen? – kérdezte fejét oldalra billentve, hátha elkapja a lány barna íriszeit, de az csak is lefelé figyelt. Lauren nagyot sóhajtott és Bucky mellkasát kezdte el fürkészni. Kezeit kinyújtotta és végig simított a férfi karjain.

–Megölelhetlek? – kérdezte, miközben arca felvette a piros színt ahogy a szívverése a gyorsabb ütemet. Bucky arcán hatalmas mosoly terült el. A lány derekáért kapott, hogy annak segítségével közelebb húzza magához. Lauren végig simított a férfi oldalán majd hátánál keresztezte kezeit, fejét pedig a férfi mellkasába bújtatta. Bucky finoman ölelte és arcát a lány barna, dús hajába temette. Imádta ahogy a hajszálai simogatják az ő arc bőrét. Fejét lejjebb vezette, a lány haját a füle mögé tűrte, amibe suttogni kezdett.

–Ezt soha nem kell megkérdezned.
Lauren egy csíkká préselte ajkait, még szemeit szorosan behunyta a hirtelen erős és egyben jó bizsergés miatt. Érezte Bucky leheletét a fülénél, amitől kirázta a hideg, jó értelemben. A férfi elmosolyodott majd nyomott egy puszit a lány füle mögé. Lauren még jobban összeszorította a szemét és a száját és nyelt egy nagyot, hisz majdnem felmordult az érzésre.

–Meg várjalak vagy lent találkozzunk? – húzódott el annyira Bucky, hogy lássa a lány arcát.

–Ne várj rám. Menj csak le nyugodtan. – mosolygott Lauren állát megtámasztva a férfi mellkasán, így arca könnyű célponttá vált Bucky számára.

–Rendben. – mondta és nyomott egy rövid csókot Lauren ajkaira. Elhúzódtak egymástól és mikor Bucky távozott, Lauren a bent tartott nagy adag levegőt hangosan engedte ki a tüdejéből. Most együtt vagyunk? Vagy csak még....ismerkedünk? Most mi van köztünk? Cikáztak a kérdések a fejében, amikre tudta, hogy nem kap választ ezért a fürdőbe ment és intézni kezdte a reggeli dolgát. Mikor késznek nyilvánította magát megindult a lifthez és meglepetésére Tony is benne volt.

–Jó, hogy itt vagy beszélni szeretnék veled. – sétált arrébb Stark.

–Hallgatlak. – szállt be Lauren majd megnyomta a gombot.

–Azt mondtad az emberi szervezetre, testre van hatással az erőd, igaz? – kérdezte, mire a lány kíváncsian fordult felé.

–Igen.

–A vizsgálat alapján, több minden bújik meg emögött.

–Ez mit jelent? – fordult most már teljes testtel felé. Tony az állát kezdte el masszírozni.

–Pontosabban én sem tudom, de jóval erősebb vagy, mint hiszük és mint ahogy te is hiszed. – mondta majd a kinyílt lift ajtók között kisurrant. Lauren egy pillanatra ledöbbent majd a konyhába igyekezett, hogy a szokásos reggeli kávéját elfogyassza. A konyhában a Kapitány ült, Buckyval aki felállt mikor meglátta a lányt és két kávés bögréért sétált majd lerakta az egyiket az asztalra.

–Ez az enyém? – kérdezte, mikor látta, hogy Bucky elé tolja. A férfi bólintott Lauren pedig mosolyogva emelte ajkaihoz a bögre szélét. Nagyot kortyolt a kávéjából aminek csodás aromájának ízére felmordult.

–Hallottam megint a padlón kötöttél ki. – mondta Steve , mire Lauren csak felsóhajtott.

–Igen, hála Tonynak. – ivott bele újra fekete italába. Steve felkuncogott és elfordult a nappali iránya felé, ahol Natasha intett a fejével a szőke férfinak. Steve fel állt majd Natashához sétált. Lauren rá nézett Buckyra, aki őt nézte, feltehetőleg egész idő alatt. Leült a székre és félig az asztal felé hajolt.

–Kérdezhetek valamit? – nézett a lányra, aki oldalra billentette a fejét lehajolva és alkarjaival megtámaszkodott az asztalon.

–Persze.

– Tony bálján...szóval..– vakarta meg kínosan a tarkóját. Magában kezdte elfogalmazni a mondatott, de Lauren mosolyogva megszólalt.

–Ha elszeretnél hívni, mint partnered, benne vagyok. – mosolygott biztatóan, mire Bucky megvillantotta mosolyát zavarában. Megint elvesztek egymás tekintetében, ahogyan az már számtalanszor megtörtént. Bucky lenézett Lauren ajkaira majd lassan közeledni kezdett, de lány észhez térve húzódott hátrébb egy kicsit.

–Mi a baj, Lauren? – kérdezte félig kiegyenesedve. A lány csak megrázta a fejét és elnézett a nappali irányába. Bucky is követte tekintetét majd vissza nézett rá. – Nem akarod előttük. Megértem.

–Nem. Nem erről van szó. – kapta rá a férfira a tekintetét. – Inkább a reakciójuktól félek.
Bucky féloldalas mosolyra húzta a száját majd közelebb hajolva hirtelen megcsókolta Laurent. A lánynak igaza volt. A nappaliban lévő személyek reakciója ijesztő egyben furcsa, hogy mindenki ledermedt. Főleg Clint. Mikor elváltak egymástól Lauren fejét az ellenkező irányba fordította. Arca égett, miközben elfedte a piros szín, a levegő pedig nem volt hajlandó eljutni a tüdejébe.

–Most már rájuk sem merek nézni. – nézett rá szeme sarkából a Katonára, aki csak biztatóan megrázta a fejét. – Nem megy. – kapta fel bögréjét zavarában és kiitta a tartalmát. Mély levegőt vett, még Bucky megköszörülte a torkát.

– Lauren nyugodtan néz oda. Nem velünk vannak elfoglalva. – mondta a lány pedig lassan a nappali felé vezette tekintetét. A csapat tényleg nem figyelte őket, csak néha néha oda pillantottak. Egyetlen egy személy nézte őket huzamosabb ideig, még pedig Clint. Lauren nagyot szippantva a levegőből rá mosolygott a férfira, aki nem viszonozta csak szemöldök ráncolva figyelte.

– Ohh édes Istenem. – fordult vissza az előtte ülő férfi felé. – Mit fogok én ezért kapni. – villantotta meg fehér fogsorát és Bucky ajkai ellen nyomta az övéit.

–Ne aggódj. – mondta Barnes két csók között. – Rendben? – kérdezte elválva a lány ajkaitól. Lauren bólintott majd a mosogatóhoz lépett, hogy bögréjét elmossa. Mikor végzett egy barna hajzuhatagra lett figyelmes. Fel emelve a fejét Wanda széles mosollyal köszöntötte őt.

–Hallottad, hogy Tony bált rendez, igaz? – kérdezte, mire a lány bólintott. – Akkor azt is tudod, hogy mi csajok szépen elmegyünk ruhát nézni.
Lauren beszívott egy adag levegőt és szemöldökét ráncolva válaszolni akart, hogy ő biztos nem megy. Nem szeret vásárolni, de abban a pillanatban leesett neki, hogy tényleg nincs mit felvennie és a félre rakott pénzéből most talán vehet ki. – Na? – kérdezte Wanda mosolyogva.

–Oké. – sóhajtott szintén mosolyogva Lauren.

–Remek. Egy óra múlva indulunk. – hagyta ott Laurent, aki csak elgondolkodva benedvesítette a kiszáradt ajkait majd a lift felé vette az irányt.
Szobájába fel érve szinte berontott szét sem nézve a szekrényéhez sétált és keresgélni kezdett. Viszont tevékenységében megzavarta valakinek a torok köszörülése. Felkapta a fejét és észrevette Clintet a fotelben ülve. Lauren nyelt egy nagyot, mielőtt fel állt volna. Ágyához sétált majd Clinttel szemben helyet foglalt.

–Tudom mit akarsz mondani.

Nem tudod. – mordult rá a férfi. Viszont mérges pillantásai enyhültek majd homlokát dörzsölve dőlt előrébb. – Nagyon megnehezíted a dolgom. – mondta, mire Lauren ráncolni kezdte a homlokát. – Folyamatosan próbállak védeni erre...egy veszélyes volt Hydrás karjaiba adod magad. Mi van veled?

–Már megbocsáss, én is Hydrás voltam. Ennyi erővel mindenkit védhetnél tőlem, ahogyan Lauráékat. – szaladt ki a száján és legszívesebb vissza szívná, de ez már egy olyan ügy lett amit muszáj megtárgyalnia vele. Clint döbbenten nézett rá majd rendezve vonásait megszólalt.

–Ez nem igaz.

–De igaz. Szerinted nem vettem észre? – kérdezte fejét megbillentve egy kicsit. – Mindenki abban reménykedett, hogy visszatérve a rendes életbe, minden ugyan olyan lesz. Csak részben volt olyan. Mindig is feltűnt, hogy mikor apa halála után Rosiet vitted magaddal, akkor nekem az volt a válaszod, hogy túl sok minden történt és pihennem kell. – felnevetett egy pillanatra. – Elsőnek fel sem tűnt, sőt az sem miért álltál folyton eléjük mikor beszéltünk. Aztán szépen minden leesett. Félted tőlem őket. – nézett mélyen a férfi szemébe.

– Lauren..

–Nem, hagyd csak. – állt fel az ágyról. – Megértem. Ha én lennék a helyedben....talán én is így cselekednék.
Clint egyik kezét a szájára simította és dörzsölni kezdte vele a bőrét. Az járt a fejében, hogy talán elrontotta az égeszet.

–Sajnálom. – mondta az éppen újra keresgélő lánynak.

–Nem kell Clint. Már mondtam, hogy én is így tettem volna.

– Lauren, én tényleg sajnálom. – állt fel és sétált oda hozzá. Luren kiegyenesedett, barna íriszeit pedig keményen a férfiébe fúrta.

–Fejezd be. Most pedig ha nem bánod egyedül szeretnék lenni. – tűrt egy hajtincset a füle mögé. Clint úgy érezte, mintha valaki szorongatná a szívét ahogyan lenézett a lányra. Karjait Lauren irányába emelte, hogy ölelésébe zárja, de a lány hátra lépett és egyik kezét kinyújtotta jelezve, hogy ne lépjen hozzá közelebb.

– Lauren. – nézett rá megtörve Clint. Szeme könnyektől kezdet el csillogni, ahogyan a lánynak is.

–Kérlek menj. – mutatott az ajtóra száját összepréselve. Fájt neki, ahogy Clint bánt vele miután a Hydrától kiszabadította, de egyben örült is annak, hogy legalább foglalkozott vele. Barton mély levegővétellel próbálta visszatartani a feltörekvő könnyeit. Még vetett egy pillantást a padlót fürkésző lányra és az ajtó felé ment. Mikor kilépett rajta megpillantotta Buckyt. Becsukta az ajtót, sűrűt pislogott, hogy eltűnjenek a könnyek majd felnézett a férfira.

–Jobb lesz, ha ahhoz az ajtóhoz mész. – mutatott a férfi szobája felé, aki semmilyen érzelmet sem kimutatva nézett rá Bartonra. – Nem akar téged látni.

–Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam ez inkább rád vonatkozik. – rándult meg az egyik szemöldöke, mire Clint fenyegetően nézte egy ideig utána kikerülve őt a szobájába igyekezett. Bucky vett egy mély levegőt és belépett Laurenhez, aki az ágyán ülve némán sírt, tekintetét a kinti világnak szentelve. Barnes becsukta az ajtót és a lányhoz lépett. Leült az ágyra majd átkarolta és szorosan magához húzta. Lauren nem szólt semmit csak a férfi mellkasába temette fejét még Bucky arcát újra a barna hajszálak közé fúrta. Imádtak, így összebújva lenni.
Gyengéden simogatta a férfi a hátát egy ideig, mikor is Lauren megszólalt.

–Mennyit hallottál?

–Sajnálom. – húzta még közelebb magához, mire Lauren a mellkasán lökve eltolta.

–Ne sajnálj! – kiabálta a lány felpattanva az ágyról. – Nem kell senki sajnálata! Engem senki ne sajnáljon! – kiabálta, miközben szeméből folytak a könnycseppek. – Miért sajnál mindenki?

– Lauren..

–Ne kezd te is! Ne Laurennez! Erős vagyok! Az vagyok! Nem kell..senki sajnálata! – rogyott le a földre, kezét a szemére szorítva és halk zokogásban tört ki. Barnes fel állt az agyról majd Lauren háta mögé telepedett le. A lány kezéért nyúlt melyet szinte már fájdalmasan nyomott a szemeire. Lassan elhúzta onnan a kezét majd a füléhez hajolt.

–Te vagy a legerősebb nő a világon. – suttogta. Lauren könnyektől áztatott arcával Buckyra nézett, aki halványan elmosolyodott majd ajkait a lány ajkaira nyomta. – És az enyém vagy. – mondta két csók között. Kissé megbánta, mert lehet nem kellett volna még ezt mondania neki, viszont mikor Lauren rekedtes hangján megszólalt ez megváltozott.

–Te pedig az enyém. – csókolta meg újra az előtte ülő férfit. Bucky kezét a lány hajába fúrta közelebb nyomva őt magához. Fém kezével elkezdte a lány oldalát simogatni, de amint észhez tért egyből elhúzta onnan a kezét. – Ez is az enyém. – kapott a férfi keze után majd vissza vezette az oldalára és újra megcsókolta. Lauren a férfi tarkóját vagy hajtincseit birizgálta még Bucky már a lány puha bőrét simogatta. A lány amint megérezte a hideg fémet, kirázta a hideg, de tetszett neki. Bucky térdepelve ült, mire a lány közelebb húzódott és a férfi ölébe ült.
Újra megcsókolta a férfit, aki el sem szakítva kezeit a lányról, magához préselte.

–Kié vagy? – kérdezte Bucky a lány ajkait az övével súrolva.

–A tiéd. – felelte a férfi kék szemeibe nézve. – Te pedig..

–A tiéd. – szakította félbe Laurent. Mindketten elmosolyodtak majd újra egy csókban összeforrtak.

Lauren sóhajtva lépett a tükör elé. Végül a lányok lemondták a vásárlást mert, mindkettőjüknek dolga akadt, most pedig itt állnak Natasha szobájában és ruhákat válogatnak, amit az ügynök kölcsön add nekik.

–Ez... – mondta a lány majd forgott egyet. – Szép, Natasha, de ez nem én vagyok. – nézett le a kék, kissé eléggé fodros ruhára. Natasha mutató ujjával a száját dörzsölte, ahogyan végig nézett a lányon.

–Igazad van. Keressek egy másikat, addig ezt vedd le. – mondta Nat és már Lauren indult volna a fürdőbe, de Wanda éppen zuhanyzott és nem érezte úgyhogy ez rendjén lenne, hisz egy hónapja -több, mint egy hónapja ismeri- így inkább mezítláb topogva várt Natashára. A nő szemöldökét ráncolva ránézett a lányra. – Mi az?

– Wanda bent van én, pedig nem akarok be menni ezért megvárom. – tördelte az ujjait, mire Nat megrázta a fejét.

–Dehogy vársz addig. Gyerünk Lauren, vetkőzz. – kutatott tovább Natasha. A lány beharapta a száját és levette a ruhát. Amint kikászálódott belőle, a nő ágyára ült. Takaróját félig lábaira húzta így kis mennyiségben takarva a régi sebek maradványait.

–Figyelj. Van egy nagyon merész, sokat mutató ruha. Rajtad gyönyörűen állna és mielőtt mondanál valamit..

–Mondok is. – vágott a nő szavába. – Natasha, látod ezt? – mutatott végig a testén. – Tele vagyok ocsmány sebhelyekkel, nem vehetek fel olyan ruhát ami sokat mutat.
Natasha felsóhajtott, de azért is kivette a ruhát. Gyönyörű, bordó darab ami tényleg merészen van néhány helyen kivágva.

–Csak próbáld fel. – rántotta meg a vállát a nő. – Kíváncsi vagyok.
Lauren sóhajtott, de fel állt és a ruháért sétált mivel ő is gyönyörűnek találja és muszáj legalább egyszer magán látnia. Gyorsan bele bújt és a tükör felé fordult. Tényleg látszódtak a sebhelyek a ruha nyitott részénél, ami kimutatta Lauren oldalát, na meg a mellkasán elhelyezkedő néhány régi múlt maradványok is mutatkoztak. Karjai is nagyon látszódtak, ahogyan a háta egy része is.

–Ez gyönyörű Natasha, de nézd meg milyen undorító a bőröm.
A nő közelebb lépett majd hátulról karjait megfogva a lány vállára temette a fejét és a tükörből rá mosolygott.

–Ne foglalkozz vele.

–Én nem is szeretnék annyira, de gondolj bele ha mások meglátnák ezeket rajtam, mit gondolnának. – motyogta a tükörből rá nézve.

–Ugyan, ne vedd tudomásul őket. – simította meg a karjait.

–Egyáltalán nem érted meg, hogy..– szakította félbe a lányt egy kopogás. Meg sem várva az illető a választ belépett. Ledöbbenve nézte Laurent és mikor magához tért beljebb sétált. Lauren nem nézett fel a férfira, tekintetét inkább a padlóra szegezte majd el is fordult tőle. A férfi felsóhajtott és teljes figyelmét Natashának szentelte.

–Ide adod a dobozt? – kérdezte Clint, mire Nat meg sem mozdult csak a szeme cikázott Lauren és a férfi között. Szemit összeszűkítve nézett rá Clintre majd a dobozért sietett. Kezébe nyomta a férfinak és fejével Lauren felé bökött majd a beslisszant a fürdőszobába. Lauren felnézett mert a hitte, hogy Clint elment, de tévedett, mert Natasha hagyta ott őket. A férfi csak nézte a lány arcát ki lefele nézett, ujjait tördelve. Clint úgy érezte mintha könnyfátyol telepedett volna le a szemeiben. Annyira sajnálta az egészet, hogy az már fizikailag is fájt neki. Földre dobta a dobozt majd Lauren elé indult és a lány ellenkezése ellenére is megölelte.

–Úgy sajnálom. – mondta a férfi szorosan magához szorítva Laurent.

–Engedj el, Clint. – tolta el magáról szerencsétlenül.

–Nem akarom, hogy azt érezd a Hydra miatt, veszélyes vagy. – Mondta erősebben szorítva.

–Meg sem fordult a fejemben Clint, csak a tiédben. – lökött egyet a férfi mellkasán ezzel elérve azt, hogy elengedje. – Remélem itt végeztünk is a beszélgetéssel. – sétált el tőle a lány az ablakhoz. Clint vett egy mély levegőt majd a dobozt felvéve földről, elindult az ajtóhoz, de mielőtt kilépett volna még vissza nézett a lányra.

–Gyönyörű vagy. – elhagyva szavai a száját, el is hagyta a szobát. Lauren a férfi kijelentésére felsóhajtott és a fürdőszoba felé sétált. Fehér ajtón kopogott majd arrébb sétált, hogy a többiek ki tudjanak jönni.

– Azta! Annyira szép vagy, hogy azt nem lehet szavakba önteni. – nézett végig rajta Wanda, mire Lauren elmosolyodott.

–Köszönöm, de lehetetlen, hogy ezt vegyem fel.

– Lauren eltüntetjük azokat. – fogta meg Natasha a kezét. A lány felsóhajtott majd bólintott.

Hála a vörös ügynök kis smink készletének, Lauren testén tényleg nem lehet látni egy sebhelyet se és a ruhát is felvehette. Éppen akkor értek ki a Torony ajtaján mikor a kocsik is érkeztek. Bucky a lány mellé sétált, aki segítség kérően a férfi karjába karolt.

–Mi a baj? – kérdezte a férfi, mire Lauren csak lenézett a lábára.

–Magassarkú, az a baj. Nem tudok ilyenekben járkálni. – mondta, mire Bucky elmosolyodott.

–Gyönyörű vagy. – suttogta a férfi majd megcsókolta Laurent. Abban a pillanatban a lány hasában egy egész állatkert őrjöngése zajlott le. Lábai elkezdtek remegni és félő volt, hogy ott helyben esik össze. – Mehetünk? – kérdezte miután elváltak egymástól.

–Igen. – bólintott Lauren majd nagy levegőt vett és elindultak a kocsihoz. Nyugodj meg, ez csak egy bál. Mi baj lehet?