-El sem hiszem, hogy Park Jimin komolyan egy randevúra invitált meg téged.-Lisa hangja izgatottságtól volt fűtött, szinte alig bírt megülni a seggén. Ám én csak szemet forgatva vettem számba a szívószálam, s kortyoltam bele a limonádémba.

-Ez nem egy "randevú".-Macskakörmöztem a levegőben, s most rajta volt a sor, hogy megforgassa a szemét.-Csak félbe maradt a beszélgetés.

-Olyan naiv vagy édesem.-Simított egy csalódott fejrázással vállamra Tzuyu, majd fejbe is vágott, így gazdagabb lettem egy tockossal.-Gondolkodj már!

-Au!-Kaptam a fájó pontra, s csúnya pillantásokkal illettem az alacsony szőkét, ám őt ez meg sem hatotta. Boldogan és nyugodtan ette tovább a kért jjajangmyeonját.

-Kit érdekel ha félbe szakad egy beszélgetés? Általában senkit. Szerintem csak szimpatikus vagy neki és burkoltan hívott el téged valahová. Gondolkodj logikusan!-Rántott vállat Hyo Seop, míg én fújtatva közöltem velük, hogy ez akkor sem egy randi lesz. Persze ők ebben teljes mértékben hajthatatlanok voltak, nem engedtek az "igazukból", én pedig megunva és feladva a harcot inkább igazat adtam nekik. Ha ettől megnyugodnak, akkor legyen egy randi. Én úgy is tudom, hogy nem az, ráadásul jelenleg nem is vágyom ilyesmi programokra. Tökéletesen megvagyok egyedül is, nem hiányzik több stressz az életembe az alapvetőek mellé. A párkapcsolatok mindig csak problémákat és gondokat vonnak magukkal, nekem pedig nincs szükségem ilyenekre. Csak szeretném ezt a tanévet nyugodtan befejezni, s boldogan élni az életem. Ha el jön az igazi akkor azt majd észre veszem. Jiminnel sem fogok szerintem hosszútávú kapcsolatot létesíteni, lehet, hogy nem is kedves.

》《

Jimin még aznap felvette velem a kapcsolatot, s megbeszéltünk egy iskola utáni programot. Mint kiderült a fiúnak eléggé sűrű napjai vannak, s igencsak be van táblázva, de ennek ellenére igyekezett szorítani rám időt. Mondjuk nem tagadom, ez igazán jól esett. Így esett meg, hogy két nappal később már az iskola kapujában vártam rá, míg ő az utolsó tánc órája után dobott egy gyors zuhanyt. Szavaival élve; nem akart büdös lenni egész délután mellettem. Ez mondjuk jó pont, lehet, hogy nem igazán bírtam volna megmaradni mellette hosszú távon, s még az is megeshet, hogy szóvá is tettem volna neki. Az pedig nem keltett volna túl jó benyomást rám nézve, s neki is biztos nagyon kellemetlen lett volna. Én pedig nem akartam volna megbántani, főleg nem ok nélkül.

-Oké baby, de ha nem számolsz be, hogy mégis mi a franc történt a találkozón, akkor úgy letépem a farkad helyéről, hogy észre sem veszed, s már csak a fájdalmat fogod érezni.-Tzuyu hangja komoly volt, még mutatóujjával is megfenyegetett, én pedig nagy szemekkel pislogtam rá bambán, s nem értettem, hogy hirtelen mi baja lett. Fél perccel ezelőtt még teljesen normális volt, mégis mi lelte?

-Egy üzenet is megteszi.-Rángatta el Lisa kedves barátnőnket, aki egy puszit dobva a levegőbe távozott. Egy adag levegőt kifújva fordultam az iskola bejárata felé, s szívem egy pillanatra leállt, ahogy megpillantottam az ajtóban álló Jimint. Haja kócosan foglalt helyet feje tetején, de amolyan aranyos stílusban, kissé még nedves is volt -gondolom a zuhanyzás végett. Egy fekete, térdénél szaggatott nadrág volt rajta, s egy hosszabb fazonú fehér ing, amit csak félig tűrt be, a másik oldalon szabadon hagyta. Nem volt túl csicsásan felöltözve, nekem valamiért mégis félre dobbant a ketyegőm. Gondolatban fejbe is csaptam magam, ugyanis nem lett volna szabad ilyen butaságokon gondolkodnom.

Ahogy észrevett halványan elmosolyodott, majd az ajtót elengedve sietett felém, s vigyorogva köszönt amint elém ért. Szinte egy fejjel kisebb volt tőlem, emiatt pedig nagyon aranyos hatást keltett. Alig bírtam megszólalni, de észbe kapva azonnal köszöntem neki én is, ő pedig fenntartva a szokásos mosolyát döntötte oldalra a fejét.

-Mehetünk? Tudok a közelben egy nagyon jó helyet, ahol isteni finom a sütemény és a kávé is, de ha szeretnél mást inni, akkor természetesen van választék bőven. Viszont ha szeretnél máshova menni, akkor szívesen hallgatom.-Ragadott karon, s indult el velem a buszmegálló felé, míg én próbáltam mindent felfogni amit mondott nekem, ugyanis viszonylag gyorsan beszél és igencsak buzgómócsing személyiség. Legalábbis eddig így tudnám leírni, de nem a rossz értelemben.

-A sütemény megfelel, nincsenek nagy igényeim.-Válaszoltam bólintva egyet, míg ő meglepve fordította felém fejét, de csak egy pillanatra, hiszen előttünk azért mégiscsak sétáltak néhányan.

-Pedig neked lehetne, a külsőd magabiztosságot sugall és eleganciát, aki nem éri be a kicsivel.-Gesztikulált finom mozdulatokkal, míg én szemöldököm ráncolva néztem magam elé, s magamban arra gondoltam, hogy talán mégis egy kicsit flúgos. Végülis a művész lelkek mind furák egy kicsit. Végül letudtam egy rövid válasszal.

-Ja hát..Nem. Nekem nincs meg ez a bizonyos nagyravágyás.-Rántottam vállat. Bólintott egyet, hogy felfogta és megértette, innentől kezdve pedig csend telepedett ránk, ugyanis megjött a busz és helyet kellett foglalni.

A helyszín tényleg nem volt túlzottan messze, sőt, viszonylag még közel is mondanám, mégsem láttam soha sem eddig. Pedig emlékeim szerint egyszer-kétszer azért megfordultam már erre. Persze nem sűrűn, de volt, hogy akadt itt dolgom.

-Egy éve van meg a hely és fél év alatt eléggé nagy hírnévre tett szert, de mai napig vannak olyanok akik nem hallottak róla.-Pillantott rám egy sunyi mosollyal, míg én is elmosolyodtam, s odabent helyet foglaltam vele szemben.-Én gyakran járok erre, főleg a haverokkal.

A kiszolgálás valami eszméletlen gyors volt, az itt dolgozók pedig rettentően kedvesek voltak. Annyit mosolyogtak mint Jimin és bármi probléma volt; azonnal mentek.

-Egyébként akartam kérdezni, hogy te milyen szakon vagy? Úgy tudom, hogy Lalisa egyik barátja vagy. Volt szerencsém dolgozni a lánnyal, de túl sokat nem tudtunk beszélni.-Rázta csalódottan fejét, miközben bekapott egy darab mochit.

-Festészet.

-Mmm, az tök szuper. Hogyhogy emellett tetted le a voksod?-Lett kíváncsi, s láttam rajta, hogy őszintén érdekli a válaszom, nem csak egy felszínes beszélgetést akar velem lebonyolítani, aminek általában hamar vége van és jelentéktelen is.

-Hobbiból kezdtem el festeni az apám miatt, aztán pedig teljesen beleszerettem ebbe az ágba. Mással amúgy sem tudtam lefoglalni magam, túl sok minden nem érdekelt, így hát maradt ez.-Ittam bele most először az epres turmixomba -hiszen eddig a süteményt ettem-, s magamban döbbenten fogadtam, hogy mennyire jó íze van.

-Hogyhogy apukád végett kezdted el? Ő is festő volt?-Döntötte oldalra fejét, míg én éreztem, hogy a beszélgetés egy kínosabb légkör felé terelődik. Ezt minden bizonnyal ő is észre vette, hiszen feltűnően csendben maradtam, s még a tarkómat is vakargatni kezdtem zavaromban. Nem szerettem volna beszélni neki az édesapámról, hiszen eléggé érzékeny téma és nem érzem azt, hogy már rögtön az első találkozásunkkor meg kéne neki ezt említenem. Lisáéknak is sok időbe telt, míg megnyíltam, egy idegennek pláne nem azonnal fogok.-Én édesanyám miatt kezdtem táncolni, hiszen fiatal korában ő is sokáig űzte ezt a sportot, s rengeteg felvételt láttam róla.-Terelte a temát, amiért hálás voltam neki.-Nagyon szép nő volt már akkoriban is, s ez a mozgására is elmondható volt. Azt hiszem tőle örököltem a táncos vért és a kecses mozgást is, bár a külsőm is. Kissé feminibb stílusú vagyok mint az átlag srácok.-Nevetett fel jóízűen, míg én is megengedtem magamnak egy széles mosolyt.

-Különleges külsőd van, más vagy mint a többiek.-Hirtelen mindketten elhallgattunk egy pillanatra, s valahol egymás szemeiben veszhettünk el, mikor is észbe kapva mindketten zavartan köszörültük meg torkunkat. Ő szokásához híven elnevette magát egy széles mosoly kíséretében, míg én halványan viszonoztam ezt, de közben éreztem, hogy az arcom teljesen lángba borult. Mi a franc ütött belém?

A találkozásunk egyébként sikerrel zárult, sok új dolgot megtudtam a tánccal kapcsolatban, sőt, szerintem lesz néhány trükk amit még Lisának is eltudok majd mondani. Én is sokat meséltem a festészetről, emelett pár tervet is látott, s néhány készenlétben lévő művem is. Ámulattal nézte mindet, sőt, néha megszólalni sem tudott, nekem pedig csak úgy dagadt a mellkasom. Ám fordult a kocka, mikor is ő mutatott magáról pár fellépési felvételt, én pedig néha levegőt venni sem tudtam. Annyira hihetetlenül gyönyörű mozgása van, hogy azt szavakkal sem lehet leírni...De talán lefesteni le lehet.

Hosszúra sikeredett találkozónk után buszra szálltunk, ám itt már külön kellett válnunk, ugyanis Jimin teljesen a másik irányba lakik mint én. Hátul foglaltam helyet és igyekeztem kibogozni, hogy mégis merre járok, ugyanis már teljesen besötétedett odakint. Hát igen, tényleg eléggé sokáig beszélgettem a fekete hajúval. Erről jut eszembe..

Tzuyu és ribancai✨️:

16:35

Tzuyu: Na mi újság babapofi, haza értél már? Hogy sikerült a randevúd?

17:03

Hyo Seop: Szerintem Jimin elrabolta és éppen orgiáznak.

Tzuyu: Istenem, olyan irigy vagyok!!!!

Lisa: Idióták...🙄

20:56

Jungkook: Minden okés srácok! Nem orgiáztunk, nem rabolt el és nem történt semmi említésre méltó. Tényleg csak egy sima találkozó volt, megittunk egy-egy turmixot és sétáltunk a parkban. Ennyi.

Tzuyu: Szóval nem volt szex? :(

Lisa: Örülök, hogy jól érezted magad Jungkookie<3
❤️

Hyo Seop: Azért hiányolom ám a csókot

Szemet forgatva tettem el a telefont, de egy halovány mosoly mégis az arcomon ült a barátaim hülyeségei végett. Bolondok, de így szeretem őket.

2022.06.05.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺