Új volt még minden, s én önfeledten lebegtem a biztonságos semmiben. Úgy éreztem, az enyém lehet minden, csak ki kell nyúlnom érte, elérhetem. Lépésről lépésre tanultam az áramlatok táncát, s erőm a felkelő nappal ébredt. Hullámokat hordtam a hátamon, versenyeztem a széllel; az óceán egyszerre volt túl nagy és túl szűk nekem. Örvényként pörögtem az otthonadó, végtelen kékben, s valahogy mégsem találtam a helyem.