Nia nem győzte kapkodni a fejét, minden, amit olvasott a könyvekben úgy volt, a fény ünnepi díszek a boltokban lévő lágy fények melyek a karácsony hangulatát idézték vissza. Valahol forró csokit és forralt bort árultak, legszívesebben inkább azokat kóstolta volna meg, szeretett volna mindent megosztani barátnőjével, ki továbbra is póker arccal figyelte Rhyst. Ismerte ezt a viselkedését, valami nem volt rendben, de neki miért nem tűnt még fel? Tény, hogy maga ő urasága nemigen járt elé senkinek, ha csak nem volt nagyon fontos az ügy. Ha csak nem, érintett valakit, akit szeretett vagy fontos volt. Elérték Rhys kastély szerű birodalmát, egyre csak gyűltek a gondolatok, már az is benne volt, hogy inkább ezzel kellett volna foglalkoznia, de mégis olyan helyen voltak, amiről azt hitte csak kitalált világ.  Váratlanul megjelent egy kicsi terem, épp csak páran várakoztak már, középen két hatalmas szék volt, az egyiken már maga az úrnő ült. Középen egy asztal volt, azon pedig egy felbontott levél. Belépve Rhys azonnal oda mutatott, Nia illedelmesen megállt míg barátnője a levelet a kezébe fogta.

– Ki kapta? –  kérdezte legelőször.

– Cassian – felelte ekkor Feyre, férje mellé sétált, várakozóan figyelte.

–  Rá volt írva ki küldte? –  ekkor már szemei a katonás sorokat tanulmányozta.

–  Igen, Zirgnek hívja magát – felelte ekkor Mor. 

Nia rápillantott, a szőke hajú, magas nő, bármelyik divat modellel szembe szállhatott volna, biztos volt benne, hogy nem vesztene. Annyira kecses, vékony, nőies volt, benne volt minden, ami, ha be kéne mutatnia bárkinek mit jelent nőnek lenni, Morrigan a tökéletes alany lenne rá. 

Szőke, hosszú haja, szabadon kieresztve pihent bal vállán, hullámokban, szépen kifésülve. Egy vörös, hosszú, de egyszerű ruha volt rajta, még is, volt valami olyan az egész kompozícióban, hogy az ember úgy érezte, csak ő van a szobában.

– Pecséten volt valami jellegzetes? Madár, vagy hold, esetleg bármi amin ellehetne pluszban indulni? 

Rhysand és Feyre egyszerre rázták fejüket.

– Csak egy snassz, viasszal lecsöpögtetett boríték – Rhys fanyalogva söpörte le a bal vállát, Nia ekkor kicsit kiakadva nézett barátnőjére, aki azonnal bólintva jelzésül adta, hogy maradjon nyugodt.

– Zariel, letette a levelet, majd hosszan kifújta a levegőt, Azriel felé fordult, Rhys ekkor homlokon csókolta feleségét majd egyenesen kiindul az ajtón.

– Bárhogy is, a hárfa itt marad, nem bocsátkozom alkuba. Ezt meg is írhatjátok, megyek a dolgomra, majd találkozunk, édesem.

Nia erre már tényleg alig bírta magát visszafogni, Zariel viszont továbbra is póker arccal figyelte a többieket.

–  Hol van Amren? 

–  Szereli a párját – felelt azonnal Feyre.

– Elain? 

–  Luciennel elvannak a Tavasz udvara felé, most amíg Tamlin eltűnt, ő felügyeli – felelte ekkor Az.

–  Istenem, segélyezzél – fogta ekkor meg gondterhelten a homlokát Zariel. –  Nyugtassatok meg, hogy Cass és Ness itt vannak?

–  Igaz, egymásban, de elérhetőek a Szél házában – Freyre olyan furán ejtette ki ezt, mint aki féltékeny lenne arra, amit azok ketten a fent művelnek.

–  Ők legalább önmaguk – mormogta Zariel, ekkor magához vette a levelet és Azrielhez lépett. – Kettő másodperced van, hogy átvigyél hozzájuk.

– Abba a szex bűntanyába én be nem megyek újra, leteszlek, aztán majd felsétálsz a lépcsőn – jelentette ki hűvös és morgó hangon az Árnyénekes. 

Ekkor Zariel arra gondolt amire inkább nem akart, tudta Rhys anyukája nevelte fel ezt a szerencsétlen, szexi, mindenki szívét megdobogtató, éneklő kismadarat, de akkor is tekert volna akkorát a heréin, hogy biztosan megtanulta volna a Sia – Chandelier számát kiénekelni.

– Teljesen mindegy, jó kondiban vagyok – jelentette ki határozottan ekkor Nia.

– Beszélnem kell Cassiannal ő mit gondol erről, aztán értesítelek.

– Rendben, engem elérsz – felelte ekkor Morrigan. 

– Köszönöm.

Zariel ekkor az Árnyénekeshez lépett.

– Lépjetek, közelebb, el ne hagyjalak titek.

– Azt bezzeg élveznéd mini kis tenor – mormogta ekkor Zariel, mire barátnője jót kuncogott.

Azriel mit sem foglalkozva az egésszel ekkor felemelte a két nőt és levegőbe emelkedett. Nia sikítani akart, de félt, hogy elejti Az így olyan szorosan kapaszkodott a szárnyas harcosba, amennyire lehetett. Zariel erősen behunyta a szemét és megfogadta, ha ezen túl lesz eldobja a félelmeit, és neki áll a repülős bakancs listának amit évek óta a repülés félelme miatt halogatott.