Csípős hideg reggelre ébredt a falucska mikor felkelt álmosan, ahogy elhaladt a bejárati ajtó mellett különös boríték várta az átlátszó postaládába mely az ajtó belső részébe volt.

Normális esetbe simán elsétált volna, de mivel fekete díszes papíros egyre csak fénylett mintha hívta volna így kivette. Ahogy kivette a fehér papírt a pecséten az aljában azonnal megakadt a szeme. Velaris?

Jót nevetett, majd letette a konyha asztalra, arra gondolt ez egy olcsó vicc lehet. Az a hely kitaláció, ő meg mehet tovább kutatni, régi írások és helyek után a Lehelet Múzeumnak.

Megitta a kávét, aztán átöltözve neki is indult a napnak.

Mire hazaért már két újabb levél várta. Azonnal kivette őket, ugyan az a boríték, díszes papír, pecsét. Elsőre még viccesnek tűnt a jelenség, de másodikra? Így neki állt a tegnapi levélnek.

Tisztelt Brown Kisasszony!

Kapcsolatunknak hála bukkantunk magára, úgy hiszem ön tud segíteni egy levél megfejtésében, kérem keressen fel amint tud.

Köszönettel: Az Éjszaka Úrnője

Nem is kellett több, elnevette magát. Még ilyet, de kíváncsi volt a második levélre is, így azt is olvasni kezdte.

Tisztelt Brown Kisasszony!

Feleségem elfelejtette elküldeni önnek a koordinátákat, a jegyet és a medált, mely Velarisba érve szabad járást biztosít önnek. Kérem, ha leszáll a vonatról keresse fő vezéremet, minden bizonnyal fel fogja ismerni. Nesta már nagyon várja önt, kérem mielőbb szánjon ránk időt.

Az Éjszaka Ura

Ledöbbent, a legelső gondolata Nia volt, gyerekkoruk óta ismerték egymást, nélküle nem is indult volna el, azonnal áthívta. A vér vörös hajú nő egy gyors köszönés után azonnal a tárgyra tért. Alaposan megnézte őket, a pecsétet, a kézírást majd leült a széken döbbenten.

– Na? Mit gondolsz?

– A pecsét még oké, olcsó trükk, de a kézírások, főleg a férfié. Ívelt, dőlt, lendületes. A papír, látod? Ha a gyertya felé emelem más nyomtatás, nem gépi. A tinta is, nem modern, szerintem nem is töltőtoll, sima tollal írták.

– Tehát Pennával.

– Hol van a koordináta?

– Itt, látod? De megnéztem a neten ez egy öreg vasúti megálló.

– Hm, vegyél ki pár nap szabit. Nézzük csak, figyelj mit találtam a borítékba – Nia két jegyet is lóbált mire barátnője elkomorodott.

– Tudnak rólad... ez nem vicc már!

– Zariel, a legjobb barátnők vagyunk, ha megfigyeltek, még szép. Esküszöm, ha tényleg létezik Velaris, vissza se jövök!

– Ezzel sokan így vannak, de miért pont én?

– Ki fogjuk deríteni csajos. No problem.

– Holnap ki is veszem a négy napot, csütörtökön mehetünk is.

– Négy? Egy hét! Ha ez tényleg az a hely.

– Nia, az egész éves szabadságom, utána beteg szabim lehet.

– De nem megérné?

Zariel hosszan figyelte a leveleket, végül bólintott.

– Igazad van, elfogadom a felkérést és lehet vissza se jövünk, minek?

Ekkor Nia csillogó szemekkel, diadalittasa visítva, elviharzott barátnőjétől, összecsomagolni.