Korán keltem. Suli lesz, ismét egy új rettenetes év. Hideg van. Lassan odaballagtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy világoskék farmernadrágot, amit fel is húztam, meg egy krémszínű vékony trikót, amit egy fehér pulcsival egészítettem ki. A szekrény aljából elővettem még egy pár csizmát. Leültem az ágyra és felhúztam a cipzárját. A szobámból nyílott a fürdőszobám, fehér falai, mint ha kórházban lennék, de mégis illik ide, egy nádból készült szekrényem volt oldalt, ami nekem nagyon tetszett.
Oda álltam a pulthoz, és a tükörbe néztem. Fehér bőröm, mint a falaim, barna hajam kicsit hullámba végződtek a végén. Barna szemem van akár egy medvéé. Kicsit sminkeltem a megszokás kedvéért, ne legyek ennyire fehér.
Természetesen, mint mindig elszúrtam a sminkem tusvonalát. Kiléptem a szobámból és leszaladtam a lépcsőn, az előtérbe érkeztem, már éreztem a kakaóm szagát.
- Jó reggelt hugicám! – köszöntött a bátyám Adrian, mivel vele élek. Adrian 20 éves egyetemista, én gimnazista vagyok, 17 éves vagyok és középiskolába járok. Nehéz így élnem, szüleimet nem is ismerem. Legalább is nem tudok róluk semmit. Mindig is a bátyámmal éltem.
- Jó reggelt! - és egy mosolyt biggyesztettem az arcomra.
- Milyen óráid lesznek? – támaszkodott a pultra miközben felültem a bárszékre.
- Hogy milyen? Honnét tudjam? Még csak az első hét van a suliban. Nem kell már tudnom.
- Igen az első hét az októberben. És még nem tudod az órarendet? – persze ennek a kis vitának mindjárt nevetés lett a vége mivel mi nagyon jó testvérek vagyunk soha nem vesztem vele még össze.
- Elviszel? – ittam meg a kakaót.
- Elvihetlek. – kiment a konyhából, és elszaladt a kocsi kulcsért. – Mehetünk? – kiabálta utánam és hallottam, hogy becsapja az ajtót.
- Hogyne! – mondtam majd a szék melletti táskát felvettem. Ki mentem az ajtón és beültem az autóba, ami egy Audi volt.
Kellemesen hallgattuk a rádiót miközben oda értünk a suliba. Kiszálltam elköszöntem és nagy levegőt vettem.
Bementem az ajtón és ismét azok a fehér falak vettek körül, ami már négy éve. Felszaladtam a fizika teremhez.
- Szia! – ordította utánam Tori a legjobb barátnőm.
- Tori, szia. – mondtam neki és megöleltük egymást.
- Jaj, nézd, de aranyosak a kis Elena Pierce, meg a Tori Live barátnője. – jöttek oda hozzánk a fiúk. Ők is a barátink, igen imádom őket és furcsa lesz őket is majd itt hagyni.
- Alex minek kell? – kérdeztem tőle és felé fordultam.
- Elena, olyan negatív vagy! – bohóckodott.
- Kösz. – bele bokszoltam a vállába. Tori tétován nézett össze-vissza, majd a száját mondandóra nyitotta, de aztán visszacsukta, majd megszólalt.
- Srácok, nem akartok elmenni ma délután egy kávéra?
- Ez jó ötlet. – fordult felénk Dominik.
- Sziasztok. – jött oda hozzánk Sarah, az osztályfőnökünk.
- Csókolóm. – jött oda az egész osztály.
Mrs. White bement az osztályba és mi meg mentünk utána, mindenki leült a helyére az osztályteremben.
- Szeretnék veletek megosztani valamit. – körbenéztem, mindenki nagy fáradtan és nagy érdeklődéssel meredt Sarah nénire. – Új osztálytársaitok lesznek. Holnap látjátok őket először. – megfogta a táskáit és kiment a teremből. Felültem az asztalra és oda jött hozzánk Dominik és Alex.
- Ismét egy új osztálytárs? – kérdeztem.
- Elena, látod, mindig mi kapunk új embereket. – Dominik is odaszólt.
- Nem baj, jó lesz ez. – mondta Alex.
- Én a sok létszámra török. – idézte Tori magát. Mindenki felnevetett.
- Elég furcsa vagy drága Tori. – mondta Dominik és megsimogatta a vállát. Tori rám nézett. Vállat vontam neki, hisz miért ne foghatná meg a vállát.
Becsengettek, első órám fizika, biztos nagyon érdekes lesz.
- Sziasztok, gyerekek! – jött be a tanár. Hátra fordultam és a táskámból kivettem egy füzetet, amiben az órai írogatásunk volt, kitéptem egy papírt. Aminek nem volt értelme, mivel Tori ült mellettem és vele akartam levelezni. Ezért a papírt visszadobtam a táskámba és elővettem helyette a füzetet.
Szia, Tori! Érted te azt, feladatot? Semmi kedvem a fizikához! – oda toltam neki a füzetet és a táblára pillantottam, egyszerre annyi minden volt felírva rá, hogy megértem lemásolni róla. Láttam, hogy Tori olvassa, amit írtam, de félre rakta mivel neki is le kellett másolnia, ami rajta volt a táblán.
Kicsengettek. Összeszedtem a padon lévő dolgaimat és bevágtam a táskámba. Kimentem a folyosóra.
- Elena, tessék itt a füzeted! Tedd, el majd írunk a következő órán.
- Édes szívem a következő óra osztályfőnöki, aztán testnevelés. – mondtam.
- Jaj, tényleg. – fogta a fejét. – Hányas teremben vagyunk?
- Szerintem menjünk a többiek után. – ajánlottam fel, mivel én se tudtam melyik teremben is vagyunk.
Felértünk az emeletre majd mindenki leült a padokra a folyosón.
- Hova üljünk? – kérdeztem erre Tori megfogta a kezem és elmentünk az egyik padhoz.
- Itt szerintem jó, mert senki nem zavar.
- Szerintem is. – mondtam. – Tudod Tori a mi osztályunk elég furcsa.
- Miért?
- Különbözünk a többi osztálytól, mivel itt nincsenek nagyképűek! Szerintem így jobb is. – mondtam és a táskámra néztem.
- Szerintem is így jobb. – mondta és megérkezett Mrs. White. Beléptünk az osztályunkba és elkezdődött az óra.
- Köszöntök mindenkit ezen a napon! Ismét hétfő van, és szerintem mindenki tudja, hogy a hétfők azok nehéz napok. – mondta a tanárnő.
- Ezzel mindenki így van. – jelentette ki Dominik. Mrs. White rá nézett és összehúzta magát.

- Mindenkinek mondtam, - folytatta. – hogy holnap új osztálytársak jönnek hozzátok, egy fiú és egy lány. Ja, és mielőtt el nem felejtem. – kapta fel a fejét. – Csütörtökön lesz rajz órátok, ha jól tudom, igaz? – erre mindenki bólintott. – Ti készítitek a plakátokat. Pénteken lesz az iskolában bál a nagy csarnokban, ezért csütörtökön lementek az iskola busszal, és feldíszítitek.
- Tanárnő! – tettem fel a kezem.
- Tessék Elena.
- Akkor csütörtökön lesz tanítás? – kérdeztem.
- Nem, csütörtökön ugyanúgy bejöttök nyolcra és mentek a rajzterembe készülni. Szalagokat, álarcokat fogtok készíteni. Semmit nem kell hoznotok, mivel mentek úgy is a csarnokba.
- Ez szuper lesz. – súgta oda Tori a fülembe.
- Szerintem is. Várom már.
- Szóval gyermekeim, szerdán nem lesz tanítás, csütörtökön igen és pénteken bál. Értitek? – mindenkinek a bólintó fejét lehetett látni.
- Egyre jobb ez a hét. – mondtam Torinak.
- Miért csak négy óránk lesz? – kérdezte Lisa.
- Azért mivel végzősök vagytok és kaptatok kimenőt, vásárolni, előkészülni a bálra. –mondta.
- Ez remek. – mondta hangosan Tori. Igaz mindenki őt nézte, de nem volt olyan ciki.
- Más mondani való, azt hiszem nincs.
- Lehetne egy kérdésem? – ismét Lisa tette fel a kezét, szerintem őt is izgatta a dolog.
- Persze. Mondjad csak. – válaszolt Sarah.
- Csak annyi, hogy ez milyen bál lesz? Farsangi vagy, hogy milyen ruhát kell felvenni?
- Ja, igen. Elfelejtettem mondani, nem ez egy normális bál lesz, csajoknak habos-babos ruha lehet, mint a szalagavatói bálon. Fiúknak pedig szmoking.– mondta majd felült az asztalra.


Az óra hatalmas lassúsággal ment el.
- Tori! – kiabáltam a folyosón. – Tori! Várj meg! – testnevelés a következő óránk az öltöző meg lent van a földszinten.
Beestem az öltözőbe. – Kösz, hogy megvártál. – közvetítettem Torinak.
- Bocs, nem hallottam.
- Akkor mégis hallottad, hogy kiabálok utánad! Ne hazudj. – és nevettem.
- Csajok! – nyitott be az egyik tanár. – Ne öltözettek át, menjetek fel a termetekbe, filmet néztek. Nincs ma testnevelés. – mindenki lesokkolva állt, hogy nincs itt a testnevelés tanárunk, pedig én még akartam ma egy kicsit edzeni.
- Most megvársz? – kérdeztem Toritól. – Visszapakolom, a ruháimat csak ennyit kell várnod. Gyors leszek. – nyugtattam meg, ne hogy itt kétségbeessen. Felszaladtunk a termünkhöz.
- Nem akarsz megszökni? – kérdezte Tori.
- Nem akarok igazgatóit.
- Szóval el akarsz szökni, de félsz az igazgatóitól? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Többnyire igen. – mondtam és kicsit féltem. – De benne vagyok! – Torival lementünk a földszintre, leguggoltam a lépcső széléhez. Tori már az ajtón kívül volt, körbenéztem és elfutottam én is az ajtóhoz, majd elkezdtünk futni és elértünk a sarokig.
- Azt hiszem. Meg volt a mai futásom. – mondtam kicsit lihegve.
- Nekem is, és nem hazudok. – elkezdtünk sétálni.
- Jaj Torikám. – a nyakánál karoltam át, és ő is átkarolt.
- Mondjad El.
- Hát tudod, örülök, hogy megismertelek. Haza megyünk vagy hova akarsz menni?
- Figyelj, menjünk el az American's Coffee – ba.
- Ó, oda elmehetünk! – mondtam.
- Ugye mondtuk, a srácoknak is. Lemondjuk? Nem akarok velük most kimenni.
- Őszintén és se. Majd írok nekik. – elsétáltunk a város felé, és beültünk a kávézóba.
- Rendelünk egy pizzát? – ajánlotta fel Tori.
- Rendelhetnénk, én éhes vagyok.
- Pincér! – kiabált Tori. Majd megjelent az a srác, aki mindig kiszolgál minket.
- Szia, Jack! – köszöntem.
- Sziasztok. A szokásosat kéritek? – ez azt jelenti, hogy mindig ugyanaz a kukoricás pizza és a cappuccino.
- Igen azt kérjük! – mondta Tori.
- Te figyelj, mit veszel fel a bálra? – kérdeztem kicsit oda hajolva Torihoz.
- Fogalmam sincs. El kéne, menni majd valamelyik nap a szalonba tudod, ahol estélyit lehet venni.
- Én is gondolkodtam rajta. Amikor Hannah vette a ruháját akkor vele voltam ott nagyon szép ruhák voltak.
- Hannah? Az ki? – nézett furcsán.
- A bátyám ex barátnője.
- Ja, igen így már más. Így már tudom ki az.
- Csajok, meghoztam. – jött Jack a két kis pizzánkkal és a két cappuchinoval.
- Köszönjük. – mondtam.
- Nincs mit, szóljatok, ha kell még valami. – és elment.
- Figyelj! Nekem hoznál egy fél decis Cola-t? Köszi.
- Minek neked Cola? – kérdezte Tori, miközben a pizzát ette.
- Mert én mindig elvitelre viszem magammal a kávét.
- Itt a kóla. Tessék. – rakta le az asztalra.
- Kösz. – mondtam vissza Jack-nek.
- Na, szóval akkor hova és mikor menjünk el vásárolni?
- Figyelj, holnap ráérek.
- Az jó, én is, aztán szerdán úgy is tartjuk a névnapomat. – Tori, mint egy kiskutya úgy örült ennek, hogy kimondhatta.
- Hol akarod tartani a névnapodat? – kérdeztem miközben a pizzát választottam szét.

- Otthon, csak te leszel nálunk. Mint mindig.
- Imádlak Torim.
- Én is El. – mondta. – Amúgy úgy is mondták a fiúk, ők a suliba hozzák azajándékot, szóval te meg át jössz bulizni, Adrian is át jöhet, úgy is James-ellesz.
- Az biztos, téged felköszönt és megy a bátyádhoz.
- Ez tök furcsa, hogy neked is és nekem is bátyám van.
- Szerintem meg normális. – mosolygott. – Te már meg is etted a pizzát?
- Igen, miért ne, te itt beszéltél nekem, én addig simán megeszem.
- Te is beszéltél ne magyarázz. – és felnevetett. – Ezt nem kellett volna. – éselkezdtünk nevetni.
- De dili vagy. – miközben belekortyoltam a Cola-ba felmértem Torit. Szőke hajavállán lógott le. Türkiz kék szeme csak csillogott, fehér bőre neki is hamuváégette volna a nap, ami szinte eltűnt volna egy fal mellett, mint én. Vékonyalakja volt, bár látszott rajta, hogy törékeny. Igaz kemény a csaj.
- Most mit bámulsz ennyire? – kérdezte.
- Bocs. – mondtam és elhúztam a fejem. A Cola-s üvegre tettem a kezem, majdmegittam.
- Hallod! – megriadtam.
- Mondjad!
- Át mehetek hozzád tanulni?
- Gyere. Nálunk is alhatsz! – mondtam.
- Az szuper lenne, ott van amúgy az ágyneműm? – igen ez egy kicsit furcsa,sokat alszik nálam Tori és már szinte van neki külön ágya is, mivel az énágyamból ki lehet húzni egy másik ágyat.
- Igen, nálunk van.
- Elmegyek haza, vagy jössz velem? – kérdezte.
- Mehetek, de miért is?
- Kell ruha holnapra, tudod.
- Ja, igaz. Jó elmehetünk. – a pulthoz szaladtam kifizettem, amit ki kellett ésTori már kint várt.
- Most akkor hozzád megyünk előbb? – kérdeztem.
- Jó lenne. – mondta.
- Tori. Az ott nem James?
- Hol? – kérdezte. Majd észrevette ő is bátyja kocsiját. – De az, gyere,menjünk. Majd haza visz minket.
- Kocsival kellett volna jönnöm. – mondtam halkan és Tori után rohantam. – CsőJames. – köszöntem neki.
- Elena! De ti, hogy- hogy itt? – kérdezősködött mire már bent ültünk akocsiba.
- Mindegy csak vigyél haza. – mondta Tori.
- Igaza van.
- Rendben. – mondta James majd Torival egyet pacsiztunk és elkezdtünk nevetni,hogy James semmit nem kérdezett a felől, hogy mi miért nem vagyunk suliban.Hamarosan megérkeztünk Toriékhoz.

Kinyitotta az ajtót.
- Szóval összeszedem a ruháim ésmehetünk. De előtte keresek egy táskát. – Tori szobája narancssárga színű,szekrénye színe a juharéhoz hasonlított, amin nagy tükrök voltak. Az éjjeliszekrénye és az íróasztala színe is ilyen volt. A polcokon, régi képek rólunkés néhány ajándék, amit kapott. Plüss mackók, és plüss kutyák. – Mehetünk! –mondta és kirohant a fürdőből.
- Rendben. Én is teljesen készen vagyok. Már csak neked kell elkészülnöd.
- Miért lejött a sminkem? – nyúlt az arcához.
- Nem, csak mondtam. Miért, nem vagy még kész? – kérdeztem.
- De azt mondtam mehetünk.
- Ok. – mondtam leszaladtam a lépcsőn. – Sziasztok! – köszöntem Toriékszüleinek.
- Észrevetted, hogy nem hoztad el a kávédat?
- Nem, de jó hogy mondod. – el is felejtettem, hogy ott hagytam a kávémat akávézóban. Torival karon fogva mentünk el hazáig.
Elfordultunk az utolsó saroknál.
- Akkor holnap suli után elmegyünk vásárolni?
- Jó lenne, nem? – kérdeztem.
- Hát, de. Amúgy meg, ha az új csaj olyan, mint mi akkor barátkozunk vele?
- Torikám, nem csak akkor lehet valakivel barátkozni, ha olyan, mint mi.
- Tudom, de akkor is.
- Barátkozunk vele nyugi. – kinyitottam a kaput és láttam, hogy Adrian máritthon van.
- Szerinted le fog cseszni?
- Ne foglalkozz vele. – kinyitottam az ajtót is. – Menj csak. – tessékeltemelőre Torit.
- Kösz.
- Sziasztok, lányok! – rohant le a lépcsőn Adrian.
- Hát te hova mész? – kérdeztem.
- Találkozok a barátokkal. – mondta.
- Rendben. Szia. – becsapta maga után az ajtót.
- Ez gyors volt. – jelentette ki Tori.
- Szerintem is. A táskád vidd fel a szobába, én addig iszok egy üdítőt, kérszte is?
- Igen. – Tori felfutott a szobába, míg én a nappalin keresztül elmentem akonyhába, kivettem a hűtőből két dobozos Cola-t. A szekrényhez fordultam éslevettem két poharat felnyitottam a kólákat és bele öntöttem a pohárba.Felvittem a szobába és letettem a poharakat az asztalomra.
- Elpakoltam, ha nem gond.
- Látom már az ágyat is kihúztad. – mutattam rá miközben az egyik pohár akezembe volt.
- Igen. – ráfeküdt és a cipőjét lehúzta, majd felkelt és kivitte az ajtó mellé.Belekortyoltam a hideg kólába és én is levettem a cipőm, oda raktam Tori cipőjemellé. – Írtam a fiúknak, hogy nem tudunk menni.
- És mit írtak? – kérdeztem majd belemélyesztettem magamat a fotelembe.
- Azt, hogy ők se tudtak volna menni, mert tanulnak történelemre.
- Írunk?
- Ezek szerint. – rázta a telefonját a kezébe.
- Tanulunk?
- Kéne.
- Tudom. – felálltam és a táskámból kivettem azokat a könyveket, amik holnapnem lesznek. Majd beleraktam azokat a könyveket, amik lesznek holnap kivéve atörténelemkönyvet hagytam kint. Befeküdtem az ágyba és elkezdem olvasni.

- Ti mit csináltok? – törte meg a nagy csendet Adrian.
- Mit csinálunk? Tanulunk.
- Azt látom, de szerintem most fejezzétek be, már kilenc óra van. Nézzetektévét vagy valami.
- Igaza van. – mondta Tori és a táskájába dobta a könyvet. Én is felkaptammagam és a táskámhoz vittem a könyvemet majd levittem mindkettőnk táskáját alépcsőhöz.
Felrohantam és láttam, Tori sehol, a fürdőajtó nyitva.
- Tori bent vagy?
- Igen zuhanyozok.
- Rendben. – én is előkészíttettem a pizsamámat és Tori után én jöttem.

Mikor kiléptem az kádból Tori nagy nevetéseit hallottam. Kinéztem az ajtón.Láttam a tévét bámulja ennyire. Felöltöztem és lemostam az arcomról a sminket.
- Mit csinálsz ennyi ideig? – jött be Tori.
- Lemosom az arcomról a sminkemet.
- Juj, ilyen krémet én is kaphatok? – nyúlt a kezem után.
- Drágaság ez egy tonik, de igen. Kaphatsz. – oda csúsztattam neki és ő is kentaz arcára.
Kiléptünk a fürdőből és a tévébe épp a másnaposok ment. Gondolhattam volna,hogy ezen nevet ennyit.
- Én álmos vagyok, elmegyek aludni! – mondta Tori és befeküdt az ágyba.
- Én is megyek. Jó éjt. – lekapcsoltam a lámpát. Igen ez egy nagyon hosszú napvolt. Meg sem lepődők rajta. Várom az új diákokat. Minden esetre mostlepihenek.