-Jól vagy? - fordult Káin kíváncsian a lány felé, mikor beült mellé a kocsiba.

-Soha jobban. - felelte Summer egy mély sóhaj kíséretében, majd a kormány felé biccentett. - Csak induljunk, mielőtt meggondolom magam. - a bérgyilkos tette, amit Elizabeth kért. Kikanyarodott a villa kocsifeljárójáról és eltűnt az éjszakában. 

Summer még mindig az előbb elolvasott levél hatása alatt volt. Azok voltak nővére utolsó hozzáintézett szavai. Az írás elég hitelt adott Káin állításának, de Liz még mindig nem tudta, hogy képes lenne-e valaha megbocsátani a mellette ülő férfinak.

-Elég zaklatottnak tűnsz. - próbálta a férfi feszegetni a témát, de Summer csak lehurrogta.

-Igen, és? - kérdezte szarkasztikusan. - Gondolom azt azért sejted, hogy nem vagyok a legjobb hangulatomban. - Káin elengedte füle mellett a megjegyzést és próbálta másra terelni a szót. Volt valami, ami már régóta fúrta oldalát.

-Látom Carterral kibékültetek. - mormogta és oldalra pillantott a lányra. Tekintetét az ujján csillogó gyűrűre vezette.

-Ebbe most inkább ne menjünk bele. - dünnyögte Elizabeth és nyűgösen emelte égnek tekintetét.

-Nem is akarok, csak meglepett ez az egész. - nézett rá a bérgyilkos. - Pár napja még úgy volt, hogy engem szeretsz.  - Summer idegesen pillantott oldalra a férfira, miközben dühösen szorította össze száját.

-Ugye nem gondoltad, hogy ezek után köztünk lehet még valami? - vonta fel szemöldökét, hangja gúnyosan csengett. - Tönkre tetted az életemet.

-Ez nem igaz. - ellenkezett a férfi. - Tudnád, ha elolvastad volna a levelet.

-Elolvastam. - vágott közbe Elizabeth. - De még így sincs jogod az én magánéletemet boncolgatni.

-Oh, eszembe sincs hercegnő, egyszerűen csak meglepett, hogy tényleg azt hiszed Aiden mellett van a helyed. - emelte fel hangját Káin, mire Summer csak látványosan megforgatta szemeit.

-Egy fél évvel ezelőtt még szentül meg voltál róla győződve, hogy Carterrel kellene együtt maradnom. - szólalt fel Liz is erélyesen

-Igen tudom! - vágott közbe  Káin türelmetlenül. - Hülye voltam, oké? - pillantott oldalra a lányra feldúltan. - Megijedtem a saját érzéseimtől és menekülni kezdtem. Tudom, hogy hiba volt. De már úgysem számít. - eresztette le kicsit hangját. - Hozzá mész Aidenhez, igaz? 

-Lehet. - dünnyögte Elizabeth, majd pontosított. - Igen, valószínűleg. Ezt az egy melót még megcsináljuk, és utána befejeztem.

-Ugyan, hol hallottam már ezt? - horkantott fel cinikusan a bérgyilkos, majd egy pillanatra közelebb hajolt Summerhez. - Sose fogsz tudni leállni ezzel az élettel. És sosem fogsz tudni elszakadni tőlem,

-Tévedsz. - rázta meg fejét a lány, szemei elszántan csillantak fel. - Hozzá megyek Aidenhez és utána elköltözöm vele egy csendes, olasz városba.

-Ezt még te sem hiheted el. - nevetett fel gúnyosan a férfi. - Aztán pár éven belül rögtön lesz kettő-három gyerkőcötök is, nem? Majd ott fognak rohangálni körülötted a kis Carterek meg Elizabethek. - mondta Káin, hangja csöpögött a szarkazmustól. - Tudod, hogy neked nem erre az életre van szükséged.

-Ó, igen? - csattant fel Summer most már dühösen. - Akkor kérlek avass be, hogy mégis hogyan kéne leélnem az életemet. Folytassam a lopást, a csalást és a hazudozást? Vedeljek, amíg bírja a májam és füstöljek, mint egy gyárkémény? Lovagoljak el veled a naplementébe és éljünk úgy, mint az útonállók? - kérdezte Liz és oldalra a pillantott a vezető alakra, akinek csak egy pimasz mosoly jelent meg ajkain.

-Szerintem fontold meg még ezt a házasságot. - szólalt fel végül, hangjából áradt a nyugodtság. - Lehet kezded beismerni magadnak, hogy mire vágysz az élettől.

-Csak megtennéd, hogy egy percre befogod? - csattant fel a lány türelmetlenül. - Szeretem Aident.

-És ezt most nekem mondod, vagy magadnak próbálod bizonygatni? - vonta fel a szemöldökét Káin vigyorogva.

-Reménytelen vagy. - forgatta meg szemeit Summer frusztráltan.

-Szóval, mi a terv? - fordult Liz  kíváncsian a mellette ülő férfihoz, mikor megérkeztek William Benette villája elé. - Csak besétálunk és ledarálunk mindenkit?

-Jól hangzik, de valami stílusosabbat találtam ki. - felelte Káin, majd hátranyúlt zsákjához, amiből egy detonátort húzott ki. 

-Remélem ez nem az, amire gondolok. - sóhajtott fel Summer gondterhelten. 

-De de angyalom, ez sajnos az amire gondolsz. - húzta el a száját a bérgyilkos. - Golyót repítünk Benette fejébe, utána felrobbantjuk az egész kócerájt.

-Oh, igen? - vonta fel szemöldökét a lány. - És mi hogy fogunk kijutni a házból? Vagy ez valami öngyilkosmerénylet lesz?

-Hidd el, megoldom. - mosolygott le rá a bérgyilkos magabiztosan és kipattant a kocsiból. Summer is követte példáját. - Én hozom a c4-et, te vedd ki ellőről a fegyvereket. Elizabeth tette, amit a férfi mondott neki. 

-Szóval, mehetünk? - vonta fel szemöldökét Summer kérdően, mikor Káin már kivette az összes robbanóanyagot a csomagtartójából.

-Még egy valami. -fordult a lány felé. - A kesztyűtartómban tartok egy tartalék pisztolyt. Ide tudnád hozni nekem?- Liz csak egy aprót bólintott és beült az anyósülésre.

-Itt nem találom. - kiabált ki, mire a férfi megjelent a kocsi ajtajában és lehajolt hozzá, így elzárva előle az útját. - Mi az? - A bérgyilkos nem felelt. Jobb kezével megcirogatta Liz orcáját, majd ajkát a lányéra tapasztotta. Rövid csók volt, de ahhoz bőven elég, hogy legyen ideje hozzábilincselni Elizabeth karját a kesztyűtartóhoz. - Mi a faszt csinálsz? - csattant fel dühösen, miután ellökte magától a férfit. - Szedd le rólam, de most rögtön!

-Nem tehetem. - rázta meg fejét a férfi. - Ha egy fél óra múlva nem jövök vissza, hagyj itt. Rendben?

-Ne szórakozz, hanem add ide a kulcsot! - parancsolta Summer. - Veled megyek.

-A faszt fogsz velem jönni, még a végén kinyíratod  magad! - ellenkezett Káin indulatosan.

-Alexander, komolyan mondom, nyisd ki a bilincset, vagy esküszöm, hogy puszta kézzel foglak megfojtani!  - fenyegetőzött Elizabeth, szemei szikrákat szórtak, de a férfi nem törődött dühével.

-Majd megölhetsz, ha visszajöttem. - felelte egy pimasz mosoly kíséretében és indult volna be a házba, de még egy szóra visszafordult. - Ja, hogyha nem élném túl, szeretném ha tudnád, hogy Bonnie él. - mondta, mire Summer szemei elkerekedtek. - Őt sikerült megmentenem a mexikóiaktól és Grace kérésére elvittem Mrs Rochesterhez. Biztonságban van. Szívesen. - csak ennyit mondott, majd rácsapta a kocsiajtót a döbbent lányra és elindult befelé William Benette otthonába.

Liz hisztérikusan dörömbölt az ablakon, miközben rengeteg szitok szóval illette az egyre csak távolodó bérgyilkost, de hiába. Ott ragadt hozzábilincselve a kesztyűtartóhoz.

Káin órájára pillantott. Sietnie kellett, mert tudta, hogy Elizabethet egy bilincs nem fogja megakadályozni, hogy utána jöjjön. Szerette volna gyorsan lerendezni ezt az egészet, mielőtt a lány is belefolyik az ügybe.

Benette birtoka körül egy magas kerítés húzódott, aminek kapuja előtt két őr állt. A bérgyilkos tovább oldalgott, míg végül talált egy kis rést, amin keresztül könnyen bejuthatott. Megbújva a bokrok és fák árnyékában haladt egyre közelebb a házhoz, elkerülve a lámpák világítását. Mivel régebben már járt itt, pontosan tudta, hogy honnan tudná a legjobban megközelíteni az ír hálószobáját. Balról a második erkély tartozott lakosztályához, így a férfi azt vette célba.

Mielőtt azonban meglátogatta volna Bennettet, körbe járta az épületet és minden három méter után lehelyezett egy robbanószerkezetet, amit utána élesített. Ha véletlenül szembe találkozott egy-két őrrel,  könnyűszerrel törte el nyakukat, majd egyből vissza is húzódott a sötétségbe. Halk volt és nesztelen, a lopakodás mestere.

Óvatosan kapaszkodott fel az ereszre és mászott fel rajta, egyenesen William erkélyére. Szerencséjére itt nem védte senki a maffiózót, így egyszerűen jutott fel. A hatalmas üvegajtót már nehezebb volt kinyitni, de Káin erre is felkészült. Elővette zsákjából a feszítővasát, majd egy zörrenés nélkül próbálta kiékelni a bejáratot. Pár perc kínkeserves erőlködés után sikerrel járt, most már szabad volt az útja.

Mikor belépett a hatalmas lakosztályba, lélegzete majdhogynem elállt egy pillanatra. A helyiség hatalmas volt, az előszoba közvetlen az erkélyre nyílt. Jobbra a fürdőszoba volt található, míg balra egy hatalmas ajtó két szárnnyal, ami bizonyára a folyosóra vezetett ki. A bérgyilkos tovább haladt, egyenesen be a hálószobába, ahol az ír békésen aludt. Sötét volt, így Káin nem tudott sokat kivenni belőle, de nem is kellett. Óvatosan nyúlt egy hatalmas párnáért, majd egyesen Benette arcához helyezte. Fojtogatni kezdte a férfit, aki kétségbeesetten kezdett el kalimpálni álmából felriadva. Halk nyögések hagyták el száját. Pár pillanat múlva keze és lába járása lelassult, majd teljesen abba maradt. A bérgyilkos a biztonság kedvéért még egy pár másodpercig rajta hagyta a párnát, aztán végül levette az ír arcáról.

Ahogy végig nézett a holttesten, különös bizsergés rázta meg minden porcikáját. Büszkeséggel és elégedettséggel töltötte el a látvány, mintha egy nagy kő esett volna le szívéről. Végre fellélegezhetett, többé már nem éreztette a telhetetlen bosszúvágyat. Káin szabad lett.

Mielőtt elhagyta volna a szobát, elővette a detonátorát és élesítette a c4-et. Pontosan volt öt perce, hogy elhagyja a házat, mielőtt az a levegőbe repül. Bőven elégnek kellett lennie.

Már éppen fordult volna meg, mikor egy hideg fémtárgyat érzett meg tarkóján. A férfi összerezzent.

-Tudtam, hogy eljössz hozzám. - szólalt fel mögötte egy rekedtes hang. Káin bárhol felismerte volna. William Benette volt az.

-Azt hiszed, hogy vissza tudsz így tartani te rohadék. - mormogta magában Summer dühösen, miközben próbálta leszedni magáról a bilincset. - Tudod jól, hogy pikk-pakk megoldok egy ilyen zárat. - óvatosan próbálta kinyitni hajából kiszedett hullámcsatjával. Percekig is elszórakozott vele, míg végül kattant a bilincs. Elizabeth boldogan nevetett fel, majd elhajította a fémet, miközben fegyvere után kutakodott. Szélsebesen rakta zsebre, amint megtalálta és kipattant a kocsiból, hogy Káin után menjen.

A lány számára az út tisztábbnak bizonyult, a bérgyilkos a legtöbb őrt elintézte kint, így csak bent kellett tartania tőlük. Óvatosan járta körbe a házat, keresve, hogy vajon a férfi hol juthatott be, majd végül megpillantotta táskáját az egyik erkélyen.

Ő is felkapaszkodott az ereszre, mint elődje és könnyűszerrel mászott fel rajta. Az ajtó tárva nyitva volt, ami előtt egy feszítővas hevert. Biztos volt benne, hogy a bérgyilkos itt jutott be.

Summer az ablakhoz osont és onnan lesett be a lakosztályba, aminek előterében égett a villany. Középen Káin hevert térdelve, kezeit a tarkóján tartva. Körülötte egy csapat fegyveres alak hemzsegett, míg mögötte William Benette állt. Ahogy végig nézett az íren, Liz vére felpezsdült a dühtől és alig várta, hogy bosszútállhasson a férfin.

-Magadtól nem tudsz elintézni semmit, mi? - dünnyögte, ahogy végig nézett Káinon, majd egyből b terven kezdett el gondolkozni.

A táskához lépett, hogy hátha talál benne valami hasznosat. Volt benne kötél, töltény és egy csomó ócska kacat, de semmi olyan, ami a segítségére válhatott volna. Aztán kezébe akadt egy apró tükör és egyből egy új ötlete támadt.

Az ablakhoz lépett, amivel szemben pont Káin helyezkedett, így megpróbálta a holdfénynek segítségével felhívni magára a férfi figyelmét. 

Koncentrálva mozgatta ide-oda a tükör darabot, amíg az végül bele nem világított a bérgyilkos szemeibe. Káin hirtelen kapta fejét az ablak felé, ahol megpillantott Elizabethet. Nem tudta hogy hálás vagy inkább mérges legyen, hogy a lány utána jött.

Summer tanácstalanul rántotta meg vállát, arra utalva, hogy nem tudja mi tévő legyen, mire a férfi jobb kezével apró mozdulatokkal próbálta elhesegetni a lányt. Mikor az írek elkapták, arra döntésre jutott, hogy elhúzza az időt és megvárja, hogy a ház felrobbanjon, mindenkit maga alá temetve. De most, hogy Liz megjelent, muszáj volt változtatnia tervét. Önmagát beáldozta volna a bosszúért, de Elizabethet már nem.

A lány nem értette, hogy a férfi miért integet neki. Felvont szemöldökkel döntötte oldalra fejét, hogy kitalálja az üzenet jelenését. A bérgyilkos felsóhajtott, majd óvatosan engedte le kezeit, hogy egyenesen az órájára mutasson.

-A bomba. - tátogta hangtalanul. - Két perc. - felmutatta két ujját. - Menj el! - arca komor volt és tekintélyt parancsoló, de Summer csak megrázta fejét. Egyszer már cserbenhagyta Káint, még egyszer nem fogja. Gyorsan kotort elő egy újabb fegyvert a táskából. Háromig számolt magában, hogy erőt gyűjtsön, majd egy hirtelen mozdulattal csúsztatta oda mindkét pisztolyt a bérgyilkoshoz. Övében tartott kését egy pillanat alatt rántotta elő. Hátulról ragadta meg Benettet, miközben torkához szorította az éles pengét, miközben Káin mindkét stukkerét a két őrre szegezte. 

-Dobják el a fegyvert! - parancsolta és szigorúan nézett végig a két nagy darab alakokn. Azok ketten összenéztek, majd végül engedelmeskedtek a bérgyilkosnak. Káin egy szempillantás alatt el is rúgta előlük.

-Remélem tudod, hogy veszítettél. - suttogta Summer William Benette fülébe és még inkább rászorított késével.

-Azt hittem meghaltál. - dünnyögte az ír, de üveges tekintetét le sem vette a vele szemben álló bérgyilkosról.

-Egy kicsit meg is. - felelte Elizabeth ridegen. - De visszajöttem érted, hogy együtt léphessük át a pokol kapuját.

-Milyen költői. - nevetett fel Benette gúnyosan. Summer válaszul hajlaton rúgta, mire az ír térdre borult és fájdalmasan nyögött fel. - Húha, valaki itt nagyon dühös. Csak nem amiatt az orosz fiú miatt? Ha ez megnyugtat, nem szenvedett sokat és...

-Pofa be! - rivallt rá Liz és tarkón vágta a férfit.

-Christian a barátom volt. - dünnyögte frusztráltan, miközben kését újra Benette torkához szorította. 

-Ne merjen közelebb menni hozzá! - kiabált rá az egyik őr a lányra, de az ír csak legyintett.

-Hagyjad Joseph, ez a kislány nem fog ártani nekem. - nevetett fel. - Bár igaz, hogy rengeteg sérelme van, na meg persze, biztos nem esett neki jól, amikor George Lee az én parancsomra vallatta és kínozta heteken keresztül. - mondta egy gúnyos vigyor kíséretében. - De ő mégsem olyan hidegvérű gyilkos, mint a pasija. Neki még helyén van szíve. Épp ezért fog engem elengedni.

-Arra aztán várhatsz. - mormogta Summer dühösen, miközben Káin aggodalmasan pillantott a falon lévő órára.

-Lizzie, egy perc. - szólt közbe idegesen. - Menj innen, most!

-Nem! - csattant fel frusztráltan. - Addig nem, amíg ez a rohadék lélegzik.

-Hagyj csináljam én. - pillantott fel a lányra a bérgyilkos, szemei komolyságot sugároztak. 

-Tessék? - kiáltott fel felháborodva Elizabeth. - Na azt már nem, ki van zárva.

-Liz, ne csináld! - parancsolta Káin. - Én akarom megtenni.

-Nem. - rázta meg fejét Summer.

-Ha most megteszed, azzal elrontod az egész életedet! - csattant fel a férfi dühösen. - Ha egyszer vér tapad a kezedhez, azt már nem fogod tudni megtisztítani. Hidd el nekem, hogy nem akarsz életed végéig bűntudatban élni kárhozott lélekkel. Engedd, hogy én csináljam. Nekem már úgyis mindegy. - Elizabethez zavartan meredt rá a bérgyilkosra, majd végül úgy döntött igaza van. Óvatosan kezdte el leereszteni a pengéjét, mikor az ír felszólalt.

-Tudtam, hogy nem tudod megtenni! - hangja tele volt kárörömmel. - Gyenge vagy. - nevetett fel. - És talán ezért halott körülötted majdnem mindenki. - Summer dühösen szorította össze kezében a kést. - Vajon milyen érzés, hogy cserben hagytad Christia....? - a férfi a mondatát már nem tudta befejezni. Elizabeth hirtelen vágta el a torkát, mire a sebből egyből vér kezdett spriccelni. Az ír ijedten kapott oda, majd pillanatokkal később összeesett.

William Benette meghalt.

-Aljas kurva! - kiáltott fel az egyik őr, majd dühösen pattant fel, miközben a másik Káinra vetette magát. Mindkét fegyvert kiverte a férfi kezéből és birkózni kezdtek.

Summer ijedten hátrált, de nem volt elég gyors és a nagy darab alak megragadta. Belemélyesztette a pengét a férfi oldalába, mire az a fájdalomtól felordított és eleresztette a lányt. Elizabethnek pont sikerült annyi időt nyernie, hogy oda tudjon menni segíteni Káinnak. Hátulról ugrott rá a hatalmas írre és fojtogatta, mire a bérgyilkos kiszabadult alóla és a földön lévő fegyverekhez kúszott, de a másik alak is ugyanezt tette. Lövések dördültek. A bérgyilkos először a tőle távolabbit lőtte le, majd aztán a másikat is. 

Káinnak és Elizabethnek fellélegezni sem volt ideje, sietniük kellett, mielőtt a bomba felrobbant volna. A pisztoly lövéseket már biztos hallotta a ház többi tagja is, de az sem érdekelt őket. Kirohantak a lakosztályból, végig a folyosón, és megkönnyebbültek, mikor leértek a lépcsőn. Azonban ott egy csapat gépfegyveres alak állta útjukat. Mind tüzelésre készek voltak, de akkor Káin órája csipogni kezdett. A férfinak még volt annyira ideje, hogy megragadja Summert és védelmébe vonja. A következő pillanatban az időzítő lejárt és az egész épület berobbant.