Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Drew

Drew nagyon megijedt, amikor a holttest elé esett. Konkrétan annyira, hogy felsikított.

Maga a holttest egy fiatal barna hajú srác volt, akinek sem füle, sem orra, illetve két kivájt szeme volt, szája pedig lila volt. A srác zöld pulóvert viselt, amire annyi volt írva, hogy GAP, illetve pár kisebb vérnyommal még fel volt díszítve. Kezei szét voltak vagdosva, mintha öngyilkos akart volna lenni. De nem a főereknél voltak a mély vágások, hanem minden máshol. Mintha az illető direkt vigyázott volna a főereire. De még a pasas lába volt egy kicsit durvább, ugyanis egy alsógatyán kívül a lábán nem volt semmi. De ezt a semmit úgy kell érteni, hogy bőr sem.

- Te jó ég! - sikoltott fel Drew, és elfogta a hányinger. A lány elfordult, de azt még szeme sarkából látta, ahogy Dan követi a példáját.

- Oh, mon Dieu! - hangzottak a francia kiáltások, amik annyit jelentettek, hogy "Istenem!"

Egy embertömeg állt körbe a holttest körül, és mindenki a halottat akarta megnézni. Mintha valami kiállítási bábu lenne, vagy valami.

Drew felnézett, hogy honnan eshetett le a pasas. Bár csak egyetlen emelet volt fölöttük, a lánynak az az érzése támadt, hogy nem onnan esett le a pasas. Hanem valahonnan még magasabbról, de ez az elképzelés már alapból ott bukott meg, hogy a harmadik emelet fölött volt egy plafon.

Aztán Drew-nak rossz érzése támadt. Érezte, hogy valami fog történni, és ez a test ez csak egy elterelés. De vajon miről?

Drew megfordult és pár méterre magától meglátta Lilyt azokkal a kék szemekkel, amikről Dan beszélt.

- El kéne tűnnünk - lökte meg Dan karját Drew, miközben mereven figyelte Elisabeth-t. A fiú követte a lány tekintetét.

- Igazad van - mondta, majd elindultak a tömegben, és próbáltak a lehető legtávolabb kerülni Elisabeth-től, vagy Atlasztól, vagy... kitől.

Mindketten kiértek a plázából, és Drew-nak csorogni kezdett a könnye.

- Mi történhetett azzal az emberrel? - kérdezte Drew.

- Nem tudom, de remélem megölték mielőtt ennnyire... - kezdte Dan, de hangja elcsuklott. - Ahogy azt is remélem, hogy nem szenvedett sokat a halálán.

- Menjünk vissza a hotelba! - tanácsolta Drew. Dan egyetértett a lánnyal, és már indultak is.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro