~ 15 évvel ezelőtt ~

Egy négy éves gyereknek még nincsenek gondjai. Nem ért sok mindent a világból, csak a kíváncsiság az ami hatja. Nem ismeri a világot, nem tudja mennyi gonosz dolog létezik is valójában. Csak a szépet látja mindenben és a szórakozást, na meg a felfedezést, mást nem is. Én is ilyen voltam négy évesen, vagyis a szülinapomig, aztán olyan dolog történt, ami miatt az életem a megtervezett útvonalról teljesen letért.
Vidám voltam, még pontosan nem is tudtam, hogy mi valójában a szülinap csak, hogy megszülettem és azt számoljuk valahogy. A lényegben minden az volt, hogy a szüleimtől kaptam ajándékot és tortát, ez számított még akkor nekem. Apa dolgozni ment, muszáj volt neki, de nem akartam elengedni és vártam cserébe valamit, hogy kiengeszteljen vele. Meg is kaptam este, de előtte..
– Boldog szülinapot, Rachel! – tette le elém anya a rózsaszín habbal beterített tortát. Ujjongva figyeltem, ahogy kezébe veszi a gyufát amivel meggyújtotta a négyes számot formáló gyertyát. Boldogan fújtam fel, majd az édesanyám felvágta, közben apa csak lőtte a fotókat az utókornak.
– Mehetünk a moziba? – kérdezte apa miután az édes tésztát elfogyasztottuk és az ajándékaimat is megkaptam. Viszont nem tudtunk megszólalni, mivel a csengő megelőzött minket. Még az apám az ajtóhoz sétált, anya a nappaliba vitt, ahol rendbe szedett engem, de én mindeközben a férfit néztem, aki az előtérben állt az apámmal. Fekete rövid haja kuszán állt a feje tetején, még borostás arcát megdörzsölte. Fiatalabb volt szüleimnél, tényleg fiatalabb.
– Kicsim, ez még a te ajándékod. – simított végig a karomon majd a kezében lévő piros dobozt, ami sárga masnival volt körbe kötve, a kezembe adta. Leszedtem a masnit és a doboz tetejét. Egy nyaklánc bújt benne, melynek a medálja egy pentagram volt.  – Még most nem veheted fel, de egy nap elmondok mindent és akkor majd hordhatod. – simította meg a fejem és vissza rakta a dobozt a nyakláncommal együtt a szekrényre. Megint a férfira néztem, aki készülődött menni, de mielőtt kilépett az ajtón, sötét barna szemeivel rám nézett. A hideg is kirázott a tekintetétől. Mikor távozott, összeszedtük magunkat és elindultunk az ígért moziba. Jól éreztem magam, semmi gondom nem volt, semmi nem nyomta a lelkem és boldog voltam a szüleimmel. Viszont mikor a haza fele úton mentünk, minden megváltozott.
Gyalog jöttünk, gyalog is mentünk hazafelé, mikor egy ismeretlen személy megállt előttünk.
– Ön Arthur Black? – nézett az apámra, majd az anyámra is rá pillantott, engem pedig már ki sem lehetett hagyni.
– Nem tudom ki az. – felelte az apám és a háta mögé nyúlt, még az előtte álló férfi gúnyosan mosolygott. Akkor nem értettem, hogy apa miért nem árulta el, hogy ő az akt a férfi keress. Anya a háta mögé húzott és onnan figyeltem az eseményeket. Egy kis szűk utcában voltunk, tulajdonképpen egy kihalt résznél, akkor nem járt arra senki, hogy segítsen ha baj lenne.
– Régóta keresem önt Mr. És Mrs.Black. – felnéztem a férfira. Fejét oldalasan kezdte el tartani majd lassan, de a bőre fekete árnyalatot kezdett felvenni, ahogyan a szemei is. Minden olyan gyorsan történt. Apám fegyvert rántott, a férfi már nem is emberre hasonlított, anyám kezei pedig néha fényleni kezdtek. Arrébb lökött és csak annyit kiabált, hogy fussak. Én, egy olyan kisgyerek csak leblokkolva álltam és figyeltem, ahogy a szüleim valami lény ellen harcolnak. Arrébb siettem, de nem hagytam őket ott. Apát a fekete csápjával egy kocsihoz vágta, ami be sem riasztott. Mintha nem akarná senki sem meghallani, hogy segítségre szorulunk. Anyám a szemeimben úgy nézett ki akkor, mint egy erős varázsló, de az ellenfele erősebb volt. Megsebezte őt, láttam ahogyan a barackvirág színű ruháját át itatja a vörös vére. Apám felkelt a földről és látva élete szerelmét abban a pillanatban neki rohant a lénynek, akivel egy rövid ideig küzdött majd az egyik pillanatban reccsenést hallottam és láttam, ahogy apa feje oldalra fordul majd összeesik. A lény rám nézett és felém kezdett el kúszni, megmutatva tű hegyes fogait. Egy pillanatra meg állt majd háromszoros tempóban sietett felém, de mielőtt elért volna, bele ütközött valamibe. Az ütközés miatt, körülöttem feltűnt egy kék burok féleség.
– Ezekkel mindig csak a baj van. – mondta és anyámra nézett, aki az egyik kocsinak támasztott háttal ült a földön és egyik keze felém volt nyújtva. Elindult felé a lény, anyám pedig védekezni próbált, de a lény csápja átalakult valami élesebbé és az édesanyám mellkasán átszúrta. Anya utoljára rám nézett majd már csak az üveges tekintette figyelt. Nem tudtam felfogni, hogy mi történt. Teljes sokkban ültem a földön és figyeltem, ahogy újra megindul felém az a valami. Csak jött és jött én pedig semmit sem téve ültem és vártam. Hatalmas száját kinyitotta és már kebelezett volna be, mikor elnémult és meg is dermedt, végül pedig a feje elvált a testétől és a lábam elé esett. Egy ideig az előttem lévő fejet figyeltem majd felnéztem. Két férfi állt előttem, az egyiket felismertem, az volt aki ma nálunk az apámmal beszélt. A másik viszont egy vadidegen volt számomra.
– Ez a Black család. – nézte meg az ismeretlen fickó az anyám és az apám élettelen testét, a másik pedig csak engem nézett. Elrakta pengéjét melyen megcsillant az utcai lámpa fénye és leguggolt elém.
– Rachel vagy, igaz? – kérdezte, de én meg sem szólaltam.
– Mit fogsz vele csinálni? – nézett le rám az idegen férfi.
– Körbe kérdezek a családtagoknál, meg értesítem is őket. – állt fel, közben a szüleimre nézett. Én is fel állt és az anyámhoz akartam sétálni, de elém álltak majd leguggoltak elém. – Ne nézd meg, így. Ő sem azt akarná, hogy így emlékezz rá. – mondta és kinyújtotta felém a kezeit. Nem reagáltam, ezért csak közelebb jött és felvett engem.

Ott és akkor rá jöttem milyen szörnyű a világ és mennyi rossz dolog is bújik meg benne. Mennyi szörny, mennyi eltéved, megtépet lélek, mennyi gyilkos. Aznap Anthony magához vett. Megpróbált valamelyik családtagomnál elhelyezni, de valahol túl szűkösen voltak, valakik pedig túl messze laktak, de nem is nagyon akarta, hogy az ő szavait idézem ”kevésbé védett helyen legyél”. Ezért magához vett, tanított és felnevelt, én pedig mit tettem mindezért cserébe?

~ Jelen ~

– Szóval elszöktél otthonról, cica? – kérdezte a csávó üvöltve, mivel a zene beterítette az egész helyet. A kikapott Wishkeym lehúztam nem is figyelve a mellettem ülőre, csak az alkohol által okozott maró érzést élveztem. – Rossz kislány vagy. – mondta, mire magam elé meredtem egy másodpercig majd féloldalas gúnyos mosollyal rá néztem és a poharat letettem a kezemből.
– Ebben nem tévedsz. – mondtam, mire ajkait megnyalva itta meg az italát és továbbra is engem fürkészett, én pedig vártam. Vártam egy bizonyos személyre. A mellettem ülő csak beszélt és beszélt, viszont nem figyeltem rá, főleg mikor megjelent a célpontom. Indultam volna, de a csávó a combomra helyezte a kezét, amit én elkaptam és ujjait vissza hajlítottam. Szitkozódott mikor elengedtem és a célpontom felé tartottam. Itt túl sokan vannak, így egyből nem támadhatom le, ezért egy másik taktikára váltottam. Neki mentem, mintha megbotlottam volna. Erős karjaival megtartott és magához húzva újra talpaimra állított.
– Köszönöm! – kiabáltam túl a zenét.
– Ugyan. – legyintett. – Szeretnél táncolni? – kérdezte, ő is kiabálva. Bólintottam és kicsit beljebb mentünk a tömegbe. Jó álcája elrejtette a valódi csúfját. Előttem egy szőke, húszas éveiben járó, kék szeműt, dögös pasit láttam, de jól tudom, hogy ez nem az aminek látszik. Elkezdtünk táncolni, és egy újabb terv jutott az eszembe, ahogyan felnéztem az emeletre. Rá néztem az előttem lévőre, aki csak mosolygott. Viszonoztam majd közelebb állva táncolni kezdtem. Minden egyes mozdulatomra figyeltem, hogy hozzá simuljak. Ingereltem, be akartam indítani, ami sikerült is. Neki háttal táncoltam, fenekemet hozzá nyomva ágyékához, mikor felhúzott és a fülembe suttogott.
– Szeretnél egy élvezetes éjszakát?  – kérdezte, mire én megfordulva csak megcsókoltam. Kezemet megfogva elvált tőlem és maga után kezdett el húzni, fel az emeletre. Kinyitotta az egyik szoba ajtaját és még én nézelődtem, ő addig becsukta az ajtót. Mögém sétált, barna hosszú hajamat a jobb vállamon átdobta majd nyakamat apró, nedves csókokkal lepte el. Ezután a vörös ruhám cipzárjáért nyúlt, amit megakadályoztam. Gyorsan fordultam vele szembe.
– Először én. – feleltem és tolni kezdtem az ágy felé. Végig feküdt rajta, én pedig rá ültem az ágyékára és lehajoltam hozzá. Még érzelemmentes, hosszú csókcsatát vívtunk, addig én kigomboltam a rajta lévő fekete inget és kockás hasát kezdtem el simogatni. – Mielőtt bele kezdünk..– mondtam két csók között.
– Lenne egy kérdésem. – tértem át a felső testére, amit csókokkal hintettem be.
– Kérdésed? Húzok fel óvszert, ne aggódj. – válaszolta utána, pedig becsukta a szemét. Végig nyaltam a nádra széléig a felső testét majd az övét kezdtem el kicsatolni. Rám nézett kék szemeivel, a levegővétele pedig szaporább lett, szemeit visszacsukta, én pedig az övét megfogva az egyik kezéért nyúltam. – Mit csinálsz? – kérdezte, mosolyogva.
– Így izgalmasabb, ne aggódj. – mondtam. Az övvel meg kötöztem mind a két kezét. Végig simítottam a felső testén majd az ágyékán ülve mozogtam aprókat. – Szereted a gyerekeket? – kérdeztem, mire rám nézett.
– Mi? – tekintette komorabb lett, kezeit pedig mozgatni kezdte.
– Ez a kérdésem. Tudom, hogy szereted őket, mint amilyeneket megettél az elmúlt hónapban. – haraptam be a szám és előrébb dőltem.
– Mocskos vadász vagy, igaz?  –  mondta és kezeit rángatni kezdte, ahogyan a lábaival is próbálkozott. Arrébb csúszva rajta, térdem az érzékeny pontjához vágtam majd rá is támaszkodtam. Fájdalmas hang hagyta el a száját.
– Vadász? Mondhatni. – feleltem, hisz nem nagyon tudtam, miről is beszélünk.
– Ribi! – kiabálta mélyebb, torzabb hangján, mikor fekete szemeivel rám nézett.
– De nagy hangod van. – mondtam. Késem elő rántottam majd elvágtam a torkát. Ezzel végeztem is. – gondoltam magamban. A késem elraktam és szálltam volna le az élettelen testről, mikor valaki feltűnt a hátam mögött. Egy tárgyat éreztem meg a fejemnél, majd egy kattanás hallatszott. Remek.

××××

Hey! Mostanában nem is tudom miről írjak, annyi minden van a fejemben, remélem ez a kis fantasy történet elnyeri a tetszéseteket. Pá!.

××××