Jungkook pov. 

Megkönnyebbülve lépek ki a vizsgáltatóimtól, magamban örömtáncot járva, hisz átmentem. A gyakorlati vizsgám is tökéletesen sikerült, ahogyan a többi írásbelim is, most pedig eljött a régen várt szünet.  Egy képet kellett készítenem a vizsgára, amiről beszélnem kellett egy kicsit, ami nagyon könnyen ment. Taehyung-ról csináltam egy képet, mikor nem figyelt, szakadó hóban állt nekem háttal, így szinte könyörgött a helyzet egy képért. Persze nem mondtam el a vizsgáztatóknak, hogy kiről szól a kép és szerencsére nem is ismerték fel a rajta szereplőt. Mit tehetnék? Profi vagyok. 

Elégedetten sétálok le a lépcsőfokokon, hogy a földszinti táncteremhez mehessek, ahol drága barátom tartsa előadását a bírák előtt. Hoseok-al valami hihetetlen koreográfiát hoztak össze, így tudom őt is biztosan tökéletes jeggyel fogják átengedni. Nagyon sokat gyakorolt, ezért meg is érdemli a jó jegyet, meg a bulit is, amire annyira készült a pár napban. 

Odaérve megállok az ajtó előtt és várakozni kezdek, mivel nem mehetek be és zavarhatom őket. Ha kicsit korában végeztem volna, akkor beülhetnék és megnézhetném az egészet, de túl sokat késtem. 

Amíg várok Jimin-re neki döntöm a hátam a falnak és előveszem a mobilom. Megnyitom az üzeneteket és írok "páromnak." Olyan fura ezt mondani, mert soha nem hittem volna, hogy egyszer az lesz. Mikor szerelmet vallottam neki, én tényleg nem akartam vele járni, egyszerűen, csak azt akartam, hogy tudja mit is érzek iránta, de mikor makacskodni kezdet egy remek ötletem lett. Mostanra már annyira kiismertem, így tudtam, ha egy kicsit húzom az agyát, akkor a makacssága miatt belemegy a dologba, és végül így lett.

JeonKook: Szia! Képzeld átmentem. :D 

Írom neki a remek hírt, bár tudom nem is érdekli ez az egész, de azért leírom neki. Sajnos miután összejöttünk másnap bejelentette, hogy elutazik három napra Daegu-ba meglátogatni karácsony előtt a szüleit. Később kiderült, hogy Yoongi is vele tartott, amit nem is értettem, de szerencsére Jimin beavatott bár dologba. Mint kiderült Taehyung és Yoongi mostoha testvérek, totál megdöbbentet a dolog és legszívesebben kérdőre vontam volna Tae-t, de mégsem tettem ezt. Majd elmondja akkor, mikor elakarja, addig is játszom a hülyét. 

TaeTae: Gratulálok kölök, de sajnos nem Taehyung vagyok, ő most elég elfoglalt. 

Meglepetten olvasom üzenetet. Nem kell sokat agyalnom ki ír helyette, mert Yoongi szokott kölöknek hívni. 

JeonKook: Miért, mit csinál? 

Kérdezek rá, várva üzenetét, de helyette egy képet kapok, amitől olvadozni kezdek. 

TaeTae: Ezt. ;)

TaeTae: Karácsonyra anyáéktól kapott egy kutyát és most azzal játszik. Na de megyek, mert a végén észreveszi, hogy elloptam a mobilját. Szia és puszilom Jimint! 

Elmosolyodva nézem továbbra is a képet, amin olyan ennivalóan aranyosan néz ki az én kis szerelmem. Haja most olyan hosszúnak tűnik, ami nagyon jól áll neki és szívesen beletúrnék puha tincsei közé. Elméletileg ma estére már itthon lesz, szóval ki is fogom élni magamat rajta, hisz olyan rég nem érhettem hozzá. Egy hétre eltűnt, most meg három napra ment el, már totálisan kész vagyok. Hozzászoktatott a minden napi kényeztetésre, így most úgy érzem magam, mintha egy elvonón lennék. 

Számat húzva nézem továbbra is a képet, mocskosabbnál mocskosabb dolgokra gondolva, amiket végig is fogok vinni, csak kerüljön a kezeim közé. Álmodozásom közben végre Jimin kijön az ajtón és hatalmas mosoly kíséretében megölel. 

-Átmentem! - Ugrándozni kezd karjaim között örömében. Nagyon sokat gyakorolt, ezért nem csodálom, hogy örül a végkifejletnek. - Végre bulizhatunk egy hatalmasat. - Elválva tőlem izgatottan előkapja a telefonját. -De előtte menjünk kajálni, mert farkas éhes vagyok. 

Beszéd közben a füléhez illeszti mobilját és elindul előttem. Követve őt megyek utána, kíváncsian hallgatva kivel beszél telefonon. Nem kell sok idő, hogy rájöjjek, kivel is duncsizik barátom. 

Hoseok-al az utóbbi időben nagyon jól összebarátkoztak. Sok időt töltenek együtt és lehet van valami kialakuló köztük. Örülnék neki, ha összejönnének, mivel Hoseok egy jó ember, mindig felvidítsa a környezetében lévőket, igazi energia bomba. Pont az én virgonc barátomhoz való. 

Kiérve az egyetem területéről a kedvenc helyünkre megyünk, ahova be is ülünk és már rendeljük is a szokásos kajánkat. Mivel Jimin nem sokat evett a tánc miatt, ezért sok sütit kér, mondván, hogy most már jöhetnek azok a kalóriák. Elmosolyodok ahogyan látom tömi a majmot. Én is neki kezdek enni, ami most nagyon jólesik, mert a sok tanulás, munka után akaratlanul is fogyókúráztam. Még Taehyung-ra sem volt elég időm, abban az egy hétben, míg eltűnt többször is felakartam keresni, de nem volt hozzá elég energiám. Úgy voltam vele, hogy egyszer muszáj lesz előjönnie a rejtekhelyéről és akkor úgyis találkozni fogunk,  végül így is lett. 

-Ne fordulj meg, de ott van Lisa. - Suttogja Jimin, miközben fejével a hátam mögé biccent. Akaratlanul is hátrafordulok és meglátom őt, ahogyan épp a kaszánál beszélget az eladó lánnyal. Őt bámulva észreveszem, hogy felém fordul és rám mosolyog. -Mondtam, hogy ne fordulj oda! - Morogja a szőkeség, amire visszafordulok hozzá. - Most miattad idejön. 

Ahogyan ezt kimondja, már mellettünk is terem Lisa, hatalmas mosollyal arcán. Jimin morogva szúrós tekintettel nézi a lányt, de az oda se figyelve barátomra leül a mellettem lévő üres székre. Hiába nem láttam már ezer éve, még mindig gyönyörűen szép és nagyon elegáns, mégis szexi. Nem véletlenül jártam vele évekig, hisz a mai napig megbabonáz látványa. 

-Szia Kookie. - A régi becenevemet hallva, halványan elmosolyodok. Rengetek emlék rohamoz meg hirtelen, ami melegséget okoz belsőmben. 

-Szia. -Köszönök neki, továbbra is elveszve csodaszép szemeibe. 

-Nem emlékszem, hogy libát is rendeltünk volna. - Motyogja barátom orra alatt, de azért Lisát nézi, amire már a lány is odakapja a fejét. 

-Szia Jimin, nem is láttalak, bár gondolhattam volna, hogy miattad van itt ilyen meleg. - Sóhajtva legyezi magát kezével, gúnyosan méregetve barátomat, aki csettintve egyet nyelvévvel, körbe öleli karjait mellkasa előtt. - Rég láttalak Kookie, hogy vagy? - Visszafordítsa tekintettél, édes mosolyt varázsolva tűzpiros ajkaira. 

-Jól vagyok és te? - Elszakítom tőle szemeimet, míg a végén el nem varázsol még jobban. - Megvagytok a barátoddal? - Megfogom a narancslét és belekortyolok, addig is nem rá figyelve. Bár ezt ő megakadályozza azzal, hogy kezét combomra teszi. 

-Sajnos szakítottunk. - Szomorúságát eljátszva sóhajt egyet és közelebb hajol. - Nem tudtam vele lenni, mert annyira hiányoztál nekem Kookie. - Megszorítja combom, míg a fülemhez hajolva belesuttog. - Mi lenne, ha átjönnél hozzám és beszélgetnénk? - Mondatta után megnyalja fülem, amibe beleborzongok. 

Szeretném magamtól ellökni, mivel Taehyung-al járok és nem szándékozom megcsalni őt, de a testem nem akar engedelmeskedni nekem. Minden pocikám könyörög az érintése után, még a farkam is éledezni kezdet az alsómban, pedig nem csinál semmit, csak a combomat nyomkodta. Ennek nem lesz jó vége, mert egy éjszakás kufircolás Lisával, nemér annyit, hogy Taehyung-al nehezen összehozott kapcsolatomnak vége szakadjon. Még kiélvezni sem tudtam a járást, hisz elmenekült előlem a szüleihez. 

Gondolataimból Jimin ébreszt fel, azzal, hogy rácsap egy nagyot az asztalra, amitől Lisa elkapja tőlem a mancsát. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, de mikor oldalra nézek, újra mázsás súly telepszik vállaimra. Szívem hihetetlen gyorsasággal kezd elverni, arcomra egy fájóan nagy mosoly kerül, míg izgatottan mocorgok székemben. El sem hiszem, hogy itt áll előttem Taehyung! 

-Sziasztok, csatlakozhatunk? - Kérdezi apró mosollyal arcán, amire értetlenül nézek rá. Miért beszél többesszámban? Taehyung háta mögül előlép Yoongi unott tekintettel méregetve minket, majd se szó, se beszéd, leül Jimin mellett maradt helyre. 

-Persze, Lisa már úgyis menni készült. - Barátom újra megpróbálja meggyilkolni exemet szemeivel, aki eddig szótlanul figyelte az én barnaságomat. 

-Ismerősnek tűnsz...nem te vagy az a modell, akiről annyit hallottam? Jaj, hogyan is hívták? Megvan! V, igaz? - Felállva mellőlem barnaság elé áll és mosolyogva végignéz rajta. - Élőben még jobban nézel ki. - Kezét felemeli és Taehyung mellkasára helyezi, azon végig simítva, amitől érzem megrándult az egyik szemem.  

-Én vagyok az, de már egyszer találkoztunk. - Megfogja a lány vékony csuklóját és leveszi magáról, míg egy huncut mosoly jelenik meg hibátlan arcán. - Te jártál a pasimmal, nem igaz? 

Lisa leesett állal néz rá, majd rápillant Yoongira, hátha ő rá gondolt a barnaság, de a másik unott képel megrázza a fejét, míg Jimin italát elveszi és beleiszik. Jiminek ez nem tetszik és kiveszi a kezéből poharát és erőből megissza annak tartalmát. Elmosolyodok a gyerekes viselkedésén, de mikor észreveszem, hogy Lisa engem néz döbbenten, leolvad a mosoly képemről és helyette lehajtom fejem. 

-De hát, Jungkook nem meleg. - Értetlenül néz vissza Tae-ra, aki élvezve az egész megszégyenítésemet, csak vigyorogva megvonja a vállait. Lisa mérgesen elnéz róla és Jiminre kapja a fejét. - Tuti miattad lett meleg! -Kiabál rá, amire szegény barátom hatalmas szemekkel néz rám. 

-Jimin már, csak ilyen ragályos. - Von vállat Yoongi kijelentése után, amire Jimin megajándékozza egy vállon ütéssel. Barnaság élvezve a helyzetet felnevet, míg én már lassan a hajam tépem.

-Na jó, elég! - Felállok a helyemről és megfogom Lisa kezét. - Beszéljük odakint. - Bólintva egyet néz maga elé sokkosan, nehezen emésztve fel a halottakat. Jó kedvű Taera nézek és vállon lököm, amire abbahagyja a nevetést és duzzogva rám kapja íriszeit. - Ha, csak azért jöttél haza, hogy engem szórakoztass, akkor maradtál volna ott! - Sziszegem mérgesen, majd magam után húzva szegény lányt, megyek a kijárat felé, de azért még hallom, ahogyan Tae utánam kiabál. 

-Te akartál velem lenni, így vállalnod is kéne a felelőseget! Nem kéne szégyellned engem az ex barátnőd előtt. Vagy azért nem mondtad el neki, mert megakarod fektetni?! 

Nem foglalkozva szavaival elhagyom a kajáldát, de nem megyek messzire, csak az ajtó kívülre. Amik elhagyták száját hülyeségek és értelmetlenek, hisz nem szégyellem őt, egyszerűen, csak nem tartozik ez mindenkire. Tudom a féltékenység beszél belőle, hisz már ismerem annyira, hogy tudjam mennyire ragaszkodik ahhoz, ami az övé. Yoongival is sokszor kibaszott már azért, mert rájött a féltékenységi roham, de velem nem teheti ezt, mivel én nem ő vagyok. 

-Kookie, mióta vonzódsz a fiúkhoz? - Kérdi halkan, összezavarodva, ami érthető. 

-Nem vonzódok a fiúkhoz, csak egyetlen egy iránt. Nem Jimin miatt, mert ő meleg és én is az lettem mellette, hanem, mert V különleges. - Hívom őt a művész nevén, mert nem tudom mennyire is publikus az igazi neve. 

-Nem értelek...ennyire megviselt volna a szakításunk? - Kérdésére megrázom a fejem, bár nem olyan magabiztosan ahogyan azt terveztem. Tényleg rosszul viseltem a szakítást, de nem annyira, hogy lányok helyet pasikkal kezdjek eljárni. Igazat megvallva a kapcsolatunk előtt Taehyung teste se hozott lázba, hisz mikor megláttam a farkincáját undort éreztem, mégis a hangja olyan izgató volt, hogy attól eltudtam volna menni. Ahogyan elkezdtem megkedvelni, onnan kezdve fogadtam el azt, hogy ő egy férfi. Az undor elmúlt és már minden egyes porcikája kedvemre valóvá vált. 

-Ahogyan mondtam különleges számomra, de ezt neked nem kell megértened. A kapcsolatunknak már vége, így nem tartozok neked magyarázattal. 

-De nem értem. - Rázza meg fejét értetlenül, majd megfogja kezeimet. - Újra kezdhetnénk! Hiányzol nekem és tudom, hogy én is neked. Jók voltunk együtt, boldogok voltunk. 

-Miről beszélsz? Folyton megcsaltál! - Akadok ki teljesen, miközben kezeimet elhúzom tőle. - Te voltál egyedül  boldog, mivel szabadon lefeküdhettél mindenkivel. - Arrébb tolva az utamból megragadom az ajtó kilincsét. - Zárjuk ezt le és hagyjuk egymást békén. 

Visszamegyek az épületbe, lassan odasétálva a többiekhez. Taehyung a helyemen ülve duzzogva néz ki az üveges részen, míg Jimin morogva már az asztal sarkánál ül, nehogy közel legyen hozzá Yoongi. Sóhajtva leülök Tae mellé és magam elé húzom innivalómat, amiből már elég sok hiányzik, amit nem értek, én alig ittam belőle. Gondolom Taehyung ivott belőle, vagy Yoongi...remélem inkább Tae. 

-Miért duzzog? - Mutatok a mellettem lévőre, miközben Jiminre nézek, aki félszemmel figyelemmel tartsa Yoongit. Szőkeség szólásra nyissa ajkait, de Tae felém fordulva kiveszi a kezemből a poharam. 

-Mert randizgatsz a hátam mögött. - Csattan fel a barnaság és visszafordul az ablak irányába, míg lassan iszogassa innivalómat. 

-Nem akarok beleszólni, de semmi jogod nincs duzzogni, mivel te voltál a paraszt. - Intézi Yoongi szavait a morcos fiúnak. - Nem kellett volna jelenetet rendezned és féltékenykednek, egy olyan helyen, ahol sokan vannak. Remélem tudod, hogy bárki levideózhassa a jelenetedet és felteheti a nettre? Mindig, csak bajt csinálsz, sosem tudod moderálni magad. - Szidja továbbra is Taet, aki már a fejét lehajtva néz maga elé. 

-Nem akartam jelenetet rendezni, de mikor azt mondtad, hogy minek jöttem haza, az nagyon rosszul esett. - Néz rám szomorúan, lebiggyesztet ajkakkal, amitől lelkiismeret furdalásom lesz. 

-Sajnálom, mérges voltam. - Vállára teszem a kezem, de ellöki a kezemet és feláll a helyéről. 

-Mert megzavartam a szerelmes pillanatokat, azzal a cafkával? - Morogva elveszi a kabátját a székről és magára veszi. - Rohadtul megbánod, ha megcsalsz, ahogyan az a liba is. 

Vészjósló szavai után mosolyogva int Jimin-nek, majd elhagyja a kajáldát. Hatalmas szemekkel nézek utána, fel sem fogva mi történt pár perccel ezelőtt. Nem értem, miért ilyen féltékeny, hisz nem tettem semmi olyat, hogy az legyen. Sőt ő volt az, aki itt hagyott három napra! Esküszöm, nem értem őt. Letaglózva nézek vissza a többiekre, akik csöndben figyelnek engem. 

-Most megfenyegetett? - Kérdezem halkan, enyhén felháborodva, amire Yoongi elmosolyodik és megvonja vállat. 

-Inkább ígéretnek hangzott. - Szórakozottan ingatni kezdi fejét, míg Jimin tányérjáról elcsen egy sült krumplit. - Ne aggódj, majd lenyugszik és magától rájön mekkora hülye is volt. Bár előtte biztos csinál egy őrült dolgot, amiért kitéped a fele hajad, de hát te akartál vele járni.

-Tapasztalat? - Kérdezi Jimin, miközben arrébb húzza tányérját, hogy a mellette ülő ne érje el. Yoongi most furán játékosnak tűnik, pedig mindig olyan komoly és zsémbes. 

-Taehyung imád rosszalkodni, bár most inkább nyűgös, ezért piszkál téged. - Mutat rám, majd elhúzza a tányérom, hogy abból falatozón tovább. - Nem szeret a szüleinkhez menni, mert felzaklassák. 

-Nem kedveli őket? - Érdeklődve előrébb hajolok az asztalon, izgatottan várva a választ. Végre megtudhatok valamit Taehyungról. Ő soha nem beszél a magánügyeiről, vagy magáról, így semmit sem tudok róla. 

- Régen volt egy öcsém, akit Yongsoo-nak hívtak és 12 éves korábban egy balesetben elhunyt. Az esett után anya olyan szinten beleőrült, hogy pár hónap múlva megjelent Taehyung-al az oldalán, mondván ő Yongsoo. Apa hiába próbálta elmagyarázni neki a szőrnyű igazságot, ő ezt nem fogadta el és úgy kezdte el kezelni Tae-t, mintha tényleg a halott fia lenne. - Szünetet hagyva hátradől székében és sóhajtva ránk pillant. - Nem kell szerintem részleteznem, miért nem szeret visszamenni a családi házunkba. 

-De te, mégis visszarángatod. - Förmedek rá, amire elmosolyodik. Utálom ezt a mosolyt a képén, legszívesebben megütném. 

-Régen, mikor Taehyung betöltötte a 18-at, anya nagyon boldog volt, tortát készített neki, de nem volt alkalma odaadni. Ahogyan betöltötte a felnőttkort, Ő egyszerűen elment otthonról, úgyhogy senkinek sem szólt, még nekem sem, pedig akkor már elég közeli kapcsolatban voltunk, ha érted miről beszélek. 

Fogamat összeszorítva hallgatom, minden egyes mocskos szavát, alig bírva türtőztetni magam. Gondoltam, hogy már sokkal korábban is viszonyuk volt, amennyit ők nyilvánosságra hoztak. Dühít, hisz nem véletlenül szökött meg otthonról, miközben Yoonginak nem szólt róla, de a válasz egyszerű...nem akart vele lenni, ezért inkább elmenekült. Új életet kezdet, de Yoongi felbukkant és végül együtt is maradtak, lehet emiatt is változott meg? 

-Ha többet szeretnél megtudni róla, akkor kérdezd őt. - Félretolja az üres tányért, majd szépen komódosan felveszi a kabátját.   

-Nem mondana semmit. - Morgom orrom alatt, de csak egy nevetést kapok válaszul. 

-Ha nem kérdezed, akkor nem is fog mondani semmit, kölök. - Felállva a helyéről elindul, de megáll Jimin mellett. - Hívlak. - Kacsint rá, amire a szőkeség elfordítsa a fejét, miközben valamit motyog. - Én ráérek, de lehet Hoseok nem fog, sok dolga lesz. - Önelégült vigyora után, rám néz. - Ahogyan Taehyung-nak is, szóval használjátok ki az időt. 

Mint aki jól végezte a dolgát int nekünk és elhagyja az épületet. Nem értem, hogyan is értette azt amit mondott, de bűzlik a dolog. Jimin-t is gondolkodóba kényszeríttette, mert ő is értetlenül bámul maga elé. Ha igaz, amit mondott, akkor minél hamarabb meg kell látogatnom Taehyung-ot. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :) Előre is boldog újévet!