– Mi jót olvasol? – huppant le Csengey mellé a játszótéri padra.

A fiút váratlanul érte a megszólítás: riadtan csukta be a kezében tartott vékony kötetet. Fahéjszín tekintetét az érkezettre emelte.

– A kis herceget. Sokadjára.

Ekkor meglepő dolog történt: Csengey elmosolyodott. Richter még sosem látta őt mosolyogni, holott harmadik éve osztálytársak voltak.

– Ez valahogy illik hozzád. A vörös hajaddal nagyon hasonlítasz a rókára.

Csengey arca lángba borult, s villámgyorsan elkapta a tekintetét Richterről.

– „Légy szíves, szelídíts meg!"

– „Kész örömest" – azzal két tenyere közé fogta Csengey arcát és rövid, puha csókot adott a szájára.

– Miért...?

– „A beszéd csak félreértések forrása" – simított végig járomcsontján.

Az idézetek Antoine de Saint-Exupéry regényéből származnak.