Taehyung pov:

Amikor megláttam Sam rajzát, kicsit féltékeny lettem Yoongira, hogy őt rajzolta le. Remélem majd egyszer engem is lerajzol. Én egy űrlényt rajzoltam. Nem mondta a tanár hogy kit rajzoljunk le, csak annyit mondott hogy egy portrét.

Sajnos nem tudtam befejezni, majd a következő órán befejezem. Felírtam a nevemet a lap hátuljára, majd a többiekkel együtt mentem és kivittem a rajzol.

- Sam, végre valami normálisát rajzoltál. - mondta a tanár megkönnyebbülve. Ezen kicsit elgondolkoztam, hogy vajon miket rajzolhat. Talán űrlényeket vagy űrhajókat? Majd megkérdezem. Én kerültem sorra. Nagy mosollyal nyújtottam át a rajzomat a tanárnak, aki viszont elszörnyülködött a rajzomon. - Ezt most így miért? - kérdezte. Kicsit elszomorodtam hogy nem tetszett neki. Majd meghallottam Sam hangját.

- Maga mondta hogy portrét kell rajzolni. Azt nem mondta hogy ki legyen a portrén. - mondta. Igaza van. Nem mondta hogy mit rajzoljuk, csak azt hogy portré legyen. - És ráadásul szerintem tök jól néz ki. - mondta Sam. A boldogságom visszament 100%-ra. A tanár nem mondott semmit csak elvette a rajzomat. Visszamentem Samhez.

- Köszi. - mondtam mosolyogva.

- Szívesen TaeTae. Nem fogom engedni hogy el rontsák a kedvedet és az önbizalmadat. - mondta mosolyogva. De ebben a mosolyban láttam hogy kicsit erőltetett volt. Nem kérdeztem rá. - És szerintem nagyon menő lett a rajzod. - mondta. Itt szemeim felcsillantak.

- Tényleg úgy gondolod? - kérdeztem izgatottan. Most egy őszinte mosollyal ajándékozott meg.

- Ühmm. - hümmögte bólogatva. Még beszélgettünk ameddig a többiek meg nem érkeztek. A további három órán nem történt semmi. Csak annyi hogy utolsó óra matek volt és a tanár idegösszeroppanást kapott tőlünk annyit beszéltünk. Főleg az után miután a tanárnő szerint űrlény hangokat kezdtem kiadni. Haláli volt. Sam már majdnem sírt, annyira próbálta visszatartani a nevetését kisebb-nagyobb sikerrel. Szerintem a matektanár nem is fog hozzám szólni mert fél hogy megint elkezdek vele idegen nyelven kommunikálni. Amint kicsengettek azonnal elkezdtünk elpakolni, és amint ezt megtettük azonnal kiviharoztunk a teremből.

- Sam odaadod a telefonod? - kérdeztem.

- Persze. - mondta, majd átnyújtotta a telefonját. Én beleírtam a telefonszámomat, majd elővettem a telefonomat és a saját telefonomba is bele írtam az ő telefonszámát és elmentettem "Samie" néven.

- Tessék. - mondtam és visszaadtam a telefonját. Ő megnézte mit babráltam a telefonján, majd elmosolyodott.

- Idegen. - mondta és mosolyogva bele boxolt a vállamba. Mind a ketten elkezdtünk nevetni, míg a többiek furán néztek ránk.

- Mit csináltál a Noona telefonjával? - kérdezte Kookie.

- Beleírtam a telefonszámomat. - mondtam egy széles mosollyal.

- Én is! - mondta Kookie, majd kivette Sam kezéből a telefonját. Sam ahogy látom nem bánja. Néztem ahogy Kookie beírja a telefonszámát a telefonjába, majd fordítva és elnevezte Noonának. Aranyosnak tartom ezt a Noonás dolgot. Kook vissza akarta adni Samnek a telefonját de Yoongi elvette.

- Én is beleírom a számomat. - mondta és már írta is. Őt is megnéztem hogy minek nevezi el Samet. Piroskának nevezte el. Ezen kicsit elnevettem magamat. Yoongi átadta Hopenak a telefont, ő Angyalnak nevezte el Samet. Hope pedig tovább adta Jiminnek aki Szépségnek. Jimin tovább adta Jinnek, aki Lányomnak nevezte el. Majd jött Nam, akihez viszont nem jutott el a telefon, mert Sam elvette még mielőtt a kezei közé vehette volna a készüléket.

- Bocsi Nam. De nem akarom hogy eltörd a telefonomat, mert valószínűleg nem kapnék másikat. - mondta.

- Ne aggódj. Vigyázni fogok rá mint a szemem fényére. - ígérte meg Samnek.

- Úgy legyen. - mondta majd átadta a telefont. Ő is beírta a telefonszámát Sam telefonjába, és Sam számát a sajátjába, majd elmentette Picúr ként. Ezen is elnevettem magamat. Amint megvolt a telefonszám csere Nam visszaadta Samnek a telefonját, elköszöntünk, majd elváltak útjaink.

Sam pov:

Nagyon jól éreztem magamat a srácokkal. Őszintén szólva, soha nem éreztem magamat ilyen jól. Nem nevettem és mosolyogtam soha se ennyit. Elindultam a kórházba a napi kontrol vizsgálatomra. Az én tempómban elég gyorsan odaértem. Bementem a korház ajtaján, majd odamentem Shinhez. Ő a kórház recepciósa. Mivel már kiskorom óta ide járok a vizsgálataim miatt, már szinte olyan mint ha az anyám lenne.

- Szia Shin. - köszöntem mosolyogva.

- Szia Sam. - köszönt vissza mosolyogva. - Gondolom a napi kontrolodra jöttél. - mondta.

- Igen. - mondtam.

- Menj nyugodtan. Dr. Jung már vár rád. - mondta mosolyogva, én bólintottam és már mentem is. Bementem a kórtermembe ahol már ott volt az orvosom.

- Jó napot. - köszöntem.

- Szia Sam. Hogy vagy? - kérdezte. Én csak megrántottam a vállamat.

- Fogalmam sincs.

- Gyere megnézzük. - mondta. - Feküdj le. - mondta. Én tettem amit a doki mondott. Készített néhány röngen képet. - Oké. Készen vagyunk. - mondta miközben a képeket nézte. Én felkeltem és odasétáltam az orvosom mellé. - Ahogy látom minden rendben van. - mondta mosolyogva.

- Rendben. - mondtam megkönnyebbülten. - A gyógyszerekkel mi lesz? - kérdeztem.

- Oh. Majd elfelejtettem. Tessék. - mondta majd a kezembe adott néhány darab gyógyszert. - Ezeket majd vedd be. Aztán majd meglátjuk hogy változik-e valami. - mondta. Ezt a betegségemre értette. Rajtam kísérletezik, hátha valamelyik meggyógyít. Megbízok benne szóval mindig beveszem ezeket a bogyókat, még ha nehezen is megy. Kaptam egy zacskót amibe beleraktam, majd rárakott egy cetlit amire ráírta a betegségem nevét. - És ezek is itt vannak. - mondta majd egy kis üveg nem tudom mi a nevét adott oda. A másik gyógyszer azért szedem mert aszexuális vagyok. Erre vannak gyógyszereim amik már hoztak vissza néhány dolgot, néhány érzést amiket eddig nem éreztem. A legjobban a fájdalom érzetemet és a hőérzékelésemet szeretném visszakapni, de sajnos erre nincs garancia. Eltettem a gyógyszereket a táskámba majd felvettem a hátamra. Elindúltam az ajtó felé, majd megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

- Viszont látásra. - köszöntem el.

- Szia Sam, majd holnap találkozunk. - mondta. Kimentem az ajtón, majd becsuktam magam után. Kicsit elszomorodtam mert tudtam hogy most el kell mennem arra a helyre amelyet a többi ember otthonnak nevez. Elköszöntem Shintől majd elkezdtem "haza" menni. Amint odaértem elővettem a kulcsomat, majd kinyitottam az ajtót. Négy nyögést kezdtem hallani amint beléptem a házba. Azt tudni kell a szüleimről, hogy csalják egymást fűvel fával, úgy hogy én is itt vagyok. Egymással folyton veszekednek, és ha valami tönkremegy akkor engem hibáztatnak. Gusztustalannak tartom ezt az egészet. Ja, és azt elfelejtettem mondani hogy engem nem is akartak, csak összejöttem nekik és mire kiderült addigra már késő volt. És fiút "akartak" ezért lettem Sam. Anyám koreai, apám pedig amerikai. Kivettem a fülhallgatómat majd elkezdtem zenét hallgatni, max hangerőn hogy a nyögéseket elnyomja. Felmentem a szobámba, hogy le tudjak pakolni, kivettem egy-egy gyógyszert, majd lementem a konyhába. Kivettem egy üveg poharat, majd öntöttem bele vizet. Bevettem az egyik gyógyszert, ittam rá majd lenyeltem, ezt pedig megismételtem a másikkal is. Csináltam magamnak szendvicset, nehogy a gyógyszerek kimarják a gyomromat. Töltöttem magamnak még egy pohár vizet majd leültem az asztalhoz. Elkezdtem enni. Meg hallottam hogy a nyögéseket felváltotta a lépcsőnk recsegése, majd megláttam a szüleimet és a partnereiket. Egyből elment az étvágyam.

- Szia kicsim, milyen volt a napod. - kérdezte anyám. Én csak felhúztam a szemöldökeimet.

- Mintha érdekelne. - mondtam. Erre csak szúró pillantásokkal dícsért. Elkezdtem inni a vizemet.

- Ne beszélj így anyáddal! - kiabált le az apám, félrenyeltem a vizet amit éppen le akartam nyelni, majd olyan erővel vágtam le a poharat az asztalra hogy az ripityára tört, ez által a tenyeremet szarrá vágva.

- Ne most kezdjétek el a nevelésemet, mert azzal már régen lekéstetek. - mondtam, idegesen. Ilyenkor persze tudják játszani a "rendesz, törődő" szülőket. Apám elindult felém, majd a nyakamnál fogva felemelt. Fuldokoltam.

- Ne mert velünk így beszélni! Add meg a tiszteletet! - üvöltötte a pofámba, miközben én próbálta kijutni a szorításából, de csak még erősebben szorította a nyakamat. Ránéztem anyámra, ami mind ezt végig nézi, miközben cseverészik a partnerjével. Apám izomból földhöz vágott és a gyomroma rúgott. - Takarodj a szobádba! - utasított. Köhögve felmentem a szobámba, majd kulcsra zártam az ajtót. Nem akartam itt maradni ezért bepakoltam holnapra az iskolás cuccaimat és a ruhámat.

Azért garbót vettem ki mert valószínűleg a fojtogatás nyomai holnapra már láthatóak lesznek. A tiszta kezemmel tettem be a táskámba a ruhákat, mert nem akartam összevérezni őket. Felvettem a szobámban lévő cipőmet, felkaptam a táskámat és kinyitottam az ablakot. Gyors leellenőriztem hogy megvan-e a telefonom és mindenem ami kelleni fog. Amint megbizonyosodtam hogy mindenem megvan. Odamentem az ablakhoz, majd kiugrottam rajta. Valószínűleg nem hallották, mert már a nem tudom, de nem is érdekel hányadik menetet csinálják. Elindultam a kedvenc helyemre. Egy teljesen elhagyatott ház, ami csak az enyém. Legalább is senki nem jár oda. Már átvittem oda az elsősegély csomagot, mert otthon nem engedik hogy használjam mondván "Ne pocsékolj!". És ott alapból van egy ágy amin tudok aludni, szóval ja. Gyorsan oda értem, majd bementem. Ledobtam az összes cuccomat, majd az elsősegélycsomaghoz mentem. Megnéztem a kezemet amit tele volt kisebb nagyobb vágásokkal. Az egész. Megfogtam az alkoholt, majd lelocsoltam vele a kezemet, mert kicsit hosszú lenne az összes vágást megtisztítani egyesével. Amint elégnek éreztem letettem az üveget, majd megfogtam a kötszert és körbetekertem a kezemet. Visszamentem a cuccaimért, majd megcsináltam a matekházimat, ami ritka alkalmak egyike. Amikor készen lettem visszapakoltam a táskámba, majd lefeküdtem az ágyba. Megnézetm a telefonom a telefonszámokat. Egyből elmosolyodtam.

"Idegen"

"Kookie"

"Swag Oppa"

"Reményed"

"Herceg"

"Eomma"

"Break Monster"

Elmosolyodtam. Eszembe jutott az egész napi bohóckodásunk, és az hogy ott voltak velem. Az első igazi barátaim. Ettől a gondolattól bekönnyeztem, de nem hagytam hogy elkezdjek sírni. Erősnek kell maradnom. Ezekkel a gondolatokkal állítottam be az ébresztőmet, majd zenehallgatással aludtam el.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻