ELIZABETH
Már jó ideje egyedül vagyok ebben a dohos és koszos undorító pincébe. Amióta Jack kiment csak azon járt az agyam, hogy vajon érdeklem-e legalább egy picit(?). Talán már 3óra is eltelhetett, amikor hirtelen bejött Jack.
-Szia.-köszönök neki. Rám néz felvont szemöldökkel aztán ledob egy zacskót elém(kaja) és ki is megy. Szomorúan sóhajtva nekilátok a kajámnak. Persze ezt is úgy eszem mint egy malac, mivel nem engedte el a kezeimet. Nem baj! Megoldom! Amikor megettem mindent, kikiabáltam, hogy hozzanak már valamit inni mert szomjan halok. De ezt nyilván szebben mondtam. Az előbbi ember nyitott be.
-Kár, hogy mindenki elment. Nem akarok berohangálni hozzád amikor kedved tartja kérni valami szart.-mondja.
-Jack èn csak szomjas vagyok.-mondom el neki a bajomat. Közel jön és aurámba hajol.
-Hogy mondtad?-kérdezi halál nyugodtságot tettetve.
-A-apu...ci-szomorodok el. A sràc bólint és állna fel de én kinyomom csipőmet ezzel ingerelve őt. Beharapom számat és úgy mondom ki a varázsszót.
-Apuci!-Jack lefagyva figyel. Én sem tudom Mivan velem de akarom őt. Mindenhogyan! A fiúcska kicsit elnyílt szájjal néz le rám. Gondolom ez elég szokatlan neki... Nem bírom. Muszáj nevetnem rajta. Csak nevetek és ő meg nagyot fújva kimegy. Egyedül hagy, de a jókedvem most egyszerűen nem múlik el. Annyira jó volt ez a jelenet... Pár óra elteltével képzeljétek!! Kiszabadítottam magamat. Feltápászkodtam a földről és valamiért iszonyatos hányingert éreztem. Egyszercsak egy nagy tocsát csináltam az amúgy is koszos földre. Neki tàmaszkodtam a falnak és csak hánytam. Amikor éppen abbahagytam végre, akkor jött be Jack. Furán nézett rám.
-Mivan veled?-kérdezte. Hát vajon mi?!
-Biztosan nem esett jól a kaja...-mondom erőtlenül. Majdnem összeesek, de az utolsó pillanatban Jack elkap. Kómásan nézek rá. Szarul vagyok. Nagyon.
-Mi a baj Eli?!-kérdezi ijedten. Becézett...de cuki... Nem válaszolok mert minden elsötétül...

Kérlek komizz és vote-olj!♥♥