- Akkor a suliban tali? - kérdezte Vivi, majd rám pillantott.
- Ne! - ijedtem meg - Vagyis, nem úgy értem! Szeretnélek megkérni titeket hogy vezessetek kicsit körbe a környéken... - pirultam el. De miért?!
- Persze, szívesen! - vidult fel Bence.
- Ahh, köszönjük szépen! - hálálkodtam - akkor viszont... Holnap ugyan itt ugyan ekkor tali? Már ha hazatalálunk - nevettem.
- Okés! - mondták, majd kimentünk az ajtón.

Sose gondoltam hogy alig fél nappal a költözés után azt fogom mondani hogy boldog vagyok... De hát ez a pillanat is bekövetkezett... Hihetetlenek ezek a srácok, látszik hogy mindig mindenből viccet tudnak csinálni, és ezt meg is mutatták. De ahogy Márk reagált rá... Nem tudom hova tenni... Mindegy is igazából, mivel most fordultunk be az utcánk sarkán. Viviék itt laknak, és egy párszáz méterrel odébb...

- Hát akkor holnap a pizzázó előtt tali! - ölelt meg Vivi, majd be is mentek a kapun.
A gondolataimba mélyedve indultam el, mikor a nevemet hallottam.
- Berniii!!! - rohant felém egy srác, és mivel szemüveges vagyok csak nem hordom, nem láttam az arcát.
Amint közelebb ért, láttam hogy Roni volt az.
- Hát te? - csodálkoztam.
- Rájöttem hogy én is erre lakom és nem akartam egyedül maradni.
- Gratulálok! Én költöztem ide tegnap, nem te, és mégis te tévedsz el! - Löktem vállon.
- Így jártam. - Nevetett. - Mondjuk neked rosszabb, mert kénytelen leszel még 3 percig engem hallgatni, és egy levegőt szívni velem... - Mondta halálosan komolyan.
- Huhh, hát nem tudom hogy fogom kibírni. - Válaszoltam ugyan olyan arccal, mire nem bírtuk tovább.
Az fél falu a mi nevetésünktől zengett, és mire abbahagytuk, elértünk a kapuig.
- Te hol laksz? - Kérdeztem a könnyeimet törölgetve.
- Ott... - Mutatott a tőlünk jó három utcára lévő házra. - Amúgy hogy tetszik?
- A ház? Hát... Szép fehér. - Néztem rá furán.
- Nem az! - Nevetett - Budakeszi, új lakás, minden... - Sóhajtott.
- Tűrhető. Igazából ti tettétek azzá...

Végül kemény 37 percig beszélgettünk, mire fázni kezdem.

- Asszem én bemennék, eléggé fázom. - Mondtam szomorúan.
- Adnék pulcsit, de nincs nálam! - Veregetett vállon, mire ismét kitört belőlünk a röhögés.
- Hát akkor. Szia, és holnap a pizzázónál! - Búcsúzkodott, majd bementem a kapun.

- Sziasztok! - Üvöltöttem, majd lerúgtam a cipőmet, és felakasztottam a pulcsimat.
- Halii!! - Ölelt meg a húgom, majd anya is előkerült.
- Hol jártál kisasszony, ami olyan fontos volt, hogy fél hétkor kell hazaállítanod, miközben 4 órát beszéltünk meg?!
Nem, anyu nem ilyen idegeskedő fajta, de teljesen érthető okból kifolyólag aggódott értem, mert mást beszéltünk meg. Hupszi.
- Bocsi, csak találkoztunk pár leendő osztálytársunkkal, és elrepült az idő...
- Amúgy már vagy 40 perce itt állt a kapuban, és egy fiúval beszélgetett! - kotyogott közbe a húgom, mire mérgesen néztem rá. Erre sikított egyet, és elrohant. Hát kösz, mit csináljak, 10 éves...
- Fiú? Jó tudni. - somolygott anyu, mire elszörnyedve ránéztem.
- Ne! Ne kezd el! Majd ha megismered jó? - Feleltem hitetlenkedve, és feltrappoltam a lépcsőn.
- Persze, persze. - Reagálta le anyu, olyan ,,igent mondok de közben hülyének nézlek" stílusban. Tök kedves nem?

Igen, anyának szokása összekombinálmi engem mindenféle random fiúval, akivel egy szónál többet beszélek. Vagyis kb mindenkivel, hiszen mindig is szívesen barátkoztam fiúkkal. Ez csak így 1-2 éve vált kellemetlenné...

Ahogy felértem a szobámba, elégedetten néztem körbe. A fal egyik oldalon halvány vörös, nem zavaró, a többi oldalon pedig barack. A plafon alatt van egy kb 50 centi széles fekete csík, jelezve hogy azért már na... A vörös fal mentén található az ágyam, gyönyörűen beágyazva, a támlája mögött az állólámpám, az ágy végénél pedig egy éjjeli szekrény. Fekete és fehér, természetesen.
A rövidebbik falnál áll az íróasztalom, vörös és fekete színekben pompázva, fölötte pedig egy hatalmas ablak. Az egyik felén a laptopom, másik felén a tolltartóm, és egy éppen elkezdett rajzom.
A másik rövid falnál a lámpától kb egy méterre, épp hogy be lehessen férni, kettő ruhás szekrény áll. Az egyik nagyajtós, a másik pedig fiókos, középen egy üres rész, majd egy kisebb ajtós rész. Mellette egy könyvespolc található, na meg a másik fal. Az íróasztal mellett áll egy gitár állvány, a szobám két végére elosztott polcokon két hangfal, amihez a gitár mellett található Hifi tatozik. Az ággyal szemben lévő oldalon, ugyebár az ajtó, amiben én éppen álltam, mellettem pedig egy aprócska, alig több mint egy méter magas kisszekrény, fölötte pedig 3 parafa tábla, elszórva a falon. Koncert, és színházjegyek, karszalagok, poszterek terítették be.
Hát így néz ki az én drága, tegnap berendezett szobám.

Odaléptem a laptophoz, és peléltem Facebookra, valamint iWiW-re. 6 értesítést jelzett, 2 csoport, és 4 privát. Örskétől jött barát jelölésem, amit természetesen engedélyeztem. Valamit Brucki 2 csoportba is berakott, az egyik egy osztálycsoport, amiben 20-an voltunk, a másik pedig egy ,,metááál" nevezetű, amiben 8-an. A srácok 4-en, én, Vivi, Bella, egy budapesti barátnőnk, és egy számomra ismeretlen srác, valami Cula. Klassz, ez is jól indul.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Vacsora után kijelentkeztem a különböző közösségikről, majd egy gyors fürdés/hajmosás után hulla fáradtan borultam az ágyamba. Nem is tudtam mi vár még rám az éjszaka, majd következő nap...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~