Load, ReLoad, Garage Inc. és S&M (1994–2000)

A Fekete Lemez hosszú turnéja után kisebb pihenőt tartottak, majd 1994. május 30-án kezdetét vette a Shit Hits the Sheds Tour elnevezésű turné, mely augusztus 21-én zárult Miamiban. A turné egyik csúcspontja a Woodstock '94 fesztiválon való fellépés volt 350 000 ember előtt. A turné Miamiban adott zárókoncertjén (augusztus 21. – Bicentennial Park) Rob Halford, a Judas Priest énekese is fellépett velük, hogy közösen adják elő a Rapid Fire című Priest-dalt. 1995-ben szintén kevesebbet hallattak magukról, mivel a készülődő albummal voltak elfoglalva. Newsted egy IR8 nevű projekten munkálkodott Devin Townsenddel és a korábbi Exodus-dobos Tom Huntinggal, a közös munkából azonban nem lett semmi A következő stúdióalbum munkálatai 1995 májusában kezdődtek a sausalitói Record Plant stúdióban. A producer Bob Rock,  Hetfield és Ulrich voltak, a felvételek pedig 1996 februárjáig tartottak. A dalokat Ulrich „Dungeon" névre keresztelt házi stúdiójában írták meg.

A Load névre keresztelt album 1996. június 4-én jelent meg az Elektra Records kiadásában. A borító Andres Serrano Blood and Semen című alkotássorozatából készült el.  A sorozat üveglapok közé nyomott ondó és vér keverékből készített alkotásokból áll. Ez első látásra egyáltalán nem észrevehető, sokan egész mást látnak a képeken. Zeneileg egy teljesen új irányba indultak el, mint a korábbi albumokon. A tempókból visszavettek, helyette egyszerűbb, bluesos  hangvételű dalok születtek. Sokan megjegyezték, hogy a számok indokolatlanul hosszúra vannak elnyújtva. Azok a rajongók viszont, akik nem a korábbi albumok folytatását várták, pozitívan viszonyultak a lemezhez. Az album minden dalát D#-re hangolva játszották, Newsted pedig egyáltalán nem vett részt a dalok megírásában. A dalszövegekben erősebben megjelentek Hetfield személyes problémái, érzései, eltávolodva ezzel a korábban jellemző társadalmi és politikai témáktól. A Load a leghosszabb albumuk lett, 78 perces játékidejével.

A Load fordulópont volt a zenekar megjelenésében. Levágatták a hajukat, valamint olyan vitatott fényképek készültek a zenekarról, melyeken megbotránkoztató ruhákat viseltek, dohányoztak, alkoholt ittak, néha erőteljesen kisminkelve. Ezzel is próbálták a régi rajongókat visszacsábítani. Az együttes új megjelenése inkább hasonlított a U2-ra, a Depeche Mode-ra vagy a Red Hot Chili Peppersre. A régi rajongók felháborodását tovább fokozta az a híres fotó, melyen Hammett és Ulrich csókolózik egymással. Az új stílus és a hozzá tartozó körítés Hammett és Ulrich elképzeléseit tükrözte, ugyanis Hetfield kettejükkel szemben nem tudta érvényesíteni elképzeléseit, Newsted ötleteit pedig már korábban is figyelmen kívül hagyták. Hetfield elmondása szerint Newstedet és saját magát is idegesítette a sminkes, boás imázs, de a csapatjáték és a viták elkerülése érdekében eltűrték társaik javaslatait. Június 4-én kezdetét vette a Poor Touring Me Tour című koncertsorozatuk, amely amerikai és európai dátumokat foglalt magában, és 1997. május 28-án ért véget. A Load turnéjának 37 millió dolláros bevétele az év harmadik legsikeresebbje lett az Egyesült Államokban, a Rolling Stones és a U2 mögött. Több alkalommal is a KoRn lépett fel előttük.

A ReLoad, csakúgy mint az elődje több rádiós slágert is tartalmazott. A The Memory Remains, a The Unforgiven II és a Fuel dalok kislemezen is napvilágot láttak, melyek közül a The Unforgiven II vezette a Mainstream Rock Tracks listáját. 1998 szeptemberében és októberében ismét stúdióba vonultak, hogy elkészítsenek egy feldolgozásalbumot. A Record Plant stúdióban készülödő anyagnak Bob Rock mellett Mark Whitaker, továbbá Ulrich és Hetfield volt a producere. Az album dupla CD formátumban 1998. november 24-én jelent meg Garage Inc. címmel. Az anyagon olyan előadók feldolgozásai hallhatók, melyek nagy befolyást gyakoroltak a zenekarra. Az első CD-n Discharge, Diamond Head, Bob Seger, Nick Cave and the Seeds, Misfits, Black Sabbath, Blue Öyster Cult, Thin Lizzy, Lynyrd Skynyrd-dalok és egy 11 perces Mercyful Fate-egyveleg kapott helyet. A második lemez 1984-től kezdve a Metallica kislemezek B-oldalain megjelent feldolgozásokat tartalmazza, valamint az addigra ritkasággá vált Garage Days Re-Revisitedet is. Ezenkívül erre is felkerültek újabb feldolgozások, többek között a Diamond Head, a Queen, a Killing Joke, a Sweet Savage és a Motörhead zenekaroktól. Az album jó kritikákban részesült, az Allmusic és a Q magazinok 4 csillagot adtak rá, míg a Rolling Stone 4 és felet.A Whiskey in the Jar feldolgozásáért Grammy-díjat kaptak 2000-ben, Best Hard Rock Performance kategóriában.A Garage Inc. 2. lett a Billboard 200-as listáján,és 5 millió darab kelt el belőle az USA-ban. 

1. Ain't My Bitch; 2. 2 x 4; 3. The House that Jack Built; 4. Until it Sleeps; 5. King Nothing; 6. Hero of the Day; 7. Bleeding Me; 8. Cure; 9. Poor Twisted Me; 10. Wasting My Hate; 11. Mama Said; 12. Thorn Within; 13. Ronnie; 14. The Outlaw Torn 

https://youtu.be/I-6_rKWkN1M

1. Fuel; 2. The Memory Remains; 3. Devils Dance; 4. The Unforgiven II; 5. Better Than You; 6. Slither; 7. Carpe Diem Baby; 8. Bad Seed; 9. Where The Wild Things Are; 10. Prince Charming; 11. Low Mans Lyric; 12. Attitude; 13. Fixxxer

https://youtu.be/Rm5ljzZiSkU

Napster botrány, St. Anger, Some Kind of Monster (2000–2005)

2000. június 23-án kezdetét vette egy újabb amerikai Summer Sanitarium Tour elnevezésű turné, amely 2000. augusztus 9-én ért véget. A nyitózenekarok a Korn, a Kid Rock, System of a Down, és a Powerman 5000 voltak. Pár hónapnyi pihenő után, 2001. január 17-én Jason Newsted bejelentette távozását. Döntése hátterében magánéleti, személyi és egészségügyi okokat jelölt meg, de távozásában nagy szerepet kaphattak korábbi sérelmei is. A zenekar többi tagja ugyanis egyáltalán nem vette figyelembe az ötleteit, továbbá gyakran hozták megalázó helyzetekbe, heves vitákba. Ezek hátterében Cliff Burton halálának tragédiája áll, melyet nem tudtak teljes mértékben feldolgozni. Mivel a Metallicában nem élhette ki kreativitását, Newsted már 2000-ben létrehozta az Echobrain zenekart.

Egy, a Playboyban megjelent interjúban Jason elmondta, hogy tervezi, hogy lemezt is készítsen az Echobrainnel, ami felbőszítette James Hetfieldet, aki úgy vélte, ezzel gyengítené a Metallicát. Többek között ez a vita is nagymértékben befolyásolta döntését. Később egy interjúban bevallotta, hogy amennyiben James Hetfield hívta volna, visszatért volna. 2009-ben úgy nyilatkozott, hogy nem bánta meg a döntését: „Így volt a legjobb mindenki számára. Egyszer sem gondoltam a visszatérésre, jól átgondoltam, amikor kiléptem. Nem volt könnyű döntés, de így kellett tennem. Mivel alaposan átgondoltam mindent, így soha nem néztem vissza. Ami történt, az már a múlt része." A Metallicából való távozását követően Ozzy Osbourne zenekarának, majd a kanadai Voivodnak lett a tagja. 2003-ban távozott Osbourne zenekarából is, és csak a Voivodra koncentrált. Mivel a zenekar tagjai művészneveken zenélnek, Newsted a Jasonic nevet választotta, ami egyébként saját kiadójának is a neve.

Az együttesen belüli hangulat már Newsted távozása előtt is egyre komorabb lett, távozása után viszont az együttes a feloszlás küszöbére került. A belső feszültségek, Newsted távozása, a megbeszéletlen problémák oda vezettek, hogy pszichológusok segítségével zenekari megbeszéléseket tartottak. Ezt követően Hetfield több mint két hónapon át rehabilitációs kezeléseken vett részt. A frontembernek az alkohol mellett a feldolgozatlan belső feszültségeivel is szembe kellett néznie, melyeket még a gyerekkorából cipelt magával. Ez az időszak az egyik legkritikusabb periódus volt az együttes történetében, melyet gyakorlatilag csak Ulrich és Hammett alkotott. A dobos és szólógitáros ekkor komolyan elgondolkozott a befejezésről. Ebben az időszakban Joe Berlinger és Bruce Sinofsky filmrendezők úgy döntöttek, hogy dokumentálják a készülődő album felvételeit. A film azonban csak pár évvel később, 2004-ben jelent meg. Több mint két év alatt, 1000 órányi felvételt rögzítettek. 2001 decemberében Hetfield visszatért, és dolgozni kezdtek az új ötleteken. Ezt egy csendesebb időszak követte, mely alatt az együttes kezdett újra magára találni, és készültek az új dalok. A bizonytalanság közepette megjelent egy Classic Albums: Metallica -Metallica című DVD, mely a klasszikus Fekete Lemez elkészítésébe, felvételeibe enged bepillantást.

Új basszusgitárosuknak végül Robert Trujillót választották, aki korábban a Suicidal Tedenciesben és Ozzy Osbourne zenekarában is megfordult. A lemez St. Anger címmel, 2003. június 5-én jelent meg az Elektra és a Vertigo gondozásában. A rajongótábor megdöbbenésére visszakanyarodtak az 1980-as éveket jellemző gyors, agresszív metálstílushoz.Ennek ellenére nem a Master of Puppets vagy a Ride the Ligthtning második része született meg, hanem egy korszerű, modern metálalbum, itt-ott groove-okkal megvadítva. Az énektémák egyszerűre lettek véve, gitárszólók pedig egyáltalán nem kerültek fel a lemezre. Helyenként a Load/ReLoad-éra is megidézésre került, a végeredmény azonban egyik korábbi albumukra sem hasonlított. Az album hangzása is leegyszerűsödött, a gitárok demósan nyers hangszínen szólnak, a pergődob hangzása pedig erőtlenre sikeredett. Az album ugyanakkor tele van pontatlanságokkal, csúszásokkal, de ezeket szándékosan hagyták így, mivel Ulrich elmondása szerint egy spontán, feelinges és dühös albumot akartak kiadni, melyben levezethetik az utóbbi évek felgyülemlett feszültségét.

A St.Anger album 417 000 példányban kelt el megjelenése hetében, és első helyezett lett a Billboard 200-as listáján, az UK Albums Charton pedig a harmadik. Ezenkívül további kilenc országban volt listavezető. Ennek ellenére nem tudta a korábbi sikereket megismételni, az Egyesült Államokban csak 2 millió példányt adtak el belőle. Ez nagyrészt annak is volt köszönhető, hogy az albumon nincsenek slágerdalok vagy rádióba illő balladák. A lemezről négy dal jelent meg kislemezként: St. Anger, Frantic, The Unnamed Feeling és Some King of Monster. Ez utóbbi 37 000 példányban kelt el az első héten, és 37. lett a Billboard listáján.

2004 szeptemberének elején megjelent egy The Ultimate Tribute című Metallica-dalokat tartalmazó feldolgozásalbum. A kiadványon a Motörhead, a Dark Angel, a Floatsome and Jetsam és a Death Angel szerepel, további Helmet, Antrax, Testament és Suicidal Tedencies-muzsikusok mellett.

https://youtu.be/_3ZMQoRHkas

1. Frantic; 2. St.anger; 3. Some kind of monster; 4. Dirty window; 5: Invisible kid; 6. My world; 7. Shoot me again; 8. Sweet amber; 9. The unnamed feeling; 10. Purify; 11. All within my hands

https://youtu.be/Xcc0xyM6VkE

1. Some Kind Of Monster; 2. The Four Horsemen; 3. Damage.Inc; 4. Leper Messiah; 5. Motorbreath; 6. Ride The Lightning; 7. Hit The Lights; 8. Some Kind Of Monster (Edit)

Death Magnetic (2006–2010)

2006 elején már nekiláttak az új album megírásának. 2006. február 16-án, 15 éves partnerség után Bob Rock bejelentette, hogy nem vesz részt a következő stúdióalbum felvételében. 1991 óta ő volt az összes Metallica-album producere.2006 márciusában a Black Sabbath bekerült az amerikai Rock and Roll Hall of Fame-be, ahol a Metallica volt az esemény házigazdája. A Sabbath tiszteletére előadták az együttes Hole in the Sky és Iron Man című dalait. 2006 decemberében megjelent egy The Videos 1989-2004 című DVD kiadvány a Warner Bros. Records gondozásában. A kiadványon a 15 év összes videóklipje megtalálható. A DVD a megjelenésének hetében 28 000 példányban kelt el az , és a 3. helyezett lett a Billboard Top Videos listán.

2007. február 9-én bejelentették, hogy az új stúdióalbumuk felvétele március 12-én kezdődik. A tavasz az új dalok körüli foglalatoskodással telt, majd június 28-án a portugáliai Super Bock Super Rock Festivalon kezdetét vette a Stick of the Studio '07 turné. A 2008-as év eleje és a tavasz nagyrészt az album felvételeivel telt. 2008. május 14-én egy újabb, 2008 European Vacation Tour elnevezésű körút vette kezdetét Los Angelesben. Szeptember 2-án egy francia lemezbolt tévedésből tíz nappal korábban kezdte el árusítani az új albumot, amely így felkerült a fájlcserélő hálózatokra. A nagy várakozást megelőző album Death Magnetic címmel 2008. szeptember 12-én került a boltok polcaira, ezúttal már a Warner Bros. Records kiadásában. Az album producere ezúttal az a Rick Rubin lett, aki korábban Slayer, System of a Down, Slipknot, Rage Against the Machine, AC/DC és Aerosmith-albumokon is dolgozott már.

Az album címe Hetfield elmondása szerint egyfajta tisztelgés az olyan elhunyt rockzenészek előtt, mint Layne Staley, Phil Lynott vagy Bon Scott. A címnek megfelelően az album dalszövegei olyan témákat járnak körbe, mint a halál, öngyílkosság, fájdalom, frusztráció. A 74 perces album zeneileg visszakanyarodás lett a Ride the Lightning, a Master of Puppets, az ...And Justice For All lemezek által lefektetett gyors, zúzós metálhoz. A lemezről elsőként a The Day That Never Comes dalhoz forgattak videóklipet. Az album kereskedelmileg igen sikeres lett, az Egyesült Államokban 490 000 példány kelt el belőle az első három nap alatt. A Death Magnetic a Billboard 200-as listáján és az UK Albums Carton egyaránt első lett, ezenkívül további 32 országban került a slágerlisták első helyére.

https://youtu.be/0kIuLlYBjDQ

1. That Was Just Your Life; 2. The End Of The Line; 3.  Broken, Beat & Scarred; 4. The Day That Never Comes; 5. All Nightmare Long; 6. Cyanide; 7. The Unforgiven III; 8. The Judas Kiss; 9. Suicide & Redemption; 10. My Apocalypse

Lulu, Beyond Magnetic és Through the Never (2011–2014)

2011. január 25-én egy amerikai Big Four-fellépésről jelentek meg hírek, amely április 23-án a kaliforniai Indióban került megrendezésre. Ez volt az első eset, hogy a négy zenekar egy színpadon lépett fel az Amerikai Egyesült Államokban. A zenekar még 2011 februárjában bejelentette, hogy hamarosan stúdióba vonulnak felvételeket készíteni egy következő albumhoz. Az áprilisban kezdődött munka során tíz számot rögzítettek. Az együttműködés eredménye az október 31-én megjelent Lulu című dupla album lett, amelyet mind a Metallica-rajongók, mind a kritikusok fanyalogva fogadtak, és mindössze 1 hétig szerepelt a lemezeladási listán. 2011. október 16-án Robert Trujillo megerősítette a hírt, miszerint a csapat visszatért a stúdióba és új anyagok megírásába kezdett. Eszerint: „Az új Metallica-album írásának folyamata megkezdődött. Rick Rubinnal vagyunk a stúdióban, munkálkodunk pár dolgon, és a jövő év nagy részében a számok felvételén fogunk dolgozni."

December elején a San Franciscó-i Fillmore koncertteremben ünnepelte 30 éves fennállását a zenekar négy estén keresztül. Minden egyes koncerten különböző vendégekkel lépett színpadra az együttes, többek között korábbi Metallica-tagokkal, mint Jason Newsted és Ron McGovney basszusgitárosok, Lloyd Grant és Dave Mustaine gitárosok. Az együttes minden estén eljátszott egy-egy addig kiadatlan dalt a Death Magnetic album felvételeinek idejéből. A négy dal stúdióváltozatát december 13-án a Beyond Magnetic című EP-n adták ki digitális formában az iTunes-on keresztül, majd fizikai formában is elérhetővé vált 2012. január 30-tól.

2012 augusztusában a kanadai Vancouverben három koncertet vett filmre a zenekar egy készülő Metallica-film számára. A 3D-s technológiával rögzített mozifilm egy Metallica-koncert köré szőtt fikciós történet. A Through the Never című filmet Antal Nimród rendezte, melynek premierje a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt 2013. szeptember 9-én, és szeptember 27-től kezdték játszani az IMAX-mozik az Egyesült Államokban. 2014 márciusában újra turnéra indult az együttes. A turnénak a Metallica by Request (magyarul: „Metallica kívánság szerint") nevet adták, és az adta a különlegességét, hogy egy adott koncerten játszott dalok listáját a koncertre jegyet váltók online szavazatai alapján állították össze városról városra. A koncerteken egy teljesen új dalt is előadtak, mely a Lords of Summer címet kapta. Az addig csak digitális formában kiadott dalt 2014. novemberében bakelit kislemezen is megjelentették limitált példányszámban.

https://youtu.be/2gF7lgxXk_Y

1. Brandenburg Gate; 2. The View; 3. Pumping Blood; 4. Mistress Dread; 5. Iced Honey; 6. Cheat On Me; 7. Frustration; 8. Little Dog; 9. Dragon; 10. Junior Dad

https://youtu.be/_ivsAQtcWtk

1. Hate Train; 2. Just a Bullet Away; 3. Hell and Back; 4. Rebel of Babylon

Hardwired... to Self-Destruct (2015–napjainkig)

2015 márciusában Lars Ulrich egy interjúban elmondta, hogy már 20 dalt megírtak az új albumhoz. Október 28-án elindult a Metallica megújult hivatalos honlapja, és ezzel egy időben bejelentették, hogy a korábban tagdíjas Metallica Rajongói Klubhoz ettől kezdve teljesen ingyenesen csatlakozhat mindenki. A frissen csatlakozóknak pedig feltettek egy videót, amely az új album felvételei közben mutatja a Metallica tagjait a stúdióban. Az új lemez producere Greg Fidelman volt, aki az előző album, a Death Magnetic felvételeinél hangmérnökként dolgozott a zenekarral. 2016. november 18-án jelent meg az együttes tizedik stúdióalbuma Hardwired... to Self Destruct címmel. Az együttes az ezt megelőző időszakban havonta feltöltött egy dalt a Youtube-ra videóklippel együtt, először a Hardwiredot augusztus 18-án, majd a Moth Into Flame-et szeptember 26-án, ezt követte az Atlas, Rise! október 31-én, végül pedig a lemez megjelenése előtti nap az összes dal felkerült a Youtube-ra, szintén videóklippel együtt.

(A közelövőben várható Metallica újabb albuma)

https://youtu.be/q9ALtsnQt6M

1. Hardwired; 2. Atlas, Rise!; 3. Now That We're Dead; 4. Moth into Flame; 5. Dream No More; 6. Halo on Fire; 7. Confusion; 8. ManUNkind; 9. Here Comes Revenge; 10. Am I Savage?; 11. Murder One; 12. Spit Out the Bone

Díjak:

Grammy-díj:

- 1990: Best Metal Performance – „One"

- 1991: Best Metal Performance – „Stone Cold Crazy"

- 1992: Best Metal Performance With Vocal – Metallica

- 1999: Best Metal Performance – „Better than You"

- 2000: Best Hard Rock Performance – „Whiskey in the Jar"

- 2001: Best Rock Instrumental Performance – „The Call of Ktulu"

- 2004: Best Metal Performance – „St. Anger"

- 2009: Best Metal Performance – „My Apocalypse"

- 2009: Best Recording Package – „Death Magnetic"

MTV Video Music Awards:

- 1992: Best Metal Video - „Enter Sandman"

- 1996: Best Metal Video - „Until it Sleeps"

American Music Awards:

- 1996: Favorite Artist: Heavy Metal/Hard Rock: Metallica - Load

- 1996: Favorite Metal/Hard Rock Song - „Until it Sleeps"

Billboard Music Awards:

- 1997: Billboard Rock and Roll Artist of the Year: Metallica (RIAA Diamond Award)

- 1999: Catalog Artist of the Year: Metallica

- 1999: Catalog Album of the Year: Metallica (The Black Album)

Kerrang! Awards:

- 2003: Hall of Fame – Metallica

- 2003: Best International Band – Metallica

- 2004: Best Band on the Planet – Metallica

- 2008: Inspiration Award Winner – Metallica

- 2009: Best Album - Death Magnetic