Mély részletességgel kell beszámolnom mindenről. A Szépfiú összes sérüléséről, hogy azok mennyire akadályozhatták a védekezésben és azt is megkérdezi A Vezér, hol voltam, mikor nem a fiú szobájában tartózkodtam. Tudja, hogy Jeongguk is jelen volt, egyszerre hagytuk el a szobát, mikor a gyilkosság történt és nyilván össze fogja hasonlítani az én állításaimat Az Áldozat mondandójával.

- Küld be A Megtorlót és menj egyenesen a szobádba!

Nincs kedvem ellenkezni. Teszem, amit mond és szerencsére pont beleütközök Jeonggukba, mielőtt elhagynám a társalgót. Összenézünk, bólintok, ezzel is sugallani akarom, hogy mondja el, hol voltunk valójában. Nem hazudtam A Vezérnek, de nem is látok semmi kivetnivalót abban, hogy mindketten fájdalomcsillapító után kutattunk.

Ahogy átlépem a szobám küszöbét, rögtön a székre pillantok, amin A Szépfiú ült és nem egyszer együtt fejtettük a keresztrejtvényeit, cserébe elárult pár dolgot, amik iránt érdeklődtem. Tőle tudtam meg, hogy a bevásárlást heti kétszer végzik el, mindig más megy és A Stratéga folyamatosan nyomon követi a bevásárlóközpont biztonsági kameráit. Elárulta a történetét, mesélt azokról az időkről, mielőtt ide került volna. Beavatott olyan dolgokba, amikbe én őt soha. Szinte alig tudott rólam valamit, mégis bízott bennem, a valódi társának tekintett és láttam rajta, mennyit jelentett számára az, mikor én nem fordultam ellene. Egy este a konyhában sütöttem, A Joker sikeresen rávett, hogy csatlakozzam hozzájuk. Ott volt még A Stratéga is. Ő A Szépfiúval fejtette a feladványokat, míg én azzal a társunkkal, akiről mindenki azt állítja, hogy őrült, mégis megmentett az első rablásomnál, egy furcsa koreai recepttel kísérleteztem.

- Nem jó, az hét betű – A Stratéga elvette A Szépfiú tollát, beírta a megfejtést, amit kigondolt. Tévedett, vízszintesen nem jöttek ki a szavak.

- Elrontottad. Remek! A tollat nem lehet radírozni.

- Mekkora dráma királynő vagy! Satírozd ki!

A Joker vihogva keresgélte a kakaót a szekrényben, a pultnak dőlve várta, hogy felverjem a tojásokat és közben a társait figyelte. Nem tudtam elképzelni róluk, hogy egymás ellen fordulnának, ahhoz túl jó összhang volt közöttük. Ahogy most sem vagyok képes egyik társamról sem elképzelni azt, ami nagyon is megtörtént.

Elragadnak az érzelmeim, azok, amikről úgy hittem, lehetetlen, hogy kialakuljanak. Szomorú vagyok és dühös, tehetetlen. A társamat megölték. Ez minden, amit jelenleg fel tudok fogni. Az a fiatal fiú, aki a perverz megszólalásaival és az így álcázott bókjaival igyekezett éreztetni, hogy kedvel, a társaságom élvezet volt számára; többé már nem jön át hozzám keresztrejtvényt fejteni. Nem fog magukhoz invitálni egy görbe estére, nem oszt meg velem magáról több információt. Az a fiú nem lélegzik többé, elveszítettük.

Nem az lenne a normális, ha örülnék ennek? Nem kellene örvendeznem, amiért valaki megkönnyítette a dolgom és elintézte helyettem? Hisz megfogadtam, hogy így is-úgyis az lesz a vége ennek, bosszút fogok állni és ha kell, megfosztom őket az élettől. Ez most megtörtént, egy társam keze által és nem tudok örülni neki. Pont az ellenkezőjét érzem és ez még jobban kiakaszt. Veszteségként élem meg, az eddig elfojtott sírást már nem tudom elnyomni. Látom magam előtt az arcát, ami már nem sugárzik életet, az elernyedt végtagjait, amik nem az alvástól hevertek olyan természetellenesen természetesen. Azt hittem, alszik, s közben már nem is élt.

- Nyisd ki! - két kopogással A Gyalog megtoldja a kérését, amire az ajtóhoz vágott könyv a válaszom. Nem merek megszólalni, mert rájönne, hogy sírok. Ő sem volt ott A Szépfiú mellett, nem hitt neki. - Kérlek, beszélgessünk!

- Nincs mit mondanom.

- Össze kell szedned magad, holnap lesz a harmadik rablás.

Azt hittem, ennél dühösebb már nem lehetek, de tévedtem. A Gyalog pillanatok alatt felhúz, az ajtóhoz megyek és kirontok rajta, lendületből taszítok egyet a mellkasán. A szemközti falnak esik, sikerül talpon maradnia a meglepetés ereje ellenére.

- Jelenleg szarok magasról a rablásotokra és nem merem elhinni, hogy neked komolyan ezen jár az agyad, mikor az egyik társadat egy másik társad megölte - sziszegem az arcába, az eddig kialakított képem róla kezd megtörni. - Hol voltál? Szüksége lett volna rád, a támogatásodra, a biztatásodra!

- Mit tehettem volna? Különben is, mióta aggódsz ennyire értünk?

Fogós kérdés, viszont belefáradtam, hogy a logikát keressem mindenben. Itt, ebben a pokolban semmiféle logika nincs. Se bennem, az érzelmeim is egyre bonyolultabbak, nem tudok lépést tartani velük.

- Hiszed még, hogy A Szépfiú lopta el az aktákat?

A Gyalog nem felel, ami kielégítő válasz a kérdésemre.

- Megbízott benned. De te benne nem és ezzel szintúgy hátba szúrtad, mint az a rohadék, aki ráfogta a lopást. Látni sem akarlak.

Ellépek tőle, hátrálok a szobámba és az orra előtt csapom be az ajtót.

-*-*-

Mire délben kimerészkedek a folyosóra, A Szépfiú holttestét már elvitték. Összetalálkozom A Stratégával a konyhában, aki a gondolataiba merülve, komoran kevergeti a kávéját, látszólag tudomást sem vesz rólam. Egy üveg ásványvizet veszek ki a hűtőből, szó nélkül magára hagyom és nem kérdezem meg, hogy érzi magát. A társalgóban A Joker üldögél, szintén, tőle szokatlan komolysággal mered a televízió fekete képernyőjére. Minden csöndes, hangtalan. A Vezér irodájának ajtaja nyitva áll, de a férfi csak az asztala fölé hajol és valamit nagyon ír, nem érdekli, hogy megállok és őt nézem.

Tovább haladok, A Szépfiú szobájában meglelem Jeonggukot. Az ágy üres, se ágynemű, se lepedő nem takarja a fehér, puhának tűnő matracot. Belépek, A Szépfiú nélkül itt minden élettelen. Megint elszorul a torkom, ahogy eszembe jut, milyen nyugodtan, mosollyal az arcán várta, hogy A Vezér átkutassa a holmiját. Nem volt rejtegetni valója. Akinek van, az nem örül ennyire a kutakodásnak.

- Sejtem, mire gondolsz - Jeongguk kihúz egy fiókot a szekrényen és elővesz belőle néhány albumot. - Aki ilyeneket gyűjt, arra az ember utolsóként se gyanakodna.

Megnézem a kezében lévő fényképalbumot, amibe márkás ruhacímkék vannak gondosan elhelyezve, oldalanként különbözőek.

- Még egy ilyen idiótát, aki ennyire bolondult a divatért! - Jeongguk gondosan beleteszi az albumot egy barna kartondobozba. - Volt, hogy kiszökött és meghívó nélkül vett részt bemutatókon. Valahogy bejutott, de sose bukott le.

Nem akarok a holmija közt turkálni, tiszteletlenség lenne a részemről, hisz én alig ismertem. Hagyom, hogy Jeongguk pakoljon mindent a dobozba, egy-egy tárgynál tovább elidőzik. Vannak megjegyzései, amiket mintha inkább csak magának mondana, amolyan emlékeztetőként. Aztán letérdel a földre és kihúz egy kissé púpos, kék borítékot A Szépfiú ágya alól. Azt nem teszi a dobozba, hanem elrejti a nadrágja szélébe, rátűri a pólóját. Felnéz rám, valami olyat látok az arcán, amit eddig még nem.

- Tíz perc múlva a tetőn?

Talán azért, mert A Szépfiú általában életvidámnak, szórakozottnak tűnt, az időjárás is ilyen. Kivételesen tiszta az ég, nem zuhog az eső és a nap sugarai is kellemesen melegítenek. Jeongguk utánam jön, direkt később, hogy ne keltsünk nagy feltűnést. Van ebben kockázat, a történtek után nem kevés, de megint csak azt érzem, amit mostanában szoktam, ha Jeongguk a közelemben van: biztonságot.

A tatamin ücsörgünk egymással szemben, előveszi az eldugott borítékot és kibontja. Fényképek vannak benne. Nem látom rendesen, kit vagy mit ábrázolnak, ezért közelebb hajolok és akkor ki tudom venni, hogy A Szépfiú van a legfelsőn, mellette egy boldog kisugárzású, fiatal lány. Felismerem.

- Raina az, a lány, akinek az apját megöltük múltkor.

- Raina és Jimin egy pár voltak.

- Jimin? - Az Áldozat megfordítja a kezében lévő képet, aminek a hátulján rövid, kecsesen kanyarított betűkkel üzenet áll:

Nem kérheted, hogy ezt is felejtsem el, Jimin!

Raina.

- Az ő történetük kicsit régebbre nyúlik vissza, még akkor ismerkedtek meg egymással, mikor Sung-Ho nem volt a partnerünk. A véletlen műve, hogy az lett és pont Raina a lánya.

- De A Szépfiú, vagyis Jimin Raina anyjával is összeszűrte a levet.

Jeongguk erre fintorog.

- Egyszer történt meg, az is egy akció miatt. A Vezér utasítása szerint le kellett foglalnia a nőt és az meg kapott az alkalmon, sose volt hűséges a férjéhez. Jimin csak tette a dolgát.

- Miközben a nő lányát szerette.

Elveszek néhány képet tőle. A lány gyönyörű, gondtalannak tűnik és fülig szerelmesnek. Jimin is úgy mosolyog, mint aki a főnyereményt ütötte meg Rainával. Jimin. A Szépfiú valódi neve Jimin és Jeongguk nincs meglepve. Talán elárulta neki. Közelebb állhattak egymáshoz, mint ahogy tűnt.

- Szakítottak?

- Olyasmi. Nem akarta nagyobb veszélybe sodorni Rainát. A lány kitartóan győzködte egy ideig, hónapokig nem adta fel. Akkoriban többször találkoztunk a partnereinkkel, leginkább építő jellegű vacsoráknál. Én fedeztem őket, hogy tudjanak lopni maguknak pár percet kettesben. Nem volt egyszerű.

A kép, ami a szemem elé kerül, régebbinek tűnik. Sokkal fiatalabb megjelenésűek rajta, felismerem az iskolám bejáratát a hátuk mögött. Iskolatársak voltunk. Raina kisminkelve, csinos báli ruhában áll a fiú mellett és mindketten a kamerába mosolyognak.

- Tudta vajon, hogy a fiú, akit szeretett, milyen életet élt?

- A kezdetektől fogva. De szerették egymást.

- És a sok perverz megjegyzése a nőkről? A meztelen képek a falain? Nem tudom összerakni ezt azzal, hogy végig egy lányt szeretett. És amiket nekem mondott...

- Végig Rainára gondolt. Neked címezte a szavait, a nőket istenítette, de számára csak egy lány létezett igazán. Soha, egyetlen ujjal sem ért volna hozzád. Úgy gondolom, így próbálta meg elnyomni magában a kényszert, hogy elmenjen innen, megszöktesse Rainát és együtt éljenek valahol. Burkoltan kimondhatta, amit érzett, titokban mindig Raináról beszélt. Nem a legjobb megoldás, ezt ő is tudta. Folyamatos veszélyt jelentett volna a lányra, A Vezér sem hagyta volna csak úgy annyiban, ha lelép. Az érzelmek itt tabunak számítanak.

Jimin azt mondta nekem, hogy önszántából csatlakozott a társaihoz. Raina miatt megbánta a döntését? Tervezte valóban a szökését a lánnyal?

- Mikor Sung-Ho házában voltunk, Jimin azt kérdezte tőle, tudja-e, hogy feleségül fogja venni a lányát.

- Megkérte a kezét. Egy vacsora alkalmával, úgy egy éve. A jövőjük még akkor is bizonytalan volt, A Vezér szemében Raina akadály lett volna, ha tudomást szerez az eljegyzésükről és az apjával együtt őt is kiiktatta volna. Gyűrűt persze nem adhatott neki.

- Jimin kockáztatott.

- Hatalmasat.

- Ez egy rémálom.

Jeongguk visszateszi a képeket a borítékba, látom rajta, hogy keresi a szavakat. Nem kell sokat gondolkodnom azon, mit látok rajta. Gyászol, egy olyan társát veszítette el, akihez közel állt. Én mindvégig azt hittem, mindenkivel ilyen rideg és a többi fiút is csak kényszerből viseli el. De egyszer bocsánat kérően fogta meg A Gyalog vállát, mikor közvetlen mellette üvöltötte el magát. Tudta, hogy fájdalmat okozott a fiúnak vele, törődő volt. Az ő kapcsolatuk viszont megváltozott, valami nem stimmel velük. Ugyanakkor Jiminnel ezt a barátságot nem mutatta ki olyan nyíltan. Legalábbis a mindennapokban, ha szemtanúk voltak. Ha viszont akcióról volt szó, bevállalta helyette a sötét zugokat, mert a barátja a sötétségtől félt a legjobban.

- Miért rángatta ki a szobából a lányt, hogy az végig nézze az apja halálát? - kérdezem végül, mert ez nem hagy nyugodni.

- A Vezér miatt. Minden olyan, mint egy megrendezett színdarab. Úgy kellett tennie, megjátszania, hogy a lány nem több neki egy testnél, egy eldobható tárgynál. Nincs annál kegyetlenebb, mikor valaki kényszerít arra, hogy végig nézd az egyik szeretted halálát. Talán az, ha arra kényszerítenek, te magad öld meg. Jimin ezzel is megvédte a lányt, ugyanis Raina még azon a napon elment a városból. Mikor Sung-Ho meghalt, Jimin bebiztosította Raina életét, A Vezért mégsem érdekelte a házasság említése. Tudta, hogy az apja halála miatt a lány el fog menni innen, nem lesz zavaró tényező. Ha addig gyanított is valamit A Vezér, azután már nem tartotta fontosnak.

- De hát...

- Túl sok a még el nem intézett partner, Sung-Ho sem volt szent, rengeteg ellensége volt és van is, akik örömmel vennének revansot a lányán. De partnere is több van, mint nekünk. Csalódnál, ha próbálnád megérteni a miérteket, mert nincs mindenre válasz. Történt, ami történt. Raina biztonságban van valahol és emiatt Jiminnek már nem kell aggódnia.

Jelenidőben beszél, mintha a társunk még életben lenne. Felnéz az égre, én is így teszek és már értem, miért így fogalmazott.

- Vigyáz rá.

- Pontosan. Fentről vigyáz Rainára és szerintem rád is. Te voltál az egyetlen, aki hezitálás nélkül kiálltál mellette. És ezt köszönöm neked, Hana - teszi hozzá a nevem halkan. - Köszönöm.

- Beárult téged A Vezérnek. Hogy nem talált sehol, mikor nálam voltál.

- Talán már feltűnt, hogy elég fontos vagyok A Vezérnek. Sajnos, vagy nem sajnos, de mindenki mással előbb végezne, mint velem. Jimin azért árult be, mert még így is biztos volt, hogy megúszom szárazon. És mert arra kértem, bármit is akarnak rá fogni, ha nem ő volt, fogja rám.

Leesik az állam, Jeongguk teljesen új oldalai mutatkoznak meg.

- Letagadtad, hogy a szobámban jártál.

- Néha jobb bizonyos dolgokat elhallgatni. De úgy hiszem, Jimin sejtette az okát. Miért mennék a mosókonyhába, ha friss levegőre vágyom? Egy ponton túl már csak romlottak volna az esélyei, főleg, ha azután vallok színt, hogy A Vezér beleegyezett a választott büntetésébe. Megölette volna velünk ott helyben.

- Jimin tudta, hogy nálam voltál?

- Igen, este talán sejtette, de másnapra már biztos volt benne.

- Mégsem szólt róla.

- Azért, mert te nem úsztad volna meg, hogy hazudtál A Vezérnek. Ráadásul hittél neki és ez sokat számított. Ezért vállalta be a büntetést.

Nem tudom elfojtani a könnyeket, az ég felé pislogok. Jimin megvédett engem. Nem csak más valaki hazugsága vezetett a halálához, de valamilyen szinten az enyém is. Visszaemlékszem a halvány mosolyára, mikor a székben ült és magára vállalta az akták ellopását. Így köszönte meg, hogy bíztam benne.

- Tudni akarom, ki ölte meg - mondom határozottan és újabb cél kezd a szemem előtt lebegni, átformálja a régebbit. - Azt szeretném, ha Jimin gyilkosa is szenvedne, a halála pedig lassú legyen.