__________

Az Áldozat követi A Vezért, míg nem megérkeznek a helyszínre és A Gyalog is csatlakozik hozzájuk. Két külön autóval jöttek, fontos az elvegyülés és a megfigyelés. Nem közvetlen egymás mellett parkolnak le, bár a logika azt diktálná. A Gyalog leállítja az autót, ellenőrzi a késeit, amiket a nadrágja övére csatolt, illetve a zsebeibe és a bakancsa szárába rejtett. Ad magának összesen öt másodpercet, becsukja a szemét, elszámol gyorsan tízig. Amikor végez, kiszáll az autóból, egy gombnyomással bezárja és ezáltal biztosítja a csomagtartóban lévő milliókat is. Gyors rablás volt a mai, ő és Az Áldozat elégnek bizonyultak hozzá.

Beéri a társát és A Vezérét, hárman lépnek a magas, sötét épület bejárata elé. Ő üti be a nyolc számjegyű kódot, tartja meg az ajtót és lép be rajta utolsóként. Tudja, mindig így van, ha Az Áldozattal dolgozik, ő hátvéd, egy mozgó páncél. Emlékezteti arra, melyikük is a fontosabb. Ha A Vezérnek választania kellene, A Gyalog esne el.

- Kint várjatok, nem akarom, hogy bejöjjetek. A jelenlétetek fenyegetésként hatna, arra pedig most semmi szükség.

- És ha megkerülik a szabályokat? - kérdezi Az Áldozat, A Vezér erre jelentőségteljesen ránéz.

- Arról tudni fogtok időben.

Nem minden partnert akarnak kiiktatni, viszont akadnak olyanok, akik nem partnerek többé. Csupán egy szerződésben foglalt néhány sor ruházza fel őket ezzel a névvel. Ha repülniük kell, repülnek. Minden A Vezér meglátásain és döntésein múlik, A Gyalog pedig márhozzászokott ahhoz, hogy nem kérdez. Ezekbe a döntésekbe se neki, se mástársának sincs beleszólása.

A Vezér eltűnik egy lakás ajtajában, alacsony, zömök férfi kíséri be. Ahogy magukra maradnak, A Gyalog önkéntelenül is elfordul Az Áldozattól. Az ajtó két oldalára állnak, úgy néznek ki, mint az éjszakai klubokban lévő biztonságiőrök. Telnek a percek, feszülnek az idegek, pattanásig. Nem hallanak bentről semmit.

- Miért csináltál karácsonyfát a szobájából? - Az Áldozat megtöri a csöndet. - Tudod, hogy értem.

Naná, A Gyalog tudja. Túlzásba esett volna? A Vezér azt mondta, segítsenek a lánynak beilleszkedni, már amennyire ez lehetséges. Az új társuk nem könnyíti meg a dolgukat, de ez várható volt. Gyűlöli őket, a pokolba kívánja mindannyiójukat és elég nyomós oka is van rá. A Gyalog sosem tudná ezért megvetni. Inkább együtt érez vele. Ő is gyűlöli saját magát.

- A munkámat végeztem.

Az Áldozat felmordul.

- Megtanítottad már neki, hogyan vágja el valakinek a torkát vagy a térdhajlatban lévő ínakat?

Dehogyis. A lány semmiféle vérengzésre nem áll készen, valószínűleg sikítófrászban törne ki akkor is, ha kést adna a kezébe.

- Rossz a sorrend - mondja A Gyalog. - Megijesztjük.

- A Joker amúgy sem egy kölyökkutya, elég ránéznie valakire és az illető összeszarja magát.

Ez igaz, aligha lehetne vitatkozni az állítással. Mikor A Gyalog megtudta, hogy A Joker is órákat ad majd a lánynak, ráadásul kettesben kell lennie vele, kis híján A Vezér asztalára csapott. Nem jó sorrend, nem jó, nagyon nem jó.

- Hagytál valamit a saját szobádban is vagy mindent átcuccoltál hozzá?

- Miért zavar? - rövid, tömör kérdés. Az Áldozat felé fordul, kiismerhetetlen arckifejezéssel várja meg, míg felveszik a szemkontaktust.

- Babusgatással nem mentjük meg az életét.

Van valami, amit A Gyalog nem tud. Még Az Áldozat sem. Mindketten tudatlanságban szórják egymás felé a néma átkokat, mert az érzelmek kimutatása és kimondása köztük nem megszokott. Nem szokás ezekről beszélniük a többiekkel sem. Az érdeklődési körök nyilvánosak, többen is szeretik a küzdősportokat, A Megtorló odáig van a konyhaművészetért és A Szépfiú divatőrült, csak kár, hogy ez a szenvedélye abszolút nem kamatoztatható. A Stratéga a kávé szerelmese, A Joker pedig gyűjti a periódusosrendszereket. De az érzelmek nem ismertek közöttük.

- Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, Devon! - A Vezér lép ki az ajtón, mesterkélt mosollyal az arcán. Elég egyetlen pillantást vetnie az őt védelmező két fiúra. A két legfiatalabbra. - Tudjátok a dolgotokat.

A Vezér már azelőtt eldönthette, mi lesz Devon és az emberei sorsa, mikor belépett a lakásba. Az Áldozat teketóriázás nélkül megy be, A Gyalog gyorsan fejben számol: tudja, hogy bent öten várnak rájuk. Öt ember ellene és Az Áldozat ellen úgy fél percnyi könyörtelenséget jelent. Neki nagyjából két ember jut, ami kerekítve összesen száznegyven embert jelent. Ennyi lesz a hullák száma, amiket ő küldött a másvilágra. Még néhány másodperc, a lista pedig minden nappal, minden héttel gyarapodni fog.

-*-*-

Gyors és tiszta munkát végeztek. Dulakodásra alig maradt idő. Úton az otthonnak tartott épület felé A Gyalog elmereng, vajon a lány kidugta-e az orrát a szobájából. Esetleg A Megtorló vagy A Szépfiú megpróbáltak beszélni vele? Inkább ők ketten, mintsem A Joker egymaga.

Beállnak a mélygarázsba, minden a szokott módon zajlik. Felérnek az emeletükre, A Vezér egyenesen az irodájába megy és Az Áldozat követi. Ő először a konyhába lép, iszik egy pohár vizet. Minden akció után képes lenne kiinni az egész csapot. A többiek nincsenek itt, nem csimpaszkodnak a nyakára, hogy beszámolót kérjenek a véres részletekről.

Mivel a legutóbbi beszélgetésük némaságba fulladt és inkább magára hagyta a lányt, mielőtt ő maga dobta volna ki a szobából, így kissé feszülten indul meg hozzá. Egy szelet almás-karamellás sütit tett tányérra, nem tudja, hogy a lányt megkínálta-e már valaki vele. A szobaajtó csukva van, kopog kettőt. Semmi válasz. Újra kopog, aztán lenyomja a kilincset. Bejut, viszont nem fogadja semmi más az üres ágyon és a földön heverő, nyitott könyveken kívül. A takaró lerúgva, félig az ágyon, félig a padlón terül el. Az egésznek olyan benyomása van, mintha valamiféle harc folyt volna, A Gyalognak egy kép villan be az agyába, hogy a lányt leráncigálják az ágyról és erőszakkal viszik ki innen.

- Miért állsz ott úgy, mint a sóbálvány? - kiabál neki Az Áldozat.

- Nincs itt.

A legrosszabbra gondol. Rossz szokása, de szereti ezeket a lehetőségeket is számba venni, hogy felkészüljön rájuk. Csak nem vitték el vagy kínozták meg a társukat, mialatt ők távol voltak. Az Áldozat előbb ér oda a szobához, minthogy A Gyalog újra megszólalhatna. Aztán már ott sincs, lehagyva őt rohan végig a folyosón, elfordul balra. Utána iramodik, a tányér a lány asztalára kerül.

Nincs a társalgóban. Nincs A Vezér irodájában sem. A fürdőszoba szintén üres.

Végül A Gyalog meghallja. Nehezen, távoli zajként jut el hozzá az ismétlődő, szabályos hang. Mire a csarnokhoz ér, már kezd kitisztulni a feje és szakaszosan engedi ki a bent tartott levegőt. Mindenki ott van, a csarnok bejáratánál lévő padon üldögélnek, kivéve Az Áldozatot. Ő feszült testtartással, némán mered a lányra, aki nekik háttal ugrál sebesen, hibátlanul. Nem kellene itt lennie, pihenőnapot kapott, mégis edz.

- Őrület, már majdnem húsz perce csinálja megállás nélkül - mondja A Szépfiú elismerően, némi csodálattal a hangjában. - Nem hallom a lihegését sem.

- Mert jó a technikája - A Megtorló elgondolkodva szemléli az eseményeket, a tekintete a lányról Az Áldozatra siklik. A Gyalog is őt figyeli, valamiféle reakciót vár. Rájön, hogy ez már az. - Kitartó.

- Én már beleuntam volna ebbe a monotonitásba - A Joker a feje mögött összekulcsolt kézzel dől a falnak, viszont látszólag nem unja a látványt. - Biztosan nem akart a szobájában gubbasztani.

- Nem - megszólal Az Áldozat is. - Nem azért van itt.

- Hanem? Biztosan nem téged várt - nevet A Szépfiú. - Amilyen seggfej vagy vele, előbb fojtana meg a kötéllel.

- Ha lehetősége adódna rá, megtenné. Korán kelt, elkaptam a konyhában. Evett, de nem tűnt úgy, mintha hozzá lehetne szólni, úgyhogy csak figyeltem. Nem láttam még ilyennek, mióta nálunk vendégeskedik - A Stratéga érkezik meg hozzájuk, kezében forró kávé. - A reggeli után rögtön ide jött, azóta itt van.

- Mit jelent, hogy azóta?

- Már lassan egy órája. Megkínozta a futópadot is egy kicsit.

A Gyalogban nem merül fel több kérdés, ráismer erre a viselkedésre. Magától is rájön, miért van itt a lány, miért nem figyel rájuk vagy vesz tudomást róluk és miért nyüstöli ennyire azt az ugrálókötelet. Elért egy ponthoz, ahhoz a határhoz, ahová mindannyian elértek csak sokkal korábban. Évekkel ezelőtt. A tettlegességi pont, innentől már nem fog meghátrálni.

- Úgy megnézném, ahogy kivégez valakit! Biztosan szexi lenne - sóhajt fel A Szépfiú, megigazítja a gatyáját. Erre A Megtorló tarkón vágja.

- Ne szexualizáld a gyilkosságot! Különben sem hinném, hogy annyira örülnél neki, ha végig nézhetnéd.

- Miért?

Mielőtt A Megtorló felelhetne, Az Áldozat fogja magát és kimegy. Nem nézi tovább, ahogy a lány edz. Már rájött a válaszra.

- Mert téged akarna megölni.

__________

Miután ettem és lezuhanyoztam, a szobám előtt összetalálkozom A Gyaloggal. Zsebre tett kézzel dől az ajtófélfának, az engedélyem nélkül nem ment be, ahogy A Szépfiú szokta csinálni. Kérdőn ránézek, ő csak végig mér tetőtől talpig.

- Mi az?

- Megvan a motivációd - közli a tényt, amit én is tudok. Bólintok, erre élesen beszívja a levegőt és kivesz a zsebéből valamit.

Kést tart a markában, felém nyújtja. Kezdem kapizsgálni, mit vár és mire számít. Tesztel, hátha mégis elbizonytalanodok, megijedek, de mikor egyszerűen kiveszem a kezéből a kést és a zsebembe süllyesztem, felszalad a szemöldöke.

Lepakolom a ruháimat, A Gyalog utánam jön és megáll az asztalomnál. A szemem sarkából látom, ahogy végig simítja a könyvek gerincét, a régi borítókat. Ahogy rájuk néz, abból tudom, hogy ezek az ő könyvei. Sőt minden az övé, amit áthozott ide nekem. Kíváncsi vagyok, vajon most, hogy nézhet ki a szobája ennyi hiányosság mellett.

Felnyúl a sapkájához, megigazítja. Egy szemvillanásnyi idő elég ahhoz, hogy lássam, mit akar elrejteni. Felém pillant, elkapom a tekintetem. Úgy teszek, mintha nem láttam volna.

- Tudom, hogy ezt is láttad.

- Úgy tűnik, jó érzékem van a dolgok meglátásához – át dörzsölöm a hajam, mialatt ő fellapozza a kupac legtetején lévő kötetet. - Rengeteg kérdésem van - mondom halkan, a fejem csak úgy zsong a kérdőjelektől. A bizonytalanság könnyen alakít ki az emberben félelmet és én nem akarok félni. Közöttük nem, legalábbis a lehető legkisebb mértékben, különben esélytelen lesz a csapatmunka. Aminek már csak a gondolatától is borsódzik a hátam.

- Megválaszolhatom őket.

- Mindet?

- Nem mindet. De néhányat. Egy óra keretein belül.

- Úgy érted... - a zsebemhez nyúlok, kitapintom a kést.

- Muszáj elkezdeni. Most már talán készen állsz rá.

-*-*-

Hanyag hajszárítás után megyek fel a tetőtérre A Gyaloggal. Út közben A Joker szembejön velünk, sejtelmes mosolyt enged meg magának, de elkomorodik, ami az eddigi ismeretségünk alapján tőle kissé szokatlan. A Gyalog azt mondja, sokszor A Joker sincs jókedvében, bármennyire is tűnik boldog pszichopatának. A sötét epizódjai ijesztőbbek. Ki gondolta volna?

Hűvös szellő csap az arcomba és kacérkodik velem, hogy megajándékoz egy jó kis megfázással. A Gyalog a tatamiszőnyeg közepére megy, tétovázik, majd leveszi a fejéről a sapkáját és átnyújtja nekem. Csak nézem a kezében lévő ruhadarabot.

- Már láttad, nincs okom tovább titkolni - mondja és nem várja meg, míg átveszem tőle a sapkát, hanem megdob vele. - Vedd már fel!

Elfogadom a lehetőséget, a sapka már alapból meleg, mikor a fejemre húzom. Előveszem a kést a zsebemből.

- Az még korai, tedd csak el.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem nyűgöz le, ahogyan ő előveszi a saját kését és egy gyors, szinte láthatatlan mozdulattal kinyitja. A kés kényelmesen pihen a tenyerében, forgatja, vágja vele a levegőt, de egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét és nem ejt hibát.

- Könnyű megragadni a figyelmed - mondja, aztán elteszi a kést. Üres kezeit feltartja, törökülésbe leül a tataimra.

- Kitalálom: ez elméleti óra.

- Igen, viszont fontos. Nem tudni, milyen fegyverré válsz, milyen eszköz fog hozzád a leginkább passzolni. Lehet, hogy az első gyakorlati óra után majd a lövészet lesz a kedvenced.

- Ezt nem tartom valószínűnek - elég az oktatómra gondolnom. Én is leülök, felhúzott térdeimet átölelve hallgatom A Gyalogot. - Ma többet beszélsz.

- Vannak kivételes alkalmak - A Szépfiú szerint inkább kivételes emberek, akiket A Gyalog megtisztel a beszédével. Egy pillanatra elképzelem és elhiszem, hogy én most valamiért különleges vagyok, nem csupán a munkáját végzi. De azt eddig is megtette a némaságába burkolózva.

- Nem minden esetben lesz szükséged közbelépésre, ha olyan leszel, mint én. A Vezér általában szereti a kevésbé mocskos módon történő munkavégzést és a késelés nem tartozik a tiszta kivitelezések közé. Egy golyó már inkább, többnyire lyukat hagy maga után. De egy kés vagy bármilyen vágóeszköz szó szerint vérfürdőt eredményezhet. Az emberi anatómiát figyelembe véve, ha például valakinek a combartériáját vágod el, nagy eséllyel elvérzik. Kivéve késsel a combjában, eszközt azonban nem hagyunk hátra. És nem is lenne mindenki annyira hülye, hogy kirántsa onnan.

A sport és biológia tagozatnak hála, elég jól ismerem az ember anatómiáját és értem, miről beszél.

- Te ezt már azelőtt is tudtad, hogy...

- Hogy gyilkos lett belőlem? - fejezi be a mondatot, használva a kegyetlenebb, de őszintébb szót. - Nem. Vaktában kezdtem, A Vezér adott lehetőséget arra, hogy többet tanuljak. Nem figyeltem arra, mit hagyok magam után. Egyetlen dolog lebegett a szemem előtt, az pedig az önvédelem volt.

- És ő honnan tudott ennyi mindent?

- Ezt sosem kérdeztem tőle.

A távoli égbolton sötét felhők gyülekeznek, pont olyan, mint amilyenekből legutóbb eső zúdult rám, miközben itt feküdtem egyedül.

- Le kell szögeznem, hogy nem szükséges feltétlen ölnöd. Néha az is elég, ha megsebesítesz valakit, megakadályozod a menekülésben. A gyilkosság a végső megoldás és nem élünk vele minden alkalommal - néz rám nyomatékkal a hangjában.

- Nem fogok hazudni, kinézem belőletek az ellentétét.

- Azt rögtön gondoltam. Kötve hiszem, hogy ez a beszélgetés bármit nagyban megváltoztatna a rólunk kialakított képeddel kapcsolatban. Azt viszont ne feledd, nem egyforma háttérrel rendelkezünk, más az indíttatása A Jokernek és más, például A Megtorlónak. A cél közös, az eszközök és az okok nem. Megkockáztatom, hogy senkinél sem.

- Neked mi az okod, amiért itt vagy?

Nem felel azonnal, ő is az eget kémleli és nézem, ahogy a szél belefújja a haját a szemébe. Összekócolja, felfedi a füleit és a bennük lévő hallókészülékeket.

- A valahová tartozás érzése. Meg persze a pénz, amit olyan múlttal, ami nekem van, maximum jó pár év börtön után szerezhetnék rendes, polgári munkával. De senki se akarna olyasvalakit alkalmazni, aki késsel fenyegette, majd pár hétre rá meg is késelte az iskolaigazgatót.

Megrándul az arcom, pislogás nélkül nézünk egymás szemébe. Nyíltan vallott be egy olyan bűnt, amiért sok-sok évet kapna rács mögött. Nem tűnik túl idősnek, alig pár év lehet közöttünk, ha nem vagyunk egykorúak. Ha lecsukták volna, még most is a sitten ülne.

- Meghalt? - kérdezem, nem felel. Ez is egy válasz. - És én még azt hittem, te vagy a legártatlanabb!

- Ártatlan? Itt senki sem az. Még te sem. Nem fogom rejtegetni, mi folyik itt valójában, már úgyis kaptál ízelítőt egyik este - céloz arra, mikor kiosontam és láttam, mit művelt A Vezér azzal a férfival. Vagyis, Az Áldozat és A Szépfiú munkája volt. - De nem lenne rossz, ha tényleg megpróbálnál alkalmazkodni. Mást nem tehetsz, ha csak nem a halált választod, amit nem választasz, tekintve a legutóbbi beszélgetésünket. Én pedig segítek, hogy ez a beilleszkedés lehetőleg ne menjen olyan nehezen.

- Miért? - vágom rá, a látszólagos jósága ellenére is. - Miért tennéd?

- Azt nem kérdezted meg, bánom-e, hogy még itt vagyok. És hogy esetleg megpróbálom-e jóvá tenni a bűneimet.

- Ezzel akarod jóvá tenni őket?

- Életeket vettem el és nem akarom a tiéddel is ezt tenni egy utasítás miatt. Te nem vagy ide való és ezt a lehető legőszintébben mondom, mindenféle bántó szándék nélkül. Ez nem a te világod. Jó lenne, ha minél kevesebb vér tapadna a kezedhez, mert akkor még talán lesz esélyed mindent újra kezdeni, miután megszabadulsz tőlünk. Van olyan, aki az első vérontás után nem bír leállni, holott korábban már a halál gondolatától is rosszul volt. Szerintem te összeomlanál, nem lennél ugyan az, aki voltál. Már így is, hogy ennyi mindent láttál, kétséges, vajon miként tudsz majd visszailleszkedni a társadalomba. Ez ilyen nehéz is lehet, még ha nem is hiszed.

A Gyalog azután nem beszél többet az életről, se a halálról. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy az én életem lenne a tét. Egészen az eső kezdetéig fent maradunk a tetőn, egy órát pedig a konyhában töltünk. Utána mindketten megyünk a magunk irányába és úgy éreztem, ennyi bőven elég volt nekem egy napra.

A reggeli edzés és a későbbi elméleti óra után fáradtan zuhanok be az ágyba és húzom magamra a takarómat. Az éjjel nem aludtam sokat, most viszont úgy érzem, másnap reggelig simán tudnék aludni. Az óra még csak délután fél kettőt mutat.

___________

A fiú körtét hámoz, nagy gonddal igyekszik minél precízebben megszabadítani a gyümölcsöt a vékony héjától. Minden koncentrációját beleadja, a lehető legtovább igyekszik lefoglalni a gondolatait. Szinte teljes sikerrel jár, aztán a szobája ajtajának irányából súlyos léptek zaja üti meg a fülét. Elég jó a hallása, köszönhetően a hallókészülékeknek, szóval nem nehéz megállapítania a folyosó végéről közeledő alakról sem, hogy az éppen felé tart. Azért reménykedik, hátha mégis valaki máshoz jön.

- Mit tanítottál neki? - Az Áldozat belép a szobába, ledobja magát A Gyalog ágyára és bakancsba bújtatott lábait az egyik közelebbi székre dobja.

- Kapott tőlem egy kést.

- Te meghibbantál? A végén megöli saját magát.

A csend közöttük hirtelen feszültre vált, még mielőtt Az Áldozat kimondhatná:

- Velünk kell jönnie holnap.

A Gyalog erre kis híján összeroppantja a puha gyümölcshúst az ujjai között.

- A Vezér szerint jó lenne megtudni, hogyan reagálna most az eseményekre. Újabb partnert akar letesztelni és szükség esetén kiiktatni. Nem tudom, kiről van szó.

Mióta A Köd halott, A Vezér sokkal hamarabb cselekszik, régen nem így csinálta. Hogy talált hirtelen ennyi gyanús partnert?

Az Áldozat meredten bámulja a szemközti falra erősített csillagászati térképet. Nem telik sok időbe, hogy A Gyalog rájöjjön, van még valami, amit eddig elhallgattak előle.

- Ki vele! - mordul fel, Az Áldozat arca az eddigieknél is komorabb lesz.

- Azt akarja, hogy egyedül csináljuk a kínai rablást. Osztozkodás és kockáztatás nélkül, csak mi, nyolcan.

Tehát már beleérti a lányt is, előre tervez vele. Ez akkor is veszélyes. Ha bármiféle hiba csúszik a dolgokba, A Vezér egyenesen a halálba küldi őket, ugyanis a biztonságiak gond nélkül lelövik őket. A Joker feje mozgó célkereszt, őt bárhol felismerik.

- Ez így nincs rendben.

- Van még valami - mi jöhetne ezek után, ami rosszabb? - A Vezér tartja a kapcsolatot azzal az Elin nevű nővel, aki a lány öccsére vigyáz. A srác elkapott egy fertőzést, a betegsége miatt pedig túl gyenge az immunrendszere.

A körte az utolsó pillanatban kerül a fotel karfáján lévő tányérra. Nem egészen két perc alatt az amúgy sem rózsás helyzetük sokkal aggasztóbbá vált. Ugyanis fogalmuk sincs, miként fog ez csattanni rajtuk, mi lesz a lánnyal, ha erről tudomást szerez.

- Mikor mondja el neki A Vezér? - kérdi A Gyalog, Az Áldozat halkabbra veszi a hangját.

- Csak akkor, ha már meghalt. Az fogja a legnagyobb löketet adni.

- Ezt nem teheti... - minden emberi józanságnak van egy határa és A Gyalog eddig azt hitte, hogy A Vezér mindenki közül a legjózanabb, legvilágosabb elmével rendelkezik.

- Az a lány erős. Elvégre, megpróbált megakadályozni egy bankrablást és most belement abba, hogy ő maga is közre működik néhány másikban. Akármi is a neve, akárhonnan is jött, ő bátrabb és erősebb, mint azt hisszük. Ezt gondolom.

- Rohadtul megkeseríted a napjait.

- Mind ezt tesszük. Könnyebben fog az életemre törni, nem lesz annyi bűntudata.

A Gyalog belegondol abba, mi történne, ha ez a lány ebben az állapotban, ilyen fizikummal és felfogással akarna neki esni Az Áldozatnak.

- Esélye se lenne ellened.

- Ma A Szépfiú készíti a vacsorát. Kössed fel a gatyád, éhen fogunk halni.

Ezzel köszön el Az Áldozat, aztán A Gyalog már egyedül is van, a megkezdett és lecsupaszított körtéjével, a tomboló gondolataival és a ténnyel, miszerint Az Áldozat valami mást is rejteget. Közelebbi a kapcsolata A Vezérrel, tudhat ezt-azt, amit a többiek nem.

Azt viszont nem is sejti A Gyalog, hogy talán nem a munkával kapcsolatos mindaz, ami furcsa Az Áldozat körül.