Majd a három napra vísszagondoltak, megbeszélve, hogyan tovább Gunter lepihent mig a lányok megbeszélik a dolgaikat, majd látták, hogy az eső elállt folytatták az útjukat, hogy hajót találva az útat vízen vigyék tovább, elérjék a térképen bejelölt Schleswiger a régi Hedebyt, amely egy öbölben található találtak is egy hajót a kapitány engedélyezte, hogy felszállhatnak nemcsak ők, hanem más vándorok is. Ennek örűltek, hogy elhagyhassák Warneműnde kikötőjét, hogy a hajóval elérjék a Dán birodalomhoz tartozó Hedebyt.

Amikor minden vándor és zarándok felszállt a hajóra melynek neve Hajnal ami kereskedelmi hajó volt, a formája hasonlitott egy hanza hajójéhoz az Oseberghez. A hajó elindúlt a Dán birodalom terűletére Hedeby felé amely város jelentése: város a pusztaságba, aki tette a hajó evezésében segitett, a városok érintésével eljút a cél kikötőbe, a kapitány úgygondolta. Elhagyták Warneműnde kikötőjét sokat haladva, mert mindenki segitette az evezést szinte repűlt. Páróra megtelte útán amikor elértek egy másik kikötőt melynek neve Puttgarden, hogy megpihenjenek, mindenki jól érezte magát, a hajón mindenki beszélt nemcsak a vándorok, hanem a zarándokok is, hogy miért mennek Schleswigbe, mások szertartáson vegyenek részt, amely kűlönböző isteneknek mutatnak be áldozatot. Amikor már megpihentek a hajókapitánya intett az evezősöknek, hogy folytathassák az útat és nem telt bele ídő és a Hajnal nevű hajó a kikötőböl elkezdett indúlni, amikor már jól haladtak elhagyták a Puttgarden nevű város kikötőjét, hogy elérhessék a Dán sziget egyik kikötőjét Bagenkapot, olyan jól siklott a vízen a hajó, hogy távol voltak a pihenő helytöl az útat tovább folytatták, jól ment minden.

A kapitány úgy döntött mennek tovább nem állnak meg Bagenkopban hanem az úticél végén akar pihenni Schleswigben, hogy aznap este szeretnének megérkeznim evezett mindenki, aki nem birta azzal cseréltek, hogy pihenjen. Már kora estére járt az ídő amikor már úgy haladtak sok segitséggel, hogy már abban az öbölben voltak ahol Schleswig városa volt, hosszú útat kellett még megtenni, hisz az öböl bejáratánál voltak közbeszólt valami, hirtelenjében tűzes nyilak záporoztak a Hajnal nevű hajóra, nem tudták merre menjenek, az öt vándor az evezést abba hagyta és lehajoltak védekezésképpen a hajó mögé, hisz sokan estek áldozatúl a nyílzápornak.

Látták, hogy a hajó két vége lángokban nem tudtak már elbújni, ezért mind az öt idegen vándor, ahogy voltak beúgrottak az öböl vizébe, hogy a lángoktol megmenekűljenek.

Brűnhilda vogyázott a tarisznyájára, amiben egy dobozban voltak a drágakövek, a vándorok úsztak a partok felé, hogy minél távolabb legyenek az égő hajótol, mindenki csodálkozott, hogy lehetett ez, lehet, hogy az egész egy csapda volt. Sokat kellett a part felé úszni, amikor az öt vándor kitudott úszni majd látták, ahogy a hajó elsúllyed, megmenekűltek, majd szólitották egymást, hogy mindenki megvan-e, ötűltek, hogy életben vannak. Nem láthatta őket senki, mert sötét volt, az öt vándor a parton beljebb gyalogoltak ahol voltak megpihentek, hisz fáradtak voltak a vízes rúhát levéve, hogy másnapig megszáradjon, egy fás terűleten aludtak ahol partot értek. Órákkal később az öt vándor reggel kezdett lassan ébredezni, majd felvéve már a megszáradt rúhát, nem telt bele ídő elindúltak, hogy Schleswigig megtegyék azt a rövid utat még, azt a helyet elhagyták ahol megpihentek, nálluk volt a megszerzett drágakő, tovább haladtak egy kitaposott uton nem tudva hová vezetheti őket.

Az öt vándor haladt a kitaposott úton de nem tudták hová vezethet és mi játszódhatott le a fejűkben, a vándorok az Erik nemzetség egyik tagja Brűnhilda Knutsson a bátor harcos aki elbűvölte Guntert a bátorságával, a szolgálója egyben harcos társa Flosshilda, az amazon harcosjelölt Kiara aki ott hagyta a népét, Nerthus aki szegény családból származott, nem útolsó sorba Gunter a Folkung nemzetség egyik harcosa aki ott hagyta hazáját, hogy harcolhasson egy cél érdekébe.
Ez az öt harcos és vándor mentek Schleswig felé, hogy elérjék azt a szentélyt ahol a negyedik ősi elemet szimbolizáló drágakövet megszerezhessék és egyszer csak észrevettek a távolban egy olyan helyet amely hasonlithatott egy szentélyhez, majd közelebb menve meg is látták és széjjelnéztek benne, hogy van-e valamilyen kűlömbsége de nem. Az öt vándor közelebb menve a szentélyben a szarkofághoz, elmondták egyszerre a varázsigét, azután a szarkofág fedlapja elkezdett elmozdulni, amikor megállt megnézték mi található benne de azt vették észre, hogy nincs benne semmi pedig érezték benne a levegő fúvását, nem tudták mire véljék.

----------------------------
Várva kis ídőt a szarkofág alján megláttak egy fehér színű követ majd a kezűkbe véve vízsgálták, ez lehet a negyedik drágakő és Brűnhilda a többi három mellé helyezte azután elhagyták az épűletet, mentek tovább, hogy megtalálják a negyedik olyan személyt, akinek birtokában van egy kűlönleges medál, annak a jele, hogy ő egy kiválasztott személy. Senki nem tudja, hogy ki lehet, az csak annyit tudnak, hogy valahol Schleswig városában található, kétórai gyaloglás útán beértek a városba ahol gondolták, hogy a hatodik harcost megtalálják, a negyedik drágakövet megszerezték a kilétűkröl halgattak úgy cselekedtek, ahogy a többi vándor. Schleswig a Dán birodalom része volt, ezért fígyeltek, hogy valamelyik ellenséggel ne találkozzanak. A város úra olyan személy volt akit régen a hazájábol elűztek Svédföldröl de a városban otthonra lelt befogadták és olyanra tettszert, hogy a város úra lett a neve Hagen volt a nevét ő választotta, volt egy örököse egy lány amelyet megtanitott a kard forgatására gyözhetetlen volt mert egy kűlönleges erő segitette, amit hordott egy kűlönleges medált nem tudte mit jelent egy kíváló harcos volt a neve Krimhilda. Az egész család a népűk történelméböl választotta a navet, hisz harcosok voltak.

A sors úgy hozta, hogy az öt vándor kapott szállást egy családi házba, amelyet béreltek amit ők kaptak tágas volt elfértek benne, aznap este a város úra meghivta a vándorokat egy közös mulatozásra, a város szélén sűtöttek minden meghivott vendég ennek az alkalomnak örűlt, kihasználták amit kellett megtudtak. A helyzet úgy hozta az öt vándort amelyröl látszott, hogy ídegenek voltak Hagen meghivta őket, hogy egyűtt mulassanak persze fegyvereik nélkűl, beszélgettek, hogy mi a történések az őshazába, elmondták: amit túdni szeretne a város úra majd másokkal is beszélgettek. Krimhilda valami miatt fígyelte az őt idegent.

Máshová is űgyelt amikor a vendégek jól érezték magúkat, már későre járt az ídő elköszöntek a meghivótol lassan hazamentek, így történt az öt idegen vendégel ők is hazamentek, ahol a házat bérelték megköszönve a vendéglátást. Az öt vándor hazaérve levéve a rúhát mindenki nyúgovóra tért mindenki aludhatott senki nemzavarta őket. Csak Brűnhilda és Gunter nemaludt még még beszélgettek egy kicsit, késöbb ők is nyúgovóra tértek, hogy kipihenjék a hosszú útat.

Nem kellett várni sokat nemcsak az ötvándor aludt hanem az egész város vagy ahogy elötte hivták Hedeby.

Kora reggel a nap sugarai a fényeit Schleswig városára vetitette a város lassan ébredezett az éjszakai mulatozásból, az öt vándor is lassan ébredezett amikor megbeszélték volna az aznapi teendőket akkor kopogást halllottak majd kinyitva nem más volt mint Krimhilda Hagen lánya elmondta.

-Egy közös reggelire meghivta az öt vándort a város úra.

Igent mondva az öt vándor Krimhildával mentek, amikor megérkeztek szivesen fogadta őket Hagen, mert látta rajtuk, hogy nem odavalóak messziröl jöttek, sokat beszélgettek elmondták, hogy mi vezette őket a városba majd Gunter Krimhilda nyakában meglátta a medált. ami neki volt, majd mondta a többieknek

-Megvan a hatodik személy, vagyis a negyedik kiválasztott.

Majd megkérdezte Krimhildát.

-Kitöl kapta a medált.

Megkapta a választ

-Az őseitöl örökölte, hogy vígyázzon rá.

Gunter elmondta.

-Ő egy olyan kiválasztott lett azért, hogy egy feladatot elvégezzen egy kűldetést ami Hamburgban várja őket.

Majd a vándorok megmutatták a medálukat, Hagen megtudta, hogy az egyetlen örököse kiválasztott lett egy feladatra, amelyet el kell végezni ezért útra bocsátotta az öt idegennel. Elbúcsúzva a város vezetőjétöl és a házbérbe adójátol, tovább mentek így Krimhildával a harcos csapat teljes volt.

A hat vándor tovább gyalogolt azon az úton, ami elmegy Hamburg felé a térkép szerinti célállomás. Az öt vándor Krimhildával megbarátkoztak, még hosszú út várt rájuk gyalogmentek, volt aki felvete őket a szekérre.