A félelmetes sípolás

„Éppen a konyhában csináltam a házimunkát, amikor hallottam, hogy egy ember üvölt az utcán. Nem értettem, mit mond, de feltételeztem, hogy vagy őrült vagy részeg lehet. Később furcsa sípolást hallottam, de mivel megint csak megállapítottam, hogy vagy kintről vagy a szomszédból jön, ismét nem törődtem vele. Lehet ezért nem érzékeltem, hogy a sípolás egyre közelebb jön, de azt már észrevettem, hogy elhallgatott és hirtelen kinyílt a bejárati kapu. Nehéz csizmák csoszogását hallottam, mintha valaki feljött volna a házunkhoz vezető lépcsőn.

Vérfagyasztó, mit éltek át egyes emberek

Ezután azonban minden elcsendesült, így visszatértem a házimunkához. Egy pillanattal később a sípolás újrakezdődött, és úgy hallottam, mintha a fülem mellett szólna. Annyira megijedtem, hogy mozdulni sem bírtam, ráadásul egy nehéz kéz satuba szorította a karomat, miközben a sípolás egyre csak folytatódott. Sikerült kiszabadulnom a szorításból, és az apámért kiáltottam, aki azonnal odarohant hozzám. Bár a kapuajtó nyitva volt és állati lábnyomokat láttunk a lépcsőkön, senki idegent nem találtunk se a házban, se a környéken.” (K Jacqueline Baez)