"Megcsináltam! Sikerült!" lihegett Kathie. Lábai megremegtek a beléjük hasító fájdalomtól,ám a lányt ez nem érdekelte. Büszkén siklott végig a pályán,és puszikat dobott az őt ünneplő embertömegnek. A következő pillanatban a látása homályosodni kezdett. Kathie megrázta a fejét,és gyorsan lesietett a jégről. Yakov Feltsman a pálya széléről figyelte régi tanítványát. Lilia mellette szipogott. A kemény nőt kevés dolog hatotta meg,de Kathie korcsolyázása már egészen a lány kis kora óta a szívéig hatolt. 

-Jól van,Ekatherina! Nagyon ügyes volt!-szorította meg Kathie kezét Lilia. Yakov egy padhoz kísérte a remegő lányt.

-Minden rendben,Kathie?-kérdezte az idős edző óvatosan. Ekkor megcsörrent a telefonja. A férfi meg se nézve,ki hívja,felvette a telefont. Nem számított arra a hangra,aki a vonal túloldaláról csendült fel.

-Yakov! Az ott Kathie volt?!-hallatszott Victor hangja. A fehér hajú lány felkapta a fejét. Szemeibe könnyek gyűltek,és rátört a félelem. A hang ismerős volt,túlzottan is. A fájdalom érzésêt hordozta magával.

- Victor......ez most hagyjd.....te is tudod....-morogta az edző,majd megszakította a vonalat.

-Gyerünk, Kathie! Menjünk haza!-segítette föl Yakov a lányt.

/Kyushuban,Victor lakásán/

-Victor, ez Kathie volt?! Neki nem szabadna jégre lépni többet!!!-üvöltötte Yurio. Victor rákapta a tekintetét,és mindenki legnagyobb meglepetésére ugyanolyan hangnemben szólt vissza.

-Tudom!-kiabált a fehér hajú férfi. A jégkék szemek dühösen villantak,és farkasszemet néztek Yurio zöld íriszeivel. Yuuri még mindig a tévét bámulta,függetlenül attól, hogy már rég nem az előbb látott lányt mutatták.

Victor időközben ehallgatatta az őrjöngő Yuriot, és az előszobához sietett.

-Meg kell tudnom,hol van Kathie!-morogta miközben a kabátját húzta. Yurio elkapta a férfi gallérját.

-Azt nem hagyom! Felejtsd el őt,buzi!!-üvöltötte. Emléeiben élesen élt a fehér hajú lány halálfélelemmel telt,könnyes tekintete,ahogy a felé siető Victorra néz.

-NE MONDD MEG NEKEM,HOGY MIT CSINÁLHATOK A SAJÁT HÚGOMMAL! ENGEDJ EL MOST AZONNAL!-kelt ki magából Victor újfent. Yuuri közéjük ugrott.

-Hagyjátok abba! Ez senkinek se tesz jót! Menjünk mindannyian,jó?-kérdezte kétségbeesetten a férfi. Sose látta még a párját ilyen idegesnek,kivéve egy alkalmat. Egy alkalmat,ami 2 éve történt.

/2 évvel ezelőtt,a japán Grand Prixen/

-Hogy érted azt,hogy majd együtt versenyzünk? Hisz én már nem fogok versenyezni! Yuuri edzője vagyok!-hökkent meg Victor. Szemeiben csodálkozás tükröződött. Kathie hátrahőkölt.

-Ne...nem emlékszel? De hisz.....hisz te ígérted meg.....nem...most biztos csak viccelsz! Erre most nincs időm! Most jön a második programom! Victor,azt ígérted,hogyha megnyerek egy Grand Prixet,utána csak együtt fogunk korcsolyázni! Együtt élünk majd egy kis lakásban,mint ahogy a normális testvérek teszik! Ne mondd,hogy elfelejtetted?-suttogta Ekatherina. Tisztán emlékezett bátyja szavaira,miután az megnyerte az első világbajnokságát.

"-Kathie! Ha majd te is megnyersz egy ilyet,utána áttérünk a páros korcsolyára! És a Nikiforow testvérek együtt fognak lealázni minenkit!-vigyogott."

-Ne butáskodj! Én Yuuri edzője vagyok!-nevetett fel Victor.
Kathieben elszakadt valami.

-Ezt mégis hogy a fenébe gondoltad Victor?!-a lány üvöltött. Kék szemeiben könnyek csillogtak,kezével végigszántott fehér fürtjein.- Azt hitted,hogy majd ha sikeres leszek,elfelejtem amit ígértél?! Ugyan,mit is várhattam volna...hisz te vagy Victor Nikifororv. A férfi,aki arról híres,hogy sosem tartja be az ígéretét. Még a saját húgának sem.-a lány könnyei elapadtak. Arcán a dühöt szomorúság,majd beletörődés és keserűség váltotta fel.
-Kathie...-suttogta Victor a nevét,ám a fehér hajú szépség ridegen elfordult.
-Felejts el,Onii-chan!-ejtette ki a kedves becenevet oly' tömény undorral,ahogy csak tudta,majd felsiklott a pályára.

Victor ijedten nézett utána. Felrémlett benne az ígéret,ám elkésett vele. A zene megszólalt, és Kathie elkezdte a programját,amiben férfiakat megszégyenítő ugtások voltak,amik tókéletes koncentrációt,és higgadtságot igényelnek. Most Kathieben egyik sem volt meg. Elérkezett az első ugrás. A lány szépen vette,ám a leérkezésnél megrándult a bokája. Victor látta,hogy a húgának fájdalmai vannak. Elkezdett rohanni,hogy leállítsa a műsort. Kezéből kirepült a kávé,és pörögve a jégre csúszott. A következő pillanatban a nézőtér egy emberként kiáltott fel. Kathie sikollyai betöltötték az egész jeget. A lány lábából  és fejéből ömlött a vér. Victor megpördült. A jeget vörösre festette húga vére. Yurio Kathie nevét üvöltve ugrott át a palánkon,és a jégen,immár eszméletlenül fekvő lányhoz sietett. Yuuri elszáguldott a fehér hajú férfi mellett. A menzőket hívta. Victor ekkor eszmélt fel. Lábai meglódultak,és a fagyos pályán fekvő, vérben úszó lány felé rohant. Kétségbesetten üvöltöt fel.

-Kathie!!!!

/Újra a jelenben/

-A kocának igaza van.....indulás!-halkult el Yurio,majd otthagyva a másik kettőt felkapta a motoros dzsekijét,és felpattant a motorjára. Idegesen rúgta be a mocit,majd elsüvített. Még pár éve, Otabek tanította meg motorozni. Ennek igazán jó hasznát vette. Eszébe ötlött,amikor a baleset előtti éjszakán ugyan így süvített. Csak akkor ült valami mögötte. Azon a csillagfényes,decemberi éjszakán Kathie megcsókolta őt. Majd elfutott. Yurio nem tudta mire vélni azt az apró,gyengéd csókot. Nem mondhatja azt,hogy nem tetszett neki,de akkor is. Mégis milyen viselkedét az,hogy lesmárolsz valakit,majd elfutsz?! Ám másnap, mielőtt kérdőre vonhatta volna a Nikiforow lányt,már csak az eszméletlen testét tartotta a karjaiban.

-Csessze meg!-üvöltötte a szélnek az "orosz fenegyerek". Benyomta a telefonján Yakow számát, majd kihangosítva a készüléket,várt. Megszólalt az idős, orosz edző ismerős dörmögése.

-Mit akarsz,köly-kezdte,de de Yurio közbevágott.

-Hol van Kathie?! Már úton vagyunk!-pillantott hátra,és látta,hogy mögötte Victor kocsija rója a kilométereket.

-Ide ne gyertek! A kislány teljesen ki fog akadni,és mos...-ám Yakow ismét nem tudta végigmondani. Most azonban egy női hang szakította félbe.

-Ki az, Yakow-san?-hallatszott a távolból Kathie hangja. Majd még egy asszonyé.

-Végeztél a fürdővel? Gyere,egyél egy kis katsudont,kis drágám!-Yurio felismerte Yuuri anyukájának hangját.

-Köszi, Koca-mama!-morogta hálásan,majd lerakta a készüléket,és Victor autója mellé fékezett. Az ezüst hajú férfi lehúzta az ablakot.

-A Kocáék fogadójában vannak!-üvöltötte túl a szelet,majd láva Victor bólintását,újra gázta adott,és megelőzte a kocsit.

/Yuuriél fogadójában/

-Ki volt ez,Yakow-san?-kérdezte Kathie. A fiú hangja ismerős volt,de nem tudta honnan. Egy egyszerű fekete ruhát viselt,amire kicsi arany csillagocskák és pontocskák voltak hímezve. Hosszú,szürke haját kiengedte,így a lobonc ezüstös függyönyként omlott a hátára. Elől a kisebb tincsek keretezték a lány arcát.

-Nem emlékszel rá? Yuri Plisetsky! Ő....-kezdte az idős edző,de Kathie szemei nem tükröztek emlékelet. A lány hátradőlt,és a plafont kezdte vizslatni. Emlékeket keresett a fejében,ám mindig,mintha valami megállította volna.  Ekkor odakintről hangoskodás szóűrődött be.

-Viictoor! Yuurikám,hogyhogy nem mondtad,hogy jöttök,és miért siettek annyira?-Yuuri édesanyjának izgatott és értetlen hangja kevezedett a súl,os léptek nehéz zajával. A következő pillanatban nyílt az ajtó,és Victor csörtetett be rajta.

-Kathie!-kiáltotta.

Az említett lány villámgyorsan felpattant az idegen,ám mégis ismerős hangra. Egy ideig csak némán nézett a másik jégkék íriszeibe. Szeme rémülten elkerekedett,agyát megrohamozták a képek. Gyorsabban kezdte venni a levegőt,és érezte,hogy a szíve megtelik rémülettel. Nem tudott mit tenni. A pánik elkapta a lelkét,és magához szorította.

-Me..menj innen!!-sikoltotta,majd hátrálni kezdett. Érezte,hogy a torka összeszorul. Egy sarokba szorított kis állatnak érezte magát. Sebezhetőnek. Félt. Félt az emlékekkel,és az előtte álló férfival együtt járó fájdalomtól.

-Kathie...nem ismersz meg...?-Victor hangja megtörten csengett. Az orvosok elmondták neki világosan. Ne látogassa meg a húgát, egyszer sem. A lány agya ugyanis amnéziával védekezik a baleset okozta traumától. És mivel Kathie Victort kötötte legerősebben a balesethez, ezért a látványa súlyos pánikrohamot válthat ki a lányból. Ám Victor nem hitte el. Nem hitte el, hogy a saját húga jobban fél tőle, mint akármi mástól.

-Menj innen!! Tűnj el!! Nee!! Nem akarom!!-sikoltotta Kathie. Yurio idegesen tört utat.

-Kathie!-nézett rá a lányra,aki most a falra simulva remegett.-Megmondtam,hogy ez lesz! Kellett neked idejönnöd! Nyugi,Kathie!-indult el a fejér hajú felé,ám az rákiáltott.

-Ne gyere ide! Azt se tudom,ki vagy! Menjetek innen! Hagyjatok békén!-kiabálta. Yurio értetlenül nézett a Nikoforowok lányára.

-Ne viccelj velem...nem ismersz meg?!-kapta fel a vizet Yurio.

Kathie egyre idegesebb lett. A pánikot lassan a tudatlanság miatti düh váltotta fel. Felállt. Lábai ugyan még mindig remegtek,de ez nem érdekelte.

-Menjetek innen!! Hagyjatok végre békén!-sziszegte dühösen,és nagyot taszított Yurion.

Yurio és Victor meghátráltak. Yuuri viszont nem hagyta annyiban. Ugyan eddig a háttérbőp figyelte az eseményeket,úgy érezte,lépni kell.

-Bocsánat az illetlenség miatt!! Yuuri vagyok! Katsuki Yuuri!-sétált oda kedvesen a lányhoz, és a kezét nyújtotta. Lathie gyanakodba,de elfogadta a felé nyújtott kezet,és megrázta. Yuuri szélesen elmosolyodott.

Yurio is odalépett.

-Yuri Plisetsky. De hívhatsz Yurionak,is ha az jobban tetszik...-morogta,majd kezet nyújtott. Kathie megismételte a gesztust.

Victor közelebb lépett. Kathie összerezzent,de nem hátrált meg. A torkát fojtogató félelem lassan enyhülni kezdett.

-Victor Nikiforow. A...a bátyád...ha hívhatom még magamat annak....-mutatkozott be Victor, majd gyorsan rámosolygott az előtte álló fiatal lányra.

-Te lennél a bátyám?-húzta össze a szemöldökét Kathie.

Na sziasztok Tündérkék! Nem tudom,mennyieteket érdekel,de kiraktam az új részt ebből a kis könyvecskéből! Remélem,nem túl sok,és érthetőek az események. Később az is kiderül,pintosan mi történt Kathievel,de most csak ennyit mondok! Ha tetszett,akkor a kis csillaggal kifejezhetitek!😋 Köszönöm,hogy elolvastátok!

Mei-chan