Yoongi az oldalára fordult, és a még mindig alvó Jungkookkal találta szemben magát.
Néhány másodpercig fontolgatta, hogy egyszerűen visszaalszik, de aztán meggondolta magát, és kiszállt az ágyból. Ma végre véghez akarta vinni a tervét.
A fiú gyorsan magára kapott egy sötétszürke pólót, és egy fekete farmert, valamint egy baseballsapkát. Ha már éppen betörni készült, legalább megadta a módját a dolognak.

***

Yoongi, néhány nappal a Jungkookkal való találkozásuk után látta meg a fiút, amikor még csak a hintákon ülve beszélgettek együtt. Délután volt, és a rapper egy bizonyos fajta jégkrémet akart enni aznap, a nyár legmelegebb napján. Ez a fajta jégkrém azonban nem volt abban a kisboltban, ahová ő járt általában, így a játszótérrel szembeni utcán indult el, amin keresztül eljuthatott egy nagyobb üzlethez.
Lehajtott fejjel, unottan sétált az aszfalton, amikor az egyik házból csörömpölés és kiabálás hallatszott. Yoongi megtorpant a hangra. Egy idősebb férfi üvöltözhetett, de a fiú csak néhány szót bírt kivenni a kiabálásból. Újabb csörömpölés, és egy ajtó csapódása hallatszott, majd kivágódott a bejárati ajtó és egy fiú félig botladozva, félig futva hagyta el a házat. Yoongi először fel sem ismerte Jungkookot, aki rémült kifejezéssel az arcán ment ki a kapun, és fordult rá az utcára. Az egyik kezét a vállához szorítva kezdett slattyogni az utcán; tudva, hogy az apja sosem jönne utána. Jungkook a földet bámulta, és hagyta, hogy a haja eltakarja szinte az egész arcát.

Yoongi ledermedve figyelte, ahogy a fiú elsétált közvetlenül mellette, de még a legkisebb jelét sem adta annak, hogy felismerné a másikat. A sántikáló fiú után fordult, és percekig nézte, ahogy az szinte vonszolta magát, aztán visszafordult a házhoz, amelyről kívülről lehetetlen lett volna megmondani, milyen szörnyűségek folytak odabent.
Yoongi nem ment a fiú után. Nem azért, mert nem szeretett volna. Egyszerűen tudta, hogy Jungkook nem akart beszélni a dologról. Nem akarta, hogy bárki tudjon róla. Yoongi pedig olyan társaság akart lenni a számára, aki mellett nem kellett kellemetlenül éreznie magát a fiúnak. Legalábbis egyelőre.

***

Yoongi most is ott állt a ház előtt, baseballsapkáját a szemébe húzva figyelte az épületet.
Nem is tudta, mennyi ideje állt ott, amikor végre megtörtént, amire várt: Kook apja kivágta a bejárati ajtót, és elhagyta az otthonát. A fiú leguggolt egy bokor mögé, és nézte, ahogy Jungkook apja elsétál az ellenkező irányba. Szinte fizikai fájdalmat jelentett Yoongi számára, hogy nem mehetett oda a férfihoz, és verhette szét azért, amit Jungkookkal tett. De ebből semmi jó nem származott volna. Talán még ő került volna rácsok közé, és akkor Kook ismét egyedül maradt volna. Úgyhogy Yoongi a bokor mögött rejtőzködve várta, hogy a férfi elég messzire érjen. Mikor ez megtörtént, a fiú felegyenesedett, és gyorsan belopózott a házba, amit nem zárt be a férfi.

Odabent meglepően nagy volt a rendetlenség. Mivel Jungkook napok óta nála volt, így a házban valószínűleg senki nem takarított. A konyhában koszos edények és üres üvegek voltak mindenfelé, a szemét a kuka peremén túlérve alkotott egy kisebb dombot. A nappaliban egy ócska tévé maradt bekapcsolva az egyik zenecsatornán, ahol éppen egy lánybanda illegette magát iskolai egyenruhában. Ebben a helyiségben már arra sem vette a férfi a fáradtságot, hogy kidobja a szemetet: ételmaradékok, zacskók, szalvéták hevertek mindenfelé a földön, az asztalon, és a kanapén is.
Egy keskeny lépcső vezetett az emeletre, ahol bizonyára Jungkook lakhatott. A fiúnak elsőre sikerült a jó szobába benyitnia. Itt csupán egy olvasólámpa hevert a földön; a benne lévő körte szilánkokra volt törve. Nem mintha lett volna minek igazán kupinak lennie. Yoongi gyorsan átkutatta a fiú íróasztalát, és meg is találta, amit keresett: Jungkook iratai kupacba rendezve feküdtek a kihúzhatós fiók alján. Most, hogy ez megvolt, már csak minden más kellett. A rapper felkapta a földön heverő hátizsákot, és apróságokat kezdett belepakolni. Képeket, egy-egy emléktárgyat, néhány regényt. És ennyi volt minden, ami a fiúhoz tartozott. Ugyan az asztala tele volt tankönyvekkel, Yoongi kételkedett abban, mi szüksége lenne rájuk valakinek, aki már végzett a középiskolával. Már csak a ruhák maradtak. Jungkook szekrénye szerény volt, de makulátlan. Egy sor fehér póló feküdt összehajtogatva egymáson az első oszlopként. A második oszlopban más színű pólók voltak, főleg szürkék vagy feketék. Két farmer, egy sort és két melegítő következett, majd két pulóver, és egy vékonyabb dzseki meg egy télikabát. Egy ünneplő felszerelés, és ennyi volt. Yoongi az ünneplő kivételével belegyömöszölte a ruhákat a hátizsákba, és a szatyorba, amit magával hozott a zsebében. A télikabátot kézben vitte, de mielőtt elindult, még egyszer körbenézett a szobában, amely szinte üres volt. Persze, az ő lakása sem volt belakva, de Jungkook egész életében ezen a helyen élt, mégsem tűnt egy tini szobájának a hely.

Yoongi már megtette az első lépést kifelé, amikor lenézett a földre. A lába előtt egy nagyobb, rozsdabarna folt húzódott a padlón, mellette több, apró hasonló folttal körülvéve. A fiú most egészen máshogy nézett végig a szobán, így észrevette azt is, amit eddig nem: a fehér falakat halvány foltok mintázták az egész helyiségben. Vérfoltok. A fiú a szája elé kapta a kezét, és egy pillanatra érezte, hogy megszédül. Gyorsan kiment a szobából, és ezután úgy próbált végig menni a házon, hogy ne érjen semmihez. És ne nézzen fel.

A fiú nagy levegőt vett, amikor kiért az utcára. A nagy rohanásban még volt annyi lélekjelenléte, hogy felkapja a bejáratnál Jungkook elnyűtt tornacipőjét, így mindent elhozott, amit szeretett volna. A fiú apjának továbbra sem volt nyoma, így Yoongi nyugodtan sétálhatott haza a szerzeményével, miközben próbált nem gondolni a látottakra. Vagy a személyre, akinek túl kellett élnie mindezt.

- Megőrültél?! - nézett Yoongira nagyra nyílt szemekkel Kook. - És ha meglátott volna?
- Nos - felelte Yoongi kimérten. - Az irataid nélkül nem tudnál élni. És ha már ott voltam, elhoztam a többi cuccod is. Nem olyan nagy szám.
- Dehogynem - hajtotta le a fejét Jungkook. - Ha meglátott volna, talán meg is öl.
- Tudod, Kookie, az apád nem olyan rettenthetetlen, mint amilyennek te látod a gyerekeként.
- Tudom.
- Tessék? Akkor miért nem ütöttél soha vissza neki?
Jungkook sóhajtott egyet, mielőtt válaszolt volna.
- Mert nem akartam olyan lenni, mint ő.

***

- Biztos vagy benne, hogy elég erős vagy már ehhez? - kérdezte Yoongi a csomagokkal megpakolt Jungkookot figyelve. A fiú még mindig sápadtabb volt az átlagnál, de már sokkal jobban nézett ki, mint korábban.
- Csak három óra az út, Hyung. Nem fogok belehalni - nevetett a fiú, és elindult a közeledő vonat felé.
- Ha csak nem esznek meg minket a zombik... - morogta Yoongi, ahogy felemelte a táskáját a földről, és követte Jungkookot.

Mindkét fiú lélegzetvisszafojtva várta, mikor gurulnak ki Busanról. Mikor elérték a határt, végre fellélegezhettek. Az új életük kezdetét jelentette, hogy elhagyták a várost. Az egyetlen, ami utánuk maradt, egy falba vésett felirat volt Yoongi lakásán, amely így szólt: Itt járt Suga és JK.

A két fiú nem sokat szólt egymáshoz az út alatt. Az idősebb végig a telefonját nyomkodta, míg Jungkook az ablakon bámult ki, vagy a többi utast figyelte. Időnként a másik fiúra sandított, hátha az szeretne beszélni vele, de úgy tűnt, Yoongi nagyon jól elvolt a saját társaságában.
Már Szöulban robogtak az állomás felé, amikor Yoongi vigyorogva a fiú elé tartotta a telefonját.
- Underground rap-párbaj augusztus 8-án - olvasta fel Jungkook.
- Az ilyen helyeken néha felbukkan egy-egy ügynök is.
- Oh - értette meg Kook. - Akkor versenyzel?
Yoongi megköszörülte a torkát.
- Nos, nem csak azért jöttem vissza Szöulba, hogy újságosfiú legyek. Kisebb ügynökségekhez fogok jelentkezni, ahogy azt te mondtad. Megragadok minden lehetőséget, amivel felfedezhetnek - bökött a telefonra. - És felveszek egy demót. Talán feltöltök valamit a YouTube-ra is.
Jungkook elismerően bólintott.
- Segítesz, ugye? A demóban is, és... Úgy mindenben - bizonytalanodott el Yoongi.
- Hát persze, Hyung.
- És... Te gondoltál már rá, hogy jelentkezz énekesnek? Tudom, hogy nem feltétlenül ezt szeretnéd csinálni, de gyönyörű hangod van, és biztosan jobban fizetne, mintha örökre egy étteremben melóznál.
Jungkook bólintott.
- Gondolni gondoltam rá. De azt hiszem, képtelen lennék emberek elé állni. Már az is épp elég zavarba ejtő, hogy te hallottál énekelni.
- Te tudod, Kölyök - mosolygott az idősebb, de a telefonjában már ott volt elmentve a Superstar K új évadának jelentkezési lapja.

Megjegyzések:

1. Yoongi a Train to Busan c. koreai filmre utal, amikor a zombikat emlegeti.

2. A Superstar K egy koreai tehetségkutató műsor. Jungkook valójában részt vett a 3. évadban, tizenhárom-tizennégy éves  korában, de nem jutott túl a válogatón. A meghallgatás után azonban 8 különböző ügynökség kereste meg őt.

Új rész jövőhét végén :)

~Ally D