Ajánlott zene: Fall Out Boy - Young  and menace (link lent!)

- Ne... Nem megyek kórházba - motyogta Jungkook fáradtan.
Yoongi hitetlenkedve meredt a fiúra.
- Jungkook, azt hiszem, ez most nem vita tárgya.
- Kérlek, ne... Utálom a kórházakat.
- Jó, akkor először... Mondd el, hogy hol fáj... Vagy, nem is tudom.
- Sehol - felelte a fiú. Sehol, vagy mindenhol, nem ugyanaz?
- Sehol?!
- Sehol - bólintott, de a mozdulatra élesen belenyilallt a fájdalom a fejébe, és odakapta a kezét.
- Mennyire ütötted be a fejed?
- Beütni? - kérdezett vissza zavartan a fiú.
- Igen.
- Nem hiszem, hogy... - Jungkook elakadt a mondat közepén, ahogy kereste a megfelelő szavakat.
- Kook, tudatában vagy, hogy megsérültél, ugye?
A fiú kétkedve nézett le magára, de valóban: a  valaha  túlméretezett fehér pólóján, most kisebb-nagyobb vérfoltok alkottak mintázatot. Azt eddig is tudta, hogy mindene fájt, de eddig nem igazán regisztrálta, miért.
- Hyung - gördült le egy újabb könnycsepp Kook arcán. - Miért van ez így?
- Micsoda?
- Ez. - Jungkook ismét nem tudta befejezni a mondatot. Hogyhogy micsoda? Ez. Ez a helyzet. Miért nem emlékezett rendesen semmire? Miért tűnt minden hirtelen rendkívül bonyolultnak?
- Jungkook, meg tudod mondani, milyen nap van ma? - Yoongi hangja egyre aggódóbbá vált.
- Igen. Nem. Nem tudom, miért fontos ez? - értetlenkedett a fiú.
- Azt hiszem, agyrázkódásod van. De ezt mindenképpen látnia kell egy orvosnak.
Jungkook figyelmen kívül hagyta a kommentált, és zavartan nézett körbe.
- Mi sípol? Idegesítő.
- Nem tudom - felelte Yoongi, mert tudta, hogy a sípolás egyedül Jungkook fejében létezett.  - Álljunk fel, rendben? Gondolod, hogy meg tudod tenni? Csak amíg a hátamra veszlek.
- Most nincs kedvem hozzá - ellenkezett a fiú. - Majd máskor. Fáradt vagyok.
- Kérlek Kook, legyél jó dongsaeng, és tedd, amit Hyung mond, rendben?
- Jó - egyezett bele a fiú, majd fájdalmas nyögések, és Yoongi segítő karjai között, felegyenesedett.
Nem volt jó ötlet.
Jungkook fülében felerősödött a sípolás, így csak tompán hallotta, hogy Yoongi a nevén szólítja. A látása is rosszabbodott, és ahogy egyre gyorsabban kezdett pörögni a táj, ő egyre jobban kezdett émelyegni, amíg már a lábai sem bírták őt tartani, és egyszerűen összecsuklottak alatta.
- Kook-ah! - A fiú érezte, hogy az idősebb elkapja a fejét, pont mielőtt beverte volna, aztán hagyta, körülölelje őt a sötétség.

***

Yoongi az összeizzadt ruháit legyezgette idegességében, míg a váróteremben kellett állnia.
A pultnál ülő nővér időnként megvető pillantásokat vetett a fiúra, aki két utcán át cipelte a nála hangyányival magasabb fiút a kórházba. Vagy talán nem is az izzadtságával, hanem a menta színű hajával volt baja, sosem lehet tudni.
A fiú levette a szemüvegét, és az orrnyergét kezdte masszírozni, amikor egy orvos lépett ki az ajtón.
- Jeon Jungkook...?
- Igen, én jöttem vele.
- A hozzátartozója?
- Nem egészen...
- Milyen kapcsolatban vannak?
Yoongi néhány másodpercig gondolkozott.
- Barátok... vagyunk.
- Nos, úgy tudom, az apját már értesítették. - Yoongi egy pillanatra lefagyott a férfi említésére. - Azonban nem látom értelmét, hogy visszajöjjek neki elmondani a dolgokat, úgyhogy egyszerűbb, ha elmondom Önnek, aztán átadhatja neki az üzenetet.
- Rendben. - Yoongi már akármibe beleegyezett volna, csak hallja a híreket.
- Szóval van néhány horzsolásunk, zúzódásunk, két törött, és egy repedt bordánk a jobb oldalon és egy közepesen erős agyrázkódásunk. A beteg még néhány napig émelyegni fog, előfordulhat szédülés, hányás, ájulás, fülzúgás, illetve valószínűleg nagyrészt aludni fog. Egyedül vagy támasz nélkül nem ajánlom, hogy sétáljon, mert rosszabb lehet a koordinációs készsége a megszokottnál, és mindenképpen el kell kerülni, hogy újból beüsse a fejét. A bordatörés miatt nehezen fog levegőt kapni, és mellkasi fájdalmai is lesznek. A fizikai munkát és a sportolást kerülje, amíg a tünetek teljesen el nem múlnak, utána is csak óvatosan.
- Szóval semmi maradandó? - próbálta kiszűrni a lényeget a fiú.
- Nos, egy fejsérülésnél sosem tudhatjuk, de az elkövetkező pár napban normális, ha nehezen tud koncentrálni, vagy nem emlékszik dolgokra. Felírtam egy erősebb fájdalomcsillapítót, és elláttuk a sebeit, de néhány borogatásnál, és sok pihenésnél nincsen jobb gyógymód, úgyhogy ha felébredt, akár haza is mehet a beteg.
- Értem, köszönöm. Bemehetek hozzá?
- Még lenne egy kérdésem. Tudja, mi történt a fiúval?
Yoongi már gondolkozott ezen a kérdésen.
- Azt hiszem, néhány srác kizsebelhette, mikor éppen hozzám tartott. Felhívtam, mert késett, és akkor szólt nekem a dologról.
- Kizsebelték, de nála maradt a mobil? - emelte fel a szemöldökét az orvos, mire Yoongi kihalászta a zsebéből Jungkook telefonját. A készülék egy karcos, és agyonhasznált, nagyon nem okostelefon volt.
- Rendben. A kizsebelést kötelesek vagyunk bejelenteni, de szinte biztos vagyok benne, hogy a fiú nem volt olyan állapotban, hogy emlékezzen, mi történt.
- Rendben. Akkor bemehetek...?
- Tessék csak - intett a férfi, és rezignáltan elsétált. 

Yoongi benyitott az ajtón, ahol több beteg is feküdt. Gyorsan a fekete hajú fiúhoz lépett, és behúzta az ágy körüli függönyöket, hogy egyedül lehessenek.
Jungkook sápadtan feküdt a lepedők között, a még mindig a vérfoltos fehér pólójában, fekete tincsei a homlokához tapadva. Yoongi arrébb tolta a tincseket, amelyek biztosan zavaróak voltak, még ha aludt is a fiú.
Az idősebb Jungkook  arcát tanulmányozta, amelyen nyoma sem volt fájdalomnak vagy aggódásnak, aminek Yoongi csak örülni tudott. A pillantása a fiú kezére siklott, amely ernyedten feküdt a teste mellett, a csuklójában egy infúziós tűvel. Erős késztetést érzett, hogy összekulcsolja az ujjaikat, de félt, hogy azzal túllépné a határt. Elvégre alig egy hónapja ismerte a fiút, és nem tudta, mennyire álltak közel egymáshoz. Csak abban volt biztos, hogy mostantól minden bajtól és fájdalomtól szeretné megvédni a fiút, mert ezekből már így is több jutott neki, mint amennyi egy embernek kijárna. Persze nem csak sajnálta Jungkookot - akkor nem tett volna érte ennyi mindent. A fiú tehetséges volt, és sokat tudott a zenéről. Sőt, nem csak tudta, érezte is a zenét, ami Yoonginak nagyon sokat jelentett. Azonban nem is csak a közös érdeklődésük kapcsolta össze őket. Valami megmagyarázhatatlan is volt köztük, ami azt súgta, hogy neki ennek a fiúnak az oldalán kell maradnia. 

Az elmélkedéséből, egy halk nyögés zökkentette ki: Jungkook kezdett ébredezni. Megfogta a fiú vállát, és biztatóan megszorította, mire a fiatalabb kinyitotta a szemét.
- Hé, hogy vagy? - suttogta a fiú.
Jungkook összezavarodva nézett körül.
- Hol...? - krákogta, mire Yoongi az éjjeliszekrényre állított kancsóból vizet öntött neki, és segített felülni a fiúnak, hogy tudjon inni.
- Kórházban vagyunk. Elájultál, mikor felállítottalak. Sajnálom. De talán jobb is, mintha végigszenvedted volna az utat ide.
- Oh. - A fiú visszaadta a poharat az idősebbnek.
- Eltörted két bordád, és agyrázkódásod van, habár nincs bekötve a fejed, mert csak egy kisebb horzsolás van rajta. Meg egy nagy púp is. Mindenesetre, idehívok egy nővért, hogy csekkoljon le, és szedje ki azt az izét a kezedből, utána pedig mehetünk haza.
Jungkook látszólag felélénkült.
- Nem kell itt maradnom?
- Nem, elmegyünk hozzám.
- Hyung, nem kell... - ellenkezett rögtön a fiú, de Yoongi csak leintette.
- Feküdj le, aztán ha visszajöttem, indulunk. Többé nem engedlek hazamenni.
Kook engedelmesen hátradőlt, Yoongi pedig kisétált a függöny mögül. Gyorsan szólt az egyik nővérnek, aztán hívott egy taxit, és a pulthoz sétált, hogy kifizesse a kezelést. Ma sem spórolt, ez egész biztos volt.

Yoongi nem is figyelmeztette a rendőrtisztre a fiút, úgyis tudta, hogy Jungkook sosem mondaná el az igazat. Így néhány perc hasztalan kérdezgetés után a tiszt feladta, és kisétált a kórteremből.
Amikor végeztek, egy nővér tolószéken tolta ki Jungkookot a bejáratig, aztán a két fiú megköszönte a segítséget, és beszálltak a taxiba.
- Néhány percre laksz, Hyung. Minek a felhajtás? - motyogta Kook, ahogy az idősebb köré fonta a karját, hogy Jungkook nekidőlhessen a vállának.
- Nem mintha el tudnál gyalogolni addig - nevetett Yoongi, és próbálta szóval tartani a fiatalabbat, hogy ne aludjon el a kocsiban. 

Jungkook, és az őt támogató Yoongi együtt mentek fel a lépcsőn, amely az idősebb épületéhez vezetett, majd beléptek a liftbe.
- Ez olyan, mint mikor először találkoztunk - mosolyodott el Yoongi.
- Remélem, most nem vécé fölött fogok kikötni.
- Előfordulhat. Nem akarsz enni valamit?
- Nem. Akkor tuti ott kötnék ki.
- Biztos? Mikor ettél utoljára?
Jungkook összeráncolta a szemöldökét.
- Nem emlékszem - vallotta be szégyenlősen.
- Semmi baj - mosolygott Yoongi. - Csak az agyrázkódás teszi. Ne gondolkozz túl sokat.

Az idősebb ezúttal nem a kanapéhoz vezette a fiatalabbat, hanem egyenesen a szobájába. Gyorsan arrébb söpörte a takarót, hogy a fiú le tudjon ülni.
- Keresek neked valami ruhát. Aztán hozom a gyógyszered, amihez viszont legalább egy müzliszeletet enned kell. Aztán lefekhetsz aludni - sorolta a fiú a tennivalókat.
Jungkook némán tűrte, hogy Yoongi segítsen neki átöltözni, és panaszkodás nélkül bevette a gyógyszerét. Sőt, még a müzlit is megette. Egyedül akkor kezdett ellenkezni, mikor Yoongi segített neki az ágyban hátradőlni.
- Hyung, nem akarom elvenni a helyed. Jó a kanapé is.
- Ja, mert fájó mellkassal meg koponyával majd pont hagylak a kanapén kuporogni, miközben itt az ágy is, mi? És ha legurulsz, és megint bevered a fejed?!
Jungkook nyelt egyet, és érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.
- Hé - guggolt le mellé Yoongi. - Nem akartam kiabálni, sajnálom. Csak rám ijesztettél, mikor nem vetted fel korábban a telefont. Aztán megláttalak, és még össze is estél... Nem sokat tudok az orvosi dolgokról, és rosszul érzem magam emiatt. Szeretnék többet segíteni neked, de nem tudom, hogyan. Úgyhogy legalább az ágyam fogadd el, rendben?
A fiú óvatosan megfogta Jungkook vállát, és megszorította azt. Kook gyorsan letörölte a könnyeit, és bólintott.
- Köszönöm, Hyung. De tényleg nem szeretném elvenni az ágyad. Vagyis, nem teljesen. Alhatsz a másik oldalon. Ha neked is megfelel...
Yoongi mosolyogva egyenesedett fel.
- Rendben, legalább nem fogok tízpercenként rád rontani, hogy csekkoljalak. Biztos nem gond?
- Persze, elvégre mindketten fiúk vagyunk... - Jungkook lehunyta a szemeit, mert már képtelen volt őket tovább nyitva tartani.
- Whatever - motyogta Yoongi angolul, ahogy átsétált a fürdőszobába, és a vállára dobott egy törölközőt.

Megjegyzések:

 Az ajánlott zene: 

https://youtu.be/VtVFTuIZFYU

Következő rész hétfőn vagy kedden (július 24-25).
Remélem tetszett.
Köszönök minden olvasást, csillagot és kommentet ^-^

~ Ally D