Ajánlott zene: Rita Ora - Anywhere (link lent!)

Yoongival lenni nem különbözött sokban attól, ahogy korábban viselkedtek egymással. Továbbra is egy ágyban aludtak, miután kiengedték a rappert a kórházból, és végre hazamehettek. Továbbra is együtt töltötték az ünnepeket. Együtt ettek, együtt dolgoztak. Előtte is ölelkeztek. Most is ölelkeztek. Egyvalamiben azonban nagyon is különbözött ez a kapcsolat a régitől. A csókolózásban. Rengeteg csókolózásban. Apró kis puszikban, amit egymás szájára adtak, reggeli köszöntőcsókokban, esti búcsúcsókokban, „hiányoztál" csókokban, miközben szinte minden idejüket ugyanabban a helyiségben töltötték, "keményen dolgoztál" csókokban és lényegében minden órában találtak okot arra, hogy az ajkaikat egymásra tapasszák.

- Olyan, mintha össze lenne nőve a szájuk – fintorgott Hoseok a reggelizőasztalnál, amikor Jungkook Yoongi mellé ülve, nyilván, csókkal köszöntötte őt.
Yoongi megdobta a táncost egy babcsírával, ami a másik orrán landolt, aztán az ölébe esett. Hoseok felvette a zöldséget, és a a szájába dobta.
- Akkor is. Gondoljatok kicsit a reménytelenül szingli, hetero barátaitokra is.
- Amiből összesen egy darab van – morogta a rapper.

Amióta Yoongi és Jungkook együtt voltak, azóta a többi pár is sokkal nyíltabban kezelte a saját kapcsolatát. Persze, előtte is mind tudták, hogy ki kivel van, de most már tényleg olyan volt, mintha egy család lettek volna. Taehyung nyugodtan belepuszilhatott Jimin nyakába, Jimin pedig bátran ülhetett a szerelme ölébe reggelinél, nem zavart senkit. Jin néha – na jó, naponta többször – süthetett el perverz poénokat, amiket Namjoonnak szánt, a leader pedig nyugodtan elővehette a legszexisebb nézését, amikor ezeket a vicceket hallotta. Hoseok pedig nyugodtan piszkálhatott mindenkit.

Jimin álmosan totyogott ki a hálószobából, hogy aztán Taehyung ölébe ülve, folytathassa még egy kicsit a szunyókálást. A táncos beletemette az arcát a barátja nyakába, hogy mélyen magába szívhassa az illatát.
- Nem vagy éhes?
Jimin motyogott valami kivehetetlen dolgot, és teljesen elernyedt a másik karjaiban.
- Aaahw, a mi kis Jiminie-nk de édes – puszilta meg a fiú kezét a szájához emelve Tae.
- Mindjárt hányok – tette le Yoongi a szendvicsét.
- Én is. Mindenkitől – kontrázott Hoseok.
- Mintha nyerítést hallottam volna. Van itt egy ló?
- Yoongi, én kinyírlak.
- Gyere csak...
- Fogja be mindenki! – rakta le Seokjin a tányérját olyan erővel, hogy kilöttyent a leveséből egy kevés az asztalra.
Az összes fiú elhallgatott. Nem azért, mert annyira bánták, amit tettek, hiszen egész nap egymást piszkálták, de nem volt komolyabb érzelem a mondataik mögött. Továbbra is inkább stresszlevezetésnek használták, mint valódi összeveszésre. A furcsa egyszerűen az volt, hogy Seokjin ahelyett, hogy egy jól irányzott poénnal beszállt volna a vitába, rájuk kiabált.
- Hyung, minden oké? – kérdezte Jungkook.
- Semmi sem oké – ült le a legidősebb Bangtan, és teli tömte a száját az étellel, hogy elkerülje a további kérdéseket.

A többiek egy ideig figyelték a hyungot, de nem tudták kitalálni, mi baja lehet, amíg Namjoon ki nem lépett a szobából, olyan arckifejezéssel, mintha meghalt volna a kiskutyája. Vagy ha összetörték volna a kedvenc játékfiguráját.
- Zűr van a paradicsomban? – találta ki Yoongi.
A leader behúzott nyakkal ment a pulthoz, hogy csináljon magának valami reggelit.
- Hyung, hol van az olajos szardínia...? – kérdezte végül félszegen a fiú.
Seokjin hangos csörömpöléssel letette a kanalát, és a kelleténél nagyobb hévvel állt fel, mint kellett volna, hogy kikutassa a másiknak a konzervet.
- Ezt nyersen kell enni? – kérdezte a rapper, amikor a kezébe lett nyomva a hal.
- Edd, ahogy akarod, nem érdekel – felelte hidegen az énekes. Erre a hangszínre még Jimin is felemelte a fejét, hogy megnézze, mi történik.

A kisbuszba lépve, Seokjin a szokásos ülése helyett leghátra mászott, Jungkook mellé. Yoongi, a maknae másik oldalán ülve, felvonta a szemöldökét, aztán visszafordult a telefonjához, hogy olyan zenét keressen, amit a fiatalabbal megosztott fülhallgatóján hallgathattak.
Namjoon a megszokott helyére ült egyedül, és egész úton az ablakon bámult kifelé.
- Még sosem láttam őket így összeveszni – suttogta Jimin Tae-nek, aggódva.
- Fogadok, hogy valami hülyeség az egész...

*

Seokjin fortyogott a dühtől, de ő sem tudta, hogy miért húzta fel ennyire magát. Tényleg apróság volt, de rosszul esett a fiúnak. Talán, ha nyugodtabb korszakuk lett volna, csak nevetett volna az egészen egy jót, de január eleje volt, és nekik február közepén megint egy újabb albummal kellett visszatérniük. Olyan érzés volt mostanában a Bangtanban lenni, mintha elkapta volna őket a gépszíj, és körbe-körbe forogtak volna hatalmas sebességgel. Album-készítés, klipforgatás, reklámok, előadások, végtelen számú vokál- és tánclecke, album kiadás, zenei műsorok, tv-műsorok, promózás, és aztán kezdődhetett elölről az egész. Nem volt idejük kifújni magukat egyetlen pillanatra sem, mert mindig fel kellett mutatniuk valami újat ahhoz, hogy a kiadó ne menjen csődbe. És egy egész albumot elkészíteni néhány hónap alatt, miközben még alig fejezték be az előzőt, nem volt könnyű.

Persze nem kellett volna ilyen idegesnek lennie. A többiek úgyis sokkal több részt kaptak a dalokban, mint ő. Éppen a Boy In Luv-ot próbálták, és Seokjin már előre tudta, hogy két-három sornyi éneken kívül neki csak a hátsó sorban kell majd táncolnia. A klipben sem kapott több szerepet. A fiú már lassan kezdett hozzászokni, ehhez a bánásmódhoz, és a netizenek gúnyolódásához is, hogy ő tulajdonképpen csak úgy "van", míg a többiek csinálnak is valamit. Seokjin pont ugyanolyan keményen dolgozott, mint a többiek. Csakhogy az eredményben végül sokkal kevesebbet látszódott ő, mint bárki más. Mivel Jungkook volt a csapat fő énekese, ezért általában ő kapta a legtöbb időt is a képernyőn, és ő táncolt elöl, amíg a refrén volt. Amikor csak táncoltak, és nem volt alatta ének a dalokban, Hoseok és Jimin voltak elöl. Tae hangja unikum volt, ezért ő is állandóan érdekes részeket kapott, a három rapper pedig igazságosan megosztozott az idővel, ők írták a saját szövegüket is. Mégis hogyan kellett volna ezek mellett előre törnie pont neki? Esélytelen volt, ő csak egy egyszerű énekes volt. A többiek pedig nem tehettek róla, hogy ilyen tehetségesek.

- Hyung – állította meg őt Namjoon, ahogy kiszálltak a kocsiból, de Jin a fiút kikerülve, bement a Big Hit épületébe.
A leader csak megrázta a fejét, és a másik után ballagott.

***

- Seokjin, az Isten szerelmére, csináld már normálisan! – kiabált a koreográfus.
Persze, hiszen csak őt lehetett elővenni olyan dologért, amit a másik táncképtelen fiú ugyanúgy nem tudott megcsinálni.
- Igyekszem – morogta vissza a férfinak.
- Remélem is – bólintott az, és újra elindította a zenét.
Jin a tánc közepén észrevette, hogy Namjoon cipőfűzője ki van kötődve. Normális körülmények között rögtön szólt volna a fiúnak, nehogy elessen, de most reggel óta mérges volt rá, és egyébként is, hogy lehet, hogy valaki, akinek 148-as az IQ-ja, nem tudja rendesen bekötni a cipőfűzőjét?! És persze neki senki nem szólt, ha elrontotta a táncot... A legidősebb Bangtan egyszerűen felemelte a tekintetét a tükörre, és a saját mozdulatait kezdte el figyelni.
Néhány másodperccel később már el is feledkezett Namjoonról és a cipőfűzőjéről... Egészen addig, amíg pont a rapper része következett volna, és Hoseok rátaposott a kilógó szálra - a leader pedig hatalmasat zakózott.

Seokjin ledermedt. Egy pillanatig csak állt a fiút figyelve, aki fejjel előre feküdt a padlón. Aztán Namjoon nyögött egyet, és Jin minden haragja elszállt, ahogyan leguggolt mellé.
- Joonie... Nagyon megütötted magad?
A rapper feltérdelt, és megnyugtatóan elmosolyodott.
- Dehogy. Csak egy kis horzsolás – emelte fel a könyökét.
- Biztos? Nem kell orvoshoz menned? – kérdezte a tanáruk.
Namjoon megrázta a fejét.
- Oh, Joon-ah, vérzik az orrod – nyílt nagyra Jin szeme, és gyorsan előkeresett egy zsebkendőt a pulóveréből, hogy a fiú orrához nyomhassa.
- Menjetek át az egyik stúdióba – sóhajtotta a férfi. – Elsősegélydoboz a helyén.

A tánctanár finoman szólva, ennyivel ki is dobta őket a teremből.
- Nem tört el, ugye?
Namjoon megtapogatta az orrát, aztán megvonta az vállát.
- Nem úgy tűnik. De Hyung, ezt én is tudom fogni – vette át a zsebkendőt a rapper az idősebbik Bangtantól.

Namjoon bement a stúdiójába, hogy leüljön, amíg a másik előkereste az elsősegélydobozt.
- Hoztam egy gyümölcslevet is – nyitott be Jin. – Nem vagy rosszul a vértől, ugye?
- Nem – mosolyodott el Namjoon, ahogy a barátja elkezdte kipakolni a fertőtlenítőszereket és a ragtapaszokat. – De ha rózsaszín mintás sebtapaszt akarsz rám ragasztani, rosszul leszek.
Jin lebiggyesztette az alsó ajkát, és kiskutyaszemekkel nézett fel a másikra.
- De... Hyung, ezen pónik vannak!
Seokjin még csak nem is pislogott.
- Jó, legyen – adta be a derekát a rapper. – De ezt az Army nem láthatja meg.
- Még véletlenül sem fogom feltenni Twitterre – vigyorodott el a másik.
- Miért van az, hogy nem tudok hinni neked...
- Higgy, amit akarsz... - komorodott el a fiú, és a másik karjáért nyúlt, hogy egy fertőtlenítőszeres fülpiszkálóval ki tuja tisztítani a sebet.
- Auch – húzta el kezét a rapper, amikor elkezdte őt marni a szer.
- Kim Namjoon, nem vagy már kisbaba huszonhárom évesen, hogy így viselkedj...
- Igenis. – A leader megadóan visszahúzódott a fiúhoz.

Amikor Seokjin végzett, letérdelt a fiú elé, és elkezdte feltűrni a nadrágszárát.
- Ez egy nagyon szexi póz – vigyorgott a leader, de csak annyit ért el vele, hogy a másik a combon csapta.
- Sajnálom – motyogta az idősebb, ahogy meglátta a fiú felhorzsolódott térdét.
- Mit?
- Láttam, hogy ki van kötődve a cipőfűződ és tudtam, hogy amilyen béna vagy, úgyis elesel, de mégsem szóltam – hajtotta le a fejét Jin.
- Hé... - nyúlt ki a leader a szabad kezével, hogy felemelje a fiú fejét. – Én is láttam, hogy ki van kötődve a cipőfűzőm. Csak meg akartam várni, míg vége lesz a dalnak.
- Hát ez elég nagy hülyeség volt – húzta el a száját a fiú.
- Igen, szerintem is.
Jin visszafordult Namjoon térdéhez. A fiú néhány másodpercig némán figyelte őt.
- Hyung.
- Hm?
- Én is sajnálom.
- Mit?
- Hogy nem szeretem a palacsintádat.
Seokjin elhúzta a száját.
- Pedig a palacsintám akkor is finom.
- Hyung, nekem nem a te palacsintáddal van bajom. Nekem a világ összes palacsintájával van bajom.
- Tudom, csak... - Seokjin lemondóan leeresztette a kezét. – Azt sajnálom, hogy nem mondtad el korábban. Olyan, mintha nem lettél volna őszinte velem. És akkor nem kellett volna annyiszor megenned, miközben nem is szereted.
- Csak nem akartalak megbántani...
- De én nem akarom, hogy hazudj nekem azért, hogy ne érezzem rosszul magam! – állt fel a fiú. – Így honnan tudjam, hogy hány dologgal állunk még így?!
- Hyung...
Seokjin odasétált a falnál álló kanapéhoz, és ledobta magát rá.

- Joon- ah... Rossz énekes vagyok? – bökte ki végül az idősebb azt, ami valójában zavarta, és nem tudta megállni, hogy ne sírja el magát.
- Ez mégis hogy jutott az eszedbe? – lepődött meg a leader.
- Hogy ne jutott volna az eszembe?! Én kapom a legkevesebb részt minden dalban. Mindenki ezt írja a neten is. Engem szidnak le legjobban a tanárok, és nekem kell még órákat maradnom, hogy gyakoroljak...
- De ez még nem tesz rossz énekessé...
- Én is olyannak érzem magam, akiket a nagy cégek csak azért tesznek a csapatokba, mert jól néznek ki, és közben nem is énekelnek soha. Én szeretek énekelni, Joonie. Én nem akarok ilyen lenni... És közben úgy érzem, hogy... Hogy talán nincs is helyem a Bangtanban. Már nem tudom, hogy hová tartozom.
- Ne mondj ilyet, Hyung. Közénk tartozol. Egy család vagyunk.
- De ez egy banda.

Namjoon átült a kanapéra, és megölelte a másik fiút. Jin a kézfejére húzott pulóverével törölgette a könnyeit.
- Nem érdekel a Bangtan. Vagy hogy énekes vagy-e. Te hozzám tartozol. Egyébként pedig nagyon jó énekes vagy. Csak még nem jött el a te időd.
- Ezt hogy érted?
- Mostanában Yoongi hyunggal kevésbé erőteljes dalokon dolgozunk. Majd meglátod. Szerintem tetszeni fog. Sokat beszélgettünk erről, és Bang PD is egyetértett abban, hogy egyik énekes adottságait sem tudjuk igazán kihasználni, ha ennél a stílusnál maradunk teljes egészében.
- Erről nem is tudtam – szipogta a fiú.
- Igen, nos, még dolgozunk az ügyön. És Hyung... Tényleg jó énekes vagy. Higgy egy kicsit magadban.
- Most nem csak azért mondod ezt, hogy ne bánts meg, ugye?
Namjoon az idősebbik szemébe nézett.
- Kim Seokjin, te egy nagyszerű énekes vagy. És ezt nemsokára az egész világ megtudja majd.

Megjegyzések:

Ajánlott zene:

https://youtu.be/ksdAs4LBRq8

* Igen, ez rövid fejezet :D 

* Netizen = Internetpolgár, de nem azonos a magyar netpolgár szóval, szóval ezért írtam angolul. Lényegében az egész generációnk, akik a neten élik az életüket és itt fejtjük ki a véleményünket.

* Máris a Boy in luv <3 Próbálok nagyjából valós időben haladni az albumokkal, de ahogy ti is észrevehettétek, a történetben nincsen évszám. Ez egyrészt a tagok kora miatt van, másrészt pedig azért, mert említettem, hogy pre-debüt pl. Tae csengőhangja a Ban Bang Bang, ami ugye a 2015-ös Bigbang Made album, az a jelenet pedig egyébként 2012 körül kellett volna, hogy játszódjon. Ezért nincsenek évszámok :D

* Mielőtt bárki bármilyen következtetést levonna, szerintem Jin nagyon jó énekes. De ebben az időben valóban kevésbé tudták megmutatni a tehetségüket. Aztán jött a HYYH és DAMN.

* A Boy in luv volt az a szám, amit rengetegszer hallottam, és elkezdtem keresgélni, hogy kik is énekelhetik, mert nagyon tetszik. Néhány hónapba beletelt, mire nem úgy próbáltam meg keresgélni, hogy beírtam a szöveget (haha), hanem elkezdtem gondolkozni, hogy melyik bandának van ilyen stílusa... És egyből a BTS-re gondoltam. Éééés tényleg :D

https://youtu.be/m8MfJg68oCs

Mivel ez egy rövid fejezet, és tulajdonképpen csak levágtam a valós hosszú fejezet elejét, ezért ha azzal végeztem teljesen, fel is teszem, nem várom meg a hétvégét :) Ez a ma estétől hét közepéig várható  :D
Köszönöm az olvasást. A következő már az utolsó fejezet féleség lesz, aztán írok egy epilógust, ami fontos része még a történetnek, tehát azt is tessék olvasni, még fontos dolgok történnek! ^^ Utána pedig kaptok egy magyarázatok, elemzések - fejezetet is, ahol elmondok pár dolgot a sztoriról (és senkit nem fog érdekelni de megírom mert miért ne). Ha esetleg van valami kérdésetek a történettel kapcsolatban (mi miért történt úgy ahogy, vagy nem tudom), azt nyugodtan írjátok le, ott válaszolok majd rá ^-^