- Hé! – kapott el Ginny és behúzott egyből egy beugróba.

- Mi a...mit akarsz? – döbbenetemben kiejtettem a kezemből a bájitaltan könyvet, amit amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam és homlok ráncolva meredtem Ginnyre, aki az izgatottságtól kipirosodott arccal bámult rám vissza.

- Szerezz egy rádiót este hatig, koppants a pálcáddal rajta négyszer ilyen ritmusba... - a pálcáját előhúzva megmutatta a ritmust, majd a biztonságkedvéért még egyszer. - ...és utána mond azt, hogy 'Albus'. Megértetted? – kérdezte.

- Igen, meg, de ezt miért...

- Akkor szia, ellenség! – intett ellépve tőlem, majd elsietett órára, én pedig csak összezavarodva meredtem utána, és a ide-oda libbenő répavörös hajára.

***

- Ó, hogy a franc essen bele! – csaptam le idegesen a pálcám. Kiment a fejemből a ritmus, amit Ginny mutatott és összevissza ugrált a rádió az adók között. Egész délután majd meg evett az ideg. Nem elég, hogy locspocs van az egész kastély környékén ahogy elolvadt a hó és tiszta sár lett a talárom alja, de még ezt a hülye ritmust is elfelejtem. Hatodik próbálkozás után úgy döntöttem, hogy még egyszer megpróbálom, és ha nem működik feladom. Vettem egy mély levegőt, majd ismét megkopogtattam négyszer a rádiót. – Albus! – mondtam kimérten és csoda történt. A rádió megállt az egyik adón és ismerős hang szólalt fel benne.

- Helló! *

- Helló, Folyó. * - tátva maradt a szám. Lehetséges? Lee Jordant hallom? Úgy látszik a rádióadás elejéről kicsit elcsúsztam, de nem tűnt úgy, hogy lemaradtam volna bármi fontosról is.

- Mielőtt azonban meghallgatnánk Királyt és Romulust, szenteljünk egy percet azoknak a tragédiáknak, amelyeket a Varázsszem Rádió és a Reggeli Próféta nem tartott fontosnak megemlíteni. Fájó szívvel tájékoztatjuk hallgatóinkat, hogy Ted Tonksot és Dirk Cresswellt meggyilkolták * - alig hallottam a Lee szavait a fülemben dobogó vértől. Nem bírtam felfogni, hogy mit is hallgatok. Ted Tonks..Ted Tonks...Bellatrix húgának a férje, Andromedának...Nymphadora Tonks apja! A felismeréskor homlokon csaptam magam. Hát, persze! Bella családja kitagadta Andromedát, mert mugliszületésűhöz ment hozzá. De ki a Király és Romulus? Király...király...Kingsley? Logikus lenne, ha ő lenne az. Romulus...rímel a Remusra, lehet Lupin lesz az. A nagy gondolkodásban jó pár mondatról le is maradtam, csak amikor feleszméltem jutott eszembe, hogy figyelnem se ártana.

- ...Godric's Hollowban rábukkantak Bathilda Bircsók földi maradványaira. Az idős hölgy bizonyíthatóan több hónapja hunyt el. A Főnix Rendjétől kapott információink szerint a tetem fekete mágia okozta sérülések félreismerhetetlen nyomait viseli. *

- Nagini... - morogtam magam elé bámulva. Ezután egy perc néma csendben megemlékezést kért Folyó, vagyis Lee az elhunytak tiszteletére.

- Köszönjük * – szólalt meg ismét Lee. – És most hallgassuk meg visszatérő vendégünket, Királyt arról, hogy milyen kihatással van a varázslókormányzat új irányvonala a muglik társadalmára. *

- Kösz, Folyó * - zendült Kingsley mély hangja, mire elmosolyodtam. Hát jól tippeltem. Kingsley szavait végig hallgatva rájöttem, hogy a muglik sincsennek biztonságba a halálfalóktól. A köreinkben sosem esett még szó arról, hogy Voldemort esetleg kérelmezte volna, hogy támadjunk meg egy-egy családot, így arra következtettem, hogy, vagy a 'belső' körön kívül folynak ezek a beszédek, vagy szimplán a halálfalók szórakozásból követik ezeket el.

- ...és most következzék népszerű ''Potter pajtásai'' rovatunk, ezúttal Romulusszal * - ezt meghallva hangosan felnevettem, bár a szívem sajgott egyszerre a jó kedvtől és a szomorúságtól is.

- Kösz, Folyó* - elmosolyodtam ahogy meghallottam Lupin hangját. Vajon, hogy vannak Tonkssal? Biztos jól kikerekedett már a hasa.

- Továbbra is azt hangoztatod, hogy Harry Potter életben van? – kérdezte Lee.

- Igen * - felelte határozottan Lupin. – Egészen biztos, hogy ha Harry életét vesztené, azt a halálfalók haladéktalanul szétkürtölnék, hiszen ők is tudják, mennyire demoralizálná egy ilyen hír az új rezsim ellenzékét. A kis túlélő változatlanul jelképe mindannak, amiért harcolunk és amiben hiszünk: a jó győzelmének, az ártatlanság erejének, az ellenállása szükségességének * - szomorúan meredtem a rádióra hallva Lupin gyönyörű beszédét és úgy éreztem, mintha harcikedvvel ruházott volna fel.

- És mit üzennél Harrynek, Romulus, ha tudnád, hogy most hallgat minket? *

- Azt, hogy bízzon az ösztöneiben, mert megbízhatóak és szinte mindig jót súgnak * – kihallottam Lupin szavaiból a mosolyt és nagyot bólintottam. Igaza van, mindig igazat súgnak. Ezután szó esett Xenophilius Lovegoodról, a Hírverőről, Lunáról és arról, hogy nem régiben Harryék nála jártak. Meglepődve hallgattam Lupin szavait, mivel erről nem tudtam.

- Szintén mai hír * - mondta tovább Lupin. – hogy Rubeus Hagridot... * - levegő után kaptam ahogy meghallottam a barátságos félóriás nevét. - ...a Roxfort varázslóképző közismert vadőrét kis híján úgy szintén letartóztatták, miután a hírek szerint Drukkoljunk Potternek-partit rendezett szolgálati lakásában a roxforti birtokon. Hagrid szerencsére el tudott menekülni... * - hangosan felnevettem a híren. Hát persze, hogy ő volt ilyen lüke, hogy ilyen bulit rendezett és persze, hogy sikerült neki egy ideig eltitkolnia. Fergetegesen hangzott, biztosan jól szórakoztak. A Carrow testvérpár pedig bizonyára őrjöngött. Kár, hogy lemaradtam erről is.

Ezután megtudtam, hogy a rádióadás neve a Potterfigyelő, majd Lee felszólította a második vendéget is Rágcsálót.

- Rágcsáló...?! * - felhördültem, amikor meghallottam az ismerős hangot és szinte azonnal sírásban is törtem ki. Nem hiszem el... - Nem vagyok Rágcsáló! Megmondtam, hogy Kardfogú akarok lenni! * - sírva nevettem, miközben a szavait hallgattam. Drága, Fred! Úgy hiányzol George-al együtt! Fred, Lee és Remus társaságában ezután Voldemortról kezdtek el beszélni, hogy vajon hol rejtőzhet, vagy vajon külföldön van-e, mivel nem mutatkozik tömegek előtt. Alig bírtam figyelni a szavaikra, csak itt-ott egy foszlányt kaptam el, mivel folyamatosan folytak a könnyeim és szipogtam. Ahányszor meghallottam Fred hangját annyiszor kellett saját magamat lenyugtatni. Nem tudtam manapság, hogy mi hiányzik az életemből, de most megkaptam rá a választ. A barátaim. A legjobb barátaim. Fred és George, aki mindig szebbé tették a napjaimat még amikor nem is volt Perselus számomra. Úgy hiányoznak!

- ...előbb utóbb jelentkezni fogunk. Addig is tekergessék szorgalmasan a hangológombot: a következő jelszavunk Rémszem lesz. Vigyázzanak egymásra, és ne adják fel a reményt! Jó éjszakát! * - ezután a rádió magától kikapcsolt, én pedig ott maradtam a szobámba a néma csenddel és a kisírt szemeimmel, amit később Ginny is biztosan látni fog.

***

- Hermione, miért vagy ilyen csökönyös? Egyértelmű, hogy Vol...*

- Neee! *

- ...demortnak a bodzapálca kell! *

- Tabu van a néven! *

- Nira! – összerezzentem a nevem hallatán és homlok ráncolva néztem fel a házi feladataim közül. A gondosan felállított könyvem beledőlt a pergamenbe, amin még a tinta nem volt teljesen megszáradva, így halkan káromkodva vettem elő a pálcám, hogy rendbe tegyem a tintás könyvtári könyvet. Draco eközben falfehér arccal felém tartott.

- Draco, te mégis mit keresel itt? Tudtommal hazamentél a húsvéti szünetekre...éppenséggel a gyógynövénytan házi feladatomat írom, ha nem valami fon...

- Irtózatosan fontos! – ragadta meg a karom és olyan erővel húzott fel a székről, hogy majdnem lesepertem a pergameneket az asztalról.

- Ez egy könyvtár, halkabban! – szólított meg minket Madam Cvikker, amikor elhaladt mellettünk. Dracora megrovón pillantottam és lesepertem magamról a kezét.

- Mi van? – kérdeztem suttogva, miközben a szőke hajamat hátra söpörtem, ami a hirtelen felkeléstől az arcomba lódult.

- Vedd fel a medált, indulnunk kell! – mondta, miközben a könyvtári asztalhoz lépve elkezdte összeszedegetni a pergamenjeimet. Megkövülten meredtem Dracora.

- Mi történt? – hangomban most már nekem is aggodalom csengett.

- Lehet...lehet elkapták őket. Nira, lehet elkapták őket és nálunk vannak! – nem kellett megmagyaráznia kikre is gondol. Kikaptam a pergamenjeimet Draco kezéből és kifutottunk a könyvtárból. Még hallottuk magunk után Madam Cvikker szitkozódását, de már egyikünk sem foglalkozott vele.

- A kapu előtt találkozunk...

- Várj, szólnunk kell Pitonnak! – ragadta meg a kezem, miközben én már a Griffendél torony felé futottam volna. – Ő engedett be, nélküle nem tudtam volna bejutni a védővarázslatoktól...

- Most arra nincs idő! Tudom hogyan kell feloldani a védőzárat a kapun! Ha fontos biztosan szólnak Per...Pitonnak is, de most nekünk kell sietnünk! – mondtam, mire Draco elengedte a a karom, és mind a ketten az ellenkező irányba kezdtünk el futni.

***

Egyszerre löktük ki a szalon ajtaját és mihelyst beléptünk meg is torpantunk. A szoba közepén megkötözve egy kobold ült, Dean Thomas, Ron, Hermione és a püffedt fejű Harry társaságában. Azonnal Dracora néztem, akinek arckifejezéséből arra következtettem, hogy ő is felismerte azonnal Harryt. Nagy a baj.

- Á, Draco! – csapta össze tenyerét Lucius, majd rám meredt. – Minek hoztad ide Nirát? – kérdezte rémülten.

- Ne aggódj, Lucius, nem a dicsőséget akarom előletek elszedni – forgattam a szemem. – Draco csupán...segítségnek hozott – mondtam, miközben nem mertem a megkötözött emberekre nézni. Őszintén én magam sem tudom, hogy Draco minek hozott ide, de jelenleg alig hallok valamit a fülemben dobogó vértől és a mellkasomban verő szívemtől és a nyakamban lógó horcruxtól. Greyback hirtelen elindult Harryék felé, majd megragadva őt a hozzákötözött személyekkel együtt a csillár fénye alá húzta őket.

- Na mondjad, fiú! Ő az? * - recsegte Greyback. Draco nyelt egyet és tisztestávolságot tartva Greybacktől, Harry arcába nézett. Draco a reszkető kezét igyekezett elrejteni és szinte farkasszemet nézett Harryvel.

- Nos, Draco? * - lépett közelebb Lucius is, mániákus tekintettel. – Ő az? Harry Potter? * - Lucius szinte már felajzottként viselkedett és Narcissa aggódó pillantásokat küldött férje felé.

- Draco, ha mi adjuk át őt a Sötét Nagyúrnak mindent megbo...

- Na azért ne felejtsük el, Malfoy, hogy kihozta őt ide! – morgolódott Greyback.

- Hát persze, hát persze! * - vágta rá türelmetlenül Lucius.

- Mi van az arcával? – kérdezte Draco hol Greybackre, hol az apjára nézve.

- Nira, nézd meg őt te is! – szólított fel Narcissa, mire feszült léptekkel én is Draco mellé álltam, és lenéztem Harryre. Minden akaraterőmet összekellett szednem, hogy okklumenciai pajzsomat fen tudjam tartani.

- Csalánártásnak nézem – mondtam.

- Már így találtuk * - vágta rá Greyback. Ezután Lucius félrelökve engem Harry homlokán lévő sebhelyet kezdte el tanulmányozni, ami most kissé megvolt nyúlva az ártástól. Az orrom alatt morogva félre álltam, majd Narcissa mellé sétáltam. Draco rövidesen követte a példámat.

- Csak akkor hívhatjuk a Sötét Nagyurat, ha kétséget kizáróan Potter az...azt mondják ez az övé...* - emelte fel Narcissa a kezében tartott pálcát, mire felvont szemöldökkel közelebb hajoltam, mintha tanulmányoznám a pálcát. - ...de nem illik rá Ollivander leírása *

- Mert ez nem az övé – mondtam. – Potternek nem ilyen pálcája van. A Sötét Nagyúr említette, hogy eltört a pálcája Godric's Hollow-ban.

- Ezt mikor említette? – fordult felém Lucius Harry irányából.

- Szilveszterkor. Nagini...mondta neki – fintorogtam, miközben kimondtam a szavakat és Lucius is hasonló arcot vágott, mint én.

- Na és a sárvérű? *- kérdezte Greyback, én pedig majdnem kinyitottam a számat, hogy ne nevezze így.

- Várjunk csak! Igen, igen...ott volt Potterrel Madam Malkinnál és láttam a képét is a Prófétában. Draco, ő az a Granger? – kerekedett ki az izgalomtól Narcissa szeme, mire csodálkozva néztem a nagynénémre. Még sosem láttam ilyennek.

- Lehet...igen*

- Nira? Te egy házba jártál velük...kémkedtél utánuk, ő az a Granger? A másik meg a Weasley fiú? – érintette meg a vállam Narcissa bizalmasan, mire nyeltem egyet.

- Úgy gondolom igen – feleltem, mire Lucius diadalittasan elmosolyodott. A szalon ajtaja ekkor megnyikordult és Bellatrix lépett be rajta dús, göndör fürtjeivel.

- Mi van itt? Mi történt, Cissy? * - lassan sétált be a szobába és amikor elhaladt Hermione mellett hirtelen megállt és lenézően végig mérte. – Nocsak...ez nem a sárvérű lány...a Granger?

- De igen, ő az! * - kapott a szaván Lucius, én pedig nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne forgassam a szemem. Ekkor tűnt fel valami nagyon furcsa, ami miatt teljesen megfeszültem. Már nem dobog a vér a fülemben...a szívem is nyugodtabban ver...az egyetlen dolog, ami úgy dobog rajtam, mintha csak maratont futott volna az a horcrux. Nem izgulok, nem aggódok a barátaim miatt. Nem érzek semmit.

- Potter?! * - rikoltotta Bellatrix, mire feleszméltem a döbbenetemből. – Ez biztos? Azonnal értesítenünk kell a Sötét Nagyurat! *

- Ne merészeld! Nincs jogod hozzá! – kapta el a csuklóját Lucius Bellának, aki egy rántással felhúzta a talárja ujját. – Ez az én házam! Mi kaptunk el Pottert!

- Nos, Mr. Malfoy, igazából MI kaptuk el – szólt közbe Greyback.

- Ne merészeljem?! Nincs jogom hozzá?! Na, és a te jogaid hol vannak? Megmondom én! Ott, ahol a pálcád! – fújtatott dühösen Bellatrix és mihelyst megemlítette Lucius pálcáját gúnyosan elmosolyodott hozzá. Még tavaly nyáron elvette tőle Voldemort.

- Nem érdekel! Én hívom ide! – húzta fel Lucius a talárját, Bella pedig a szemét forgatva elfordult tőle és Greybackre pillantott. Hirtelen a nő szeme elkerekedett és megfagyott mozdulatában.

- Ne!!! * - sikoltotta Bellatrix, mire mindenki összerezzent.

- Mi az? – kérdeztük egyszerre Narcissával.

- Mi ez? * - kérdezte Bellatrix egy kardra bökve. De nem is akármilyen kardra. Griffendél kardjára. Elkerekedett szemekkel néztem a tárgyra, majd dühösen az Aranytrióra. Perselus nagy nehezen eljuttatja hozzájuk a kardot, erre Greyback megkaparintja tőlük?!

- Egy kard * - felelte frappánsan az egyik fejvadász.

- Add ide! * - vágta rá azonnal Bellatrix.

- Nem adom, én találtam, az én tulaj... - be sem tudta fejezni, Bellatrix a pálcáját előhúzva fejbe találta egy kábítóátokkal a férfit.

- Stupor! Stupor! * - rikoltotta Bellatrix, majd az összes fejvadász sorban koppant a padlón. Esélyük sem volt a nő ellen. Az egyetlen, aki félig talpon maradt az Greyback volt, Bellatrix pedig egyenesen felé sétált a megszerzett karddal. – Honnan szereztétek?

- Eressz el, te némber! * - morogta Greyback.

- Azt kérdeztem, hogy honnan szereztétek?!

- A sátrukban volt. Eressz el, ha mondom! * - Bellatrix megkímélve őt feloldotta a bilincselő átkot, amit elébb ráküldött.

- Draco! Vidd ki ezeket a söpredékeket! Ha nincs merszed végezni velük akkor majd később elvégzem...

- Ne merészelj így beszélni a fiammal! – kiáltott rá Narcissa a nővérére.

- Csend legyen, Cissy! El sem tudod képzelni mekkora bajban vagyunk! Nira, menj segíteni kivinni Draconak a fejvadászokat, nem bír el velük! – bökött Draco felé, akinek csak második próbálkozásra sikeredett a testlebegtető bűbáj. Miközben néma csendben Dracoval kilebegtettük az ájult fejvadászokat Draco félelemmel teli tekintettel nézett rám.

- Ne haragudj, hogy belekevertelek – hangja rekedt volt és reszketeg.

- Már mindegy, Draco. Csak essünk ezen túl és imádkozz Merlinhez, hogy ne essen bajuk – nem kellett nevet hozzáfűznöm, hogy tudja kikre gondolok. Hatalmas kiabálásra értünk vissza a szalonban és összevissza kapkodtuk a fejünket az emberek között.

- Ne! – kiáltotta Harry könyörgően.

- Itt vagyok én, engem tartson itt! * - ordította Ron, miközben próbált kiszabadulni Greyback szorításából. Bellatrix dühtől sugárzó arccal gyors léptekkel Ron felé sétált, majd felpofozta. A csattanás hangja betöltötte a szobát, senki se mert megszólalni. Még Ron is a szavait kereste miközben nagyokat pislogott a fájdalomtól. – Ha belepusztul a vallatásba, te lehetsz a következő * - sziszegte.

- Remélem kapok majd egy falatot belőle, ha végzett vele a boszorkány – morogta kéjesen Greyback ahogy elhaladtam mellette, mire kifutott az arcomból a maradék vér is és az eddig hiányolt érzelmeim egy része visszatért belém, aminek a horcrux a nyakamban nem örült. A fiúkat lehurcolták, Hermione pedig itt maradt velünk és a veszedelmes Bellatrixal egy vallatásra. Lentről pedig Ron könyörgő ordítása hallatszott, ahogy Hermione nevét kiabálja.

---------------------------------------------------------------

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Halál Ereklyéi c. könyv idézetei. Minden érdem J. K. Rowlingot illeti!