Ori ijedten rezzent össze és halk sikkantással hátra vágódott, mikor az egyik szikla tetején meglátott egy embert, aki rá szegezte a felajzott íját. Bilbó, aki nem mesze volt a törptől hangtalanul riadoztatta a többieket, akik a partra sodort husángokkal felfegyverkezve siettek Ori megmentésére, aki meg sem, mert mozdulni az ijedségtől.

- Mit akarsz tőlünk?! Kérdezte Thorin indulatosan és kivonta azt a kardot, amit Milror-tól kapott, hogy megvédje Artemyst és ha őt a legnagyobb bánatára nem is tudta megmenteni a társait nem fogja cserben hagyni.

- Mit kerestek ti itt? Kérdezte a férfi – erre felé nem járnak törpök különösen nem hordóból előmászva.

- Kereskedők vagyunk Ered Luinból és a rokonainkat megyünk meglátogatni a Vasdobokra, de sajnos koboldok és orkok elragadták tőlünk az értékes áruinkat. Menekülnünk kellett és pont akkor eresztették le a folyón a tündék a hordóikat abban húztuk meg magunkat – állt Thorin elé Balin és kedves jámbor mosollyal nézet fel a férfira, aki leeresztette a fegyverét.

- Azt mondjátok kereskedők vagytok?

- Egyszerű kereskedők, akik lakodalomra igyekeznek. Én Härion vagyok egy dúnadán Északról és engem kértek meg, hogy kísérjem őket. De mond te ki vagy? Kérdezte Tristan élesen.

- Bard - Felelte a férfi – Bain elő jöhetsz – kiáltott a háta mögé Bard, mire elő jött egy tizenéves fiú kezébe egy íjjal, amim még rajta volt az nyíl – mondjátok meg innen, hogyan tovább? Tóváros ura nem látja szívesen a törpöket és az Észak vándorait sem.

- Pedig utunk a várososon keresztül megy.

- Nem fogtok bejutni – ingatta a fejét Bard és elindult a part felé, hogy összeszedje a hordókat – egy csempész nélkül biztosan nem.

- És ha megfizetnénk azt a csempészt? Kérdezte Balin.

- Akkor bejuttok - Vont vállat a férfi – Bain, gyere segíts.

- Megyek – sietett az apjához a fiú, de megtorpant, mikor meglátta Leat. Hosszú percekig nézte szemtelenül és Kili már arcon akarta csapni, mikor megszólalt – apám nézd ez a nő hasonlatos ahhoz, akit kiszedtél a vízből nem rég. Bard megfordult és döbbenten nézet Lea-ra, aki először nem akart hinni a fülének.

- Nem csak hasonlatos fiam. Ő minden bizonnyal a testvére – lépdelt Lea felé Bard – különös időket élünk alig pár órája pecáztam ki egy hozzád nagyon is hasonló régi ismerősömet, aki fent akadt a hálómon immáron másodjára. Erre most ti itt vagytok. Nem véletlen ugye, hogy a kicsi dúnadán a folyóban kötött ki? Talán ti vetettétek bele, hogy vízbe fúljon?

- Elhasadt a hordó, amiben volt azt hittük megfulladt. Mond, jól van vagy már halott? Kérdezte remegő hangon Lea és nem merte hiú reményekben ringatni magát. Bard figyelte az aggodalmas tekintetű nőt, és ahogyan egész testében reszketett és az sem kerülte el a figyelmét, hogy a Härionnak nevezett férfi is feszülten figyelt leplezetlen aggdalommal.

- Annak a nőnek több élet jutott, mint gondolnák. Nem az első esett, hogy a hálómba gabalyodva húztam fel hal helyet. De nem kell félnetek, ha valóban aggódtok érte. Beverte a fejét és sok zúzódás szedet össze a hátán lévő ostorcsapások mellé, amit minden bizonnyal tünde gyógyszerrel láttak el. Elláttam a sérüléseit, amik frissek voltak. Fent alszik a hajómon – mutatott a sziklák mögé – mennyetek, de előtt kíváncsi vagyok arra, hogyan szerezte azokat a sebeket a hátára.

- Egy Ergon nevű tünde kínozta meg... sajnos nem kapták el, hogy ítéletet mondjanak feletette, de ha az utamba kerül, levágom. Felelte Tristan – és most, hogy válaszoltam oda enged minket hozzá? Lépet Tristan a férfi felé, aki szemöldök ráncolva figyelte őt.

- Te a fivére vagy. Ugyan olyan ádáz a tekintettek ugyan olyan tűz lobog benne.

- Honnét ismeri ennyire a mi Artemys-ünket? Kérdezte ridegen Dori – honnét?

- Mint már mondtam pár éve a hálómból szedtem ki és a nejemmel ápoltuk, mire észhez tért. Jó barátom lett és igazán aggódom érte, hogy megint ki kellett pecáznom a halálból. A múltkor orkok elől menekült. Most mi elől? Kérdezte nyersen a férfi – mert nem hiszem, hogy megint előlünk futott. Nem vagyok, ostoba tisztában vagyok a teljes folyószakasszal. Sehol sem tudtatok volna beszállni a hordókban csak a barlangoknál, de az akkor azt jeleneté, hogy foglyok voltatok és így menekültettek meg. Ám az egyik hordó hibás volt pont az amibe Artemys bújt. Igazán szerencsétlen esett.

- Oda mehetünk végre hozzá? Kérdezte dühösen Fili.

- Menjetek – intett a férfi és ellépet, hogy utat engedjen. Lea oldalán Tristan-nal sietve elhaladtak mellette nagy léptekkel és már akkor eleredtek a nőnek a könnyei örömében. Mögöttük szorosan követte őket Thorin, aki úgy érezte mázsás súly esett le a szívéről. Remegtek a lábai, ahogyan felmászott a sziklán a hajó felé tartva. Legszívesebben felnevetett volna a boldogságtól, hogy Artemys még is csak életben maradt, de addig nem akart igazán örömködin, míg újra nem foghatja a karjaiba.

- Ennek a lánynak tényleg annyi élete van, mint egy macskának – dünnyögte mosolyogva Dwalin – örülök, hogy megmaradt.

- Kegyes volt vele Mahal, hogy nem halt meg! Mi balgák meg azt hittük oda lett... Artemysről van szó és őt nem lehet csak úgy megölni – nevetett fel boldogan Dori és elmorzsolt egy könnycseppet, amit gyorsan letörölt – igen ő Arty, akit megismertünk.

- Nem csalódtam benne bár igaz, ami igaz, majd nem megsíratattam – Mondta Nori.

- Igazán örül a szívem – szipogta Balin.

- Mind örülünk ennek – szólalt meg Thorin és a szíve nagyot dobbant, mikor meglátta a pokrócba csavart nőt a hajópadlón.

- A valák legyenek áldva – sietett fel a hajóra Lea és letérdelt a nő mellé – jaj, Arty te aztán nagyon megijesztettél minket - simította meg gyengéden a nő arcát Lea szeretett teljesen és csak záporoztak az örömkönnyek nővére arcára.

- Csak neki lehet ekkora szerencséje, hogy fennakadjon kétszer ugyan abban a hálóban. Mi meg már elsírtuk őt, de ostobák voltunk. Neked volt igazad Kili. Nézet Tristan a férfira és megveregette szeretett teljesen a törp vállát, aki csak mosolyogva legyintett.

- Még szép. Arty és ti is közülünk valók vagytok, nem lehet a mi fajtánkat csak úgy megölni – húzta ki magát a törp - meglássátok Artemys hamarosan rendbe jön és kutya baja sem lesz.

- Remélem, nem tévedsz ebben sem – mosolyodott el Lea.

- Miért tenném ezt? Figyeljétek meg, ha zsörtölődni tudd majd azt fogja jelenteni, hogy bizony megmaradt. Komolyan alig várom, hogy leteremtsen minket valami jelentéktelen dolog miatt.

- Én is. Bólogatott Bofur – azt hiszem, a kobakját fogja napokig fájlalni és minket fog hibáztatni.

- Engem fog, mert az én buta ötletem volt az egész – szipogta Bilbó és a könnyeit törölve letérdelt Artemys mellé – annyira sajnálom az egészet.

- Nem kell mindjárt hibákat és tettesek keresni. Ami megtörtént az megtörtént. Az a lényeg, hogy Artemys jól van, most az a fontos, hogy mi hamarabb rendbe jöjjön. Tette csípőre a kezét Glóin – szegény kicsi leány vonzza a bajt, akár a mágnes a vasport. Ejnye, még a végén nagyobb baja esik, ha nem figyelünk jobban rá.

- Megkedveltem bár alig emlékszem rá, de annyi biztos jó lélek. Hamar rendbe jön Lea? Kérdezte Bombur.

- Artemysről van szó biztosan hamar ugye? Guggolt le Ori Lea mellé, ki lassan bólintott.

- A nővérem erős. Ezt is átvészeli, mint az összes többit – simította meg a nő arcát Lea – csak sok pihenésre van szüksége.

- Piheni is fog azt garantálom – felelte Thorin – nem fogom engedni, hogy bármiféle ostobaságot tegyen, amíg fel nem épül.

- Remélem hallgatni is fog rád és nem makacskodik. Néha nehéz vele, főleg ha a beteg. Sóhajtott fel mosolyogva Lea  – hálát kell majd mondanom Mahalnak, hogy megvédte nekünk Artemyst.

- Mindannyiunknak.

- Emlékszem rá – szólalt meg Bain – kicsi voltam, mikor utoljára nálunk járt. Gyönyörű dalokat énekelt és a hegyről mesélt nekem és a nővéremnek. Emlékszem az egyik dalra – csillogott Bain szeme.

- Elénekeled nekünk? Fordult Lea a fiú felé – kellemes lesz az út a városig, ha egy régi dalt énekelsz tőle.

- Halljuk – intett neki Kili és leült – énekelt csak.

- Én is hallanám azt a dalt fiam – lökte el a hajót a parttól Bard -rég nem hallottam.

- Legyen, de nem tudom olyan szépen énekelni, mint ő.

- Tőle is meg fogjuk hallgatni ne, félj – legyintett Dwalin. Bain nagy levegőt vett és idegesen leült az egyik hordó tetejére és énekelni kezdett:

- Messze-messze Keleten sötét füst szállott a magasba.

Némán, fájó szívvel figyeltük a szárnyaló halált

Pofájából tűzcsóva lövellt, szárnyaiból orkán.

Hol hajdan víg, boldog zene szólt

Ott már csak a halál hortyogása hangzik.

Ősi kincseinken féreg ül, birtoklón

Gyilkos bestia, halál, bánat hozója.

Oh, de egy nap eljön vége,

Fekete nyílvessző áll bűnös, romlott szívébe.

Mi akkor ülünk víg lakomát

Lesz újból zene, boldogság.

Messze-messze Keleten zene száll, majd a magosba

Ott leszünk mi boldogok a Hegy alatt.

Ének, gazdagság lesz majd, már semmi bánat.

Vésőtől, kalapácstól, csáklyától lesz hangos a Hegy gyomra

Visszatért, mert vissza kell, jogos trónjára Hegymély királya.

Thorin mosollyal az arcán hallgatta az éneket, úgy ahogyan a többiek is. Nem szólaltak meg azonnal, mert a szavak valahogy elakadtak, hogy egy embertől hallják azt a régi dalt.

- Nagyon szép volt fiam – bólogatott Balin – reméljük Artemystől is hallhatjuk.

- Ez az egyik kedvenc dala - Mondta Tristan – még a nagyanyánk tanította meg nekünk. De mindig Artemystől szeretünk hallani ezt, mi pedig Leaval hegedűn kísértük. Oh, de kár, hogy oda lettek a hegedűink. Ingatta a fejét Tristan.

- Apának van - lelkesült fel Bain – ha Artemys jobban lesz el énekli nekünk és te vagy Lea kísérheti. Ugye?

- Biztosan – mosolygott Lea a fiúra –de szerintem vigyük beljebb Arty-t egy csöppet itt nagyon éri a szél.

- Igen, jobb lenne egy szél védettebb hely – bólintott Tristan és az ölébe kapta a nővérét, és ahogyan a felemelte a medálja lecsúszott róla és hangosan koppan a hajópadlón és elgurult egyenesen Thorin lábáig – a fenébe ugye nem törött el? Artemys megöl engem, ha valami baja esett. Mondta rémülten a férfi és letette oda a testvérét ahová a nővére mutatta.

- Nem hiszem. Már ezerszer lehetőség lett volna, hogy baja essen – fordult oda Lea, de megtorpant, mikor Thorin lassan lehajolt érte és felvette – köszönöm fel is teszem rá, mert hiányolni fogja, ha nincs rajta – nyújtotta az ékszerért a kezét Lea mosolyogva. Thorin sápadtan figyelte a kezében lévő medált és úgy érezte a levegő is belé szorult, hogy a szíve is rengeteg ütemet kihagyott – Thorin? Lépet Lea aggódva a férfi felé, aki az ujjai között morzsolta az ékszert.

- Ezt a medált honnét is szerette a nővéred? Kérdezte halkan a férfi.

- Gyerekként kapta, mikor a nagyapáknál voltunk. Soha nem mondta el kitől azt ne is kérdezd, de nagyon értékes a szívének ezt te is tudod. Szóval visszaadhatom rá? Lépet bizonytalanul Thorin felé Lea és ijedten rezzent össze, mikor a férfi felnevetett.

- Mindvégig itt volt – mondta a törp – mind végig velem volt.

- Tessék?

- Ezt a medált én tőlem kapta – emelte fel az ékszert a férfi - azon a napon, mikor elmenetem az öcsémmel Ervushoz, hogy a sógoromnak szánt kardot elhozzuk, amit a menyegzőjükre csináltattam. Ti hárman a régi mesterem Ervus unokái vagytok. Egy törp asszony és egy dúnadán gyermekei. Jelentette ki a férfi és Leara nézet, aki a válla felett nézet az ijedt tekintetű öccsére.

És igen eljutottuk odáig, hogy Thorinnak is leesen, hogy a három dúnadán útitársa  ki is pontosan. Pedig Kili rengetegszer utalt rá, hogy kicsodák. XD

Remélem tetszett nektek ez a fejezet :) A következővel igyekszem, majd jönni ;)