Hungary szemszöge

- Áhá! - kiáltottam fel. - Most korábban lebuktál, Erdély drágám!
- No mivel? - tetteti hogy nem tudja.
- Na mivel?! Természetesen hogy ideteremtünk mindenkit holnap, mert mi istenek vagyunk! - vágtam vissza.
- És? - folytatta a kérdezősködést. - Honnan tudtad ezt meg?
- Komolyan, ne játszd el hogy semmit sem tudsz! - halkultam el. Reggel van még, Poland végre kialudhatná magát. Hogy lehet képes nyolcig aludni?! - Nyílván onnan tudom hogy írtad nekik, miszerint megkegyelmezel Romaniának, és holnap ismét lehetünk együtt közösen.

- Ezzel most nem csak neki segítettem, hanem neked is, vagy legalábbis úgy tűnt. - közölte.
- Véletlenül nem csak miatta csináltad~ - jaj de gonosz valaki.
- Ne legyél olyan mint Japán. - kérte.
- Dehhoogy, csak olyan vagyok amilyen veled voltam kiskorunkban. - magyaráztam.
- Aaazzz igaz. - nyújtotta meg ő is a mondatát utánozva engem.
- Elmész végre?
- Mié' akartad hogy menjek?
- Óóh, te akarod azt nagyon!
- Úgyérted hogy szétszaggatod a barátnődet mély álmok közt?

- Mondhatni. Ha képletesen értetted, és csak kicsit birizgálom, lehet hogy néha harapom, de ja...
-

Akkor csá! - fordult meg háttal, majd szinte kisuhant.

Lassan elkezdtem nézni az időt hogy körübelül mikor fog Pol ébredezni. Pár perc múlva nyolc. Már úgy bármelyik pillanatban.
- Eh? Nem csinálsz semmit? - kérdezte Transylvania meghökkenve.
- Mindent megcsináltam amit szeretek reggel megoldani. - feleltem unottan.
- Jaaaaaj, szegény pára, már csak a párja hiányzik! - jött rá végre.
- Neked nem?~ - húzogattam a szemöldököm.
- Senki sem hiányzik nekem. - vont vállat, majd elakart volna menni, de visszatartottam.

- Menekülni akarsz? - húztam vissza.
- Parább vagy mint Romania... - durcizott be. Igen, menekülni akart.
- És engem nagggyon szeretsz, mi lehet Romaniával? - kezdtem őt szekálni.
- A két nagy [^^"]szodt színes tincse, meg az apró esze. - folytatta.
- Czech szerint minden fiúnak apró az esze. - flegmáztam. - Szóóóval kénytelen vagy ilyenek közül választani.
- Mi?! Ki mondta hogy én szeretnék bárkit is?! - fonta karba a kezeit.
- Hmm, bárki mondhatta. - majd hozzátettem: - Érdemes szövetségeseket keresni ha mindjárt világvége, WW3, satöbbi.
- Ezek még nem biztosak - reagált ezekre. - Még csak a negyedik hónap végén vagyunk, de mégis csak egy vírust sikerült idén terjeszteni. Töltsek még időt valakivel rajtatok kívül? Pfft, ti nekem elegek vagytok. Jó értelemben.
- Reméltem is! - közöltem.
- Jó reggelt! - tántorgott ki Poland. - Valamiről lemaradtam?
- Lengyel! - örültem meg, majd rátértem a kérdésére. - Khmm, vagyis, nem volt fontos hallanod, családi dolog, csak.
- Értem, és pontosan miről, ha lehet tudni? - folytatta.
- Hát úgy mindenről ami eszembe jutott. - bámultam a földet.
- És mindig visszatértünk arra hogy hátha bepasizok. - tette hozzá Erdély.
- Hát, szerintem rád férne, Transylwania. - kuncogott.
- De most m-mi-miért?! Tudok magamnak töltött káposztát csinálni! Meg székely káposztát! Meg káposztalevest és főzeléket! - sorolta. - Ja és persze rakottkeltet!
- Nálatok ennyire jelentős a káposzta? - csodálkozott Pol.
- Egy jó ideje. Még mielőtt America volt, és nem volt paprika.
- Én maradok a céklánál. - jegyezte meg.
- Tudod hogy még mi az amit szeretek?
- Talán engem?
- Eltaláltad bakker...
- De azért ne zabáljál meg!
- Ááááh, dehoogy!~
- Hun!
- Nyjajh, hát jó...

455 szó.

Hááááát igggen, megint kihagytam egy napot, ne egyetek meg! =v="

De egyáltalán azért írtam mert gondoltam hogy annyiszor nem akarlak megszivatni titeket, szóval ahogy a címben láthattátok, megvan a 3K!

És ennek nagyon megörültem, és gondoltam hogy írjatok kérdéseket nekik, amire humorral keverve válaszolok!(Már amennyire tudok humoros lenni.)

Lehet bármilyen országot\Uniót\népet kérdezni szerepléstől függetlenül, csak létező legyen, és ha nem is létező(értem Vezre) akkor legalább nálam megemlített.

(Számítok rátok! Főleg rád Omi-nee! UWU)

(És ezt becsüljétek meg, mert a tegnapot ezzel pazaroltam el. Sok munka volt benne, de szerintem megérte! Ja és felismerhetők a karakterek?)

A Nyeh legyen veled!