Feladat: Kapcsolj be egy zenét és írj úgy!

Zene: Queen of Kings - Sped Up



A hullámok hangosan csaptak össze, a hajó pedig erősen imbolygott.

A fedélzeten álló nő hosszú, hollófekete haja egyetlen fonatból állt, ruháját teljesen eláztatta a víz, ami így bőrére tapadt, azonban ő tökéletesen mozdulatlanul állt a fedélzeten.

– Elnézését kérem, hölgyem, de be kéne jönnie. Tudja, hatalmas vihar felé közeledünk és nem biztonságos...

– Szeretnék itt maradni – jelentette ki Evelyn félbeszakítva a fiatal fiút, szemét le sem véve a tőlük nem messze álló hatalmas sziklákról.

– De ez veszélyes! – próbálkozott tovább.

– Azt mondtam, maradok.

Az ifjú alkalmazott zavartan bámult rá. Az utasok nagy része ilyen időben még csak ki sem mer mozdulni a kabinjából, nemhogy ott álldogáljon a hajó fedélzetén! Mégis mit gondolt magáról? Hogy ő a Szabadság-szobor?

– Biztos nem jön be? – próbálta meg még egyszer utoljára.

– Az itt maradok kifejezés melyik részét nem érti?

– Elnézést kérek a zavarásért – motyogta válaszul, majd elment.

Én ugyan nem vagyok olyan hülye, hogy ilyen időben ott kint álljak – fortyogott magában.

A hajó a rossz idő ellenére is rendületlenül haladt előre. Eleinte csak szemerkélt az eső, majd egyre jobban rázendített. Evelyn csak mosolygott, ahogy az eső teljes testét eláztatta.

Egyszer csak a hajó irányt változtatott, így a nő nem láthatta a sziklákat, amiket eddig kitartóan bámult. A homlokát ráncolta. Ez nem volt a tervben.

Lassú, kimért léptekkel sétált át a hajó tatjába és sóhajtott egyet.

– Most vagy soha – bíztatta magát.

Kicsit hátrébb lépett, nekifutott, majd leugrott, egyenesen bele a vízbe.

Az első, amit észrevett, az a fülsiketítő csend volt, ami nagy változást jelentett a felette tomboló viharhoz képest.

Nagy levegőt vett, majd kifújta. Ő már meg sem lepődött a tényen, hogy tudott lélegezni a víz alatt is, noha tudta, hogy ez nem normális.

Úszni kezdett volna, azonban akármilyen erősen is hajtotta magát, nem haladt.

Egy lény – mert megmagyarázni nem tudta volna, mi az – közelebb úszott hozzá és vizsgálgatni kezdte.

Egészen úgy nézett ki, mint egy nő, azonban mégsem. A bőre a szivárvány színeiben változott, ujjai közt úszóhártya feszült és nem volt orra. Ráadásul szinte teljesen meztelen volt, csupán mellét takarta el egy hínárból készült ruhával. Ettől a nő elég kellemetlenül érezte magát.

Ahogy egyre közelebb hajolt Evelynhez, őt egyre jobban zavarta a tehetetlensége, de nem tudott elúszni.

– Szép próbálkozás – mosolygott a lény idegesítően közel az arcához. – De ember a mi vizünkben nem úszhat.