Ajánlott zene: Fort Minor - Where'd You Go?

"Egy apának a lányához való viszonya tulajdonképpen abból áll, hogy a lány életében van egy pillanat, amikor senki máshoz nem tud fordulni, csak ehhez a férfihoz, és akkor ettől a férfitól kell tudnia, hogy ő a legszebb a világon."

~ Esterházy Péter

Képzeld apuci, most kérdeztem meg először anyut arról, hol vagy. Meglepődtem, mert azt mondta, hogy te nem lehetsz velünk. Miért? Hol vagy, apu? Másokért miért jön az apukája az iskolába? Értem miért nem jössz? Anyu azt mondta, hogy rengeteg a munkád. Ezért nem jössz. Pedig annyira szeretném, ha megtanítanál biciklizni. Az osztályban sokan tudnak már, és piszkálnak érte, hogy én még nem. Az egyik fiú osztálytársam azt is mondta, hogy béna vagyok, amiért nem tanultam még meg. Egyáltalán mit jelent az a szó, apu? Tudom, hogy te elmondanád.

Anyu elmagyarázta nekem, mi az a béna, de még mindig nem értem? Én tudok járni. Akkor hogy lehetek béna? Olyan buták a fiúk. Te is ilyen buta vagy, apuci?

Ma volt életem egyik legjobb napja, apu. Anya elvitt a munkahelyére, ahol hatalmas autókat láttam. A hangjuk is nagy volt. Majdnem megsüketültem. El tudod ezt hinni? Egész hétvégén mellette voltam. Mindenki engem figyelt. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, akit beengednek a varázskastélyába. Mint egy mese, amit anyu mesél nekem elalvás előtt. Nico bácsi még az egyik sisakját is nekem adta. Annyira örültem neki. Akkor is, ha semmit nem értettem abból, amit ráírt, mert valami furcsa nyelven volt, amire anya csak azt mondta, majd megértem, ha elkezdek más nyelvet is tanulni. Mintha valami németet emlegetett volna? Nem emlékszem. Alig várom, hogy megmutassam a sisakot, ha hazajössz végre. Csak jönnél már.

A tizennyolcadik születésnapom. Minden fiatal életében fontos. Az enyémben is. Anya életem legszebb buliját szervezte meg nekem, illetve ajándékként megkaptam életem első kocsiját. Nemrég szereztem meg a jogsit, úgyhogy nagyon boldog vagyok. Végre van min gyakorolnom a vezetést. Habár minden könnyebb lenne, ha te tanítottál volna meg vezetni. Akkor biztos nem lenne semmi gondom. Anya szerint ugyanis kiváló sofőr vagy. Tényleg így lenne? Kár, hogy ezt sosem tudhatom meg. Túl sok mindenről maradsz le, apa. Gyere vissza! Pótoljuk be a lehetetlent! Szükségem van rád. Egyszerűen csak...hiányzol.

Ma volt a szalagavatóm. A hátam közepére nem kívántam az egész szarságot. Miért? Mert mindenki élete legszebb napjának tartja azt, hogy habfehér ruhában parádézhat. Lehet, én is így érezném magam, de nálam nem teljes a képlet. Ahogy a matektanárom mondaná, hiányzik belőle a megoldás. Te. Apa. Pedig utálom a matekot, de ez a szabály nagyon is igaz: egyik gyermek sem teljes az apja nélkül. Irigykedve figyeltem az osztálytársaimat, akik az apjukkal táncolhattak a közös keringő után. Én meg ott álltam, mint egy kibaszott hal a szatyorban. Néztem őket. Egyedül. Olyan boldogok voltak. Nekem meg beleszakadt a szívem. Ezért nem fogok soha férjhez menni. Mert te sosem kísérsz oltárhoz. Anya barátja végül felkért, de nem volt ugyanaz. Nem Te voltál. Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy elbőgjem magam a terem kellős közepén. Mindenki szeme láttára.

Apa. Nem fogod elhinni, de felvettek az egyetemre. Nem is akármelyikre. A Cambridge diákja leszek. Három és fél év múlva pedig remélem, kezemben tarthatom a járműmérnöki diplomámat. Habár, anya majdnem megakadályozta a jelentkezésem. Nem is értem. Miért akar nekem anya rosszat? Hisz én csak követni akarom őt az úton. Én is részese akarok lenni a Formula 1 világának. Mint gyerekként. Szerencsére a nagyapa időben észrevette és el tudtuk küldeni a jelentkezésemet.

Megfogadtam magamnak, hogy ez lesz az utolsó levelem hozzád, apa. Mert itt ülök a kollégiumi szobám asztala előtt, huszonkét évesen és még mindig azon tépem magam, miért nem jöttél el sosem. Hol vagy? Tudsz egyáltalán rólam? Ha igen, miért nem keresel meg? Szánalmas vagyok. Valószínűleg sosem voltam elég fontos neked ahhoz, hogy felkeress, vagy meglátogass. Akkor te sem lehetsz nekem annyira fontos, hogy írjak neked. Nem tudom, ki vagy, merre járhatsz, mégis hiányzol. Betöltetlen űrt hagy a helyed a szívemben, amit sosem pótolhat senki. Még Marc sem, pedig anya mindent megtesz azért, hogy újdonsült férjét apaként szeressem. Tisztelni éppen úgy tisztelem, mintha az lenne, viszont sosem tudom azt mondani neki: apa. Azt csak neked tudnám. De nincs lehetőségem rá. Jobb lesz, ha feladom. Bele kell törődnöm, hogy ha anya nem akarja, úgy sem foglak megtalálni. Habár még mindig nem adom fel a hitemet, hogy a paddock területén dolgozol te is. Remélem, egy napon a szemedbe nézhetek.

Nem is értem, miért teszek olyan ígéreteket, amiket nem tudok betartani. Te tudnál erről mesélni, ugye apa? Biztos vagyok benne, hogy ígértél valamit anyunak. Talán azt, hogy nem hagyod el. Most mégis távol vagy tőlem. Tőlünk. És talán sosem lesz benned annyi, hogy újra elénk állj, nem igaz? Azért ezt még utoljára elmesélem neked. Megszereztem a diplomámat. Kettőt, mert a mesterképzést is elvégeztem. Nem tudom, hogy büszke lennél-e rám, de őszinte leszek, le is szarom, ha igen. Egész életemben utánad sóvárogtam, mint szomjazó ember a sivatagban. Mostanra annyira kiszáradt a lelkem, hogy már nem érdekel, hol vagy. Valószínűleg ennyit érek. Hiszen még a barátom is megcsalt egy másik nővel. Méghozzá a saját lakásunkban. Undorító az egész világ, de benne én a leginkább. Fáj mindenem, és még a fájdalmaim közepette is a hiányod az, ami kitölti a lelkem. El kellene engednem téged. Mégsem megy. Tudod, most arra lenne szükségem, hogy azt mondd, én vagyok a legszebb lány a világon, akiért minden férfi hálás lenne. Még az a rohadék is. De te nem vagy itt. Miért nem? Merre jársz?

Ez tényleg a legutolsó levelem lesz számodra. Nem is lenne több időm írni neked, hiszen végre megvalósítottam életem célját. Nemsokára én leszek a Williams csapat élén. Én diktálok majd, mint csapatfőnök és technikai igazgató, illetve az istálló részvényese. A nagyi hagyott rám elég részvényt, amivel mindezt megtehetem. Már csak anyát és a nagyapát kell meggyőznöm, de tudom, hogy sikeres leszek. Kár, hogy ezt te nem láthatod majd. Vagy mégis? Bennem most is él a remény és a kétely, hogy valahol te is a sportban dolgozol. Elsősorban magamnak szeretnék bizonyítani, illetve megmenteni a családom nevét, becsületét. Mélyen belül viszont el kell ismernem, hogy a lehetőség, miszerint te is az autóversenyzés világában létezel valahol, nagyon is kecsegtető számomra. Mert bármennyire szeretném, nem adtam fel, hogy megkeresselek. Megígértem magamnak, hogy egy napon a szemedbe nézzek. Megtalállak, apa.

***

2020. december 21. Grove, Egyesült Királyság

Larissa felkelve asztala mellől, összehajtja a legújabb, egyben talán legutolsó levelét is, amit az apjához címez. Ahhoz az emberhez, aki a legjobban hiányzik neki. Mégis, inkább választja azt, hogy elnyomja érzéseit, minthogy megkeresse azt az embert, akinek köszönhetően megszülethetett majdnem huszonnégy évvel ezelőtt. Próbálkozott. Sokáig faggatta az anyját, illetve a nagyapját, ám mintha azok összebeszéltek volna, pontosan ugyanazt a választ adták: nem tudják, merre tekereghet, de nem volt jó ember, úgyhogy szerencsésnek kéne lennie, amiért nem él. Még kérdésekkel bombázták. Miért nem elég neki az édesanyja? Miért akar ennél is többet? Hisz az élet éppen eleget adott a szőke hajú lánynak, aki összehajtva a fehér papírlapot, kiemeli asztala fiókjából azt a kicsi, kék színű, fehér pöttyös dobozt, amit egykor a nagymamájától kapott. Pont azért, hogy amikor érzi az apukája hiányát, oda dobhassa be az üzeneteket, amiket talán egy napon oda adhat neki. Virginia Williams ugyanis hitt benne, hogy egy napon a kisunokája megtudja az igazat arról, ki is az apja valójában.

Ám mindezt az idősödő nő már nem élhette meg, ugyanis a halál elszólította az élők sorából, mielőtt elmondhatta volna az igazságot. Hiszen mindig is úgy tartotta, hogy Larissa jogai közé tartozik, hogy tudjon arról, miként jött világra. Azonban az élet keresztbe húzta számításait. A szőke hajú leányzó pedig egyedül maradt a kételyeivel és azzal a megannyi kérdéssel, amit szívesen feltenne bárkinek, aki hajlandó lenne válaszolni rájuk. Különösen az édesapjának, akiről semmit sem tud, hiába próbált meg minden követ megmozgatni az ügy érdekében. Mégsem volt elég befolyása ahhoz, hogy tudomást szerezzen a dolgokról, melyek körülötte folynak. Magához veszi a számára oly értékes dobozkát, amibe végül belehajtogatja a levelet, amit a többi közé tesz. Egyik sem ugyanarról szól, azonban egy közös mégis van bennük. Mindegyiket, kivétel nélkül, az apjához címezi. Valakihez, akit az ismeretlenség homálya fed.

Larissa nem tesz le arról, hogy megtalálja. Azért sem égeti el a dobozt a tartalmával együtt, mert egy napon reménykedik benne, hogy odaadhatja annak a személynek, aki ezek szerint nem akar tudni róla, vagy nem is sejt semmit a létezéséről. Ki tudja? Semmivel sincs tisztában. Ellenben, tele van kétségekkel. Ez pedig felőrli a lelkét. Lassan, akár a métely, mely kirágja mindenedet, ha hagyod elszaporodni. Larissa Williams viszont nem az a lány, aki könnyen feladná. Amíg nem veszik el tőle az utolsó szalmaszálat, vagyis a reményt, addig minden erejével harcolni fog. Ennek pedig első lépése az, hogy átveszi a csapatot, amit a családja épített fel. Visszatér oda, ahol talán fellelheti elveszett szülőjét. Addig is, hirtelen ragad meg egy alkoholos filcet az asztalról. A gyér világításban, amit az asztali lámpa fénye ad, képes pontosan felírni a dobozra, amit szeretne. Öt szó, neki mégis sokkal többet jelent annál. Az egész addigi életét. Most viszont félreteszi mindezt, hisz nagy nap vár rá holnap. Megteszi az első lépést azért, hogy visszatérhessen az autóversenyzés vérkeringésébe. Megtárgyalja a családjával, hogyan veszi át a sötétkék-fehér színekkel fémjelzett istállót.

Tőlem Neked. Apának a lányától.

~~~

Sziasztok! 💙Én magam sem tudom, mi ez egyébként. Egyszerűen csak jött az ihlet, hogy leveleket kell írnom Larissa apjának. Remélem, nem bánjátok, és annak ellenére, hogy ez még nem a rész, tetszeni fog nektek. 🙈 Elég új volt levélben átadni a főhősnőm hiányát, a kitöltetlen űrt, amit az apja felé érez, mégis bízom benne, hogy sikerül elérnem, amit akartam. 🙏 Most csak két kérdést teszek fel. Szerintetek ki lehet Larissa apja? Megkapja valaha ezeket a leveleket? 🤔 Ha bármilyen véleményetek van, nyugodtan hagyjatok nyomot. Minden visszajelzésért nagyon hálás vagyok nektek. Illetve remélem, mindenkinek, aki középiskolai felvételit írt, a lehető legjobban sikerült a megmérettetés. Csodaszép hetet kívánok Nektek! 🤍