Jimin még soha nem érezte magát ennyire nyugodtnak, és kielégültnek. Ahogy feküdt, még félálomba, az ölelő, izmos karok között, úgy érezte, hogy a legcsodálatosabb helyen van. Az ajtóban kulcs zörgött, majd a zár kattant, és sűrű, hosszú szempillái ebben a pillanatban pattantak ki. Hosoek már megszokta, hogy Jimin gyakran váltogatja a partnereit, de arra nem számított, hogy amíg leugrik a szomszédos pékségbe reggeliért, és megiszik egy kávét Jinnel, addig a másnapos barátja, épp szexel állítólagos ellenségével. Zavartam fordult a fal felé, és idegesen köhögcsélni kezdett.

- Sajnálom, ha megzavartam valamit. - méricskélte a fehér fal apró hibáit.

- Semmit nem zavartál meg. - hadarta felpattanva Jimin, ahogy szemét végig futtatta, a nyugodtan, gonosz mosollyal fekvő Jungkookon. A férfi határozottan, nagyon élvezte az ő szenvedését. - Mi csak épp... mi csak...

- Épp rohadt jót dugtunk? - ült fel az ördögi szépfiú. Jimin legszívesebben meztelenül kirugdosta volna a szobából, de így is elakadt a lélegzete, ahogy a lepedő lecsúszott róla, és mellkasa fedetlenné vált. 

- Öltözz fel! - sziszegte, míg gyorsan belebújt mackónadrágjába. - Ne haragudj! Csak úgy rám tört, és én... - súgta Hosoeknek, amíg a zenész felvette az egyetlen ruháját, az alsónadrágját. Jimin megrázta a fejét, mert tekintete ismét elkalandozott. - Képtelen vagyok ellenállni neki... 

- Oké, nekem ne magyarázkodj. Elég lesz majd Taehyungnak. - fordult óvatosan feléjük, komoly tekintettel.

- Basszus Tae! - nyögte a fájdalmas felismerést Jimin. Mindennek vége, ha a festő megtudja, hogy lefeküdt Jungkookkal, azok után, hogy tegnap olyan idilli pillanatuk volt. Idegesen túrt a hajába.

- Én a helyedben emiatt nem aggódnék! - kapott ki Hosoek papírzacskójából egy croissant a zenész, majd egy nagyot beleharapott. - Tae kért meg, hogy csábítsalak el. Azt mondta, ha őt választod, azt akarja, hogy soha ne kelljen kételkednie benne, hogy őt akarod. - ült le lazán a székre. Mindig olyan benyomást keltett, mint aki egy menő gengszter filmből lépett ki. Jimin ismét megrázta a fejét. Túl sokat járt Jungkook kisugárzásán az agya.

- Szükségem van egy kávéra Hopi! - ült le ő is, és kicsit oldalra döntötte a fejét. Percekig csak fürkészte a szép kisfiús arcot, mikor végül megszólalt. - Nem egészen értem, miért vagy rám ilyen összezavaró hatással? - jelentette ki komoly hangon. A zenész majdnem félre nyelt. Jimin egyáltalán nem volt szégyellős, de arra nem számított, hogy ennyire egyenesen beszél.

- Nos, gondolom köze lehet a tökéletes testemhez, és a helyes pofimhoz! - villantott egy nyuszimosolyt, amitől Jimin is kénytelen volt elmosolyodni.

- Aranyos vagy, de millióan rohangálnak jó testtel és helyes pofival.  Te miért vagy más? - fűzte össze ujjait maga előtt az asztalon. - Már gólya korod óta kerüllek. Végig úgy éreztem magam, mintha egy végeláthatatlan vadászaton lennék, és én lennék a vad. Nem szeretek a vad lenni Jungkook. - feszült meg az állkapcsa. - Én a Vadász vagyok. - nézett mélyen a másik szemébe. 

- Nos, akkor Taet épp most hagytad megszökni... Vadász. - mosolyodott el még szélesebben. - Amúgy nem titkolom, ez volt a célom. - fonta karba a kezét maga előtt. - Ez a fogadás rossz ötlet volt. - állt fel hirtelen. - Azóta kívántalak, ahogy megláttalak, és erre te rámentél a legjobb barátomra. - emelte fel egy kicsit a hangját. Jimin meglepetten hallgatta. - Akárhányszor azt hittem közelebb kerültem hozzád, az élet mindig az orrom aládörgölte, mennyire figyelmen kívül hagysz. - magyarázta idegesen, miközben kezeivel hevesen gesztikulált. - De itt a vége. Megnyertem a fogadást. Megkaptalak Park Jimin. Úgy ahogy sokan álmodni se mernek róla. Teljesen behódoltál nekem. - villant meg a tekintete. - Taet pedig, felejtsd el! Vagy te mondod el neki, vagy én. - tette kezét a kilincsre. Jimin szíve a torkában dobogott. A szavak életében először ajkára forrtak. Csak bámulta az ajtóban álló csodás férfit, aki épp kikészült lépni az életéből. Kényszeredetten elnevette magát. 

- Fogadás, he? - dörzsölte meg a szemét. - Majd én elmondom. - állt fel nagyon lassan. Minden mozdulatából sütött, hogy rettenetesen visszafogja magát. 

- Kook... szerintem jobb, ha mész. - lépett közelebb az említetthez Hosoek. A zenésznek nem kellett kétszer mondani. Kissé fájó mellkassal, de rögtön elhagyta a szobát.

Taehyung idegesen járt fel és alá a kis poros szobába. A sötétítő függönyök mögül egyre erőteljesebben sütött be a nap, jelezve, hogy a reggel lassan délelőttbe folyik át. Jungkook sokáig nem tért vissza, gyanúsan sokáig. Habár reménykedett, hogy Jimin, csak megbeszéli vele finoman, hogy kopjon le a gecibe. Hiszen az a srác egy igazi tündér volt. De sajnos az idő csak pergett, és ez a lehetőség egyre kevésbé tűnt hihetőnek. Öklével mérgesen vert a falra. Gyűlölte a világot, gyűlölte a szívét, amiért elárulta. Ahogy elméjébe tolakodott a kép, hogy a két lenyűgöző külsejű férfi, egymás karjaiban élvez el, mély undort érzett. Undort, hogy barátja képes volt megtenni, és undort, hogy Jimin elárulta. Úgy érezte megcsalták, pedig nem is volt együtt a másikkal. Emiatt pedig magától undorodott, hiszen az éjszaka, még ő élvezett Jungkook alatt. Persze, akkor nem érzett undort. Az ajtó hosszú idő után nyikorogva feltárult, és egy kócos, határozottan kielégített Jungkook lépett be rajta. Hogy honnan lehetett tudni, hogy hatalmas élvezeteken van túl? Ajkai vörösek voltak a forró csókoktól, hátán és vállán pedig vékony, ám jól látható, piros karmolás nyomok éktelenkedtek. Tae fájdalmasan nyögött egyet, ahogy arra gondolt, Jimin mennyire heves lehet az ágyban.

- Remélem jól érezted magad, te pöcs! - dobta barátjához a szavakat tettetett higgadtsággal.

- Én nem mondhatok semmit, mert ő akarja elmondani... de életemben nem volt még ilyen jó! - nyúlt végig ágyán a zenész. Tae képtelen volt tovább nézni őt. Inkább felpattant, és kivágva az ajtót, döngő léptekkel indult a démon barlangjába. Próbálta lenyugtatni magát, de már kopogásán érződött az égtelen harag. Az ajtó csiga lassúsággal nyílt ki. A levegő szinte remegett, ahogy Hosoek szomorú arca megjelent mögötte. Ám Tae nem nézett a sporttagozatosra, ő csak a konyhában elgondolkodva ülő Jimint nézte, akinek nyakán, és mellkasán ott éktelenkedtek Jungkook nyomai. Mérgesen ciccentett egyet, és odább lökve az ajtón állót berontott.

- Hallgatlak. - sziszegte a foga között keresve Jimin tekintetét.

- Fogadás? - kérdezte Jimin izzó szemekkel. Ahogy a két haragos tekintet találkozott, a levegő megfagyott. - Komolyan? KIM! Lassan egy hónapja fűzöl egy rohadt fogadás miatt? - pattant fel Jimin. A széke hangosan a földnek csapódott. A festő csak állt, és hagyta, hogy gondolatai kavarogjanak benne. Haragudott Jiminre, de haragja enyhült, ahogy eszébe jutott, miért is nincs joga haragudni igazán.

- Te pedig dugtál vele? Komolyan? Hogy lehetsz ekkora ribanc? - lépett közelebb. Arcuk között pusztán pár centi volt. A haragtól kapkodó lélegzetük égette a másik bőrét. Hosoek jobbnak látta menekülőre fogni.

-  Pár óra múlva visszajövök... Légyszi, ne nyírjátok ki egymást. - kiáltotta az ajtóból. 

- Te is dugtál vele. Biztosra veszem, hogy most is azért aludtál nála. - lökte meg Jimin a festő izmos vállát. 

- És ha igen? Ezek után nem is bánom! - lökte meg Tae is a diákelnököt. Ekkor Jimin agya eldurrant, és kezét meglendítve, hatalmasat ütött a másik arccsontjára. A barna hajú elveszítette az önkontrollját, és nyakánál fogva lökte a falnak Jimint. - Hogy lehet valaki ennyire gonosz és szép? - kérdezte vicsorogva.

- Neked nem elég szép. - köpte arcon a férfit Jimin. Taehyung agya elpattant, és erőszakosan Jimin ajkaira tapasztotta a sajátját. 

- Most akkor is megduglak, ha nem akarod! - feszült neki testével, de meglepetten tapasztalta, hogy Jimin farka épp olyan tettre kész volt, mint az övé. - Mekkora ribanc vagy. - suttogta a vastag ajkakra. Csókjuk egyáltalán nem volt óvatos, inkább úgy tűnt, mintha megakarnák enni egymást. Közben Tae nem tétovázott, lerángatta a Jimint fedő nadrágot, és erősen a már csupasz fenekére markolt. - Mindig is tudni akartam milyen. - fordította háttal a férfit, miközben kioldotta saját nadrágját. Kőkemény farka vörösnek tűnt a porcelánfehér, tökéletes fenékhez képest. - Hogy lehet valakinek ilyen jó segge? - kérdezte elmosolyodva. - Nos, örülök, hogy Jungkook bejáratott, így nekem ezzel már nem kell foglalkoznom. - mondta miközben merevedését a pulzáló lyukhoz helyezte. Jimin nem ellenkezett csak megvető tekintettel figyelte.

- Kapd be, és csináld már, te töketlen! - morogta idegesen. - Vagy nekem kell megdugnom? - kérdezte gonoszan elmosolyodva. Taenak nem kellett több, egyetlen rántással Jiminbe hatolt. Akármennyire is bejáratott volt a férfi, még is úgy feszült rá, mint egy szűz. Még soha nem volt férfiben, így fogalma se volt, mennyire erős, és intenzív érzés is ez.

Mozgása állatias és gyors volt. A beteljesedést hajszolta, és nem foglalkozott az alatta nyögő, izgató testtel. Habár a távolból hallotta a kéjes, magas hangokat, amik csak fokozták benne a tűzet. A gyönyör pillanatok alatt érte utol, és ösztönösen nyúlt a másik merevedéséért, hogy őt is elsüsse. Miután Jimin fenekébe élvezett, még pár erős lökéssel könnyen a csúcsra juttatta a démont is. Lihegve csúsztak a földre. Tae annyi mindent akart a másik fejéhez vágni, de képtelen volt megszólalni. Végig nézett a lihegő, gyönyörű férfin, aki most miatta élvezett el, akinek most miatta voltak az ajkai vörösek, és akinek a fenekéből most az ő váladéka folyt megállíthatatlanul. A sértéseket valami teljesen más váltotta fel, valami zavarba ejtő és meggondolatlan dolog.

- Szeretlek. - mondta két lélegzett vétel között. Jiminben bent szorult a levegő, és csak döbbenten nézte a mellette ülő férfit. Millió érzés kavargott a fejében.

- Engem? Aki egy ribanc, és aki gonosz? Aki megcsalt? - kérdezte játékos mosollyal. - Akit csak egy fogadás miatt akartál megfektetni? - kérdezte felállva, és szinte már kacagva. - Őszinte leszek Taehyung. Én is megszerettelek, de köztünk soha nem lehet semmi, mert te pont olyan csaló ribanc vagy, mint én.

- Hát akkor együtt vagyunk csalók, de legalább őszinték... - állt fel vigyorogva Tae.

- Te vagy a legfurább ember, akit ismerek. - ráncolta a szemöldökét értetlenül Jimin.

- De azért szeretsz? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal a festő. 

- Kapd be! - nevetett Jimin.