Az első igazi csókunk akkora hatással volt rám, hogy azon az éjszakán nem voltam képes aludni sem. Szó szerint, egy szemhunyásnyit sem. És nem azért mert megtörtént, hanem azért mert féltem. Őszintén féltem, hogy Jungkook valóban kezd nyitottabb lenni felém és valóban kezd megszeretni. Amivel alapjáraton nincsen semmi baj, de ugyan ezeket én is tapasztalom és pont itt ütközünk problémába. Ugyanis Hyunjin hiába mondja nekem, hogy Jungkook majd eltekint a kis fogadás felett, én mélyen legbelül tudom, hogy nem. Bár valahol mégis reménykedem, azért annyira mégsem lepődnék meg, ha nem fogadná el. Elvégre ki ne lenne ideges egy ilyen után? Én is biztosan haragudnék rá.

–Kis pajtás, nem azért, de jobb ha helyre hozod a hibát!–Veregette meg a vállam Hyuna, s ivott bele a Whiskyébe.

–Hát köszönöm szépen, és mégis ezen már mit oldjak meg? Hiába adom vissza a kocsit, attól a dolog még ugyan úgy megtörtént.–Temettem arcomat a tenyerembe, míg Jia átölelve jelezte, hogy mellettem áll, s támogat. Közben Felix öntött nekem egy pohár Sojut.

–Mi lenne ha egyszerűen csak nem mondanád el neki, hogy fogadtál rá? Amiről nem tud, az nem fáj neki, erre gondoltál már?–Mina hanyagul rántott vállat, míg Hyunjin csettintett egyet, s úgy nézett a lányra, mintha ő maga lenne Einstein.

–Ja, igazat mond a kislány.–Bólintott Hyuna.–Csak tarsd a szádat, és kussolj!–Fejezte ki magát hűen önmagához, míg én horkantottam egyet. Könnyű azt mondani, nem őket mardossa a bűntudat. Kell nekem ilyen faszságokba bele menni, Istenem csak egyszer nőne be a fejem lágya. Nem is tudom mi lenne a világgal, ha nem lennék ennyire fogyatékos.

Bár a többiek próbálták nekem segíteni -többé kevésbé-, semmire sem jutottunk. Mina azt mondta legyek vele őszinte, ha úgy érzem, viszont a többiek meg ennek az ellenkezőjét tanácsolták. Szóval továbbra sem tudom, hogy mégis mihez kéne lássak, s csak vagyok mint fagyott kutya szar a fűben. Csodálatos mondhatom.

–Miért nem várod meg, hogy egyáltalán Jungkook ezek után hogyan viszonyul hozzád? Mármint azóta nem is találkoztatok újra, talán csak elkapta a hév.–Magyarázta Felix, s igazat kellett neki adnom. Azóta nem tudtunk beszélni, hiszen neki közbe jött valami Busanba, én meg nyilván itt maradtam egyedül, mégis mit tehettem volna? Utoljára akkor beszéltünk, mikor azon az estén haza kísért. Az is két napja volt. Ma este viszont elvileg találkozunk, ugyanis Hyuna tervezett egy kis ott alvásos partit, csak hát a fekete hajú kicsit későn ér haza Busanból.

Apropó parti. Egy ideje már itt vagyunk Hyuna rezidenciáján, s iszogatunk. Bár az elején próbáltak segíteni, utána már igencsak másfelé terelődött a téma. Felix és Hyunjin szó szerint vetkőző partit tartott, amit egyenként a lányok igencsak értékeltek, sőt még a tejszínhabot is lenyalták róluk. Természetes mindent videóra vettem, ezt később látniuk kell, s nem árt ha Jungkook is látja miféle alakok a mi barátaink.

Míg a többiek már halálosan részegre itták magukat, s javában szólt a zene, addig én nem mertem semmit sem csinálni. Tudom, hogy részegen kissé fogyatékos tudok lenni, én viszont józanul akarom végig nézni, hogy Jungkook hogyan viszonyul hozzám, ugyanis nagyon fontos lesz a későbbiekben.

Szerencsére nem kellett olyan sokat várni, este nyolc felé meg is jelent. Mindenki hatalmas öleléssel köszöntötte, s már csak én voltam soron. Pironkodva álltam meg előtte, s már készültem is megölelni, ám ő egy egyszerű mozdulattal húzott közelebb magához, s nyomot egy rövid csókot a számra. Kikerekedett szemekkel fogadtam mindezt, ám nem ellenkeztem, sőt. Társaságunk többi tagja is meglepve fogadta Jungkook hirtelen bátorságát, ám senki sem mert semmit kérdezni. A fiú olyan természetesen, de számunkra mégis furcsán viselkedett, hogy le sem lehetett reagálni a kialakult helyzetet.

Viszont egy valami biztossá vált számomra; mindenképpen be kell számoljak majd Jungkooknak a történtekről. Tényleg kezdek teljesen bele habarodni, s úgy érzem, hogy megérdemel annyit, hogy tudjon erről az egészről. Még akkor is ha emiatt újra utálni fog. Csak azt nem tudom, hogy erre mégis mikor kéne sort keríteni. Talán rögtön ma este?

–A nagymama szerencsére rendben van, és küldött mindenkinek sütit.–Újságolta a hírt boldogan Jungkook, mi pedig megkönnyebbülten hallgattuk, hogy emiatt ment el, de minden rendben van.–Jimin, neked külön kértem a kedvenced.–Mosolygott rám, amitől teljes mértékben elolvadt még a szívem is, s ismét gyengének éreztem magam. Ahj, hogy mondhatnám el neki, hogy mégis mi történt? Nincs szívem ezt a fiút megbántani.

Nem sokkal később már Jungkook is elegendő piát ivott, így hát úgy döntöttem, hogy ideje lesz ágyba bújnia. Felix már egy ideje aludt a földön, míg Mina a mögötte lévő kanapén, rajta pedig Hyuna. Hyunjin és Jia még javában nyomatták a bulit, sorra feleseztek és össze vissza hablatyoltak. Igazából már követni sem tudtam, hogy mégis miről beszélnek és mit csinálnak, de úgy döntöttem, hogy nem fektetek rá túl nagy hangsúlyt. Magunk között vagyunk, senkit nem zavarnak. Egyedül azt nem értettem, hogy Felixék hogyan tudtak köztünk aludni, ugyanis a zene bömbölt -annak ellenére, hogy csak ennyien voltunk-, valamint Jia és Hyunjin össze vissza sipítoztak. Hihetetlenül ráztam meg fejem, majd Jungkook hóna alá nyúltam, aki csak ült és ivott. Valami bugyuta mesét nézett, megjegyzem hallani nem hallotta a zene miatt, és jókat nevetett rajta.

-Na gyere nyuszi fiú, úgy látom rád fér a pihenés. Halálra ittad magad, s kicsit sápadt vagy. Nem kell hánynod?–Simítottam aggódva arcára, s mikor szemeibe néztem halványan elmosolyodott. Nemlegesen rázta a fejét, én pedig somolyogva segítettem neki felállni.–Jól van!

Nagy nehezen bekísértem az egyik szobába, majd lefektettem az ágyra. Szinte azonnal el is aludt, ám kényelmetlen volt számára a nadrág, így azt nagy nehezen leszenvedte magáról, s félre dobta a szoba egy pontjába. Egyik takarót megfogva rá húztam, majd egy puszit nyomtam homlokára, s hajába simítva elmosolyodtam. Gyönyörű volt még így lehunyt pillákkal, s elnyílt ajkakkal is. Le sem tudtam róla venni a szemem, viszont úgy döntöttem, hogy muszáj vagyok a többiekre is ránézni, hiszen feltűnően nagy lett a csend.

Jungkook csuklómra fogva akadályozott meg abban, hogy elhagyjam a szobát, amivel rám a szívrohamot hozta, ugyanis azt hittem már alszik.

–Ne hagyj itt!–Nyöszörögte minden bizonnyal félálomban, míg én mosolyogva vissza guggoltam az ágy mellé.

–Megnézem a többieket és vissza jövök.–Azzal elindultam le. Vigyorogva vettem tudomásul, hogy drága testvérem és legjobb barátom is kidőltek végre, úgyhogy mindenkinek hoztam egy-egy takarót és párnát, majd mindent leoltva indultam vissza a szobába, ahogy azt Jungkooknak ígértem. Viszont Hyunjin még utánam szólt.

–Köszi Jimin. Te vagy a legjobb ember.–Sötétben is láttam, hogy vigyorog, majd' vissza fekszik, én pedig halovány mosollyal indultam tovább. Valójában azt gondoltam, hogy közel sem én vagyok a legjobb ember, hiszen még Jungkookot sem tudtam teljesen megbecsülni, hiába az elején azt gondoltam, hogy jó buli lesz és úgy is megérdemli. Viszont csapdába csaltam saját magam, a végén én szerettem bele ebbe a csodálatos fiúba, aki úgy látszik nem is olyan emeletes marha. Csak néha ki kéne mutatni az őszinte érzelmeit.

Magam mögött becsuktam az ajtót, majd ismételten Jungkook hajába fésültem, aki nyöszörgve kérte, hogy feküdjek be mellé. Elkuncogtam magam, majd nadrágom levéve emeltem fel a takarót, s bújtam be mellé. Nem is tudom, hogy mitől lett hirtelen ennyire melegem, Jungkook forró testétől, vagy a takarótól? Minden bizonnyal az elsőtől.

A magas fekete hajú óvatosan átcsúsztatta derekamon jobb karját, majd szorosan magához húzott, s nyomott egy puszit tarkómra. Testem azonnal kirázta a hideg, hiszen pólóm alá nyúlt, s felhevült bőröm kezdte cirógatni.

–Tudod ha anno nem féltem volna a saját érzelmeimtől, már régen az enyém lennél.–Suttogta, míg én bennem az ütő is megállt.–Már akkor is imádtam a kirobbanó személyiséged, a duzzadt ajkaid, és a szemeid. Mondták már milyen formás feneked van?

–Jungkook!–Szóltam rá piros fejjel, bár szerencsére ezt nem láthatta, hiszen sötét volt. Persze ő csak elnevette magát, majd felém támaszkodva végig puszilt egészen a fülem mögötti résztől az ajkaimig, s a végén egy édes csókot nyomott rájuk.

–Fontos vagy nekem Jimin! Nem is tudnád mennyire. Iszonyúan szeretlek!–Sóhajtott fel, míg én meglepettségemben azt sem tudtam, hogy mégis mit kéne válaszoljak?!

Jeon Jeongkook most komolyan azt mondta nekem, hogy szeret? Csípjen meg valaki, ez biztosan egy álom.

2022.05.08.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺