Kaminari Denki

Ahogy le értük a szobából anya a konyhában munkálkodott majd amikor észre vett minket mosolyogva szólalt meg
-Jó reggelt fiúk - köszönt majd az étkező asztalra ki rakott nekünk egy egy tálat és tejet mellé pedig zabpelyhet amit még én kértem hogy vegyen mert magától úgyse gondolná hogy szükségem van ilyesmire.
Persze azonnal le ültünk enni és a furcsa figurás doboz láttán barátom arcára is mosoly csúszott.
-Sziasztok-érkezett le húgom a lépcsőn és le vágódott mellénk de előtte elő kotort magának egy tányért,furcsa hogy ő még nem reggelizett de nem érdekelt annyira hogy meg kérdezzem
-Át ugrok a szomszédba-mondta anya minden figyelmeztetés nélkül és már el is hagyta a konyhát és a bejárati ajtó csapódott.
-Elég jóban vannak- mondtam mire mind ketten csak bólintottak. Jó hogy van anyának egy ilyen közeli barátja a szomszédban.

-Akkor ma jön a csajod igaz? - kérdeztem mire húgom bólintott
-Nagyon izgul- mosolygott húgom és a jól hallottam egy "elég aranyos" is el hangzott utána de az már halkabban mikor egy még halkabb hangot halottam ami folyamatosan szólt.
-Ti is halljátok? - kérdezte Hitoshi zavartan
-Ahan -szólaltunk meg egyszerre, az emeletről jött a hang
-Szerintem a telefonom az- mondta a fiú majd fel állt és ott hagyott minket.
Egy fél perc némaság után húgom törte meg a csendet
-Tudod- alakította ki a szavakat egy sunyi mosollyal arcán - A falak
-A falak? - kérdeztem értetlenül mikor egy újabb falatot vettem számba
-Túl véknyak- motyogta maga elé direkt jól hallhatóan mire félre nyeltem és köhögésben törtem ki-És legközelebb csukd be az ablakot- mondta mire csak tovább köhögtem ő pedig kuncogásban tört ki.
-Menj a francba-mondtam mikor már nagyjából normálisan kaptam levegőt
-Csak szólok hogy ha tovább mentek akkor figyelj erre- kacsintott rám. Bárki azt hinné hogy ez számunkra egy "kínos" beszélgetés de nem hiszem hogy ez annak számítana csak zavar hogy ezeket ő ilyen fél várról mondja ki
-Te is vigyázz- próbáltam most én zavarba hozni de ő csak egy elégedett mosollyal nézett vissza rám
-Ki vagy te? - képedtem el teljesen mire ismét kuncogni kezdett.

A fiú már vissza felé sétált a lépcsőn majd vissza dobta magát mellém mit sem sejtve azon hogy az előbb mik is történtek.
-Minden oké? - kérdeztem mire bólintott
-Igen apa volt, csak a szokásos- mondta sóhajtva majd tovább evett, nem tudtam mi az a "szokásos" de úgy tettem mint aki érti.
Csendben vártam meg ameddig be fejezi az evést ami hamar meg történt majd vissza is indultunk szobámba ahol le dobtam magam az ágyra majd a fiú egyszerűen rám vetette magát ezzel szinte össze nyomva engem.
-Szállj le rólam-nyöszörögtem súlya alatt mire a fiú kuncogott
-Nem-adott egyszerű választ és tovább próbálta ki nyomni beleimet.
Hátamra fordultam, már ahogy tudtam súlya miatt ő pedig helyezkedni kezdett rajtam. Mintha csak valami párna lennék úgy bújt hozzám és nyomta fejét mellkasomba. Bár ez aranyos volt mégse igazán vallott a fiúra de nem akartam rá kérdezni mert lehet csak egyszerűen már hangulata van. Lábai már biztosan le lógtak az ágyról mert szokásosnál lejjebb feküdt el és magasabb is volt mint én.
-Mikor megyünk a srácokkal? - kérdezte mire igazán el gondolkodtam mert tegnap végül nem beszéltük meg, persze azonnal telefonomért nyúltam és már kerestem is a csoportot.

Pikachu⚡: Na akkor ma hánykor?

Pinkie pie👾: 3?

Seggfej💨: Hol?

Fura hajú🤡: Szokásos?

Pinkie pie👾: Okés

-Háromkor- adtam választ a rajtam fekvőnek mire az csak bólintott majd csend telepedett a szobára.
Egy idő után már csak azt hittem észre hogy a fiú már mindjárt el alszik de azért próbálta magát tartani
-Fáradt vagy? - kérdeztem mire egy aprót bólintott, hogy tud valaki ennyit aludni?
-Nem aludtál jól? Kényelmetlen volt mellettem aludni? - tettem fel a kérdéseket amik sorban jelentek meg fejemben de a fiú mutató ujját szám elé helyezte kedvesen jelezve hogy "fogd be" mire csak be fogtam
-Nagyooon régen aludtam olyan jól ahogy melletted tudok- mosolygott mire én is meg nyugodtam.
Szóval nem az én hibám, már maga a tudat is hogy nagyjából jót teszek neki is meg nyugtat.
-Mit fogunk csinálni...-törte meg a fiú a csendet-Ha apukád be szól húgodéknak? - a kérdése meglepett mert még én se gondolkodtam ezen de nagyjából egyértelmű volt hogy mi lesz
-Ki állunk mellettük-adtam választ mire a fiú ajkai kissé felfelé görbültek
-Majd vigyázok hogy ne vidd túlzásba- mondta mire igen csak fel háborodtam
-Nem kell rám vigyázni- mondtam kissé duzzogva mire a fiú csak szemét forgatta
-Tudom-mondta egyszerűen és egyik kezemet ami eddig hátán volt le szedte onnan majd meg puszilta kézfejem mire éreztem hogy arcom lángolni kezd - De én meg akarlak- mondta miközben fel hajolt hogy szemeimbe tudjon nézni és egy elégedett mosoly jelent meg arcán mikor meg látta pírt az arcomon
-Szemét-motyogtam magam elé mire mosolya csak nagyobb lett és azonnal fel hajolt hogy ajkaimra tudjon tapadni majd egy lassú és érzelmes csókba hívott és amint el váltunk nyugodtan dőlt vissza rám.

Az indulásig még volt egy csomó időnk de nem volt tervben hogy esetlen fel keljünk az ágyból, a fiú egy kicsit aludt is amit nagyon aranyosnak találtam mert úgy bújt hozzám mintha csak egy kiss macska volna persze fejét folyamatosan mellkasomon tartotta én pedig hátát simogattam majd mikor fel kelt kissé el nyomott feje és általam korcossá tett haja csak ki emelte értetlen fejét miközben azt kérdezte "Milyen nap is van?" ezen persze jót nevettem de nem tudtam nem észre venni hogy ez mennyire aranyos.
A fiú még egy utolsót nyújtózott rajtam és aztán fel tápászkodott. Amint el tűnt rólam olyan volt mintha egy lyukat hagyott volna maga után. Nehéz volna el magyarázni de csak akkor jöttem rá hogy mennyire is jó érzés volt igazából amikor rajtam volt. Zavartan feküdtem tovább ameddig a fiú ezt észre se vette és nyugodtan nyújtózott még mindig kócos hajjal.
-Mennyi az idő? - kérdezte
-Kettő, húsz- adtam választ majd fel tápászkodtam az ágyból. A fiú egy helyben állva próbálta vizsgálni az asztalomon található rumlit amit még pedig sokszor láthat.
Valahogy hirtelen újra egy ölelésre vágytam hisz a lyuk amit hagyott nem akart el tűnni, ekkor eszembe jutott valami amit vagy gyerekesnek vagy aranyosnak fog találni de ki akartam próbálni.
-Hitoshi- szólítottam meg mire tekintetét rám vezette.
Arcommal fel vettem egy komoly arcot majd ujjaimmal egy fegyvert formáltam (👈 tudom zseniális)
-Kezeket fel! - mondtam komoly hangon mire a fiú egy kiss rejtett mosollyal arcán kissé dacolva emelte fel kezeit.
Kezemet le engedtem majd egyre közelebb lépkedve bújtam karjai közé, a fiú kuncogások mellett ölelt magához.
Mikor sikeresen el engedtem még össze szedtük magunkat és el indultunk a többiekhez

______________________________________
07.11.

Őszintén fogalmam se volt hogy ezt a részt mivel tudnám még ki egészíteni szóval remélem az utolsó jelenet nem lett annyira béna, remélem tetszett nem sokára hozom a következőt!