Ciklikusan dúdolok
Egy ismerős dallamot,
Melyen kívül hely
Fejemben másnak nincsen.
A létet öleli fel
E pár hang,
Melyek egyre tovább
Játszódnak le bennem.
Tovább, s tovább,
Örökké,
Majd hirtelen semmivé
Foszlanak,
Elhagynak.
Ádázul.

Csend.
S az őrület lyukat váj
Fejembe.
Kétkedve
Nézek magamra,
Testemre,
Melytől egyre távolodok.