A molyrágta, poros könyvek elbűvölően hatnak a vadiúj franciakártyákkal összhatásban. A koncepció alaposan meg lehetett tervezve, hisz akár egy olcsóbb szalonnak is elmehetne a párosítás minden más híján is. Elképzelem, ahogy a házigazda körbemutatja vendégének eredeti, aláírott klasszikusait. A legsárgább lapokkal rendelkező Dickens és Dumas könyvekkel dicsekedne a legnagyobb hévvel. Majd csengetne, s a komornyik komótosan előállna az úr, s a vendég délutáni (vagy tízórai?) teájával. Mézet, cukrot és tejet is, külön-külön pakolna a tálcára, majd a dohányzóasztalon mutatná be teakeverő tudományának fortélyait.

Mindezek után a házigazda játszana pár partit a vendéggel. Először alacsony téteket raknának fel, azokat egyre magasabbra emelve, egészen addig , míg a vendég meg nem kopasztja az urat. A komornyik mindezt csendesen végigvárva pihenne (állva) a szoba sarkában, s a játék végén visszatenné a Shakespeare drámák mellé a Los angelesi exkluzív kártyákat.