- Szóval arra gondoltam, hogy leültetlek először egy székre, és úgy ülhetsz ahogy szeretnél. Aztán szék nélkül ugyan ezt.- magyaráztam nekik, miközben vezettem őket.

- Tetszik. Tudnál olyat, hogy Archerrel is legyen képünk?

- Persze

- Kösz szépen Beth.

- Ugyan. Ez a munkám.- öklöztem bele a kezébe, amit felém tartott.

- Mondtam, hogy bírni fogjátok.- mondta a főnök.

- Na kezdjük.- csaptam össze a tenyerem.

Andres lovagló ülésben ráült a székre és a kezeire támasztotta az állát. (Remélem eltudjátok képzelni szerk.)
A gépem olyan, hogy rá van kötve egy számítógépre és mikor fotózók egyet, akkor már azonnal rakja rá a laptopra.
Rengeteg képet készítettem róla. Székkel és szék nélkül is. Aztán jöttek a közös képek.

- Srácok. Piszok jól betudtok állni. Mint a profi modellek.

- Öhhmm. Én modell vagyok. Csak azért tudom az állásokat.- túrt a hajába Archer.

Hát. Elhiszem, hogy modell lett. Ilyen arccal csak annak lehet elmenni. Ahw. Imádom az arc csontját. És azok az ajkak.
Elég. Úristen. Miket hordok is össze.
Archer leguggolt Andres pedig mellette állt karba tett kézzel. És az tetszett bennük, hogy nem a szokásos modell arcot vágták, hanem mosolyogtam.

Tartottunk egy kis szünetet, így ők lementek a büfébe kajáért. Addig én elkezdtem kiválogatni a képeket és a stúdió lógóját rászerkeszteni.
Egyszer csak egy kezet éreztem vállamon és egy huuuuuuut. Sikítottam egy nagyot és ugrottam egyet a székben. Andres a hasát fogva röhögött. A szívemet fogva néztem rá még sokkolt fejjel. Mikor lenyugodtam fogtam az asztalon lévő könyvet és elkezdtem ütögetni vele Andrest.

- Jajjjjájjjjjaajjj. Bocsánat, sajnálom nem akartam.- siránkozott miközben a kezével védte a fejét.

- Szívbajt kaptam, te hülye.- huppantam vissza a székbe.

- Bocsi, csak kérdezni akartam, de ahogy megláttam, hogy belemerülsz a munkába és muszály volt ezt csinálnom.- nevetett és mellém húzott egy széket.

- Mit szerettél volna?

- Nem annyira érdekes. Mutasd a képeket.

Legelejére mentem és elindítottam a diavetítést. Valamelyik képeknél hümmögött. A végén kérdőn néztem rá