November 27. (hétfő)
A hétvégén Anyáék is megtudták a nagy hírt. :)
Anyu megállás nélkül sírt a boldogságtól, amire azért számítottam, akin viszont meglepődtem, az Apu volt, aki próbálta visszatartani ugyan, de azért valamennyi könny kicsordult az ő szeméből is. Csepi meg igazából még nem értette, hogy mi történik, de annyit felfogott, hogy most nagy a boldogság, úgyhogy egész nap mosolygott és tapsikolt. Istenem, de cuki. :)
Amikor pedig elmeséltem ezt az egészet a lányoknak is, ők is elképesztően örültek, amit a fiúk egy kicsit értelmetlenül néztek a terem másik végéből, de aztán Ricsi és Casso elmondták nekik, hogy mi lehet ez a nagy boldogság.
- És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Saci csillogó szemekkel.
- Azt még nem tudom pontosan, de Napsugár szerint körülbelül másfél-két év múva lesz - mondtam lelkesen - És én leszek az egyik koszorúslány - tettem hozzá vigyorogva - Vagyis a főkoszorúslány.
Három napja tudtam meg, de még mindig ugyanannyira tudok örülni ennek az egésznek. :)
Némettel kezdtünk, majd folytattuk egy irodalommal, ahol páros munka volt, ami igazából azt jelentette, hogy én dolgozok, Laci meg röhög a többiekkel, de mindegy.
Ennél nagyobb probléma volt, hogy az előttünk ülő Kriszti elég feltűnően nyomult Ricsire, minden poénján a vállára támaszkodva vihogott - akkor is, ha nem poénnak szánta -, másodpercenként hozzáért, egyfolytában beszélt hozzá, meg minden, ami eléggé szúrta a szemem, de látva Ricsi teljes közönbösségét, inkább hagytam a dolgot.
Kriszti mégis miért nem bírja felfogni, hogy Ricsit egyáltalán nem érdekli, és nem is fogja, mert Saci a barátnője már lassan másfél éve? Annyira nem értem. Na, mindegy.
Törin kiosztották a témazárókat, ami tényleg ötös lett. Jupiii! :)
- Hol van Andris? - néztem körbe a fiúk társaságában.
- Bettivel - biccentett Samu Andris és Betti felé, akik egymás mellett ülve beszélgettek.
- Együtt vannak? - mosolyodtam el.
- Passz - vont vállat Kolos - De mostanában sokat elvannak egymással.
- Értem - bólintottam. Hát, jó.
Infón Enikő mellé ültem, aki azonnal megnyitotta a Messengert a gépen.
- Egész hétvégén Bencével üzeneteztem - mesélte - Ma suli után elém jön.
- Az tök jó - bólintottam. Remélem, ő jófej lesz, nem úgy, mint Levi a múltkor. Bár, ha nem is lesz olyan, mint chaten, Enikő hazafele még láthat egy másik helyes srácot. :)
Délután Anyát elkísértem vásárolni, ahol fürdőruhát is vettünk nekem csütörtökre (így november végén nem volt könnyű, de végül találtunk a nagyon-nagyon leértékelt, szezonvégi darabok között) az "osztálykirándulásra", mert a régi már elég kopott és elhasznált lett az idők során.
- Ez esetleg nem tetszik? - emelt fel Anyu egy neonrózsaszín darabot, amire azonnal elhúztam a szám.
- Nem az én stílusom - fogalmaztam meg diszkréten, majd tovább nézelődtem.
- Akkor ez?
Na, az már sokkal jobban tetszett.
Egy mentazöld, kétrészes bikini volt dísznek szolgáló pántokkal és oldalt pár icipici strasszkővel, ami elképesztően jól nézett ki, úgyhogy kikaptam Anyu kezéből és már szaladtam is felpróbálni. Jó volt. :)
Ezután vettünk még zöldséget, tejet, meg kenyeret, aztán beültünk Anyuval ketten egy pizzázóba. Szeretem az ilyesmi anya-lánya programjainkat. :)
Anyu mindenképpen Cassoról akart beszélni, úgyhogy megadtam magam és beleegyeztem a témába, pedig családtagokkal az ilyesmi beszélgetés könnyen igazán kínos kényszercsevejbe tud fulladni, amihez egyáltalán nincs kedvem, de mindegy.
- Jó hatással van rád, én örülök, hogy így alakultak a dolgok - mosolygott rám Anyu - Casso nagyon szeret téged, és ahogy látom, te is őt, úgyhogy nincs itt semmi probléma.
- Nincs, de... - akadtam meg egy kicsit - Nem gondolod, hogy korai még? Csak februárban leszek tizenhét - számolgattam.
- Ha úgy érzed, hogy készen állsz, és felelősségteljesek lesztek, akkor nem az - mondta biztatóan mosolyogva - Nagyon nagy a tűz köztetek, nem is értem, hogy miért nem ment ez már vagy öt hónappal ezelőtt - nevetett fel - A táborban, a faház mögött, a természet lágy ölében... - kuncogott.
- Anya! - meredtek el a szemeim.
A családom megőrült.

Mai nap - 5/5: de tényleg. :)