Március 18. (szombat)
Reggel kimondottan nehezen ébredtem, de tegyük hozzá, hogy nem csak én.
- Tényleg megittuk az egész bort? - kérdeztem ásítva, mire Casso elnevette magát.
- Oké, szóval te csak addig emlékszel.
- Ó - pislogtam - Jó, mondjuk most, hogy mondod, már rémlik egy-két dolog. Mikor aludtunk el? - kérdeztem tovább.
- Passz, valamikor három-négy körül.
- És most mennyi az idő?
- Várj, megnézem - fordult az éjjeli szekrénye irányába, majd bekapcsolta a telefonját - Fél tizenegy.
- Az annyira nem is vészes - állapítottam meg, miközben felültem.
- Ja - értett egyet - Jól vagy egyébként?
- Hát... - dörzsöltem meg a szemem - Nem. A fejem például mindjárt szétesik.
- Másnapos vagy. Erre pezsgőt bontunk - mosolygott szórakozottan.
- Akkor most már ezt is tudom, milyen érzés - nevettem fel feszülten - Veled rúgtam be életemben először, érezd magad megtisztelve.
- Ha hánysz, fogom majd a hajad, csak jelezz valahogy - jegyezte meg mosolyogva.
- Köszönöm - dörzsöltem meg a halántékomat nevetve - Te jól vagy?
- Nagyjából.
- Akkor gondolom megint játsszuk a szokásosat, én szenvedek, te pedig zavarbaejtően rendes vagy. Neked miért nincs soha semmi bajod? - néztem rá - Szeretném visszatörleszteni.
Casso elröhögte magát.
- Innod kéne valamit.
- Köszi, de most inkább nem, így is időbe telik, mire nem érzem magamon az alkoholszagot.
- Nem úgy - mosolyodott el szórakozottan - Vízre gondoltam. Vagy kávéra, vagy valami ilyesmi.
- Jaaa - nevettem fel zavartan - Az nem lenne hülyeség. Segítesz felkelni? - néztem rá kérlelve.
Casso jókedvűen felállt az ágyról, a kezemet megfogva felhúzott, majd egy derűs mosollyal az arcán gyorsan megszagolt.
- Nem vagy vészes, nyugi - mondta mosolyogva, mire elpirulva a tenyerembe temettem az arcom.
Áhh, de ciki.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de most kivételesen jól jött, hogy Casso sokszor volt már ilyen helyzetben, úgyhogy tudott segíteni benne, hogy egy kicsit helyre jöjjek.
Akkor is ciki.
Ja, és ha mindez nem lett volna elég, a tegnap miatt tüsszögni is kezdtem, tehát elég egyértelműen minimum megfáztam, úgyhogy már akkor elkönyveltem magamban a sorsomat, mégpedig, hogy anyám kinyír a felelőtlenségemért, amint hazaértünk.
Csodás.
- Szerinted, ha azt mondom, hogy csak megvan, azért tüsszögök? - gondolkodtam hangosan, miközben egy takaróval a hátamon iszogattam a teámat (főztünk) a kanapén - Vagy nem, ez nem jó. És mi van, ha ma direkt zokni nélkül leszek otthon, és majd arra fogom másnap, hogy azért fáztam meg?
- Szerintem ne gondolkodj ilyeneken - közölte egyszerűen, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiment a nappaliból.
Ez egy enyhe "nem tudok mit válaszolni a hülyeségeidre"-féle lepattintás volt. :)
Nem baj, amíg Casso távol volt (a konyhában), elővettem a telefonom és megnyitottam a TikTokot, amit senki nem tud, hogy miért töltöttem le (én se), de néha, amikor megnyitom, ottragadok egy jó ideig és végigpörgetem az összes létező videót.
Amikor Casso visszajött hozzám egy gyorsan összedobott melegszendviccsel a kezében, leült mellém, mire oldalt fordulva a vállának döntöttem a tarkóm, ő pedig becsatlakozott hozzám a videónézésbe.
- Látod így? - kérdeztem tőle a telefonom képernyőjére utalva, majd hátrapillantottam rá és megpróbáltam úgy elhelyezni a telefonom, hogy ő is jól lássa.
- Bár ne látnám - felelte szórakozottan, miközben botlábú, igénytelenül sminkelt és öltözködött lányok vonaglottak előttünk.
- Igaz - nevettem fel, majd továbblapoztam.
Pár perccel később belefutottunk egy olyan videóba, amiben a fentebb említettel ellentétben, egy tökéletes, homokóra alkatú, szép arcú, hogy is mondjam, fiúszemmel tetszetős kinézetű lány rázta magát, amit Casso miatt azonnal továbblapoztam volna, de úgy gondoltam, hogy az feltűnő, úgyhogy inkább megnyitottam a kommentszekciót, Casso pedig elröhögte magát.
Na jó, ez még az áttekerésnél is feltűnőbb volt, úgyhogy jött a "b" terv.
- Képzeld - léptem át a profilomra, majd megnyitottam a kedvenc videóimat - Lementettem egy videót, amit egy ideje már meg akarok veled csinálni.
- Félek - mondta derűsen.
- Várj, megkeresem - pörgettem a lementett videóimat (van egy jópár), majd egyszer csak kiszúrtam egy videó borítóképét köztük, amit még elég rég mentettem le.
Khm. Egy srác kockahasa volt rajta.
Ne kérdezzetek, kérlek.
Gyorsan továbbpörgettem, reménykedve benne, hogy Casso nem szúrta ki, mert az elég kínos lenne, de hát nyilván észrevette, nem is ő lett volna, ha csak úgy elsiklott volna felette a tekintete.
- Állj, állj, állj - nyúlt a telefonomhoz, amit lazán kivett a kezemből, én pedig inkább meg se próbáltam visszavenni, úgy se tudom, Casso meg magában mosolyogva visszalapozott a videók között, egészen addig, amitől már olyan ügyesen eltekertem - Na, Szöszi, hallgatlak - nézett rám jókedvűen, miközben megnyitotta a videót, én pedig elpirulva kínosan elnevettem magam.
- Add vissza - kértem meg kitartva a kezem.
- Hát, Leni, tudod, hogy én nem szoktam csak úgy lenyúlni a cuccaidat, most is visszaadnám, de sajnos... - állította meg egy pillanatra, miközben rámnézett - Sajnos mától rájöttem, hogy biszex vagyok, ez a srác meg minimum tíz per tizes, úgyhogy osztozni akarok az élményben - indította el újra a videót vigyorogva - Ne legyél irigy.
Nagyon kérlek, ismeretlen srác, csak simán villogtass a kockahasaddal, ne csinálj semmi más fuckboyos mozdula...
Na mindegy.
- Ha már a fiúkhoz is vonzódsz, pláne add vissza - vágtam rá kérelve, mire Casso felröhögött.
- Ez tetszett. De, visszatérve erre a félistenre - folytatta szórakozottan - Meggondoltam magam, sajnos csak kilenc és fél a tízből, ami nem azt jelenti, hogy nem hajtanék rá, csak tudod, vannak ezek a hülye elvárásaim, hogy ha már ilyen kigyúrt, meg minden, akkor ne csak kockahasa legyen. Tisztelem, hogy csak azért hagyott ki napi öt étkezésből hármat, hogy látszódjon az a két gramm izom, de...
- Fejezd már be - nevettem el magam rákvörösen, ő viszont zavartalanul folytatta.
- ...de sajnos ez nálam mínuszpont. Nyilván, megértem, ha te buksz az ilyenekre, nem vagyunk egyformák, szóval akármilyen nagy áldozat, inkább meghagyom neked, nyugi. Annyi, hogy ha esetleg eltűnne nálunk otthon a sajtreszelő és szükségünk lenne rá... - folytatta ugyanazt a komolyságot megjátszva, miközben a szemei és a beszédstílusa tökéletesen elárulta, hogy elképesztően jól szórakozik rajtam, a srácon a mentett videóim között, meg az egész szituáción.
Olyan tipikus Casso-stílusban kezelte ezt az egészet. :)
- Hagyd abba - nyöszörögtem nevetve - Ezt még régen mentettem le. A videó lényege is az, hogy tök olyan az arca, mint a fiatal DiCaprionak - magyarázkodtam.
- Igenigen - adta vissza a telefonom egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Soha nem fogom tudni lemosni magamról, ugye? - húztam el a szám kínosan.
- Nem hinném. Ezt most nagyon megjegyeztem - nézett rám szórakozottan mosolyogva.
- Hagyjál már - csúsztam eggyel lejjebb a kanapén - Tudod, hogy majdnem minden lány volt már szerelmes DiCaprioba. Vagy ha nem, majd lesz.
- Mert beleköpött a Titanicban az Atlanti-óceánba?
- Neeem - nevettem fel - A Titanichoz összesen annyi köze van, hogy tízből kilenc lány miatta nézi meg. DiCaprio a kilencvenes években annyira helyes volt, cuki, meg minden, de ezt te úgy se érted.
- Nem DiCapriot nem értem, Szöszi, hanem ez a wish-ről rendelt utánzat gondolkodtatott el - röhögött ki Casso, mire magamban én is elnevettem magam.
Jó érzés, amikor alapvetően engem olt, de ettől függetlenül megnevettet vele, hogy ne tudjon utána komolyan venni.
- Röhöghetsz - fontam össze a karom, miközben minden erőmmel megpróbáltam nem mosolyogni és komolynak tűnni - De veled ellentétben Jack az életét adta Rose-ért.
- Jack-kel ellentétben én nem lerajzolgattalak, amikor először levetkőztél nekem - vágta rá elröhögve magát, majd épphogy végigmondta, már szórakozottan kapta is a karját a fejéhez reflexből, mivel egyből fejbevágtam egy párnával.
- Erről beszélek - jegyeztem meg, miközben fejcsóválva megpróbáltam visszafojtani a mosolyom - És te nem is tudsz úgy rajzolni, mint Jack.
- "Úgy rajzolni", cuki vagy - nevette el magát mosolyogva. Igazából Casso egyáltalán nem tud rajzolni, nem is akar, és ezzel mindketten tökéletesen tisztában vagyunk - Figyelj. Jack tudott rajzolni, meg is halt. Én nem tudok rajzolni, de itt ülök melletted. Egy áldás, nem? - karolta át a vállam szórakozottan.
- Tisztára - dünnyögtem, mire nevetve egy puszit nyomott a hajamba.
Annyira hülye, nem igazságos, hogy ettől csak méginkább szeretem. <3
(Egyébként végül teljesen elfelejtettük azt a videót, amit eredetileg mutatni akartam.)
- Tehát akkor - szedtem össze a gondolataimat pár órával később, a bőröndöm előtt térdelve - Ebben a ruhában megyek haza, felsőm van kikészítve, minden mást elraktam. Fürdeni otthon fogok, fürdős cuccokat elraktam, a kaják... - soroltam magamnak, majd felkaptam a fejem - Tényleg, a kajákkal mi lesz?
- Mindent megettünk kábé - mondta Casso - De ha itt is hagyunk valamit, nagybátyámék nemsokára lejönnek majd ide, nem lesz gáz.
- Jó, akkor jó - bólintottam, majd fölpattantam és újból körbejártam a házat, hogy ne hagyjunk itt semmit.
Amikor már tényleg mindent összeszedtünk, ágyneműket cseréltünk, feltakarítottunk, meg ilyenek, olyan fél hat körül elkezdtünk bepakolni a kocsiba.
Miután kellőképpen idilli búcsút vettem a nyaralótól és egyben a héttől magamban, Casso bezárta a házat, majd beültünk az autóba.
- Hogy vagy egyébként? - kérdezte Casso, miközben beindította a kocsit.
- Jobban. A fejem már nem nagyon fáj - mondtam becsatolva a biztonsági övemet.
- Akkor szerintem nem lesz gáz - nyugtatott meg.
Igen, igazából a fél napot végigidegeskedtem, hogy vajon mennyire borulnak ki a szüleim, ha tudomást szereznek a megfázott és másnapos állapotomról. Biztos el lesznek ragadtatva.
Ennél már csak az lenne jobb, ha kiderülne, hogy teherbe is estem a héten.
- Remélem - bólintottam.
Amikor elindultunk, eleinte csak simán beszélgettünk, majd az autópályára érve bekapcsoltam a rádiót háttérzenének, levettem a cipőm és felraktam a lábam a kesztyűtartóra.
- Éhes vagyok - jelentettem be csak úgy.
- Nemrég ettünk, Cica - mosolyodott el Casso szórakozottan. Ritkán szólít így, de olyankor nagyon imádom. :)
- Akkor is. Nincs itt a közelben valami meki, vagy ilyesmi?
De, volt, úgyhogy Casso lekanyarodott az autópályáról, beálltunk egy McDrive-hoz, majd a kajánkkal együtt egy parkolóban lakomát csaptunk.
- Mindig, amikor úgy gondolom, hogy komoly kapcsolatunk van, utána történik egy szintlépés, és teljesen komolytalannak tekintem az előtte lévő hónapokat, heteket, meg ilyenek - magyaráztam eleget téve a napi bölcselkedésemnek, miközben kivettem egyszerre két sültkrumplit a dobozból - Olyanokra gondolok, mint például le merem mosni a sminkem veled egy térségben, mutatkozom előtted melegítőben meg szétjött kontyban, beavatlak a random hülye gondolataimba, vagy mondjuk most itt zabálok előtted. Meg nyilván az ilyen intim dolgokra is gondolok, hogy egy éve még zavarba ejtett az, hogy megcsókolsz, vagy látod a combom - mondtam visszaemlékezve, mire Casso elmosolyodott.
- Az jó, csak mert az után, hogy összejöttünk, másfél héttel később már vittelek is egy hétre, hogy bikiniben legyél - röhögte el magát, mire én is felnevettem.
- Ja, meg egy ágyban veled - vágtam rá, mire elvigyorodott - Szétgörcsöltem magam rajta, Anya meg amikor megtudta, teljesen meg volt győződve róla, hogy lefeküdtem veled, vagy hogy le szándékszom.
- Félig eltalálta - jegyezte meg Casso derűsen.
- Lehet, de anyukám akkor is mindig mindent túlgondolt kettőnkkel kapcsolatban. Fogalmam sincs hányszor kellett még régebben, hogy meggyőzzem, hogy nem, nem járunk, szűz vagyok még, meg ilyenek.
- Anyukád úgy gondolkodott, mint minden normális ember, mi baszakodtunk egy csomót, Szöszi - nézett rám szórakozottan.
Jó, ebben lehet, hogy van valami.
- Egyébként meg bírom anyukád - tette hozzá jókedvűen - Eleinte azt hittem, hogy a mienk tipikusan az a kapcsolat lesz, hogy nálad alig leszek, csak te nálunk, mert a családodban tabu téma az egész, hogy járunk, amire elég hamar rájöttem, hogy elszámítottam magam, de ezek után már azon se lepődnék meg, ha... mondjuk a nővéred vett már neked egy doboznyi kotont, szóval visszavontam - mondta elröhögve magát.
- Én is azt hittem, hogy tabu a családomnak, nehogy azt hidd - néztem rá - Mint mondjuk Apánál az is volt eredetileg, de aztán hálistennek megbékült veled, úgyhogy ha egy légtérben vagytok, egymás helyett az én véremet szívjátok.
- Te meg túlreagálod és kicsapod a hisztit - mosolyodott el halványan.
- Hé! - kértem ki magamnak, majd hogy jól móresre tanítsam, kivettem egy nagy marékkal a sültkrumplis dobozából és az enyémbe raktam, hogy azt majd jól megeszem.
Jól megmutattam neki, tudom, tudom.
- Cuki vagy, amikor megsértődsz - jegyezte meg egy elfojtott mosollyal az arcán, majd ő meg elvette a nuggets-es dobozomat, ketchuppal együtt.
- Hagyjál békén, most éppen megeszem a sültkrumplidat.
- Én meg a nuggets-eidet - biccentett derűsen.
Francba, túlságosan szeretem.
Mármint a McNuggetset.
- Jó, hajlandó vagyok megalkudni és visszacserélni, de annak ára van - fordultam felé.
- Ne fáraszd magad, nekem jó ez így - mosolygott rám szemtelenül.
Imádom és utálom, hogy ilyen bosszantóan és édesen idegesítő, nem lehetne egy kicsit nem ennyire kettős?
- Ne már - nyöszörögtem, majd kikapcsoltam az övem és átnyúlva megpróbáltam visszaszerezni a dobozomat.
Casso szokás szerint benne volt a buliban, és simán hagyta, hogy már négykézláb, vagy térdelve rajta átmászva küszködjek, miközben ő erőfeszítés nélkül kapja el mindig a kezem elöl a dobozt, majd lerakta azt a műszerfal tetejére, engem pedig elkapott, mielőtt utánavetődnék.
- Hát, Szöszi, az van, hogy most úgy döntöttem, hogy nem mész sehova - jelentette ki derűsen.
Tény, hogy a karjai között, hiába nem szorított erősen, moccanni is alig tudtam, az ölében voltam, a csuklóim pedig a kezében, szóval sajnos ő nyert.
Hunyorogva néztem rá, ő pedig szemtelenül mosolyogva szabaddá tette az egyik kézfejét (egy kézzel is simán nem engedte el a csuklóimat), elvett egy sültkrumplit és megette a szemem előtt.
- Ne már - nevettem fel kínosan - Jó, nyertél, na - adtam meg magam - Elengedsz?
- Varázsszó? - húzta egy bujkáló mosolyra a száját.
- Szeretlek - mondtam.
- Én is. Varázsszó? - kérdezte újra, mire hitetlenül felnevettem.
- Nem veszem el a sültkrumplidat? - tippeltem.
Casso mosolyogva átgondolta a dolgot, majd biccentett egyet.
- Oké, elfogadva - mondta, majd egy szórakozott puszit nyomott az orrom hegyére és elengedett.
Akkor folytassuk a kajálást. :)
Mivel kettőnk közül én kértem többet, jóval tovább is ettem, viszont megkértem Cassot, hogy indítsa már be közben a kocsit és inkább álljunk csak helyben, hogy bekapcsolhassam a rádiót alapzajnak.
Így is lett, úgyhogy épp a mekis fagyimat ettem desszert gyanánt, halkan dúdolgatva a rádióban lejátszott zenék dallamát, amikor arra lettem figyelmes, hogy Casso gyanúsan csendben van, a telefonja pedig gyanúsan az én irányomba néz.
- Jézusom, te veszel? - kaptam a fejem elé a kezem reflexből, mire Casso felröhögött.
- Kíváncsi voltam, mikor veszed észre - jegyezte meg derűsen.
Ezek szerint jó sokáig nem tűnt fel, viszont még aznap este, miután bekanyarodtunk az utcánkba, elköszöntem Cassotól a hét lezárásaként egy jó hosszú csókkal a kocsiban, otthon Anyáék a nyakamba borultak és mindenről kifaggadtak, és az ágyamban elalvás előtt hason fekve instázgattam, hamar észrevettem, hogy Casso viszonylag hosszabb idő eltelte után kitett valamit sztoriba.
Gondolkodás nélkül megnyitottam, majd amikor megláttam magam, ahogy a kép közepén a rövid videón kontyban, nagy, kapucnis pulcsiban, szűk farmerban, szürke bokazokniban mosolyogva kanalazgatom a fagyimat a kocsiban törökülésben, és meglepően szépnek láttam magam, a fények is jók voltak, akaratlanul elnevettem magam.
Casso megjelölt a videó bal felső sarka felett, majd csak ennyit írt felé kis betűkkel:
"i love being yours, sweety"
És ez alá még kisebbekkel:
"Ne ölj meg, Szöszi, ha lehet"
Ezek után, dehogy fogom. :)

Mai nap - 5/5***: túl sok mindent tudnék mondani, és mégis túl keveset tudok szavakba önteni. Szóval maradjunk annyiban, hogy jelenleg oda vagyok meg vissza, és úgy vigyorgok, mint egy idióta. Szeretemmm. <3