Az este korán lefeküdtem, hiszen másnap korán kellett felkelni. Előtte persze feltettem az új függönyöket és sötétítőket, éjfél elmúlt, mire végeztem. A függöny szimpla fehér, enyhén csillogós, ami feldobja az egészet. A sötétítők mályva színűek, egészen leérnek a földig. Kemény anyagúak, az is nagyon megtetszett nekem bennük. A nappaliban a szőnyeg három színből áll: fehér, szürke és baba rózsaszín. És amit imádok benne, hogy nagyon puha és kellemes, mikor mezítláb rálép az ember.

A hálóban a szőnyeg ugyanolyan, mint a nappaliban, amilyen van, csak kisebb méretben. Valami színt is szerettem volna, mivel az megtöri a semleges színeket a lakásban.

Aztán, mikor meglesz a fizetésem, megyek vázákat és hasonló dekor elemeket vásárolni meg növényeket. A zöld növények nagyon fognak találni ide. Már alig várom, hogy behelyezzem azokat is.

Az első nap már egy jót költekeztem, így igaz, viszont nem bírtam tovább ülni egy percet sem ebben az üres lakásban. Meg amúgy is, legalább valamit csináltam, és ha nem mentem volna el, akkor még talán munkám se lenne.

A reggeli kelés nem volt valami kellemes, viszont a tudat, hogy új munkahely, új társaság, új emberek, az álom hamarabb pattant ki a szememből. Szeretek új embereket megismerni.

Mikor a lifttel leértem és kiléptem onnan, a szívem hevesen kezdett verni a torkomban. Mintha ki akarna onnan szabadulni, de fogalmam sincs, hogy miért.

Tegnap este eszembe jutott a srác, a főnök fia. Cseszettül jó a stílusa, azt meg kell hagyni. Na meg ő is jól néz ki. Egy valamit nem értek: ha már vettek fel valakit, akkor engem is miért vett fel?
Lehet, hogy meg sajnált, vagy én nem tudom. De kíváncsivá tett.

Negyed hétre értem oda. Elég időben, mivel még Hyejinen sem volt kötény. Mikor odaértem, épp az asztalokat törölte le.

-Jó reggelt, Jena!-üdvözölt mosolyogva Hyejin. Nagyon aranyos lány. A haja ugyanúgy van kötve, ahogy tegnap.

-Jó reggelt!-a pulthoz mentem és belül letettem a táskámat.

-A dolgaidat a kettes szobába vitt be-bólintottam és a táskámat felvéve bementem az említett helyiségbe.

Kinéztem magamnak egy helyet, odamentem és megálltam. Én otthon eredetileg úgy terveztem, hogy a mai nap folyamán fogok várost nézni, megismerni kicsit a környéket. Nem sok időm lesz megismerni ezt a helyet, de abszolút nem bánom a döntésemet. Ha nagyon fontos lett volna az az elhatározásom, akkor eszembe jutott volna, mikor bejöttem ide.

Miután lepakoltam, kimentem Hyejinhez,aki rám mosolygott. Ez a lány, komolyan mondom, folyamat mosolyog. Ennek egyébként örülök, nekem egy mosoly fel tudja dobni a napomat.

-Itt a kötényed, parancsolj-a szemembe nézve adta át az említett dolgot. Meglepődve vettem át. Nem gondoltam, hogy már ma megkapom. Jobban megnéztem és a bal oldalt ott a nevem. Szóval ezért írta le, értem már.

-Oh köszönöm-a pántját a fejemen keresztül átdugtam, aztán a derekamnál megkötöttem a kötény logó részét.

-A papír munkát megúsztad, mivel a főnök nincs itt, -egyet bólintottam-Nos, most gyere, mutassam meg, hogyan működik itt a kávéfőző és hogy mi hol van, tudjad.

Megfordult a fejemben, hogy lehet ő az, akit még felvettek előttem, én most amolyan szerencsecsomag vagyok számukra. De nem, nem lehet ő, mert már érti a gépeket és, hogy mi hogy jár.

Egész végig figyelmesen követtem minden egyes mozdulatát, többször volt, hogy megkértem mondja el mégegyszer. Már csak azért is, hogy legyek biztos a dolgomban.

Remélem fogom szeretni ezt a helyet.

-Lenne egy kérdésem-fordultam felé-Még dolgoznak itt? Gondolom te már régebb óta itt dolgozol, kíváncsi vagyok, hogy valaki még van-e itt-az ujjaimat tördeltem és az alsó ajkamat pedig rágtam. Nem tudom mire fel ez az idegesség, ami már reggel óta megvan.

-Persze, már tegnaptól kellett volna jöjjenek, de nem jelentkeztek. Én jövőhéttől ritkábban fogok bejárni, aztán ti kell váltogassátok egymást, szóval te minden harmadik nap kell csak gyere, igazság szerint-húzogatta a vállát. Szóval ketten vannak-Ha meg jövőhéten sem jönnek, akkor egyedül kell legyél, így minden nap be kell gyere.

-Akkor egész nap egyedül vagyok?

-Hát igen, ez csak két hete jött be-kicsit elhúztam a szám, észre is vette a nem tetszésemet-De nyugi, nem nehéz, mivel nem sokan térnek itt meg. Itt elég drágák a dolgok. A hét folyamán még itt fogok lenni, de aztán csak ritkábban, viszont ha szeretnéd elintézem, hogy akkor jöjjek be, mikor te vagy épp, mit szólsz?-tette fel az ajánlatot, mire felcsillant a szemem.

-Annak nagyon örülné-

-BASSZUS-óriási szemekkel néz a karórájára-Fél hét elmúlt tíz perccel-gyorsan rohan a bejárati ajtóhoz, megfordítja az azon lévő kis táblát, így immár a "Nyitva" felirat van az út felől-Ezt senki nem tudhatja meg-egyet bólintottam, jelezve, hogy értettem. Amúgy sem mondanám el, az én hibám is, mivel már itt dolgozom. Felkapcsolja az összes villanyt a pult mögötti kapcsolókkal.

Az ideköltözésem során egyszer sem tért meg a fejemben, hogy én már a második naptól dolgozni fogok. Kicsit hirtelen jött, de úgy érzem ennek így kellett történnie.

Hyejin el kellett lépjen valamiért, addig én egyedül voltam. A pultnak támaszkodva néztem a menüt, hogy miket is lehet itt kapni és mennyiért. Az árak itt tényleg magasak. Én szerintem csak szökőévente járnék ide kávézni vagy valami kis desszertet megenni,akkor is csak valami különlegesen napkor, mondjuk szülinapomkor. Véleményem szerint itt csak a pénzes emberek térnek meg, mivel egy hétköznapi ember, akinek átlagos a fizetése vagy otthon készít kávét, vagy a munkahelyén csinál magának egyet.

Böngészésemet az ajtó becsapása zavarta meg. Gondoltam, hogy nem egy vendég érkezik, mivel az nem csapja be az ajtót, de azt nem, hogy pont a főnök fia.

Ahogy elnézem, a kondiból jött. A haja az izzadságtól nedvesen hullik a szemébe szintén, fekete póló egy fekete rövidnadrággal. A táskáját levette az asztalra, és lazán leült a székre. Most ilyenkor mivan? Oda kéne-e menjek, h akar-e valamit?

Még vagy öt percig ott ült az asztalra támaszkodva telefonozott. Nagyon el lehetett foglalva, hiszen minden figyelmét a készüléknek szentelte. Hajába túrva állt fel és felém jött. A szívem kalapálni kezdett, egyre erősebben, ahogy közeledett. A hátamnál hűtőhöz sétált és kivett belőle egy kávés Hell-t és felbontotta, majd egyet kortyolt belőle.

-Az egészségednek ártalmas italt választottál-el sem hiszem, hogy ki mertem mondani ezeket a szavakat ELŐTTE és NEKI. Úristen, Jane, nem vagy fix.

Féloldalas mosolyt csaltam ki ezzel a kijelentésemmel.

-Lee Minho, örvendek-hajolt meg mélyen, majd a pult mögött egy székre ült le és még egyet kortyolt az italából.

-Kim Jena-szégyenlősen meghajoltam. Ezt észrevette és újabban mosolygott egyet.

-Ami az italamat illeti-nézett a dobozára-Része a mindennapjaimnak. Az, hogy milyet és mit iszok, a hangulatomtól függ. Ha nagyon jó a kedvem, sima kávét iszok, amit én főzök le. Ha fáradt vagyok, akkor Hell-t, de abból se mindegy, hogy milyet. Ha szimplát, akkor nagyon rossz a hangulatom, ha pedig kávésat-emelte fel-Akkor az olyan köztes hangulat-megint egyet kortyolt-És ugye vannak az ízesítettek-egyet bólintottam, mintha tudnám, de nem, egyáltalán nem tudom, életemben Hell-t nem ittam. Azt se tudtam, hogy ízesítettek is vannak. Gáz, nem gáz, ez van-Abból az almás a kedvencem. Azt olyankor szoktam venni, mikor otthon unatkozok is és ellépek valami italért, azzal is telik az idő.

-Akkor most köztes hangulatod van.

-Pontosan-jó nagyokat kortyolhatott, mivel még kettőt ivott belőle és dobta a kukába-És eddig milyen itt dolgozni?-ez normális, hogy vele beszélgetek a munkahelyemen amúgy? Vagy lehet, hogy a többivel is ugyan ilyen kapcsolata van.

-Ez az első napom még. Az eddigi tapasztalataim szerint, szerintem fogom szeretni. Kedvesek az emberek is itt, amit nagyon is értékelek-csak kettővel tárgyaltam vele és Hyejinnel. És szerintem ezt ő is tudta,merem állítani.

-Én is közéjük tartozok, mi?-emelte fel szemöldökét,mindent tudóan nézett rám és biggyesztette le az ajkait játékosan. És igen, tényleg tudta.

-Attól függ, majd meglássuk-mosolyogtam rá.

-Teszek róla, hogy így legyen és ne változzon a véleményed-azzal felállt, az asztalról elvette a táskáját. Ahogy elment mellettem, megcsapott az illata, imádom-Örülök, hogy megismertelek, Jane-azzal kiviharzott. Előtte még egyet mosolygott, ami végképp a retinámba égett.

Egész nap ez a beszélgetés játszódott le a fejemben, mint amikor a lemez beakad. Még otthon is,amikor anyuval beszéltem, sokszor kalandoztak el a gondolataim,amit kérdőre is vont, viszont én csak a fáradtságra fogtam.

Egy első nap a munkahelyen telhet jobban? Egyértelműen nem. Laza nap is volt, attól függetlenül, hogy egyedül voltam. Sokan nem voltak ma. De az, hogy beszélgettem vele, az csak hab a tortán. Sőt, cseresznye a hab tetején.

Teljesen elfelejtettem a volt barátomat, amíg Minho-val beszélgettem,addig a nap 24 órájában rajta kattogott az agyam. Sokszor már annyira, hogy volt, amikor vele álmodtam. A következő nap sosem telt olyankor jól, de szerencsére ez egy ideje kimaradt. Eddig semmi és senki nem tudta elfelettetni őt.
Emiatt IS jöttem el otthonról, kicsit felejtsek,kezdjek új életet. Meglepetésemre tegnap, szülinapomkor felköszöntött. Semmiért nem gondoltam volna, hogy fog írni.