Sötétség vesz körűl. A szemem ólom súlyú. Most meghaltam? Vagy csak a képzeletem játszik? Álmodom?
De hát magamnál vagyok. Minden hol
Sötétség,béke,csend. Olyan vihar előtti.Nem értem hol vagyok?
Hangokat hallok. Inkább motoszkálást,suttogást. A szemem még mindig nem nyílik. Ez normális?
Szavak. Szavakat hallok. De csak szavakat. Nem állnak össze mondatokká vagy szövegekké.

Sajnálom,nem,lekapcsolni,nem,lehetetlen,egy nap,pár óra,kellj fel.

Tehát élek csak éppen még sem. Akkor valahol vagyok. Rossz érzésem van. Fel kell kellnem. Segítsèg!! Valaki!! Értelmetlen. Szavakat a szám nem formál. És ha megmozdulok esetleg? Koncentrálj! Koncentrál!
Kar kérlek mozogj!! Csak egy picit!

Láttam,esküszöm,nem,de,mindjárt,picit

Láttak ez az! Még egy picit! Szemem most ne hagyj cserndben!
Koncentráltam a szememre. A szemhéjamra. Az apró sejtekre,szövetekre a hajszálerekre.
Látok vagy is nem . Látok csak fehérséget. A szemem megvakul az éles fény miatt. Utálom a fehéret. Visszataszítóan tiszta.
Szemem nem merem lecsukni mert attól félek ,hogy nem tudom kinyitni megint. Egy ágyon vagyok. Fekszem. Egy srác ül a széken. De ki ő?
Egy ápoló éppen anyával üvölt. Miért?
Natasa. Natasa. Natasa hol van?
Fel akarok ülni de a szerkentyűk hangos jelzésbe kezdenek. Akkor is felülök. A lábam mozog a kezem is . Szuper. A srác felkapja a fejét majd hozzám fut. Ki a nyavaja ez?

-Jól vagy? Fáj valamid? Éhes vagy ? Vagy szomjas? De jó ,hogy fel kelltél.

-T-t-e k-i vagy?-miért dadogok?

-Mi?

-K-i vagy?

-Nem emlékszel rám?

-N-em.K-kellene?

-Dávid vagyok a barátod.

-Biztos v-van más b-arátom is ez n-em új-donság.

-A pasid.

-M-mi!?-ez meg miről beszél? Nem hiszek neki.

-Nyugi!-megfogta a karom.

-Ne érj hozzám!-a dadogás kezd abba hagyni.

-Hívok orvost!-kifutott az ajtón. Legalább lesz idő eltűnni.

Leszedtem a kütyüket de amikor felakartam állni nem alltam meg a lábamon. Mi a szar van már?

-Itt van jöjjön !-hallottam az ajtó mögűl.

-Stella jól vagy?-oda jött majd segített felállni.

-Nem .-ellöktem magamtól.
Ne érj hozzám.

-Jónapot!

-Jobbat!-ez egy kopasz harmincas éveiben járó orvos? Komolyan? Hát nem szimpi.

-Hogy van?

-Rosszúl. Elkapott a hányinger.

-Miért?

-Maga az orvos.

-Nyugodjon meg kérem.

-Natasa hol van?

-Az ki?

-Aki velem volt a kocsiban.

-Nem volt magával senki.

-M-mi!?!?Ez lehetetlen ! -Lerogytam a földre .

-sss kicsim.-Ez nem lehet igaz.

-Hazudik!! Hol van Natasa??

-Nem volt magával senki!

-Ez nem igaz. Mikor elájúltam ott volt a kocsiban.-Sírtam,bőgtem egy világ omlott össze hírtelen. Ez lehetetlen.

-Hol van anya!?

-Kint.

-Hívd be kérlek!-Dávid rá nézett az orvosra az pedig bólintott.
Anya bejött oda futott hozzám megölelt de nem öleltem vissza.

-Hol van Natasa!?-ő volt biztos.

-Nem tudom.De legalább te itt vagy.

-Utállak!! Miattad éltem át a poklok poklát!Majd nem neghaltam! Megkínoztak! Natasa hol van? Hova vitetted!?? Ha nem mondod meg akkor elkötözök ! És soha többé nem látsz! Te vagy a világ legrosszabb anyukája! Nem is lehet téged annak nevezni. Apát is megcsaltad!

-M-mi?-az utolsó mondat meglepte.

-Azthiszed nem tudtam,hogy amikor apa éjszakás akkor te ki surransz!?
Ilyen naiv vagy? Egyszer követtelek.
Eléggé vicces nem? Mr. Ronson remélm tetszett? A legjobb barátnőm apja!? Komolyan!??

-Te ezt nem értheted!-üvöltött rám.

-Kellett a túlóra vagy nem voltak meg azok a szükségleteid!?-arcon vágott,felpofozott.

-Tudod azok után amin keresztűl mentem ezt már megsem érzem.
Ez csak egy gyenge simogatásnak hat.-kisétált az ajtón ahogy az életemből is.
Hogy mi lesz ez után? Nem tudom. Viszont ha törik ha szakad nem hagyom abba Natasa keresését.
Mindent meg teszek azért ,hogy viszont lássam szeretett hugomat.

Sziasztok!
Itt egy új rész. Remélem tetszett.
Ha tetszett akkor Vote vagy Komi.
Nem sokára hozom az utsó részt és az epilógust.

Pusz:Ildi😘❤❤❤