A palota kertje gyönyörű volt ősszel. A fákról lehullottak a legszebb falevelek és a zöld rétet beterítették a színes falevelek.
Meghalnak a fák, és mégis, milyen gyönyörűen.
   Tom és Aysa egy pléden ültek egy kopasz fa alatt. A száraz levelek recsegtek alattuk, de ők most nem azzal foglalkoztak.
- Poppy jól megrakott minket kajával, pedig csak ide jöttünk.  - mondta Aysa mosolyogva, mire Tom csak bólintott egyet.
- Anya azt akarta, hogy tökéletes legyen minden a mi kis első randinkon.
   Hát igen, ezt is megélték, pedig Aysa igencsak küzdött ellene. A rehabilitációja lassú volt, sokmindene eltört, megzúzódott vagy kificamodott. Sokáig szenvedett, mert a fájdalmain semmi sem segített, még a kinti világi gyógyszerek sem igazán, pedig Tom abból is sokat hozott.
De végül sikerült meggyógyulnia.
   Mellette állt mindenki. A meggyógyult apja, Poppy, az összes ember akit ismert. Ott voltak vele, sírtak vele, érezték azt a fájdalmat, amit a lány. Majd miután jobban lett és újra egészségesen tudott élni, az első dolga az volt, hogy elment a temetőbe, Samhez. A lány nem élte túl velük ezt a kalandod. A láz elvitte a mindig életvidám lányt. Aysa rettenetesen összetört a hírre. Otthagyták egyedül, senki nem volt mellette az utolsó óráiban.
   De most ez a múlt, bár még minden bennük van, ott fájdítja a szívüket.
- Mit együnk? - nézett rá Thado. Szemei örökzöldek voltak, mint a fenyőfák tűlevelei.
- Nemtudom, annyi minden van itt.
Végül mindkettem megtalálták azt, amit szemük és szájuk megkívánt.
- Neharagudj - mondta Aysa, miután elfogyasztottak, vagy legalábbis megkóstoltak mindent. - Miattam volt...
   Mindketten tudták mire gondol. Sam elvesztése. Mint oly sok mindent, ezt se tudta megbeszélni a fiúval.
- Nem a te hibád volt. - nézte a lányt - Igor és Henrik tette ezt.
A lány sóhajtott egyet. Tudta, ha nem szökik el, ha nem rántja bajba Samet, akkor minden rendben lett volna. Ha nem lett volna kíváncsi, senki se halt volna meg.
Talán egyszer megbocsátom magamnak ezt is.
- Drága Aysa, - húzta mellkasához őt a fiú. - Annyi mindent meg lehetne köszönni neked, hogy azt el sem tudnám mondani. Megismertelek téged és a valódi anyámat is. Megmentettük a királyt a trónfosztástól. Te mindent megtettél azért, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy lennie kellett volna... Ne ezen emésszük magunkat egy ilyen gyönyörű napon.
Tudta hogy csak azért mondja, hogy mosolyogjon a lány, amit el is ért, de ő érezte, hogy Sam hiánya még mindig emészti a fiút.
   Nem engedte el, ott maradt szorosan mellette, de nem is szándékozott elmenni a biztonságot nyújtó karjai közül. Minden annyira tökéletes volt, mintha csak egy romantikus filmet néznének.
   A fiúval együtt a technológia is belakta a kastélyt. Most már nem volt ismeretlen fogalom a telefon a kastélyban. Igaz, az elején mindenki Thadot zaklatta, hogy miért pittyen vagy világít a telefonja, viszont hamarosan mindenki belejött a dolgokba.
- Milyen gyorsan változik az életünk - törte meg a csendet Thado - Egyik nap Tom vagyok, aki egy teljesen átlagos életet él és hirtelen felbukkan az életemben egy lány és felforgatja a számomra ismert világot.
Hirtelen minden ami eddig fehér volt, most színes lett.
Megtudtam ki vagyok igazából, megmutatta honnan jövök és hogy ki is vagyok, de megmutatott még valamit, ami sokkal fontosabb.
   A lány kissé elpirulva nézett a fiú arcára. Tetszettek neki a szavak, amik elhagyták a fiú ajkait. Ezek az ajkak pillanatokon belül megtalálták az övét. Szerelmesem csókolóztak, miközben a fiú finoman magához szorította. Homlokukat a csók végeztével egymásnak nyomták, úgy néztek egymás csillogó szemébe.
- Megtanítottál hogyan kell szeretni - fejezte be a fiú, és magához ölelte a hercegnőt. - Köszönöm.
Sokáig ölelkeztek még a kertben, mire egészen rájuk esteledett. Aysa telefonja csipogott egyet.
Apa: Azt hiszem ideje lenne bejönötök... Amúgy mindent láttunk az ablakból :))
   Aysa és Thado nevetve összenéztek, majd összecsomagoltak, és kéz a kézben indultak visszafele.

Mostmár minden helyrejött.

Vége

Köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta, kivárta.
Hagyjatok magatok után egy kommentet, írjatok meg a véleményeteket.
Iszonyat hálás vagyok, hogy itt vagy most, még mindig olvasod, érdekelt téged Thado és Aysa története.
Ha még nem olvastad volna az Avatár c. alkotásom, kattints/pöccints arra is :)
Khm...önreklám...

Legyetek jók a következő történetig! :))