A következő napra teljesen kikupálódtam, így kapva kaptam az alkalmon, hogy visszamehessek a munkámat végezni.
A rutin korán kelés, rendbeszedelődzködés, és állatrendezés után már ott se voltam a birtokon, hanem a Transporterem volánja mögött hajtottam a telepre, hogy megtudjam hány fuvar vár rám.

Úgy fél óra autókázást követően el is értem a telephelyet. 

- Szia Robi! - hajoltam ki a Trasporter ablakán, hogy üdvözöljem a portást. 

- Nahát, Tina! Hamar visszajöttél! - derüt fel az arca, amint meglátott. 

- Szerencsére hamar kihevertem a dolgot. - mosolyogtam rá régi barátomra. - Apropó, nem tudod hány fuvar van elfekvőben? - kérdeztem tőle. 

Robi átlagosan az az ember a cégnél, aki - talán bár portás, de még akkor is - mindenről jól értesült. Az elsőre kissé puhánynak és tömzsinek tűnő megjelenésével mindnenkit meg tud téveszteni, ugyanis mélyen legbelül ő egy nagyon kemény fickó. Én csak úgy hívom őt, hogy az "Álcázás Nagymestere". 

- Ha jól hallottam mára maradt még három, de ha bemész a főnökhöz, ő tud pontosítani rajta. - válaszolta. 

- Kösz, Robi. - intettem neki, majd behajtottam a parkolókhoz, letettem a kocsim, és bementem a parkoló meletti kis épületbe, amit úgy hívtak, hogy "A Főnök Irodája". 

Az ajtón belépve nem tárul különösebb látvány a szem elé: egy jókora iróasztal, rajta egy asztali számítógéppel, előtte két szék. A falon különböző képek, oklevelek lógnak, két oldalról egy-egy szekrény, benne az általános dokumentumokkal. 

- Helló Főnök. - köszöntem, ahogy beléptem a helységbe. 

- Hamar visszajöttél Tina. - nézett fel a monitor mögül. 

- Azt csipripelték, lenne itt elfekvőben egy-két fuvar... - vontam meg a vállam, majd helyet foglaltam az egyik székben. 

- Úgy van, három kört még el kellene valakinek intéznie - sóhajtott. 

- Nos, itt vagyok, adja nekem. - vállalkoztam buzgón. 

- Rendben van. - bólintott - Itt vannak a címek és a leírások, ha végeztél, egyenesen hazamehetsz.- adta ki az utasításokat. 

- Igenis Főnök! - helyeseltem, majd felálltam a székből, és útnak indultam az első fuvart leszállítani. 

Hálát adok az égnek, amiért sikerült zökkenőmentesen elvégeznem a munkámat, így kora délután már otthon is voltam, hogy a birtok apró-cseprő dolgaival foglalatoskodjak. 

Épp néhány hivatalos dokumentumot néztem át, amikor a gépem jelezni kezdett, hogy bejövő hívásom érkezett videochatre. 

- Ugyan ki lehet az... - morogtam az orrom alatt, miközben fogadtam a hívást, közben a szemem nem vettem le a dokumentumról. - Igen, tessék? - szólaltam meg én először. 

Nem jött válasz. 

- Remélem nem valami chat betyárokat fogtam ki már megint... - dörzsöltem meg a homlokom bosszúsan. Óvatlanul a képernyőre néztem, és azt hittem leesek a székről. - CHANGMIN?! - kerekedtek el szemeim. 

- Szia Tina! - integetett vidáman a képernyő másik feléről. - Rég láttalak. Mi újság? - érdeklődött. 

- Te jó ég Changmin! Ne tudd meg mennyire hiányoztok! - kaptam a fejemhez hirtelen. - Nemrég értem haza a melóból, és most néhány dokumentumot futottam át. Veletek minden rendben? - kérdeztem vissza vidáman. 

- Aha. Nem olyan rég volt comebackünk, ezért kicsit elfoglaltak vagyunk. Promotálnunk kell az új albumot, és a többi szokásos dolog. - ecsetelte Changmin. - Csillaggal mi a helyzet? Megvan már a csikó? 

- Igen! Miután elmentetek született meg. Amadeának neveztem el, tüneményes kiscsikó. - áradoztam. - Képzeld el, a birtokon ismét van egy kis élet. - kezdtem bele a fő mondandómba. - Három napja nálam tanyázik a BTS. 

- Azta!  - tátotta el a száját Changmin. - Hogy hoztad össze?

- Az öregúr ott fent, tudod - forgattam a szemeim. 

- Áh, értem - bólintott. - Jajj, de hülye vagyok, van itt valaki, aki már tűkön ülve várja, hogy láthasson téged. Addig is, én elköszönök. További szép napot Tina! - integetett, majd odébbállt, vagy ült, vagy nem tudom, hova lett. 

- Szia Changmin! - köszöntem el tőle, és néztem, ahogy a kamera látószögébe kerül egy másik srác, aki kapucnit viselve ült le. 

- Ki az? - szuggeráltam az alakot, mire ő felemelte a fejét, és kajánul elvigyorodott. 

- Na mi az, már meg sem ismersz? - kérdezte. 

- Yunho! - kiáltottam örömömben - Te jó ég, de jó, hogy látlak! 

- Az érzés kölcsönös, Szivi. - egyenesedett fel. 

- Miért van rajtad a kapucni? - néztem rá összetett arckifejezéssel. - Csak nem fázol? 

- Dehogy! - rázta meg a fejét. - Csak, tudod... 

Megragadta a kapucnijának peremét, majd egy mozdulattal lerántotta azt, ezzel felfedve már-már platina szőke tincseit. 

- JÉZUS MARISKA SZENT JÓZSI! - kaptam a szám elé - MI A FRANCOT MŰVELTÉL A HAJADDAL?! - keltem ki magamból. 

- Nem tetszik? A comeback második felében lett befestve. Szerintem jól áll. - túrt bele dús hajába mosolyogva. 

- Őszintén? Tény, hogy jól áll, de nekem az eredeti a kedvencem, és ezt te is tudod jól. - magyaráztam neki. 

- Kicsi kincsem, ne aggódj, már nem sokáig lesz ilyen. - kacsintott egyet bíztatóan. - Hamarosan visszatérek az eredetihez. 

- Jól teszed! - bólintottam. 

- Na és, mi a helyzet?- hajolt előre Yunho. 

- Három napja itt vannak nálam a BTS tagok, meg a menedzserük. Az Öregúr úgy döntött nálam szállásolja el őket... - forgattam szemeim. 

- Nem örülsz neki? - nézett rám Yunho összetett arckifejezéssel. 

- De igen, örülök neki. Imádom őket, csak nehezen tudom elhinni, hogy tényleg itt vannak, és ez az egész megtörténik. - magyaráztam. - Hiszen, amikor ti jöttetek azt is nehezen hittem el, emlékszel? Ahhoz képest meg már ég és föld a kettő. 

- Igazad van. De hát ez is azért van, mert nem tudtál ellenálni a vonzóságomnak . 

- Nem mondom, önbizalommal rendesen el vagy látva. - kuncogtam. 

- Én csak a valóságot mondtam. - vonta meg a vállát mosolyogva. 

- Tudod jól, hogy azóta a dolog óta én nem... 

- Tudom Tins, tudom. - bólintott. 

- Hiányoztok. Hiányzol. - sóhajtottam. 

- Te is nekem. - sóhajtott ő is. 

Abban a pillanatban Taehyung rontott be az irodámba. 

- Tina, gyere gyorsan! - zihálta. 

- Ne haragudj, akció van. - néztem rá Yunho képére bocsánatkérően. 

- Nem gond, nekem is ideje visszamennem. 

- Majd írok! Szia! - köszöntem el legjobb barátomtól. 

- Szia! - integetett ő is, majd a hívás véget ért. 

Lecsuktam a laptopom fedelét, majd Taehyungra néztem. 

- Ekkora lóhalálában rámtörni... mekkora lehet a baj Taehyung? - fúrtam tekintetem az övébe.

- Azt hiszem, eléggé nagy... - motyogta az orra alatt.

- Taehyung, bökd már ki! - szóltam rá erélyesebben a kelleténél, mire ő hirtelen összerezzent.

- Gyere velem, ezt inkább látnod kell...

2018.04.23.