Annyira jó volt ott ülni Sammel és vacsorázni. Lezártunk valamit, és valami teljesen új nyílt meg közöttünk. Annyira hihetetlen számomra hogy a suliban mindenki csak rosszat tud mondani róla. Pedig olyan figyelmes és kedves. Túl jó barát.

-Köszönöm az estét.-néztem fel rá az ajtónk előtt állva.

-Én köszönöm.-karolt át.-egyébként a fél családod minket néz az ablakból.-súgta a fülembe.

-Nem értik a barátság fogalmát.-súgtam vissza.

Azt hiszem nem csak a családom nézett minket az ablakból, ahogy búcsúzkodunk. Nyílt a Bakerék bejárati ajtaja és Austin indult meg a házunk felé. Megcsal, és van képe ide jönni?

-Mit akarsz, Baker?-fordult felé Sam.

-Mióta várod a pillanatot, hogy szakítsunk?-levegőnek nézett. Sam miatt jött ki.

-Össze se kellett volna jönnie veled.-elengedett, éreztem, hogy kezd dühös lenni.

-Mert azt hiszed te jobb vagy?-flegma volt Austin. Nagyon.

-Megtennéd, hogy abbahagyod a hisztidet? Tudod este fél tizenkettő van és Celeste nagymamája már biztos alszik. Megköszönném ha nem ébresztenéd fel.-jobban gyülölte mint én.

-Felőlem.-és ezzel vissza indult, majd megtorpant.-Tesó, én nem bújnék ágyba vele. Egy guminő jobban teljsít.-ezt azért még hozzá tette, hogy jobban fájjon.

Samnél betelt a pohár és utána indult.

-Állj meg Baker.-morgott.

Austin gúnyos vigyorral fordult meg. De ez a vigyor nem tartott sokáig mert Sam behúzott neki. Azert még betegen is jó erőben van. Austin vissza akart ütni, de Sam újra és újra hamarabb ütött. Austin a földre esett és az orrához kapott. Vérzett. Sam a pulcsijánál fogva rángatta fel.

-Ha mégegyszer bármit mersz mondani az én kicsi Celestemről, megöllek. Ha hozzá szólsz, akkor is.-nem láttam még ilyen idegesnek. Elengedte, Austin pedig szinte rohant az ajtajukhoz.

-Haza megyek, holnap kereslek.-vissza jött és nyomott egy puszit a fejemre, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.

Amikor beléptem a házba mindenki próbált úgy tenni, mintha nem leskelődtek volna, kivéve nagyi. Ő követett a szobámig.

-Mennyire tetovált? Csak a kézfején lévőeket láttam.

-Nyaktól bokáig.-mosolyogtam, szimpatikus neki Sam.

-Helyes, az már valami.-helyeselt, miközben leült az ágyam szélére.

-Tetszenek a rosszfiúk, nagyi?-kinevettem.

-Azok a legjobbak, kisunokám. Láttam, hogy verte meg azt a piperkőc gyereket. Barmit megfog tenni érted. Nagyapád is ilyen volt.

Igazából örültem, hogy ideiglenes itt lakik. Imádok Carlossal, anyuval és apával beszélgetni. De nagyi más. Kicsit zizi és hihetetlen beszólásai vannak. Kötetlenebb vele beszélni a hatalmas köztünk lévő korkülönbség ellenére is.

-Nagy pénzösszeget mernék feltenni rá, hogy hozzá mész.-látszott rajta, hogy biztos a dolgában.

-Na persze.

***

-Zavarok?-jött be Carlos a szobamba.

Az ágyon feküdtem és netflixet néztem.

-Már amúgy is bejöttél.

Zavarban volt, azt se tudta leüljön vagy ne. Megveregettem magam mellett az ágyat, hogy üljön le.

-Akarsz valamit mondani?-állítottam meg a sorozatom, mert csak ült és meg se szólalt.

-Nem tudom, hogy kezdjek bele. Van egy lány... és

-Igen?-előbb utóbb csak kinyögi.

-Te már szexeltél, ugye?-azt hiszem erre a beszélgetésre nem álltam készen. De tényleg nem. Csak reméltem, hogy nem szexuális felvilágosítást kell tartanom a lassan tizenhat éves kisöcsémnek.

-Jó ég Carlos. Én nem akarok erről beszélni.-rendesen be volt tojva.

-Én sem. De még cikibb ha anyákhoz megyek ezzel.-ez igaz.

-Menni fog. Ösztönös dolog.-veregettem vállba.

-Fúj baszki. Tudom, hogy működik a dolog.

-Akkor meg miért zaklatsz ezzel a témával?-néztem rá értetlenül.

-Kéne gumi.

-Hát vegyél. Adjak pénzt rá? Vagy mit szeretnél?

Teljesen el volt sápadva.

-Igazából arra gondoltam vehetnél nekem....

És leesett. Fogalma sincs milyet kéne venni mert nem ismeri. Túl fiatal még hozzá. Még a tizenhatot se töltötte be. De ki vagyok én, hogy ítélkezzek.

-Jól van. Majd veszek valamikor.-sóhajtottam.

-Jó lenne még ma.. tudod, hogy legyen ha kell.

-Nyomás ki a szobámból.

-Most haragszol? Ugye nem utálsz, hogy megkértelek?-teljesen elfehéredett.

-Átakarok öltözni te hülye. Nem kinyúlt melegítőbe mennék boltba.-forgattam a szemem.

Amint kiment a szobából felkaptam egy másik nadrágot meg pulcsit. Belebújtam a fekete sportcipőmbe. Felvettem egy pufi kabátot és a Samtől kapott sapkát és sálat.

A bejárati ajtó melletti kulcstartóból kivettem a kocsi kulcsot és a házból kiérve a garázshoz siettem. A december végi hideg csípte az arcomat.

A legközelebbi drogériába mentem. Levettem Carlosnak két doboz óvszert és a kosaramba raktam. Nem szólók bele, de legalább volt esze, hogy megkérjen. Fő a biztonság. Nehogy itt gyerek süljön ki a dologból. Ha már ott voltam vásároltam magamnak is néhány dolgot. Épp egy sampont nézegettem, mikor valaki megölelt hátulról. Ez az illat.. Sam. Mindkettőnk házához ez a drogéria van a legközelebb. A masik a város másik felém van.

-Hogy vagy?-néztem rá. Ma még nem beszéltünk.

-Fáradt vagyok kicsit, de minden oké.-kicsit meggyötört arcot vágott.-Mellesleg merre vannak azok a hülye szappanok? Felírt egy csomo hülyeséget apám, a fél boltot viszem.-lóbálta meg a kosarát. Kinevettem.

-Gyere.-magam után húztam.

-Csak háromszor mentem el mellette akkor.-sóhajtott.-Látom mozgalmas estéd lesz.-összeráncolta a homlokát és úgy nézett rám.

-Miért?-a kosaram felé nézett.-Carlosnak viszem.-látszott, hogy nem hiszi el.

-Nem kell magyarazkodni. Nem azért kérdeztem, hogy Carlosra kend. Felnőtt ember vagy.-mintha zavarta volna. És ha magamnak veszem?

-Nem magyarázkodok, de tényleg nem az enyém. Nekem gyógyszer mellé felesleges.

Nem tudom képzelődtem e, de megenyhült. Tényleg zavarná ha lenne valakim? De az Austinos eset után amúgy is kihagynám, hogy lefeküdjek bárkivel is. Bár sosem lehet tudni.

-Akkor szabad az estéd?-végigsimított a sálamon. Tetszett neki, hogy hordom.

-Később átmegyek.-mosolyogtam rá.

***

-Megfázol Sammy!-épp csak ajtót nyitott, de már rászóltam. Csak egy melegítőben volt.

-Száz fok van itthon.-csukta be mögöttem az ajtót.

Levettem a kabátom és felakasztottam, aztán köszöntem Thomasnak, majd ledobtam a táskám Sam szobájában. Nem tudtam nem észre venni az ágyán a sok új párnát és plédet. Belehuppantam az ágyba.

-Karácsonyi ajándékok.-megállt az ajtóban.

-Ma itt filmezünk.-teljesen elterültem.-Miért állsz ott?

-Mert meg kell kavarnom a kaját.

-Főzöl?-ültem fel. A rosszfiús mosolyát villantva bólogatott. Az ágyhoz lépett és a kezét nyújtotta. Megfogtam és kikeltem az ágyból. Úgy vezetett ki a konyhába, hogy közben nem engedte el a kezem. Egy kicsivel többet dobbant tőle a szívem.

Baromi jó illat volt a konyhában. Bolognait főzött nekem. Annyira aranyos tőle. Miután kész lett hatalmas adagot szedett nekem. De kinek hazudnek. Meg fogom mindet enni.

-Ízlik?-figyelte a reakcióim. Nagyon ízlett.

Kaja után felajánlottam, hogy segítek elmosogatni, de nem hagyta. Egy nagy puszit adtam neki köszönet képp.

A film elején vagy tíz percig hasaltam és a plédeket fogdostam.

-Annyira puha.-néztem Samre..

-Amióta megkaptam fel se vettem pólót itthon. Nagyon jó benne feküdni így.- tényleg látszott rajta, hogy élvezi. Ki hitte, hogy Sam Henry szereti az ilyen dolgokat?

-Igen. Már így is nagyon jó, hogy csak fogdosom.-Ezerszer látott Adam Sandler filmet néztünk, direkt, mert mindig végig dumáljuk a filmeket.

-Vedd le a pulcsit, próbáld ki úgy.

-Jó így.-legyintettem.

Szívesen kipróbáltam volna, de a pulcsi alá csak egy vékony rövid trikót vettem. Úgy számoltam, hogy úgyse venném le, mert otthon is mindig így vagyok. Csak aludni hoztam magammal egy nagy pólót meg nadrágot.

Sam a lábam piszkálta, de a következő pillanatban mocorogni kezdett, már csak azt vettem észre hogy lerántotta rólam a pulcsimat egy mozdulattal. Hiába hasaltam.

-Sam!-szóltam rá.

-Nem jobb így?-feküdt vissza hátára. De jobb volt. Isteni érzés.

-Add vissza.-nyújtottam hátra a kezem.

-Nem.

-Légyszíves.-temettem az arcom a takaróba.-Sam!

-De most miért nyűglődsz kicsi Celeste? Te is tudod, hogy jobb így.

-Nem.

-Miért nem?

-Mert nem akarok előtted egy szál trikóba lenni.-vallottam be neki.

-Miért is? Szerintem gyönyörű vagy. Én nem vagyok tapló, nem fogok hozzád érni se.

-Ez a baj.-morogtam halkan, hogy ne hallja. Minden egyes aranyos dolgával, mosolyával egyre jobban kezdek belé esni. Mintha direkt magáva akarba habarítani. Igen, beteg, de még így is marha jól néz ki. És a moteles este lebeg a szemem előtt. Nem szeretni akarom. Azt hiszem már szeretem.