Badoly77 kérésére. Remélem tetszik!
(〃^ω^〃)

Mikor a nap felfelé jár, fénye melegséggel tölti meg az utcákat. Egy szép nyári nap, de mitől is más mint a többi? Semmitől. Ugyan olyan mint a többi.

Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Miután végeztem átöltöztem és kimentem a szobámból és egyenesen mentem a nappaliba. Még nem voltak olyan sokan kint, egy-két ember és persze Iida.
- Kaminari, tudod hol vannak a többiek? Már rég itt kéne lenniük! És 45 perc múlva becsöngetnek!
- Fogalmam sincsen - morogtam még félálomban, aztán fogtam magam és leültem egy fotelbe. Még korán volt nekem ehhez. Mert szerencsémre Sero itt volt, ezért vele kezdtem el beszélgetni.
- Te figyelj, hol a fenébe vannak a többiek?
- Én sem tudom, de úgyis megérkeznek majd. Inkább induljunk el az iskolába.
- De még nem is reggeliztünk! Meg amúgy is, ki az anyám akar ilyen korán az iskolában lenni, aki nem Iida? És... - folytattam volna, de barátom elkezdett húzni a kijárat felé.
- Majd ebédnél tömheted a fejed!
Végül hagytam magam és elindultunk az iskolába. De minek ilyen korán? Már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy több időt kell eltöltenem az osztályteremben.
- Kaminari?
- Igen?
- Amúgy... Mit szólnál ha suli után nem mennénk azonnal vissza a koleszba?
- Mer'?
- Mert miért ne!
- De...
- Naaaa, haver ne már!
- Jólvan. Mi bajod van neked mostanában, olyan fura vagy.
- Én? Nem tudom miért gondolod.
- Te, Sero Hanta, előbb akarsz iskolába menni. Mit szívtál, ember?!
- Nem értem mire akarsz kilyukadni. Na menjünk! - ragadta meg a kezem és rángatott maga után, a suli felé. Mi baja lehet?

Mikor beértünk az iskolába fél órával becsengetés előtt, nem láttunk mást a teremben csak Iidát, bár ezen nem lepődtem meg... Vagy de?! Előbb indultunk el, hogy a fenébe került ide ilyen hamar?! Ráadásul látnunk kellett volna őt út közben... Kis teleportáló Sonic!
Leültünk Seroval a helyünkre és úgy beszélgettünk tovább. Olyan furcsa mostanában, de miért? Gondolkodásomat végül a csengő szakította meg. Észre se vettem, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a harminc perc. De hol vannak még a többiek? Gyanús ez az egész. A tanároknak se volt semmi megjegyzésük a kicsi létszámra... Jól van, mi a mennydörgős fene folyik itt?!

Nagy nehezen átvészeltem a napot, indultam is volna a kollégium felé, ha legjobb barátom nem állít meg.
- Hékás, te hova mész? Emlékszel miről beszéltünk?
- Jaaaaaa tényleg. De akkor hova is megyünk?
- Majd meglátod - zárta le ennyivel.
Össze-vissza mászkáltünk a városban, szerintem még ő se tudta hova megy. Ezt az eszeveszett bolyongást, a telefonja pittyegése zavarta meg, mely egy üzenet érkezését jelezte. Elolvasta, aztán megfogta a kezem és húzott maga után visszafele.
- Most komolyan, mi van már?!
- Megyünk a kollégiumba.
- He?... - most már tényleg nem értem mi van, de Seronak nem szeretek nemet mondani.
Hosszú kutyagolás után végre visszaértünk a koleszhoz. Legjobb barátomat pedig mintha egy csapásra kicserélték volna, az ideges titkolózást felváltotta a fülig érő vigyor. Nem viccelek, úgy mosolygott, mint egy eszelős, ha nem ismerném, most frászt kaptam volna tőle. Most már túlságosan fáradt vagyok, majd holnap kiderítem mi van vele. Indulnék be a főbejáraton, mikor is legnagyobb döbbenetemre hirtelen mindenki kiugrik.
- MEGLEPETÉS! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
- Azta, én...- Basszus, a szülinapom... El is felejtettem. 
- Boldog szülinapot! - karolt át Sero. Óóó, így már minden érthető.
- De srácok, miért nem voltatok iskolában?
- Egész nap a bulidat terveztük!
- Igen és szerencsére megtudtam beszélni a tanárokkal, így nem írtak be hiányzást. - mondta Midoriya.
- Köszönöm!!! - hatódtam meg.

Kaptam egy elég nagy tortát, amit állítólag Satou sütött. És persze rengeteg ajándékot kaptam. Miután befejeztük az ünneplést elvontultam a hálószobámba. Csak nézegettem azt a sok ajándékot. Füzet, Bluetooth hangszóró, csokik, dezodor... Várjunk csak, dezodor?! Azért ennyire nem vagyok büdös... Mondjuk nincs éppen olyan jó illatom, miután kisül az agyam. Állítólag égett csirke illata van, legalább is a többiek ehhez hasonlították.

Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Oda léptem az ajtóhoz és kinyitottam.
- Ööö... Tudnánk beszélni?
- Persze! Gyere be! - engedtem be barátomat. Elég nyugtalannak tűnt.
- Figyelj, én... Tessék! - nyomott kezembe egy ajándékszatyrot. Nem nagyon láttam bele, csak egy kikandikáló cetlit láttam, amire rá volt írva, hogy „Serotól". Leültünk az ágyamra, majd belenéztem a tasakba. Volt benne csokoládé, mindenféle édesség, pár kép, amin a barátainkkal vagyunk rajta, egy kicsi doboz és egy Pikachu plüss.
- Pika pika! Honnan tudtad, hogy...
- Jól ismerlek.
- Arigatō! De mi van a dobozban?
- Nézd meg!
Nem hezitáltam, rögtön kinyitottam a dobozkát, ami két mozijegyet rejtett.
- Pikachu a detektív... He?! Újra játszák? El se hiszem! Múltkor pont lemaradtam róla. Kössz haver!
- Nincs mit... Tudod, gondoltam nem akarsz egyedül menni, ezért két jegyet vettem... - füle szép lassan felvette egy paradicsom színét, miközben sikerült kinyögnie a mondanivalóját. - És ezért bárkit meghívhatsz, akárkit.
- Bárkit?
- Igen.
- Akkor... lehetne hogy, mondjuk... te... jönnél el velem?
- Tényleg?
- Persze! - öleltem át szorosan, amitől már az egész arca égett - és még azt akartam mondani, hogy...
- Igen?
- Imádlak.

Boldog születésnapot Kaminari Denki!

És remélem tetszett nektek ez a oneshot is! Igyekszek megírni a többi kérést is, amit privátba küldtetek!