Melkor szintén korán indult el, de ma se akart részt venni a közös énekelgetésben. Túlságosan nehét lett volna látnia a szép vala asszonyt. És a hajára is ki kell valamit találnia.
Bement hát inkább a műhelybe, ahol a maia ügyködött. Még nem volt bent más rajzuk kívül, így elhatározta, hogy meglepi. Némán mögé osont, és készen állt hogy ráijesszen. Ám nem sejtette, hogy a maia éppen újra a kalapácsot vetteva kezébe. Nagy lendülettel felemelte és pontosa  az orránál arcon csapta vele a fölé hajoló valát.
"áuuu, a szépséges arcom...." kapott oda a vala fájdalmasan mindkét kezével és hátratántorodott pár lépést.
" Jajj! " fordult meg Mairon, felkapva a fejét a hangra és miután megfordult, végigmérte a valát, akot szerencsétlenül megszédített az ütéssel.
De hát ez a vala Melkor volt! Ó, ha ezt valaki megtudja, akkor neki lőttek...
Kipirult a szeplős arca és előre lépett, letéve a kalapácsot.
" Bocsánat, nem vettelek észre...had nézzem...nagyon fáj? " aggodalmaskodott, hisz mi lesz, ha aule ezt megtudja?
Hatalmas, narancsszín szemeit és nagyra tágult pupilláját Melkorra meresztette, hog megnézze, hol csapta meg a férfit.
"ugyan csah kicsit" válaszolt orrhangon Melkor, a sajgó testrészt fogva még mindig. Kicsig mintha vérzett is volna, vette észre a narancs szem amibe most belebámult a vala - gyönyörű szemei vannak-. Már el is felejtette a fájdalmat, ahogy azokat a tűz fényében csillogó íriszeket szemlélte.
Ami azonban meglehetősen furcsa volt Melkor számára az az, hogy a maia is bele nézett az ő, fehérkés szemeibe. Nem félt.
Végigmérte a vala arcát, majd rámutatott egy székre a műhelyben.
" Ülj le. Hozok valami gyógynövényes pasztát a sebre. Azaz...ülj le kérlek. "
Melkor készségesen elfogadta a felajánlott helyet, és hátra is ejtette a fejét a támlára - elvileg valami ilyesmit kell csinálni ilyenkor nem? Tudja fene... De így legalább nem szédül.
Mairon egy kenceficés, zöld levélszerűséggel tért vissza. Talán futott ez a fiú?
Meglehetősen gyorsan szedte a hosszú, izmos lábait és aztán Melkor fölé hajolt és óvatosan az orrára tette a gyógynövényes pasztát, hogy mihamarabb rendbejöjjön az orra.
Alig merte megérinteni, nehogy fájjon az a valának.
" máskor is ilyen finomak az érintéseid?" kacsintott rá a vala, nem bírta megállni, hogy csipkelődjön vele.
Mairon erre összeráncolra a homlokát és felvonta az egyik rángó szemöldökét, de vissza kellett szorítania azt, amire gondolt. Hisz nem beszélhet illetlenül egy valával.
- Bolond... Vagy...mire gondolhatott?- ahogy átfutott az agyán, hogy ő gondol rosszra, elmerengő arccal nézett oldalra, szeplői alatt pedig pír jelent meg. Végülis ha gond lenne....van egy kalapácsa.
Melkor elmerengve n~zte a kalap@csot,amivel orrbavágták, és máris tervezgteni kezdett. Éppen nem figyelt a fiúra, így nem vettee észre a kétes gondolatait.
"melkor! Mit keresel megint itt? Mi.. Mi történt az orroddal?"
Aule sietett be, őt küldték el megkeresni a hatalmas valát. Nehéz lett volna nem észrevenni a véres orrát,és hogy legügyesebb kovácsa ápolgatja.
"áh... Csak ügyetlen voltam" legyintett a vala.
Mairon elpirult a gesztusra és halkan megjegyezte, hogy - köszönöm - és már nem is ráncolta a homlokát, ahogyan a valát nézte. Lopva Aulëra sandított, de valami visszahúzta a tekintetét Melkorra.
" Azt hiszem megmaradsz, de legközelebb légy óvatosabb! " kacsintott narancs szemeivel Melkorra.
"elvégre fő az elővigyázatosság" kacagott fel és türelmetlen társa után ment. Úgy tűnik mégse ússza ma meg.
Kicsivel később Melkor gondolatai megint messzejártak, és most egy saját dallamba kezdett. Lelki szemei előtt éles, vagy éppem hegyes, netán félelmetesen nehéz tárgyak kelentek meg : fegyverek.
Pár társa, főleg Aule is betársult hozzá, ez neki is tetszett. Ám Erunak nem nyerte el tetszését az ötlet és beszüntette a dalolást.
"mennyetek és pihenjetek! Melkor, te pedig verd ki a fejedből ezeket a gpndolatokat!" az említett szemforgatva vonult ki. A többiek figyelmét nem kerülte el a fekete tincs a hajában...
Manwet sem, így ő lépett oda hozzá. Sugárzott a boldogságtól, Varda miatt. De ezt most nem említette meg a testvérének, hanem a hajtincsei iránt kezdett érdeklődni.
" Mi történt? " érintette meg kíváncsian a testvére haját.
" óh, hát elég szerencsétlen vagyok újabban! Egy ékszer kristályai miatt történhetett, de ne aggódj ma reggel meg az orromat verte össze egy kalapács!" válaszopt vicsorogva, szemeivel Vardára pillantva, hogy biztosan értse a testvére a célzást. Meg se várta a választ, elbiharzott, hogy helyet kérjen aznapra Aule műhelyében. Támadt egy ötlete.
Ebben az időpontban több maia is sürgött forgott a műhelyben. Mindannyian valamin ügyködtek, csillogó ékszereket gyártottak, de a nagy vala, Aule láthatólag elmélkedett valamin. Talán azon, amit Melkor énekelt ma.
Egy fiatal maia lépett Mairon mellé, aki egy nyakékféleséget készített.
" Szia Mairon! Hogy vagy ma? Mit csinálsz? " kérdezte lelkesen; átlesegetve a válla felett.
" Csak egy nyakéket, Curumo. " sóhajtott. Utálta a mogorva fiú ha megzavarják, de a lelkes érdeklődés melegséggel öntötte el a szívét.
"honnan van neked ilyen szép köved?" csodálkozott rá amaz a különösen szép kristályokra. Ő is szeretett volna ilyenekkel dolgozni!
Közben Melkor viharzott át aűhelyen, egyenesen a nagy kovácshoz lépve.
Aule visszatért gondolataiból és Melkorra pillantott, kíváncsian méregetve.
" Már megint itt, Melkor? " kérdezte és megérintette a szakállát.
Mairon összerezzent a vala jelenlétére. A nyakéket, igazából Melkornak készítette, vaskos volt és körszerű, nem nőnek való lánc. - Már megint itt! - borult az üllőre, a másik maia pedig a fejéhez kapott.
" Jajajajjj! Vigyázz, leégeted...megégeted magad!! "
"tudod a minap volt az az ötletem, iiiiiilletve egy másik is és szeretném elkészíteni. Viszont kellene hozzá egy kis hely idebent" kezeit összeérintette és ujjbegyeivel egymáson dobolt, ahogy szemeivel szugerálta a másikat.
Mairon szitkozódva porolta le magát és szedte rendbe a ruházatát.
"ne aggódj értem, bírom a meleget" nyugtatta meg az aggódó Curumot.
"Ám legyen, kapsz bent helyet. Ott hátul, ott a nagy üllő, használhatod azt....Mairon!!! Te meg mit művesz?....gyere ide, mutasd meg Melkornak hol vannak a hasznavehető szerszámok. Curumo, hagyd Mairont, csináld a dolgod! Kis kíváncsi...." fogta a fejét Aule.
Mairon nagy levegőt vett amit ki is fújt, majd totyogva elindult Melkor elé. Bal kezével átkulcsolta a mellkasát, a másikkal a csípőjét fogta és megforgatva a szép szemeit, az üllő felé mutatott.
" Erre tessék"
"nocsanocsak, valamiért mindig összehoz mi ket a sors" vigyorgott a vala, közben hajának egy részét hátrafogta és öltözetén is változtatott. Alakjához illeszkedő könnyű anyagot választott, és a felső rész alja lógott csak le a bokájáig, de lábait szabadon hagyta mozogni, hiszen két oldalt fel volt vágva magasan és  egy vastag öv emelte ki a karcsú derekat és csípőt.
" Kiszámíthatatlan ez a Sors. Ott vannak a szertárban a szerszámok. Jobb oldalt. Ha kellek...én hátul leszek. " vont vállat és a saját kis része felé mutatott. " Mit fogsz készíteni? Bocsánat...illetlen egy kérdés volt."
Nem akarta megbántani a valát, de valóban érdekelte, azóta, hogy látta azt a díszt a szép kövekkel.
" Aaaauuuleee! " repkedett be szinte a kohóba Manwë boldogan, csillogó szemeivel és megkocogtatta a barátja vállát.
Ő nagyot sóhajtott, már megint megzavarják, de kedvelte Manwet, így elengedte a pillanatnyi dühöt.
" Igen? "
" Varda...varda! " hadart gyorsan. " Azt mondta..azt...azt!!! Lesz a kedvesem! " ugrált majdnem egy helyben Manwë.
Mairon végighúzta a mutatoujját a nagy üllőn és elmosolyodott.
Mennyi csodát lehetne ezen létrehozni!
"legyen egyelőre titok..." morogta a vala halkan és a kohóra pillantott, ami nagy lángra lobbant. Némán a kezébe vette a kellő szerszámokat és egy nagy rúd erős ércet ragadott meg és tartott a tűzbe. Mairon nagyokat pislogott, abból szoktak lecsipegetni maguknak a munkához mégis mihez kellhet ilyen sok anyag?
Észre sem vette, hogy bal keze lángra kapott, akárcsak a kohó. Nem érezte, hogy égne. Gyorsan rázta maga előtt, hogy ne égjen, csapkodta a combján, hátha Aule nem veszi észre hogy lángol, aztán megnyugodott és kifújta magát.
Habár be akarta fejezni a nyakéket, érdekelte mit készít Melkor, így a falnak dőlve állt és figyelte, élvezve a tűz melegét egy kicsit, s csak utána ment vissza a saját helyére.