Jamie-vel vacsoráztam, meglepődtem, hogy nem faggatott a mai napomról. Mérget vettem volna rá.
- Azt hiszem csörögsz. - bökött a másik szoba felé a villájával
- Tényleg! - pattantam fel
Nem is hallottam, hogy csörög. Azt hiszem csengőhangot kellene váltanom. Anya hívott. Nagy levegőt vettem és felvettem.
- Szia anya! - köszöntem bele
- Szia, azt hittem már fel sem veszed.
Mélyen hallgattam, nem akartam vitatkozni.
- Mi újság anya?
- Mikor jössz haza?
Erre még én magam sem tudtam a választ.
- Még tart a szerződésem. Miért kérded?
- Nem lehet csak úgy?
- Anya, te sosem kérdezel csak úgy.
- Szerencséd, hogy jó napom volt. Az ok amiért hívlak, férjhez megyek.
Na, álljunk meg egy szóra! Most vált el! Mi az, hogy férjhez megy? Normális? Mi, mi az, hogy férjhez megy? Le kell ülnöm. A világ forogni kezdett velem.
- Hahó, Norina! Itt vagy?
- Itt...Itt vagyok anya.
- Nem is örülsz?
- De, még csak most váltatok el. Anya biztos vagy te ebben?
- Teljesen. Bruno a legfantasztikusabb ember, akivel valaha találkoztam.
- Apára is ezt mondtad.-jegyeztem meg epésen
- Norina Brown!-csattant fel anyám- Te ezt nem értheted, hisz nincs senkid.
Nem veszek vele össze, nem veszek vele össze, nem veszek vele össze.
- Azt hittem az anyád vagyok kártyát játszod ki.
- Csak annyit vártam, hogy velem örülj. Ez olyan nagy kérés? Ha felnőttél hívj vissza!
Rám csapta a telefont. Percekig csak pislogtam magam elé. Ennek teljesen elmentek otthonról.
- Minden rendben? - jött be Jamie
- Adj valami erőset!
Szó nélkül teljesítette kérésemet. Lecsaptam egy pohár töményt, valami orosz ital volt. Éreztem, ahogy végig marja a torkomat.
- Kösz. - lihegtem
- Történt valami?
- Az anyám megbolondult. Adj még egyet.
3 feles után kezdtem megnyugodni. A fejem zsongott.
- Adj még egyet.
- Elég lesz mára. - szólt kedvesen
- Miért ilyen hülye? Hozzámegy egy olyan pasihoz, akit alig ismer. Most váltak el. Én meg repkedjek örömömben?
- A szülők néha gyerekesek tudnak lenni.
- De ennyire? - csattantam fel- Nem normális. Istenem valaki megrázhatná.
Egy ember ugrott be ekkor. Az egyetlen, aki észhez térítheti. Igaz féléve nem beszéltem vele, de most szükségem van rá. Azonnal tárcsázni kezdtem. Nem érdekel mennyi az idő.
Két csörgés után felvették a telefont.
- Hudson rezidencia.
- Üdv, itt Norina Brown. A nagymamámat keresem.
- Egy kis türelmet kérek. - válaszolt a női hang
Meg sem akartam jegyezni a nevüket, nagyanyám úgy váltogatja őket, mint más a fehérneműit.
- Haló! - szólt bele a rég nem hallott ismerős hang
- Szia nagyi! - köszöntem neki
- Norina. Megtaláltad a számomat?
- Igen a kredencen volt. Félévig kerestem, ne tudd meg.
Igyekeztem humorral elütni a lecseszést.
- Mit szeretnél?
- Anyáról akartam beszélni.
- Tudok a válásról. Catherine elmondott mindent a tenisz klubban.
- Ez fantasztikus. És az esküvőt is bezengte?
Catherine az egik legnagyobb pletykafészek otthon. Mindenkivel foglalkozik, csak magával nem. Hányszor, de hányszor pletykált rólunk.
- Milyen esküvő? - kérdezett vissza döbbenten
- Hohó, Catherine, Catherine, nem vagy elég gyors.
- Milyen esküvő Norina?
- A lányod férjhez megy. Milyen tenisz klubba jártok ti?
- De most váltak el csak.
- Igen, de már megkérték a kezét.
- A szentségit! Ezt nem teheti! Kihez megy?
- Valami ottani oktatóhoz.
- Gondolom ahhoz a felkapaszkodott mitugrászhoz. Adok én neki, válás után esküvő. Még a gyász időszakot sem várta meg. Tudtam, hogy szeleburdi, de ennyire?
- Ennyire nagyi, ennyire.
- Gyere át holnap és megbeszéljük.
- Nem vagyok otthon nagyi. Oroszországban vagyok munkaügyben.
- Hogy hol?
- Oroszországban. Pár hónap múlva megyek haza.
- Remélem megéri kint lenni.
- Igen nagyi. Jó munkalehetőség.
- Apád tudja?
- Anyám is.
- Ezt bezzeg nem mondta, ahogy az esküvőt sem.
- Nem lehet mindenki tökéletes.
- Majd hívlak Nori. Ezt először le kell rendeznem. Azért hívhatnál többször is, most, hogy megtaláltad a telefonszámomat.
- Úgy lesz nagyi.
Tudtam, ha már becéz nincs probléma. Nem haragszik. Önelégülten tettem le a telefont.