-Mi a terved?
- Senki más nem tudhat a kis titkunkról. Ez még hasznunkra válhat. - puszilta meg lágyan a számat
- Rendben. - bólintottam
- Tégy úgy, mintha veszekedtünk volna. Táncolj Mihallovicssal vagy azzal a társasággal. Foglald le őket.
- Meddig?
- Amint végeztem, megyek érted. Rendben?
- Egy feltétellel. Ha nem mondod el Gregornak, amit tudsz.
Alekszej szemében huncut fény csillant fel.
- Áll az alku. - mosolygott rám- Most pedig vesszünk össze. Jamie imádja a drámákat.
- Nem fizetsz te nekem ezért eleget. - sóhajtottam fel drámaian- Utállak! Utállak!-vágtattam ki a szobából dühösen
Igyekeztem jól játszani a szerepemet. Könnyeket csaltam a szemeimbe, hogy még hatásosabb legyen.
- Ha még egyszer hozzám érsz felmondok! - csaptam mellkason Alekszejt, ami amúgy is jól esett.
- Csak nyugodtan, köt a szerződésed. Hisztizz csak!-nézett rám flegma arccal
Ha nem tudnám, hogy ezt előre megbeszéltük, azt hinném valódiak az érzelmei.
Jamie valóban szeretheti a drámákat, szinte a semmiből termett ott. Védelmezőn átkarolt a derekamnál fogva.
- Van valami baj Norina?
- Nem, semmi. - facsartam ki magamból pár könnycseppet
- Miért sírsz Kedves? Mit tettél vele?-sziszegte a főnököm felé
- Ahhoz neked semmi közöd. - köpte oda neki
- Akkor most felszólítalak a távozásra. Örültem Voronin.
- Norina, indulunk.
- Dr. Brown továbbra is a vendégem. Haza vitetem, ha úgy gondolja, addig is velem marad. Jó lesz? - nézett rám
Én csak bólogattam és szipogtam.
Mire visszanéztem Alekszej hűlt helyét láttam.
- Köszönöm Jamie. - néztem fel rá
- Érted bármit. - mosolygott le rám- Ma estére felejts el mindent. Rendben? Ha szeretnél itt is alhatsz.
- Ez nagyon kedves tőled.
- Mit tett?
Én hangos zokogást imitáltam és a vállába fúrtam a fejemet.
- Cssst, semmi baj Kedvesem!-simogatta meg a hátamat- Gyere, táncoljunk egyet. Felejtsd el a bánatodat ma estére.
Egy zsebkendőt nyomott a kezembe.
- Megnézem magamat a tükörbe, biztosan szánalmasan nézek ki.
- Gyönyörű vagy. - puszilta meg az arcomat
A mosdótükörben megpillantva magamat hihetetlen büszke voltam. Nem hittem volna, hogy ennyire jól sikerül a szerepem. Ajánlom Alekszejnek, hogy meghálálja, sokkal jön nekem.
A bálteremben az est további részében Jamie-vel táncoltam, Mihaloviccsal beszélgettem, Nyinát pedig szemmel tartottam, ahogy ő is engem. Egy pillanatra nem vette le rólam a szemét.
A vendégek nagy része éjfél körül elpárolgott, csak páran maradtunk, úgy tűnt, mintha Jamie közeli barátai lennének. Alekszejről még mindig semmi hír. Kezdek aggódni érte.
- Baj van?-tette rá kezét az enyémre Jamie
- Csak fáradt vagyok. Haza tudnál vinni?
- Biztosan haza akarsz menni?
Aggódó pillantása jól esett, pedig ha tudná, hogy átvertem. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, nem dőlhetek be neki, főleg a pszichiátriai intézet után nem. Nem akarok arra a sorsra jutni.
- Igen, muszáj szembenéznem vele.-sóhajtottam
Jamie csak bólintott és füttyentett egyet az egyik emberének. Fiatal, vékony hórihórgas fiatalmeber volt. Szerintem most kezdte a szakmát.
- Vidd haza kérlek Dr. Brownt.
A fiú csak bólintott. A rezidencia előtt elbúcsúztam Jamie-től, míg az autóra vártam.
- Köszönöm ezt a szép estét!-fogta meg a kezeimet
- Én köszönöm!-mosolyogtam rá- Csodás volt.
Egy puszit nyomott az arcomra búcsúzóul, kinyitotta nekem az ajtót úriember módjára.
Alig vártam, hogy kiszálljak az autóból.
A fedélzeti telefon megcsörrent.
- Hozd vissza a nőt!
Ennyit mondott és már meg is szakította a vonalat. A sofőr lefékezett.
- Mi történt?
- Vissza kell mennünk a főnökhöz.
- Vigyen haza!
- Sajnálom, de parancsot kell teljesítenem.
-Mi? Miért? Jamie azt mondta vigyen haza!
A férfi megfordult az úton és elindult velem vissza.