Mihelyst Harry visszaért a Griffendél toronyba mindenki egyszerre rontott rá. Senki se látta, hogy semmi kedve sincs a szórakozáshoz, és ahogy figyeltem azt sem hiszik el neki, hogy nem ő dobta be a nevét a Tűz Serlegébe. Lee előkanyarított egy Griffendéles zászlót és a hátára terítette, miközben fel sem figyelt arra, hogy Harry próbálja magáról leszedni. Az sem tűnt fel a többieknek, hogy semmi étvágya sincs, hiába próbálkoztak az étellel. Az este folyamán Fred és George pár üveg manóbort is előkerített, miközben Harryt folyamatosan elkapta valaki, amikor szökni próbált. Ami viszont felkeltette a figyelmemet, hogy Ron hamar lelépett a szórakozásról, sőt talán részt sem vett rajta. Aggódó arccal figyeltem Harryt és félteni kezdtem őt. Amikor elrángattam őt a többiektől és kikérdeztem őt, ugyanazt mondta, mint a többieknek: Nem én dobtam bele a nevemet!

Az este nagy részében nem is hittem neki, de amikor keserű arckifejezéssel vissza lekullogott a lépcsőről, és megragadta a kezemet, értetlenül mentem vele fel a fiúk körzetébe.

- Mi az? - kérdeztem.

- Ron nem hisz nekem. Bell esküszöm nem hazudok! Nem én voltam! - mondta kétségbeesetten.

- Ron... nem hisz neked? - lepődtem meg. Egy dologban biztos voltam: a legjobb barátjának sosem hazudna, vagyis elébb nekem is igazat mondott. Nem ő dobta be a nevét a Tűz Serlegébe.

Egy nagy levegőt véve sóhajtottam, majd az öcsém arcát tanulmányozva válaszoltam:

- Hiszek neked, Harry.

***

Az első próba Harrynek hamarább eljött, mint gondoltam volna. Amikor elmondta nekem, hogy Hagridnak hála kiderítette, hogy mi lesz az első feladat azt hittem leesek a székről. Nem akartam elhinni, hogy Dumbledore hagyja, hogy egy tizennégy éves fiú megküzdjön egy sárkánnyal. Az a tény sem érdekelt, hogy varázsszerződés kötelezi rá, hisz rossz volt belegondolnom, hogy az öcsémnek, és ezáltal nekem sincs egy nyugodt évünk sem.

Még utoljára sok sikert kívántam Harrynek és kiléptem a sátorból. Vettem egy mély levegőt, majd elindultam a lelátók felé, ahol Fred, George és Lee már foglaltak nekem helyet. Hermione és Ron is ott lesz a közelben, így tudunk majd beszélni, ha valami gond lenne.

Az emberek mellett sétálva lassan odaértem a nekem kijelölt helyre, majd kissé pánikolva helyet foglaltam Fred mellett.

- Hé, ne aggódj! Nem lesz baj - próbált nyugtatni, mire ránéztem. A tekintetemből minden félelmet és aggodalmat kitudott olvasni, így csak megrázta a fejét és megsimította a vállam.

Szinte nem is törődtem Fleurral, Cedric-kel és Viktorral, csak türelmetlenül vártam, hogy Harry kerüljön sorra és minél hamarább letudja a próbáját, lehetőleg sérülés nélkül. Nem szokásom tizenhárom éves korom óta a köröm rágás, de abban a pillanatban nem érdekelt az apró fogadalmam, és szinte csontig lerágtam a körmöm aggodalmamban.

Ekkor vettem észre, hogy nem messze tőlünk a tanárikar foglal helyet. Végig néztem rajtuk, látszólag ők is nagyon aggódtak, a szokottnál is jobban. Érthető volt, hisz egy tizennégy éves fiú készült éppen pályára lépni. Pitonnal egy percre találkozott a tekintetünk, bár az övéből semmit nem tudtam kiolvasni, mert közömbös maradt. A férfi biztosan kiváló okklumentor, csakúgy, mint Dumbledore.

Még utoljára ránéztem, majd egy aprót sóhajtva elfordultam tőle. Régen úgy éreztem, hogy valamilyen különleges kapocs lehet köztünk, hisz néha kivételezett velem a többi Griffendélessel ellentétben, ami miatt mindig különlegesnek éreztem magam, és ezért vele szemben igyekeztem a legilledelmesebb lenni az összes diák közül. Ez a kapocs júniusban megszakadt, amikor veszekedtünk, miután találkoztunk Siriussal. Bár még azóta sem tudom, hogy hogyan lehetséges, hogy mind a kettőnk patrónusa ugyanaz...

Amikor Harry sorra került az ajkamba harapva figyeltem a robotszerű menését, ahogy besétál az arénába. Amikor szembekerült a magyar menydörgővel Harry előhúzta a pálcáját, majd mondott valamit. A szájáról nem tudtam leolvasni, hogy mégis miféle varázslatot próbált elérni, de amikor pár percen belül feltűnt az égen a tűzvillámja, amit Siriustól kapott, megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Tökéletes módszert választott a sárkány kikerülésére, hisz vérprofi volt a seprűlovaglásban.

Harry felszállt a magasba úgy, hogy már csak egy fekete pont emlékeztetett az alakjára. Amikor zuhanásba kezdett érdeklődve figyeltem, hogy mégis mit eszelt ki, de amikor a sárkány kitátotta a száját, amiből aztán tűz tört elő, hangosan felsikoltottam és felpattantam a helyemről. Rémülten figyeltem Harry minden mozdulatát és nem könnyebbültem meg, amikor láttam, hogy sikeresen kikerülte a sárkánytüzet. A pánik ismét visszatért és még pislogni sem mertem, hogy ne maradjak le Harry egyetlen mozdulatáról sem.

- Micsoda parádés repülés! * - kiáltotta Bumfolt. - Figyeled a konkurenciát, kedves Viktor Krum? *

- Jaj, csak ne essen bajod - motyogtam. A következő pillanatban viszont Harry hiába kerülte ki a sárkány tűzokádását, a tüskés farkát nem tudta. Ismét felkiáltott az egész közönség, viszont az én sikolyom szokás szerint kitűnt a tömegből. Reszkető kezemet a szám elé tettem és aggódva figyeltem Harryt, reménykedve abban, hogy a seb nem mély a vállán, amit a sárkány eltalált a tüskés farkával.

Ezután Harry taktikát váltott, és egyre magasabbra szállt. Fokozatosan csinálta, mindig megvárta, hogy a sárkány megpróbáljon támadni, majd feljebb repült egy-két méterrel. Az állat megpróbált utána kapni, de nem sikerült neki, így a nyakát egyre magasabbra emelte, majd végül, amikor nem sikerült neki Harryt elkapnia hirtelen elmozdult a féltetten őrizett aranytojástól. Harry azonnal cselekedett. Zuhanórepülésbe kezdett a következő pillanatban pedig kinyújtotta mindkét kezét és elkapta a tojást messze elrepülve a sárkánytól. Egyszerre sikoltottam fel a tömeggel, ezúttal viszont ez örömteli sikoly volt. Nagy erővel tapsoltam és még ugráltam is örömömben, hogy nem esett komoly baja.

A szemem sarkából szintén mozgást láttam, így a tanárokra néztem. Mindenki hevesen tapsolt széles mosollyal az arcán, még Piton is lassú mozdulatokkal összeütötte a kezét, aminek egy kicsit megörültem. McGalagonnyal összetalálkozott a tekintetünk, mire intett egyet nekem. Meglepődve felpattantam a helyemről Fredtől, George-tól és Lee-től egy kis időre elbúcsúzva, majd McGalagony után siettem. Közben elhaladtam Piton mellett is, akivel egy rövid időre ismét összenéztünk, és a talárom súrolta a lábát. Az ajkamba harapva elmotyogtam egy bocsánatot, majd McGalagony mellé léptem.

- Jöjjön, fogadjuk az öccsét odalent - mondta nekem, mire bólintottam. McGalagonyt nem csak én követtem, hanem Hagrid és Mordon is. Sietve lementünk a lelátóról, Harry pedig rá pár másodpercre meg is érkezett elénk.

- Remekül csinálta, Potter! * - próbálta túl kiáltani a nézőket McGalagony. Szélesen elmosolyodtam a tanár bókján, hisz az ő szájából ritka ilyet hallani.

- Nagyon ügyes vagy, Harry! - néztem rá büszkén, de ez nem tartott sokáig, mivel utána azonnal megláttam a vállán lévő sebet. - Jézusom! - sikkantottam egy aprót, majd azonnal Harry elé léptem és a talárját igazítgatva ellenőriztem a sebet. - Menj azonnal Madam Pomfrey-hoz! - mondtam szigorúan.

- Megcsináltad, Harry! * - brummogta Hagrid meg sem hallva a szavaimat, mire McGalagony csak unottan nézett a félóriásra, majd ő is szemügyre vette a sebesülést.

- Még a pontozás előtt menjen be Madam Pomfrey-hez... Ott van, már Diggoryt is el kellett látnia...*

- Sikerült! Ráadásul a mennydörgő ellen! - ámuldozott Hagrid nem törődve McGalagonnyal. - Emlékszel, mit mondott róla Charlie: hogy az a leg...*

- Köszönöm, Hagrid * - fojtotta Hagridba a szót Harry, mielőtt még kikotyogott volna valami szabálytalanságot.

- Így kell ezt csinálni, Potter! * - kezdett rá Mordon is.

- Jól van, irány az elsősegélysátor! * - sürgette Harryt McGalagony.

- Megyek veled - mondtam Harrybe karolva, majd elindultunk Madam Pomfrey-hez.

- Fú, Bell... el sem hiszem, hogy megcsináltam!

- Majd, ha rendbehozott Madam Pomfrey kapsz egy borda ropogtatós ölelést, addig hagylak!

***

- Ti komolyan nem tudtátok, hogy a körtés portré mögött van a konyhája a házimanóknak? - lepődtem meg hátra dőlve a székemen a nagyteremben, miközben a kezemben a teáscsészémet tartottam. - Szerintetek honnan szereztük mindig az ikrekkel azt a sok kaját? - kérdeztem, miközben szememmel szétnéztem a teremben, hogy hol lehetnek az ikrek. Lee-t azonnal megláttam, ő éppen Angelina társaságában reggelizett. Bizonyára még nem ébredtek fel a fiúk.

- Igen tudjuk, hogy onnan szereztétek, de nem tudtuk, hogy hol van a konyha - forgatta a szemét Ron. - Mondjuk úgy, hogy Hermione propagálása után már nem biztos, hogy szívesen látnak...

- A M.A.J.O.M nagyon is...

- Az ott Pulipinty? - szakítottam félbe Hermione mondatát az apró bagolyra mutatva, mire Ron felbőszülve a korláton csüngő bagoly felé indult, aki éppen a harmadikos lányokkal volt elfoglalva.

- Agyalágyult tollas majom! * - sziszegte dühösen Ron, miközben a két marka közé kapta a madarat, amiből aztán csak a feje látszott ki. - Vége a műsornak! * - mordult rá a lányokra, mire azok kényesen elfordultak tőle. Miután visszasétált hozzánk, Harry kezébe adta a baglyot, aki aztán gondosan levette a lábára kötött levelet.

- Sirius? - suttogtam Harry felé, mire ő bólintott. - Majd írd meg neki, hogy üdvözletemet küldöm és hogy kiváló lett az átváltoztatástan beadandóm - mondtam, mire Harry elmosolyodott.

- Tényleg? - csillant fel Hermione szeme. - Az de jó, és miről... khm... - felvontam a szemöldököm a hirtelen piromkodására, és megfordultam. Blaise Zambini állt velem szemben, nem a Mardekáros talárjában, hanem egy egyszerű feketében, alatta pedig egy szimpla inget viselt fekete vasalt nadrággal. A Mardekárosoknak szokásuk volt elengánsan öltözni, ami nekem mindig is tetszett, és nem egyszer ellestem egy-két öltözködési tippet a lányoktól, amit beváltottam aztán.

- Szia, Anabell. Lenne kedved velem jönni a karácsonyi bálra? - kérdezte minden félelem nélkül. Elkerekedett szemekkel néztem vissza a srácra, akivel eddig még egyszer sem álltunk szóba, és enyhén még el is tátottam a szám.

- Én... ömm... i.. igen - nyögtem ki, mire bólintott.

- Remek. Akkor nyolcra majd érted megyek a klubhelyiséged elé - mondta, majd megfordulva visszaindult a Mardekárosok asztalához.

Még mindig tátott szájjal fordultam vissza Harryékhez, akik majdnem ugyanolyan arcot vágtak, mint én. Hermione homlok ráncolva meredt rám, és arcán enyhe elégedettség futott át, Ron füle teljesen vörösbe borult, Harry pedig tátott szájjal nézett rám.

- Te most komolyan igent mondtál egy Mardekárosnak?! - csattant fel Harry, mire azonnal csitítgatni kezdtem, mielőtt más is meghallotta volna.

- A pillanat hevében mondtam, nem számítottam rá, hogy pont ő hívna el! - mondtam védekezően.

- De hát... de hát ő Malfoy barátja! - asziszált Ron azonnal Harrynek, mire hátrahajtottam a fejem a széken. - Mi van ha csak információt akar belőled kiszedni?!

- Információt? Mégis miféle információt?! - csattantam fel én is.

- Ő egy Mardekáros! Nem lehet benne megbízni, mi van ha...

- Drága Harry és Ronald... arra még nem gondoltatok, hogy esetleg azért hívott el engem, mert esetleg... tetszek neki? - kérdeztem látszólag nyugodtan, de a kezemet ökölbe szorítottam. Harry és Ron hirtelen megnémult és nagyokat pislogva Hermione felé fordultak. Hermione az ajkába harapott, majd a fejét kezdte el köztünk kapkodni.

- Bellel értek egyet! Ha... nem tudom milyen információt akarnának megtudni, biztos nem nála próbálkoznának, hisz van annyi esze Bellnek, hogy nem mond semmit! - kelt a védelmemre. - és... mellesleg Bell nagyon szép. Még ha ti nem is láttok a saját szemetektől - fújtatott, mire hálásan elmosolyodtam.

- Mellesleg Hermione tetszenek az új fogaid - dicsértem meg viszonzásként, mire Hermione boldogan elmosolyodott.

- Madam Pomfrey műve. Malfoy rontása után próbálta rendbe hozni, és egy kicsivel később szóltam neki a zsugorításnál - mondta ravasz mosollyal az arcán, mire felnevettem. Ekkor a nagyteremben megjelentek az ikrek és kissé fáradtan odasétáltak hozzánk.

- Miről maradtunk le? - kérdezte Fred egy ásítást elnyomva.

- Bellt elhívta a bálra Blaise Zambini - válaszolta Harry morogva.

- TESSÉK?! - kiáltott fel egyszerre Fred és George.

- Hát az úgy volt... - haraptam az ajkamba, hogy elrejtsem a vigyoromat Fred és George megrökönyödött arcát látva.

_________________________________________

*-al jelölt területek a Harry Potter és a Tűz Serlege c. könyv idézetei. Minden érdem J. K. Rowlingé.