-Várod már a holnapi napot? -kérdezte kíváncsian a lakótársam.
-Nem tudom. Remélem nem lesz nehéz, mert, ha az lesz, akkor nem. Te?
-Én igen. Szeretem a kihívásokat.
-Én nem. Én lusta vagyok. -és mindketten nevetni kezdtünk. Iris leoltotta az asztali lámpáját, majd így szólt:
-Én mostmár alszom, nem akarom átalidni az első napom.
-Jó ötlet! -majd én is lekapcsoltam az asztali lámpámat és próbáltam aludni. Itt most a hangsúlyom a próbáltam-on volt, mert nem nagyon sikerült. Másnap viszont különösen éber voltam. Azt hittem, hogy majd átalszom, de szerencsére nem. Nekem tetszettek az órák, a tanárok is kedvesek voltak. Kedvesebbek mint otthon a szüleim. Aztán ebéd szünetben odamentem Iris-hoz és még két lány csatlakozott:
-Sziasztok!
-Szia, a nevem Kara, Zor-El.
-Hali, az enyém Felicity. Smoak.
-Az ényém Pedig Sara Lance.
-Ja, a szobatársam.
-Hallottátok, hogy állítólag a jövőhéten lesz egy kirándulás a kezdőknek?!
-Az igazán jó lenne.
-Tényleg.
-De ezt honnan tudod? -Kérdezte Felicity.
-Én mindent tudok.
-Ti is kezdők vagytok még?
-Igen
-Igen, de a bátyám nem.
-Van bátyád?
-igen
-Az tök klassz lehet. Nekem nővérem van.
-Nekem is. Egyébként láttad már, hogy milyen jól néz ki a bátyja?
-Az hittem, megbeszéltük, hogy ezt legalább nem előttem beszéled meg?!
-Ok. Jól van...- és még sokáig beszélgettünk.
Más nap Iris keltett, mert majdnem bealudtam:
-Hahó, mindjárt elkésel!
-Oh, a fenébee! Még jó, hogy szólsz.- mondtam neki, majd gyorsan elkészültem és felkaptam a táskámat.
(Enyém

Iris-é:

)
A napom kicsit fárasztóbb volt, mint tegnap, ezért hamarabb lefeküdtem. Remélem igaz, amit Kara mondott, hogy majd elmegyünk kirándulni. Úgy hallottam, hogy itt igazán tündéri helyek vannak. Másnap le is töltöttem róla pár képet a galériámba:

A természet gyűrűje, amit tündérek csináltak, mert maguké akarták tenni az erdőt annyira tetszett nekik.

A hely, ahol eltemették Hamupipőkét. Állítólag 72 évesen halt meg, amikor mostoha testvére lelökte a lóról. Hogy lehet valakit megölni avval, hogy lelökik egy lóról?? Nem is ez volt a lényeg. Nagyon vártam már a kirándulást. Másnap összehívott minket az osztályfőnökünk:
-Figyelmet kérek gyerekek! Legalább amíg elmondom a magamét, utána jöhettek ti. Szerintem már tudjátok, hogy jövőhéten elmegyünk megnézni pár nevezetességét a Misztikus körzetnek. De csak az csatlakozhat a túrához, aki addig megtanul egy gyakorlatot. Holnap után 3. Órában lesz a vizsga. Szerintem egyszerű. Mindenkinek menni fog, de csak, ha most figyeltek!- és bemutatta mi a feladat. Fogott egy kardot a bábú elé állt és elkezdett hurokformába hadonászni, majd egy olyan félszaltót csinált és hirtelen átdöfte a bábút.-ez sükséges lesz több harcban is majd. Örülnék, ha már ezt most tudnátok.-evvel elment és minden felől zaj jött. Olyanokat hallottam, mint, hogy "ez lehetetlen" meg hogy "képtelenség". Ennyire nehéz lenne? De én ezt már 12 éves korom óta tudom. Mostmár becsukott szemmel is menne. De ha Iris-nek nem sikerül, akkor botorkálhatok majd egyedül a BFF-em nélkül...