Képtelen voltam nem észrevenni a tüzet, ami a szemeiben most ragyogott. A nap újra megcsillant abban a szempárban. Egy lépés, majd még egy. Karom szinte önmagától fonódott a derekára és húzta közelebb hozzám. Már nem volt zavart. És ami a legfontosabb egész lénye megtelt érzelmekkel. Láttam benne szeretetet örömet, a bánat viszont lassan elmúlt. Helyére valami egész más költözött.

-Bárcsak valahogy meg tudnám ezt hálálni neked.

-Nem kell meghálálnod semmit. Nem azért tettem, hogy bármit is viszonzásul várjak.

-Jól tudom. De szeretnék valamit adni. Bármit.

-Bármit? -kérdeztem, mire felkapta a fejét.

-Bármit a hajómról.

-A hajódon nem igazán van olyan dolog, amit szeretnék. -mondtam, mire arca újra szomorú lett. -Pontosabban olyasmit szeretnék, ami nincs mindig a hajódon.

-És mi lenne az? -vonta fel az egyik szemöldökét.

-Te. -suttogtam a fülébe, miközben egy kósza tincsét a füle mögé igazítottam. Mielőtt viszont újra megcsókolhattam volna, a hajócsengő hangos kolompolással fájdalmasan kettészakította a pillanatot.

-Hajó a láthatáron! -kiáltott le Rosco.

Pillanatokon belül megjelent a legénység többi tagja, mindnek kard volt a kezében. Faye is kardot ragadott, velem együtt.

A hajó egyszerű kereskedőhajó volt, melynek zászlaja számomra ismeretlen volt. Ez kissé megnyugtatott. Faye a most a kormánynál állt karddal a kezében. Elszánt tekintetét a lassan közeledő hajóra szegezte, melynek nem volt menekvése. A szélirány is nekünk kedvezett. Adtak le néhány lövést, de mindannyian tisztán láttuk hogy úrrá lett a pánik a hajón.

Így pedig nem volt túl sok esélyük. Megcsáklyázták a hajót és a legtöbben átlendültünk a másik fedélzetre. Egyszerre hárman rontottak nekem, de nem volt probléma kiállnom ellenük. Majd a kapitánnyal találtam szembe magam. Fiatal volt, talán velem egyidős. Ám a káoszt elnézve elég kevés tapasztalata lehetett.

-Talán okosabb lenne, ha megadná magát.

Ő ahelyett, hogy bármit válaszolt volna, csak leütötte pengéjével az enyémet és támadásba lendült. Nem volt igazságos a harc, csapásai alattomosak voltak. Észnél kellett lennem és a végén a kardja a hajópadlón koppant. A Feketeszív legénysége örömujjongásba tört ki. Mindannyiukat az ártódhoz kötöztük.

-Ti alattomos tolvaj kutyák! -dühöngött a kapitány.

Odamentem és leakasztottam a kendőjét, majd betömtem vele a száját.

-Maga az, aki morog. Akkor ki is valójában a kutya?

Ha tekintettel ölni lehetett volna, most holtan estem volna össze. A többiek gyorsan lerakodtak, amíg Edmunddal a foglyokat őriztük. Faye utasításokat osztogatott. Mikor minden készen állt visszatértünk a hajónkra és Faye dobókésével elvágta az emberek köteleit.

A késem célba talált. Magabiztosan elmosolyodtam. A nap már magasan járt. A legénység is elégedett volt. A hajó fel volt szerelkezve rummal és fegyverekkel is. Szinte úgy kellett visszafognom őket, hogy várjanak estig az ünnepléssel. Délután Tyeal bepótoltuk a vivóleckéket. És lassan elkezdett sötétedni. A hajókorlátnak dőlve gondolkodtam. Egészen addig, amíg Hayden meg nem jelent mellettem.

-Komolyan gondoltad, amit a reggel mondtál? -szegeztem neki a kérdést.

-Mit is? -kérdezte szeme pajkosan csillogott.

Hátat fordítottam neki.

-Talán máris elfelejtetted? -hangom csalódottan csengett.

-Soha nem fogom elfelejteni.

-Honnan tudjam, hogy nem csak játszadozol velem? -fordultam vissza felé fenyegetően.

-Hát mit tegyek, hogy meggyőzzelek?

Elbizonytalanodtam. Fogalmam sem volt.

-Nem tudom. -vallottam be, mire még közelebb jött.

-Te vagy az egyik, aki a legjobban tudja, hogy nem sok mindenem van. De amióta felléptem erre a hajóra meg van mindenem amire szükségem van. Kivéve egyetlen dolgot. Mert nem tudom, hogy hogyan érzel.

-Amióta felléptél a hajómra sok dolog megváltozott. Azt hiszem megszerettelek, de minden olyan bonyolultnak tűnik.

-Akkor tegyük egyszerűvé. -kulcsolta össze az ujjainkat. -És esküszök, hogy soha nem hagylak magadra.

-Erre iszunk! -emelte ránk a poharát Ed, mire összerezzentünk és Hayden elengedte a kezem, majd kérdőn nézett rám. Rámosolyogtam, kezem visszacsúsztattam a tenyerébe.

-Helyes. Úgysem titkoltátok volna túl sokáig.

-Hogy neked mindenbe bele kell ütnöd az orrod! -mérgelődött Hayden, mire én teljes szívemből felnevettem.

-Ez legyen a legnagyobb gondod pajtás.

A többiek hasonlóan reagáltak. És én is meglepődtem, hogy nem éreztem feszélyezve magam. Hayden kezébe is rumot nyomtak. Rosco zenélt. A hangulat mindig is jó volt ilyenkor. De már régen nem volt ennyire vidám. Elfelejtettem milyen ez és csak most ébredtem rá, mennyire kezd hasonlítani minden arra az időre, amikor még semmi gondom nem volt.

Mélyet sóhajtottam. Hayden aggódva pillantott rám.

-Minden rendben?

-Régen voltam ilyen boldog.

-Valóban?

-És szeretnék még boldogabb lenni.

-És én hogyan segíthetnék ebben? -hajolt vigyorogva közelebb. Lehellete enyhe rum illatú volt.

Nem tudom ott és abban a pillanatban mi ütött belém, csak egy dolgot tudtam. Ha nem csókolom még és szorítom magamhoz, ott helyben megfulladok. Így hát megragadva a gallérjánál magamhoz húztam. Ajkaink lágyan simultak össze. Majd mikor elváltunk alig kaptam levegőt de a szívem szinte szárnyalt. Hayden tenger kék szemei pedig csak úgy ragyogtak.

El sem tudta képzelni mennyire szükségem volt rá. Szerelmes voltam, olyannyira szerelmes, hogy ez megőrjített. Eddigi életem úgy éltem le, hogy azt hittem ezt soha nem fogom átélni, de most itt állt előttem. Nem féltem és nem aggódtam. Pedig talán kellett volna. Minden olyan volt mint egy álom. Igazán akkor fogtam fel mi is történik, amikor Hayden a kabinomba vezetett és elfektetett az ágyamon.

Ám egy hosszú pillanatig csak nézett rám.

-Biztosan ezt akarod? -suttogta. Szemeiben egy pillanatra megvillant valami, ami elszorította a szívem. Fájdalom volt. Azt hittem azért, mert fájt volna, ha visszautasítom. De fogalmam sem volt, mi zajlott le akkor benne valójában.

Válasz helyett újra megcsókoltam. A testem lángolt. Mindketten lángoltunk.

Akkor még nem tudtam, hogy az az éjszaka sorsfordító lesz mindkettőnk életében...

Hahoka itt is vagyok a folytatással, amivel már picit kevesebbet szenvedtem.😁

 És indul a második felvonás!😉 Hamarosan!