Percekig csak nézték egymást. Jungkook türelmesen várt, hiszen nagy erénye volt ez a tulajdonság. Sokszor a hasznára vált, amikor üzletről vagy a magánéletről volt szó. Most sem történt másképp, ugyanis Taehyung észhez tért és apró bólintással adta meg az idegennek az engedélyt.

Jungkook le sem vette a szemét a másik férfiról. Tudta, hogy valami nincs rendben vele és rá akart jönni, hogy mi az. Hazafelé menet egyből kiszúrta azt a robogót a kis kocsma előtt, amivel Taehyung olyan szélsebesen elment még korábban. Tudta, hogy itt lesz és nem bízta a véletlenre.

- Te mit iszol? - kérdezte a fiatalabb - ugyanis Taehyung született korábban - az idősebbtől. A barna hajú rágcsálni kezdte az alsó ajkát, majd egy alig hallható sóhaj után halkan válaszolt.

- Latte machiato.

Jungkook azonnal leintette az egyik felszolgálót és kért ugyanabból az italból; kettőt.

- A másodikra a vendégem vagy - tette hozzá az ében fekete hajú férfi, ugyanis Taehyung értetlen arckifejezéséből azonnal észrevette; nem tudja mire vélni a két kávés italt. - Gyakran jársz az üzletbe?

- Néha napján - hazudta Tae. Hogy eltakarja árulkodó tekintetét, az idősebb belekortyolt a második Latte machiatoba.

Kattogott. Nem értette, miért bukkant fel Jungkook éppen most, amikor eddig egyszer sem látta ezen a helyen. Ez persze nem volt egyenesen arányos azzal, hogy nem szokott ide járni, de Taehyung gyanakvó volt. Nehezen bízott az emberekben, mert a naivitása áldozatává vált már nem egyszer. Azonban volt egy dolog, ami az incidens óta ott motoszkált a fejében. Vajon Jungkook hallotta azt, amiről beszéltek? Próbált suttogni, de az ingerültség miatt biztosan nem volt halk... 

Ha hallotta, vajon mennyit tud ezekről a dolgokról? Volt már férfiakkal? Nem! Biztosan a lányokat szereti. Ilyen helyes férfi, akiből süt az előkelőség és a határozottság nem lehet meleg. Taehyung úgy döntött, hogy feladja és minél hamarabb lezárja ezt a beszélgetésnek sem mondható valamit.

- Nem hittem volna, hogy ismered ezt az eldugott helyet. - szólalt meg újra Jungkook, de Taehyung csak bólintani tudott. Képtelen volt ránézni a másikra. Túlságosan is a gyengéje volt a szépség...

- Miért ültél ide? - kérdezte Taehyung hosszú csend után váratlanul, miközben kiegyenesedett és belemélyesztette a tekintetét a másikéba. Úgy gondolta, meg kell emberelnie magát és mihamarabb távozni.

- Talán problémát jelent neked?

- Nem. Csak érdekel.

- Rengeteg kérdésem van hozzád - Jungkook előre dőlt, hogy rákönyökölhessen az asztalra. Aprócska mosoly jelent meg a szája sarkában, ami miatt Taehyung szíve nagyot dobbant - Voltál már valaha is modell?

- Tessék? - A barna hajú döbbenten bámult a fiatalabbra. Kellett egy kis idő, hogy a kérdés eljusson a tudatáig és amikor ez megtörtént, nevetésben tört ki - Pont úgy nézek ki, mint egy híres csillag.

- Akkor ezek szerint nem. És szeretnél?

- Tessék?? Na jó, ez most a kandikamera? - Kérdezte Tae, miközben körbenézett a kis helységben. Sehol nem látott lencsét vagy eldugott kamerát.

- Szerintem pont illenének hozzád az üzletben található ruhák. A cég éppen reklámarcot keres magának, nekem pedig azonnal megakadt a szemem rajtad.

A mondata utolsó részénél Jungkooknak elmélyült a hangja. Taehyung nagyokat pillázva nézte a másikat, akinek az arcáról komolyság sugárzott. Nem viccelt. Az idősebb forgatta agytekervényeit; nem értette a szituációt. "Azonnal megakadt rajta a szeme..." De mikor? Ma? Vagy talán korábban? Lehet, hogy Jungkook már hamarabb észrevette őt, mint fordítva? Megijedt. Nem akart lebukni főleg úgy, hogy minden pénteken őt bámulta.

- Bolondságokat beszélsz. Nem vagyok modell alkat és nem szeretnék feltűnősködni. Köszönöm, hogy a boltban közbeavatkoztál és a kávét is, de most már ideje mennem.

- Várj! - Jungkook megragadta a másik karját. - Tudom, hogy ez váratlanul ért, ezért inkább hagyjuk a témát. Ne siess el, ha már sikerült újra összefutnunk.

Taehyung tanácstalanul nézte a saját karját, amire Jungkook hosszú ujjai ráfonódtak. Égette a bőrét. Tae szidni kezdte magát, hogy ennyire hamar bele tud esni egy szép fiúba, de nem tehetett róla. Szerette a gyönyörű arcokat és a kidolgozott izmokat. Ez volt a veszte. Tudta, mégsem tett ellene semmit; megadta magát. Vöröslő arccal ült vissza a helyére és megköszörülte a torkát.

- Hány éves vagy? - tette fel a kérdést Jungkook, de nem hagyta Taet válaszolni - Én huszonnégy vagyok. Most szeptemberben volt a szülinapom.

- Huszonhét leszek decemberben - sütötte le a szemét az idősebb.

- Komolyan? - Jungkook belekortyolt az italába, majd hozzátette - Szuper dolog, ha az ember sokáig fiatalos és aranyos tud maradni.

Taehyung nagyra nyitotta a szemeit és az asztalt kezdte el bámulni. Tapasztalt lehet, ha így meg tudja melengetni mások szívét. Tae úgy gondolta, a másik direkt csinálja, hogy végül megadja magát és beálljon modellnek. Különben is... miért akarna valaki segíteni egy boltnak?

- Be szeretnél ajánlani az üzletnek? - kérdezte a barna hajú hirtelen.

- Nem. Enyém a bolt.

- Tessék? - Tae újra megrökönyödve bámulta a vele szemben ülőt. Ahogy elkezdte nézni annak hatalmas szemeit, hosszú szempilláját, vastag alsó ajkát, puha bőrét; egyből elkapta őt a vágy, hogy megérintse. Megrázta a fejét és próbálta elrejteni zavarát, több-kevesebb sikerrel - Ilyen fiatalon? Apádtól örökölted?

- Nem, ez az üzletlánc csakis az én érdemem. Mindig is szerettem az elegáns ruhákat és érdekelt a divat, igy nem volt kérdés, hogy nyitok egy boltot, ahol a saját készítésű termékeimet árulhatom.

- Te csinálod mindegyiket?

- Majdnem. Most már nagyra nőtt a cég, így képtelen vagyok egyedül ennyi mindent varrni. Vannak már alkalmazottaim tízen, akik éjt nappallá téve dolgoznak a felügyeletem alatt. A célunk az, hogy végül kifutóra vihessük a ruháinkat és híres, gazdag embereknek varrhassunk egyedi darabokat. Ez persze még a távoli jövő - nevette el magát Jungkook - De kellenek a hosszútávú célok, hogy születhessenek újabb és újabb tervek.

- Lenyűgöző - képedt el Taehyung. Még inkább biztos volt benne, hogy egy ilyen férfival még csak veletlenül sem kezdhet ki. Sok pénz, sok gyönyörű nő, csillogás... ez vár Jungkookra. Ezzel szemben ő micsoda? Egy irodai alkalmazott, aki semmitmondó biztosításokat próbál rásózni öregekre. Szánalmasan érezte magát.

- Lenyűgözőnek gondolsz? - kérdezett vissza Jungkook, ami miatt Taehyung arca paradicsomvörös színt vett fel. Nem tudta leplezni lányos zavarát, amit Jungkook már az első pillanatban észrevett.

- Micsoda? Nem hallottam, amit mondtál. Ki kell mennem a mosdóba - jelentette ki Tae és gyorsan felpattant, hogy kiszaladjon a mellékhelyiségbe.

Nem tudta, mi van vele. Mikor a tükörbe nézett, virított róla, hogy zavarban van. Miért nem tud rendesen viselkedni? Miért kell ennyire egyértelművé tenni, hogy tetszik neki a másik? El akarta rejteni az érzéseit mindenki elől, de képtelen volt rá; túl kifejező volt a mimikája. Megengedte a hideg vizet és addig mosta az arcát, míg fázni nem kezdett. Mikor újra belepillantott a tükörbe, a háta mögött a falnak támaszkodva ott állt Jungkook.

- Minden rendben? Vörös az arcod.

- Ah, ugyan, ez semmiség. Mindig ilyen - próbálta menteni Tae a helyzetet, de jól tudta ő is, hogy ez reménytelen.

- Nem vagy lázas?

Jungkook közelebb lépett, hogy megérintse a másik homlokát. Tae szíve a torkában dobogott, elgyengült a lába és minden porcikája remegett. Túl közel voltak egymáshoz. Az ébenfekete hajú lehúzta tenyerét a másik homlokáról.

- Tűz forró vagy - jelentette ki könnyedén. Tekintetét összeforrasztotta a másikéval. Egyikük sem szólt egy szót se, ami miatt Tae egyre kellemetlenebbül érezte magát. Nem akarta, hogy kiderüljön, mit érez a másik iránt. A következő pillanatban a wc ajtaja nyílni kezdett, de Jungkook gyorsan visszazárta azt - Foglalt.

A fiatalabb elforgatta a kulcsot, ezzel elzárva Tae egyetlen menekülési útvonalát. Az ébenfekete hajú ujjait az idősebb állához simította és felemelte Tae fejét annyira, hogy ajkaikat összeérinthesse. Taehyunggal forgott a világ. A szíve repesett a boldogságtól, a füle lüktetett, a szája égett, ahol a másik hozzáért. Jungkook átkúsztatta nyelvét Tae szájüregébe, amivel egy hosszú, forró, szenvedélyes csók vette kezdetét, miközben Taehyung minden erejét elveszítve a fiatalabb karjaiba olvadt. Nem gondolkodott, de nem is akart. Élvezte a pillanatot reménykedve abban, hogy mindez csak egy kellemes, valósághű álom.