lizzie;

Reggel amikor felkeltem, megnyugodva vettem arról tudomást, hogy nem volt semmilyen álmom. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd iskolába indultam. Most nem kocsival mentem, mert jó idő volt és ki szerettem volna élvezni.

Mikor odaértem, egyből órára mentem ami... kémia volt. Az óra unalmas volt. Ahogy a többi is. Tesin az edző lacrosst játtszott a csapattagokkal, én pedig Lydia, Cora és Malia társaságában ültem a lelátón.

Épp valamin nevettünk, mikor megláttam a labdát a mellettem ülő Lydia felé repülni. Ösztönösen raktam ki elé a kezem, mire pont megfogtam a labdát. Mindenki csodálkozva nézett rám, de én csak visszadobtam a labdát.

— Hé, ott a lelátón! — kiáltott felém az edző majd megfújta a sípját. — Jöjjön ide most! — kiabált mire utolsó pillantást vetve a lányokra elindultam a pályára.

— Igen edző, mit tehetek magáért? — kérdeztem mire egy ütőt nyomott a kezembe.

— Szép kapás volt! Szép! — gondolkozott, de magam sem tudtam, hogy hozzám vagy magához beszélt. — Mindegy mától benne van a csapatban! — mondta mire kikerekedett szemekkel néztem rá.

— Öhm nem, nem köszönöm. Teljesen jól vagyok, nem... —

— Csodás, maga is akarja. 13-mas lesz a mezszáma! — vágott a szavamba, majd elfordult tőlem és a többiekre koncentrált.

Duzzogva mentem le a pályáról... nem akarok én sportolni semmit. Mégcsak nem is tudom mi az a lacross. Nagy gondolatmenetemből az szakított ki, hogy nekimentem valakinek, de az a valaki még időben elkapta a karom, így konkrétan magához rántott.

— Igazán figyelhetnél a lábad elé. Ez a második alkalom hogy belém esel! — suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg, de gyorsan össeszedtem magam.

— Nem tehetek róla. Követsz engem. — mondtam majd ott is hagytam. Kifele sétáltam mikor egy ismerős kocsi parkolt le.

Megálltam az iskola ajtajába és onnan figyeltem, hogy ki száll ki belőle.

— Na miaz? Lefagytál? — kérdezte mellőlem Derek mire a szememet forgatva fordultam felé.

— Te tényleg követsz engem. — mondtam mire megrázta a fejét.

— Nem! — mondta kissé mérgesen, mire vigyorogva válaszoltam.

— Hát hogyne Mr. Morci. — mondtam majd vállon veregetve otthagytam.

Amikor megláttam ki szállt ki a kocsiból, odarohantam Elijah-hoz majd a nyakába borultam.

Elijah volt az aki mindig mellettem volt amikor szükségem volt rá. Bár nem díjazta azt, hogy milyen a viszonyom a szüleimmel, de mellettem volt.

— Hiányoztál! — suttogtam de még mindig nem akartam elengedni.

— Nekem is Elizabeth. — mondta majd mosolyogva nézett végig rajtam. — Ahhoz képest, hogy öt hónapja láttalak utoljára, mindig meg kell állapítanom, hogy az idő csak szépít rajtad! — mondta mire mosolyogva karoltam át.

— Ennél feltűnőbb kocsival nem jöhettél volna? — kérdeztem nevetve, mire csak fejetrázva a kezembe nyomta a kulcsot.

— Bízok benned! — mondta majd az anyós ülés fele indult.

— Liz! — hallottam meg Lydia kiabálását mire felé fordultam. — Nincs kedved ma együtt tanulni? — kérdezte mikor mellém ért.

— Ne haragudj Lyds, de ma nem hiszem, hogy olyan sokat fogok tanulni. A nagybátyám most jött a városba és most edzeni fogunk aztán pedig a család összeül. — mondtam mire érdeklődve nézett rám.

— Edzeni? — kérdezte furcsán mire bólintottam egyet.

— Tudod, verekedünk. — nevettem el magam mire bólintott.

— Nem tudtam, hogy szeretsz verekedni, de már tudom kit kell hívnom. — nevette el ő is magát majd legyintett. — De akkor nem is tartalak fel. Jó szórakozást! — majd integetve ment oda Stiles Jeep-jéhez.

Mosolyogva szálltam be a kocsiba, de még elkaptam Derek fürkésző pillantásait. Mikor hazaértünk, felvettem egy edzős cuccot, majd kimentem a hátsókertbe.

— Itt fogunk verekedni? — kérdeztem Elijaht mire megrázta a fejét.

—  Nem. Arra gondoltam kimehetnénk az erdőbe! — mondta és már ott sem volt. Szemet forgatva indultam utána. Úgyis megtalálom.

Egy ideje már kergetőztünk, mikor hátulról nekem ugrott és ütéseket próbált bevinni.

Nem kímélt, de nem is vártam el. Ő tanított meg verekedni, így mindig a legjobbat várta. Már egy ideje verekedtünk, valamikor ő volt amikor én voltam felül majd ágreccsenésekre lettünk figyelmesek.

Mindketten felkaptuk a fejünket és támadó állásban helyezkedtünk egymást védve. Szívverések hangja ütötte meg a fülemet, mire elkezdtem forogni mert nem tudtam honnan jöhet a támadás. Csak álltam ott mire a fák takarása közül előlépett a falka.

Értetlenül néztem végig a társaságon mire ők is meglepődve néztek végig rajtunk.

— Segíthetünk valamiben? — kérdezte Elijah.

— Dulakodás hangjait hallottuk, így arra következtetésre jutottunk hogy megnézzük mi történhetett. — mondta Scott majd észrevett engem és ostobán intett egyet. — Szia Lizzie! — intett zavartan mire csak egy bárgyú mosollyal biccentettem egyet.

— Mi jót csináltok erre? — kérdeztem mire nagyon gondolkozni kezdtek, mit találjanak ki.

— Lizzie mi ez a kérdés? Illetlenség ilyet kérdezni! — dorgált meg Elijah.

— A természet megnyugtat... Tudja hogy megy ez, csak sétálgattunk... Együtt... Az erdőben. — mondta a nagybátyámnak.

— Hát nincsen semmi probléma csak edzettünk, de ha akartok csatlakozhattok. — ajánlottam fel mire, lassan de mindenki bólintott.

— Rendben. Akkor kezdjük is. — mondta Elijah mire mindenki körénk gyűlt. — Ki kivel akar verekedni? — kérdezte mire Lydia megindult felém.

— Minden tiszteletem a tied, de nem hiszem hogy Lizzie lenne a megfelelő partner számodra. — mondta kedvesen és eltessékelte a közelemből Lydia-t.

— Majd én! — mondta Cora, mire Elijah rámnézett én pedig biccentettem, hogy nekem jó.

A végső párok úgy lettek, hogy Isaac és Scott, Malia és Kira, Lydia és Stiles, majd amin meglepődtem, hogy Derek is be akart szállni, ezért Elijah felajánlotta hogy ő lesz vele.

Tudtam hogy nehezen fogom magam visszafogni, ezért bácsikámra néztem mire csak bólintott hogy mondjam amit akarok.

— Nehogy visszafogd magad! — néztem Cora-ra.

— Hidd el nem fogom! — mondta majd felvette a támadó állást. Én is így tettem de még mielőtt bárki bármit mondhatott volna megszólaltam.

— De ha nyerek, békén hagysz! — mondtam mire felhúzta a szemöldökét. — Unalmas, hogy nap mint nap utánam kóslatsz. — mondtam mire bólintott.

— Legyen, de ha én nyerek... — mondta volna mire közbevágtam.

— Hidd el nem kell ilyen eshetőségre készülnöd... Sosem veszítek! — mondtam egy gúnyos mosoly kiséretében.

— Jó oké, nyugalom. Akkor lássuk melyikőtök a jobb. — mondta Stiles majd közelebb jöt, hogyha szét kell választani minket.

Bár azért vicces hogy egy ember akar majd szétválasztani minket de nem ítélkezem.

— El foglak tiporni! — mondta a szemembe nézve, mire elnevettem magam.

— Sokan mondták már, és láss csodát! Még mindig itt vagyok! — mondtam majd abban a pillanatban nekem esett. Hol ő kerekedett felül, hol én.

Nem használhattam a képességeim és ez nagyban megnehezítette a dolgom, de helytálltam. Ahogy néha félre pillantottam láttam, hogy mindenki minket figyelt.

Kinek feszült kinek kiváncsi volt a tekintete. Épp ezen elmélkedtem mikor hasba rúgott és én összegörnyedtem.

— Ennyi vagy! — mondta nekem és a földre akart vinni, de én gyorsabb voltam. Kigáncsoltam a lábát, majd mikor a földre került lefogtam, hogy ne tudjon felállni.

— Mondtam hogy nem lehet legyőzni. Megállíthatatlan vagyok! — mondtam majd elengedtem, mire idegesen pattant fel.

Nekem akart jönni de Derek időben lefogta. Valószínű testvérek. Pont elkezdtek volna beszélni a többiek mikor nekem és Elijah-nak jelzett a telefonja hogy üzenetünk érkezett.

Össze néztünk mert tudtuk, hogy valami történt. Én Keelin-től kaptam egy üzenetet, miszerint menjek haza, mert meg kell beszélnünk pár dolgot. Hát ez már rosszul kezdődött, de ha menni kell hát akkor menni kell.

— Egy élmény volt srácok, de nekünk mennünk kell. — majd fogtam magam és elindultam hátrahagyva a meglepődött társaságot.

Mikor megbizonyosodtunk arról hogy nem látnak, vámpírsebességgel pár pillanat alatt otthon is voltunk. Amikor megérkeztünk egy ideges Keelin és Freya várt ránk a kertbe. Hát ez hosszú délután lesz.